Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

1985. április 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Amilyen a fája, olyan az almája Vállalva a kockázatot A 8. számú választókörzet jelölő gyűlésein szinte egyhan­gúan, majdnem egyenlő számú szavazattal került fel a vá­lasztási listára a népfront két jelöltje: Juhász Elemér, a Sa- jószentpéteri Üveggyár igazgatója és Kiss Dezső a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója. Körzetükben Sajószent- péizr nagyközség mellett számos kisebb-nagyobb falu, tele­pülés, ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói, bejáró mun­kások és kisiparosok, döntenek, majd június 8-án, hogy ki képviselje jogaikat gondjaikat, terveiket az ország házában öt esztendeig. A Nógrád megyei Ka- rancslapujtő kisközségben születeti Juhász Elemér édesapja a salgótarjáni acélárugyárban volt kovács és a kolónián élő családjá­ban 4 gyermeknek adott szakmát. Juhász Elemér úgy emlékszik vissza gyermekko­rára, mint amit meghatáro­zott a vasgyári és bányász- kolóniák hangulata, az ott élő emberek gondolkodás- módja, az az egyszerűség és szókimondás, amit nemcsak apjától, hanem környezetétől is örökölt. Társait mindig jól tudta kiválasztani, ezért bízták már rá a grundon is a l'oci- csapat összeállítását... és később is mindig tudta, hol, merre keresse „csapatát". A salgótarjáni gépipari techni­kumban DISZ-titkárként gyűjtötte maga köré az isko­la fiataljait, majd érettségi után az egykori pásztói járás területén 36 község fejlődé­sében, építésében igyekezett fiatalos lendületét, felké­szültségét kamatoztatni. 1955-ben behívták katonai szolgálatra és 1956 őszén, október legkeményebb nap­jaiban a Magyar Rádió köz­ponti épületében valódi tűz­keresztségen esett át csapat­társaival együtt. Hősies helyt­állásáért megkapta a Mun­kás-Paraszt Hatalomért ki­tüntetést. Az elsők közölt látott hoz­zá szervezni a Magyar Szo­cialista Munkáspártot, az el­sők között lépett be a Mun­kásőrségbe, az elsők között indult részt venni a mező­gazdaság szocialista átszer­vezésében, az elsők között keltette életre a hajdanvolt gépállomásokat, hogy a ga­bona idejében a földbe ke­rüljön és ne fogyjon el a kenyér az asztalról. Ezekben az embert pró­báló időkben szerette meg későbbi feleségét, akivel együtt két gyermeket; a már orvosnő lányát és még gim­nazista fiát nevelték ... és akit ma már csak emlékei­ből idéz lel nagy szeretettel, hiszen ez év januárjában a hű társ szíve megállt. Valamikor hadmérnök szeretett volna lenni, de a megélhetés parancsa nem engedte idejében továbbta­nulni. Ezt pótolta később: elvégezte az egri .főiskola matematika—fizika szakát, majd ipar- és agrárgazda­ságtanból államvizsgázott a Pártfőiskolán és diplomát szerzett a miskolci egyetem speciális mérnökképzőjén is. Jelenleg — nem csökkenő tanulási vággyal — a számí­tástechnikával, a számítógé­pek alkalmazásának lehető­ségeivel ismerkedik. 1957-ben vezetésével ala­kították ki a pásztói gépál- lortiást, tíz évvel később a semmiből építettek fel egy üveggyárat. majd immár húsz esztendeje Sajószentpé- lerre került, ahol azóta igaz­gatóként vezeti az üveggyá­rat. Hogy milyen vezető, ar­ról nemcsak a számtalan Ki­váló Vállalat kitüntetés, ha­nem beosztottjai és a nagy­község lakói elismerő szavai is tanúskodnak. Főnök — ahogy mondani szokás, de kollégának tekintik, miként ö is a kolléga tapintatával kezeli a hozzáfordulók ügyes­bajos dolgait a gyárban és gyáron kívül. Szeretné elérni, hogy vá­lasztói körzetében több por­mentes út. kielégítőbb áruel­látás, hosszabb csatornaháló­zat legyen, vagyis, hogy kö­zeledjen a települések el­látási színvonala a városok adottságaihoz. És szeretné; ha társa. Kiss Dezső kerülne a parlamentbe, a bányászok mellett a környék mezőgaz­dasági üzemeinek, a nyugdí­jasoknak. az üvegiparnak is eredményes képviselője len­ne, amihez ígérete szerint minden segítséget meg fog adni. Veszprém megyében, Csüg- le községben született Kiss Dezső, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat vezérigazgató­ja, akinek édesapja az otta­ni postát vezette nyugdíjba vonulásáig. A nagy hírű pá­pai gimnázium elvégzése után, 1951-ben sikeres felvé­teli vizsga eredményeként került a miskolci egyetem bányamérnöki karára, me­lyet — az akkori megosztás szerint — Sopronban fejezett b». Egy hét múlva jelentkezett munkára 1» társával együtt, akik közül 12-en még jelen­leg is ugyanannak a válla­latnak; a Borsodi Szénbá­nyáknak a dolgozói. Kurityán, Baross-akna, Pe­reces, a diósgyőri Márta-bá nya voltak az ifjú mérnök szakmai fejlődésének, építke­zésének állomásai. Végigjár­ta a bányamérnöki szakma valamennyi állomását, volt része sikerekben, nagy lelke­sedéssel és összefogással szü­letett csúcsokban és átélt megrendítő tragédiákat; bal­esetet, bányatüzet. melyek a bányászélet legkeményebb próbatételei. Tisztelettel emlékezik ta­nítómestereire, a sok-sok szaktársra, front mesterre, vájárra és a vezetőire, akik közül külön, név szerint is említi Monos Jánost és La­torcai Jánost. Szakma- és ügyszeretetét, felelősségérze­tet és férfias emberséget ol­tottak ők belé, melyek révén határozott, kemény, de az emberséget mindennél előbb­re tartó vezetővé formáló­dott. A különböző bányák után a vállalat központjába ke­rülve először a bányaműve­lési osztályon dolgozott, te­rületi főmérnök lelt, majd innen nevezték ki a vállalat főmérnökének és 1962-től vezérigazgató. Eme beosztá­sáról — anélkül, hogy bár­mennyit is elhárítana a rá­háruló felelősségből — úgy beszél, mint a 17 ezer bor­sodi bányász társa közti egyik munkáról. Ha elmerül a bányászat jelenlegi gondjai, feladatai között, ugyanúgy érzi, mint bármelyik segédvájár, hogy ez a foglalkozás ma igen nagy segítségre, patronálásra szorul. És nemcsak a borso­di. hanem hazánk vaiameny- nyi bányászával együtt át­érezve sorolja fel a felada­taikat is.de éppen azok nevé­ben. akik szombaton és va­sárnap is a tárnák mélyén teszik dolgukat, várja, hogy mihamarabb valóra váljon a XIII. kongresszuson megfo­galmazott cél: miszerint: „Meg kell gyorsítani a mű­szaki fejlesztést, az érdekelt­ség fokozásával is növelni kell eredményességét." Ez a bányák esetében azt jelenti, hogy növelni kell a gépesí­tettség színvonalát, fejleszte­ni kell a műszaki körülmé­nyeket és vissza kell szerez­ni a bányászszakma becsü­letét. Mint aki részt vett a pártkongresszuson, bizakod­va várja ezt, és ahol tud. tesz is a bányászkodás körül­ményeinek javításáért. Választókörzetében is szá­mos bányászcsalád él. akik nemcsak a szakma érdekei­nek képviseletét várják egv leendő képviselőtől, hanem, hogy az ország dolgainak döntésében tartsa szem előtt a szociális biztonság, az élet­színvonal megőrzésének le­hetőségeit. Amikor erről beszél, szóba kerül családja is, gépész- mérnök fia, egyetemista me­nye. akik számos társukhoz hasonlóan az életút elején állnak, még ezután szeretnék kialakítani önálló életük kereteit. Közvetlen közelről tapasztalhatja tehát, hogy milyen nehézségekkel, fel­adatokkal kell megküzdeni­ük a mai fiataloknak és er­ről az a véleménye, hogy a próbatétel soha nem árt, at­tól válik minden ember fe­lelősségteljes gondolkodó, cselekvő felnőtté. De amíg ide eljutnak a fiatalok, ad­dig segíteni kell őket... csa­ládban, bányában, ország- gyűlésben. A jelölő gyűlés után azt mondta, hogy nemcsak a körzet lakóinak érdekeit, ha­nem valamennyi bányászt képviseli, ha megkapja a választók bizalmát, de druk­kol jelölt-társának is, és ké­ri tőle, hogy ö se feledkez­zen meg a bányászok ügyé­ről, ha bekerül a parla­mentbe. Szendrci Lőrinc A Nagymiskolci Állami Gazdaság 212 hektáros gyü­mölcsösében rangja volt és — ellentétben az országos helyzettel — ma is rangja van az almának. Igaz, vol­tak sikertelen esztendők, de — átvészelve az eredmény­telen éveket — az 1984-ei a gyümölcságazat már több, mint 4 millió forint tiszta nyereséggel zárta. Ha vala­ki ide tévedne augusztusban, ugyancsak elcsodálkozna. Itt ugyanis már metszenek. Tóth Ferenc, kerületvezető elmondja, hogy: — Nincs ebben semmi különös, a szakirodalom is ismeri, sőt ajánlja az általunk szívesen alkalmazott módszert. Csak mások valamilyen oknál fog­va idegenkednek tőle. Pedig egyszerű, logikus és munka­szervezeti okoknál fogva is megfontolandó kell. hogy le­gyen. Lényege: az almásunk egy részét a nyár utolsó hó­napjában zölden megmet- sziik. Ezeket a fákat kora ta­vasszal már nem, de máso­kat még rügyfakadás előtt, a maradékot pedig zöld- bimbós stádiumban metszők. Nézem az öreg almafákat. Mint a fejét veszejtő törzs, mely számtalan tapogató karral nyújtózkodna segély­kérőén szomszédai felé. Fur­csának érzem, valami nem stimmel. Tóth Ferenc ma­gyarázattal szolgál: — A hatvanas évek közepén az almát csak sűrűn egymás mellé lehetett telepíteni. Az­tán ahogy nőttek a fák — terjeszkedni másfelé nem tudván — törtek maguknak utat az ég felé. A sorok kö­zött pedig az ágak lugas­ként összeértek. Úgy tűnt. ez az ápolási munkák csőd­Izgalmasan zajlanak me­gyénkben az országgyűlési képviselői jelölő gyűlések. Több jelölttel, újabb és újabb javaslatokkal, ajánlá­sokkal. lelkesedéssel, óva­toskodással, visszalépések­kel. Miként várható volt. Itt- ott bizonyos ijedtség is ta­pasztalható: „vajon mi lesz mindebből?", jó-e hogy így zajlik minden, ahogyan zaj­lik? Jó! Persze, hogy jó. mi baj lehetne? Igaz. nagyobb figyelmet igényel, nagyobb felelősséget, ró mind a ja­vaslattevőkre. mind a jelöl­tekre. És persze a választó- polgárokra. Elsősorban rá­juk. hiszen ők döntenek. Hogy itt is, ott is előtérbe kerülnek azok az emberek, akiket éppen nem a nép­front javasol jelöltségre? Ez is várható volt. A sok izgalom közepette kevesebb szó esik viszont a másik választásról: a ta­nácstagiról. Pedig — bizo­nyos. hogy a képviselők nem értik félre — a tanácstagok megválasztása sok tekintet­ben legalább olyan súllyal bír. mint a képviselőké. A tanácstagok munkája sokré­tű. igen széles skálán mo­zog. A városok, a községek, az aprócska faluk minden­napos, kicsinek tűnő ügyes­bajos dolgaitól-gond ja/tól - tennvalóitól kezdve szinte a település egész arculatát meghatározó feladatok ellá­tásáig, végrehajtásáig. A megyei tanács elnöke a leg­utóbbi tanácsülésen megkö­szönte munkájukat és el­mondta azt is, hogy bizony nemigen kapkodnak sehol ezért a tisztségért. Valóban nem. Közszolgálat ez a ja­vából. gyakorta hálátlan munka, melynek művelői — a nép választott képviselői — bizony, bele-beleütköznek az értetlenségbe, a bürokra­tizmusba. a megcsontoso­dott hivatali szellembe és hadd mondjuk ki: nem egy helyen rosszindulatba, gán- csoskodásba is. Az elmúlt je. Ilyen magasan nehezen lehetett metszeni, permetez­ni. szedni. Majd dr. Brun­ner Tamás, a Kertészeti Ku­tató és Fejlesztő Vállalat munkatársa feltalálta az „el­lenszert”, az úgynevezett korrelációs gépi metszést, mely alapjár; az akkor már majd’ 4 méteres fák felső 40 százalékát lefűrészeltük Ez­zel egy időben a gyökereket a törzstől 60 centire elmet­szettük. Az utolsó lépésként pedig a sorok közötti lu­gast tisztítottuk meg, úgy, hogy sikfal-metsző géppel eltávolítottuk a sorba beló­gó ágakat. Nos. akkor kap­ta az öreg almás ezt a kü­lönös formáját. Igaz, ma már sokan alakítják át így a sűrű telepítésű gyümölcs­fáikat, de a módszer ikikí- sérletezésénél, mi voltunk az elsők ... Emlegetem: öreg almás. Pedig a kert (170 hektár!) végében 36 hektár új telepí­tés látható. A kerüíetvezető elégedetten nézegeti az alig kétméteres, fiatal fák vi­rágbimbóit. Fagykár még nem érte. jó termést ígérnek. — Ezeket 1980-ban telepí­tettük. Akkor, amikor a her- nádoémeti területünkön ki­vágtuk az alig-alig termő vén almásunkat. Nos', ez lett a régi helyett. Itt. a kapuhoz vezető szé­les út végénél, kis táblák jelzik, ez jonnee, az mutsu, srnothe és gloster—69. Csupa ismeretlen csengésű, idegen hangzású név. Mint egyko­ron a jonatán, golden és starking, melyet már megta­nultunk. Egyszer talán ezek is meghonosodnak nyel­vünkben. mert — kétségte­len — ezek a jövő fajtái. A ciklus tapasztalatairól a ta­nácstagok mindenütt beszá­moltak. Különösen sok ta­nulsággal jártak a megyei tanácstagok által elmondot­tak. Nem díszmenet, nem népünnepély bizony a ta­nácstagi munka. Például: nem kapnak meghívót az eseményekre, a fontos ügye­ket, közérdeket tárgyaló ta­nácskozásokra. nem jutnak hozzá a megfelelő informá­ciókhoz stb. Dehogyis min­denütt! De igenis előfordul­nak ezek a jelenségek, úg.v- annyira, hogy talán majd minden tanácstag tudna rá példát a saját esetéből. Ar­ra is, hogy miképpen kell megvívnia a maga harcát a köz érdekében. helytelen szemléletek képviselői elle­nében. Mégis! Mindezek ellenére arra 'a kérdésre, hogy va­jon újra vállalná-e ezt a munkát, a legtöbb tanács­tag a már említett beszámo­lókon igennel válaszolt. Az öröm. a sikerélmény is adott ugyanis. Kézzelfogható, szemmel látható eredmény, sikerélmény, amelynek lát­tán valami ott belül min­dig megbizseregteti a köz szolgálatában dolgozót. Ha nem is mondja ki han­gosan — kimondják mások — magában igen: ezt én csi­náltam. Ehhez nekem kö­zöm van. Jó ivóvízhez, jár­dához. úthoz, orvosi rende­lőhöz, iskolához. öregek napközijéhez, a község, a város csinosításához, az ez­rekben, vagy százezrekben mérhető társadalmi munka hoz, egy-egy ember problé­májának megoldásához. És jó érzés az is. amikor már szinte nem lehet megelőzni a köszönésben az embere­ket. Meg az is. amikor a je­lölésnél magasba emelkedik a kezek sokasága. Különös szép élmény ez is. Sok ember megkapia majd most is ezt az él­ményt. hiszen megyénkben külpiac igényeinek is meg­felelők. Későn érők. tárolás­kor nem ráncosodók. Fűsze­res. finom termést adók. De a most még vékony törzsű kis fákat egyelőre kartonpa­pír védi az ide vetődő nyu- lak éles fogaitól. Ám min­den második sorban már vastag gyepszőnyeg zölded. A csak néhány méterre levő „régi" almásban ilyet nem láttam. Csodálkozásomat, miért?, a kerüíetvezető is észreveszi: — Kísérletképpen vetettük be a sorokat fűmaggal. Ugyanis, ha esik, a földúton a gépek nehezen járnak, a gyepen ellenben könnyebben. Hát ezért... Meg azért, amiről nem be­szélnek. ám minden mondat­ból kiderül, hogy itt nagy kockázatvállalás mellett is szeretnek kísérletezni. Vagv nem szeretnek, de muszái. mert az utat nem határozza meg senki helyettük. így történt, hogy a metszési mód­szereken túl a korrelációs gépi metszésű almafaátalakí- táson keresztül a tápanyag­pótlási (kísérletig vagy a sor- gyepesítésig mindenhol út­törő szerepet mertek vállal­ni a magasabb termelési színvonalért. 212 hektár gyümölcsös. Zö­mében a felsőzsolcai terüle­ten. De egy kevés a bükk- aranyosi lejtőkön. Ebből 157 hektár a téli alma. 50 hek­tár a körte és 5 hektárnyi a cseresznye, illetve meggy. Az utóbbiak zöme belső ellátás­ra. az alma főleg exportra kerül. Az igazi erőpróba a szü­ret. Ilyenkor megélénkül a gazdaság gyümölcsöse. Jön­nek alkalmi munkások csak­úgy, mint diákok. És érkez­nek a „szedd magad” moz­galom érdeklődői is. Mert az utóbbi két évben éppen a városközelség miatt is foko­zott az igény a mozgalom iránt. A gazdaság pedig — úgy tűnik — jó partner. Balogh Andrea négyezernél több helyi ta­nácstagot választunk meg! A kettős, illetve a többes jelö­lést figyelembe véve körül­belül 9 ezer emberről van szó. de a különböző bizott­ságokat. a jelölésért, a vá­lasztásért munkálkodókat is számítva mintegy 10 ezer­ről. Mindebből az is követ­kezik. hogy a választás után hatalmas erőtartalékaink lesznek. Azokból az embe­rekből. akiket egy-egy vá­rosi, községi körzet lakói érdemesnek, alkalmasnak találtak a tanácstagi jelö­lésre. Márpedig ezeket az embereket közelről ismerik gyakorlatilag mindenki min­dent tud róluk, nagy meg­tiszteltetés tehát, ha a „min­dent tudás” ismeretében je­lölnek valakit, elfogadnak erre a posztra. Jó lenne, ha valami módon tudatosodna a tanácstagokban, illetve a je­löltekben is: akit nem vá­lasztanak meg. arra is szá­mít továbbra is a közösség. Sokféle munkában, szerve­zésben. Több száz tanácstagi jelö­lő gyűlés volt már megyénk­ben eddig és folyik ez a munka továbbra is, jó ered­ményekkel. Általános jelen­ség. hogy a jelölteket gya­korlatilag mindenütt elfo­gadják, mindegyiket, vagy majd mindegyiket alkalmas­nak tartják erre a feladatra és máris mondják, sorolják a tennivalókat. A városikörzet­ben. a községekben, vagy ép­pen a kis falukban fellelhe- tőeket, megoldásra váróakat. Ezekből pedig mindig akad itt is. oitt is. munka nélkül nemigen maradnak a ta­nácstagok az elkövetkező ciklusban sem. A 101 megyei tanácstag sem — ez a szám a maximum, ennyinek a megválasztására van lehető­ség a mi megyénkben —. akik majd megyénk legma­gasabb állami fórumán, a megyei tanácsülésen látják el a inépképviseletet. Népképviselet. Szép szó. is­mert szó. Jó lenne kicsit ta­lán elgondolkodni a tartal­mán is. Ízlelni a jelentését. A régi tanácstagok már sej­tik. ismerik. Az újabbak Pe­dig ismerkedjenek vele. Fe­lelősséggel és — büszkeség­gel. Priska Tibor Tanácstagok Megyénk képviselőjelöltjei Juhász Elemér Kiss Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom