Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 29., hétfő A nnak ellenére, hogy ijesztően magas azok­nak a szánna, akik a művészeteket kizárólag „ki- kapcsolódást” jelentő, köny- nyed szórakozást ígérő mű­vekkel azonosítják, vagy ép­pen a semmi művészi, esz­tétikai értékkel nem rendel­kező bunyófilmeket és a szabvány tucat-krimiket te­kintik a művelődés és szó­rakozás kizárólagos lehető­ségének, a másik oldalon egyre nő azoknak a száma, akik a valóságra, kíváncsi­ak, jelentkezzék az akár közvetlen formában, a tény­irodalom műfajaiban, vagy közvetett úton, művészi át­fogalmazásban. Egyik bizony­ság erre a Tények és tanúk című könyvsorozat hatalmas sikere, vagy a televízióban a Századunk sorozat nézett­sége, a színpadokon a do­kumentumdrámák fogadta­tása, a dokumentumfil­mezés eszközeivél készült valóságfeltáró — hosszabb- rövidebb-művek visszhangja. A gondolkodó ember sze­retne mind többet és töb­bet tudni az őt körülvevő valóságból, szeretné mind­jobban megismerni a vilá­got, a mához vezető törté­nelmi utat. Nemritkán hiá­nyos történelmi ismereteit is így szeretné pótolni, kiegé­szíteni. Ezért kíváncsi a tör­ténelmi munkákra, a me­moárirodalom darabjaira, s ezért várja például a már említett Századunk folytatá­saiban is, hogy elérkezzünk a második világháború vé­géhez, a felszabadulást kö­vető időszakhoz, hogy a na­gyon hiányosan-felszinesen ismert-tanított koalíciós időkről is többet tudhasson. És érdeklődéssel várja a kü­lönböző emlékműsorokat, il­letve kortársi emlékezéseket. Ez a múlt iránti érdeklő­dés jórészt ki is elégül a különböző műfajokban, a múltfeltárás, az időben már túlhaladott valóság megis­merését segítő dokumenta- rista és közvetett művészi eszközökkel folyamatosan jelenlevő tevékenységben. Az érdeklődés viszont a jelen valósága iránt is megmutat­kozik. A televízió 'híradója, A Hét és más, a napi való­ságban informáló, eligazod­ni segítő műsorok fHírhát­Az utolsó simításokat vég­zik az építők a sajóecsegi hídon, így az eredeti ter­veknek megfelelően, április végéig befejeződnek a javí­tási munkák. Május elsejé­től ismét megindulhat erre tér, Hatvanhat, Objektiv, Panoráma stb.) nézettsége markánsan bizonyítja, hogy az embereket érdekli a ma minden rezdülése is. Nem érdektelen megnéz­nünk, vajon a hazai tömeg­kommunikációs eszközöknél, a nagy tömegeket érintő művészeti ágakban milyen a jelen valóságának bemuta­tása. A könyvkiadás szinte át­tekinthetetlen, hiszen éven­te sok millió példányban je­lennek meg könyvek. Mint a XIII. pártkongresszus elé terjesztett jelentésből is tud­ható, például az előző év­ben 918 szépirodalmi művet adtak ki, szemben az öt év előtti 7‘57-tel, a példányszá­muk a korábbi 17,7 millió­val szemben 19,1 millióra emelkedett, s jelentősen megnőtt a magyar szerzők műveinek és példányszámai­nak aránya, az élő magyar szerzőké 50 százalékkal emelkedett. Ennek ellenére nehéz lenne pontosan meg­mondani, mekkora hánya­dot foglalnak el ezek között a mai magyar életről, min­dennapjainkról a legkülön­bözőbb módon szóló művek, és hogy milyen a kiadott és megvásárolt, illetve el is ol­vasott művek aránya. A ha­zai filmalkotásban, figyelem­mel az 1984-es játékfilmter­mésre, annak mintegy felét jelentik a napjaink valóságát ábrázoló filmek és az egész műsort betöltő dokumentum­filmek. S több mint negye­dét jelentik a történelmünket vallató alkotások. Dolcumen- markánsan mutatja be mai valóságunk különböző szele- tumfilm-művészetünk igen teit, nyomon kíséri az élet változásait, elemző króni­kásként dolgozza fel azokat, s ha a múltba fordul is, a téma napjainkban jelentke­ző hatását vizsgálja. Egyes dokumentumfilmek többéves programot adó társadalmi átalakulások inspirálói, szé­les rétegeket érintő viták forrásai. A dakumentumfil- mek igen hosszú sora min­dennapi életünk különböző jelenségeinek olyan feldol­gozása, amely nemcsak az utókornak dokumentálja, mi is volt napjainkban, hanem a ma emberét is gondolko­a közúti forgalom. A felújí­tást megelőzően alkalmazott súlykorlátozás továbbra is érvényes, ennek megfelelően dásra és cselekvésre indítja. Hasonló mondható el a Ma­gyar Televízió dokumentum- filmjeiről, riportjairól, isme­retterjesztő műsorairól, sok­féle politikai sorozatáról, de kevesebbszer jelentkezik a ma a dramatikus művekben, a tévéjátékokban és tévé­filmekben. (A Telepódiumot és hasonló kabaré jellegű adásokat, noha azokban is jelen van esetenként való­ságunk, ha görbe tükörben is, egészében nem sorolhat­juk ide.) Színházi életünk­ből csak saját, szőkébb pát­riánk színházára tekintek. Sajnos, a ma, a mai magyar élet ábrázolása régóta hi­ányzik, pedig jelenléte, sőt markáns jelenléte kívánatos lenne. Ez színházunk mun­kájának egyik gyenge pont­ja. A valóságismeret és a művészetek kapcsolatával a XIII. pártkongresszus hatá­rozata is foglalkozott, amikor kimondja: „A társadalom igényli, hogy az irodalom, a film, a színház, a zene, a képző- és iparművészet, va­lamint minden más művé­szeti ág értékes alkotások­kal járuljon hozzá valóság­ismeretünk gazdagításához, az emberek életszemléleté­nek, ízlésének alakításához.” Az említett igény jelen van. Megalapozott. Kielégítését most már kongresszusi párt- határozat teszi törvényere­jűén kötelezővé. Kérdésként jegyzendő hát e gondolat- menet végére: elég-e, ha például a televíziónál a köz­vetlenül politizáló adások és művek foglalkoznak mar­kánsan valóságismeretünk gazdagításával, és a drama­tikus játékoknál fehér holló a mai magyar valóság; elég-e, ha a magyar játék­filmek fele a mai magyar életről szól, de elvész a bu­nyófilmek és egyéb import filmfélék tengerében, a va­lóságfilmek nagy zömét je­lentő dokumentumfilmek meg alig-alig jutnak a mo­zinézők elé, legfeljebb na­gyon megkésve,, nem éppen frekventált adásidőben, a te­levízió képernyőjén láthatók. A párthatározat fentebb idé­zett passzusa szerint aligha elég. Benedek Miklós csak a 12 tonna összsúlyt meg nem haladó járművek közlekedhetnek a felújított Sajó-hídon. Elkészül a sajóecsegi híd Rádió mellett Vannak-e izgalmasabb kér­dések egy ifjú ember szá­mára, mint éppen az erköl­csi kérdések? Minden fiatal moralista és szigorú — mondta Ancsel Éva a csü­törtökön délután (Petőfi, 17.30—18.30) hallott beszél­getésben. Mi, felnőttek, per­sze hajlamosak vagyunk sommásan és felületesen ítélkezni a fiatalokról, elma­rasztalni őket olyasmiért is, amiért egyértelműen mi fe­lelünk. Miről is van szó? Mondjuk a kettős (erköl­csi) nevelésről, ami nemcsak világnézetet jelent, de a sza­vak és a tettek kettősségét is. Magyarán: mást teszünk, mint amit mondunk, s ezt a fiatalok észre is veszik, szóvá is teszik. Tény, hogy nem mindig „tisztelettudó­an”, de éppen ez az életkori sajátosságuk: az őszinteség. Az is igaz — figyelmezteti tek a műsorban megszólalt szakemberek —, hogy a tör­ténelmet, a társadalmat bi­zony nem mindig az erköl­csi normák mozgatják, a vi­lág nem (csak) fehér és fe­kete színből áll. Változnak maguk az erkölcsi normák is. Egy dolog azonban nem változik, az igény arra, hogy az életet, az emberek (egy­máshoz való) viszonyát va­lamiféle, az anyagiakon, a mindenkori körülményeken felülemelkedő erkölcsi sza­bályrendszer is motiválja. Érdekes és élvezetes is volt hallgatni a tiatalokat, hogyan érveltek. Kitűnően ismerték pl. a Bibliát — hisz több­ször is szóba került a tíz parancsolat —, de vannak tapasztalataik életünk nyer­sebb farkastörvényeiről is. A riporter: Dám László meg­kérdezte tőlük, hogy mit tartanak értéknek, illetve el­ítélendőnek. Többen emlí­tették a munkát, a szerel­mel-szeretetet, az alkotást, a nyíltságot-őszinteségel, a tisztességet, önzetlenséget, szembeállítva a hazugsággal, a törtetéssel, a hazugsággal- árulással (arulkodással), a gátlástalan törtetéssel-érvé- nyesüléssel. Mi akkor a gond? Ezt is elmondták a gyerekek. Ök sem úgy viselkednek az is­kolában, osztályban mint ott­hon. Hangadók vannak,akik­nek a magatartása nem min­dig pozitív. Tudják ezt a gye­rekek is, mégsem tudják ki­vonni magukat a kortárscso- port erkölcsi-magatartási ter­rorja alól. A másik — s ta­lán még súlyosabb — gond az, hogy az erkölcsi tételek, tanítások valahogyan a leve­gőben lógnak. Sok az álcá­zás, a mellébeszélés, kevés a követésre is méltó példa. Ér­dekes, hogy a sokszor szi­dott gyerekek éppen azt ige­nyelnék, hogy az erkölcsi té­Supka Manna tiszteletére Supka Manna — Magdol­na neve fogalommá vált a magyar művészvilágban. Aki látta annak idején a tévé­ben, hallhatta, milyen fiata­los szenvedéllyel beszélt ön­magáról, az életről, a mű­vészetről, az egy percig sem csodálkozik azon, hogy a mű­vészek rajonganak érte. Tár­sat látnak benne, aki együtt él gondjaikkal, ugyanakkor értő és szigorú értékítéleté­vel át is segíti őket a holt­ponton. Hetvenedik születés­napjára — mintegy virág he­lyett — egy-egy grafikai lap­pal tisztelgett nála. előtte ötvenöt kortárs grafikus a Fészek Klubban. Ez a kiállí­tás látható péntek délutántól a Miskolci Városi Könyvtár József Attila Klubkönyvtárá­ban. A tárlatlátogató első élmé­nye a meghökkenésé, mond­hatnánk, a bőség zavaráé. Valóban sokszínű ez a kép — a mai magyar grafikáé —, mint a tavaszi mező, rét. A grafika a legérzékenyebb, legmozgékonyabb műfaj. Nem véletlenül szokták ha­sonlítani a vershez és a dal­hoz, amelyek érzéseket érzelmeket fejeznek ki. Ese­tünkben nem csupán a„Sup­ka Manna néni” iránti tisz­teletét, de a művész vélemé­nyét — érzéseit is a világról. Lehetetlen ezt az ötvenöt grafikát értékelni, de szük­ség sincs rá. Lenkey Zoltán Haláltánc című rézkarcát azért emelem ki, mert ma­gának a művésznek a tragi­kusan korai halála teszi szimbolikussá is, hangsúlyos­sá is. Hasonlóan Síettner Bé­la: Parti emberek VIII. cí­mű rézkarcához — ő is itt­hagyott azóta minket. Minden rajz más gondo­lat, más karakter, a ma di­vatos kifejezéssel, más „üze­net”. Szalay Lajos például az Énekek énekét illusztrál­ta, fogalmazta át klasszikus mértéktartással, Lacza Már­ta jellegzetes ferde-szemnyí- lású nőalakjával van jelen, Reich Károly — az alkalom­hoz illően — virágcsokorral. A majdani utókornak is ta­nulságos lesz ez az összeállí­tás (kár lenne megbontani), mert mint egy látlelet tanús­kodik a magyar grafika ál­lapotáról is. Nem hiszem, hogy a „szép” jelző a legal­kalmasabb magának a gon­dolati tartalomnak a jellem­zésére. Inkább a drámaiság, a tragikum, a századvég em­berének szorongása, ellent­mondásos érzelmei jelennek meg ezeken a lapokon, s he­lyenként az az irónia is, amely nem idegen korunk lírájától sem. A tárlatot június 1-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. horpácsi MŰSOROK rádió KOSSUTH: 0.20: Mii üzen a Rádió? — 9.00: A hét zenemü­ve. — 9.30: Tvardovszkij versei. — 9.39: Ki kopog? — 10.05: Nyit­nikék. — 10.35: Haydn: B-dúr szimfónia. No. 98. — 11.05: Bio­ritmus. — 11.25: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énekka­ra énekel. — 11.40; Sírkő pánt­likával. Taar Ferenc regénye rádióra alkalmazva. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Házunk tá­ja. — 13.00: Magyar előadómű­vészek albuma. — 14.101 Kül­földről érkezett. — 14.31: A tűz estéje. — Tatay Sándor elbeszé­lése. — 14.55: Édes anyanyel­vűnk. — 15.00; Veszélyben. — 15.30; Kóruspódium. — 15.53: Muzsikáló természet. — 16.05: Eszkerék. Ismeretterjesztő ma­gazin. — 17.00: Eco-mix. — 17.30: Zenekari muzsika. — 18.25: Mai könyvajánlatunk. — 19.15; Hét­fő este mindenkinek. — 20.59: Lógok a rendszerben. Riport. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Halló, itt vagyok! — 23.30: Zala Doluhanova és Michel Dens énekel. — 0.10: Toronyzene. PETŐFI: 8.05: Nótamuzsika.— 8.50: Délelőtti torna. — 9.05: Nap­közben. Zenés délelőtt. — 12.10: Fúvószene táncritmusban. — 12.25: Kis magyar néprajz. — 12.30: Népdalok kóruselöadásban és népi hangszereken. — 13.05: Slágermúzeum. — 14.00: Kettőtől ötig.. — 17.05: Újdonságainkból. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30; Zeneközeiben. — 19.30: Sportvilág. — 20.05: Mégis fel­robbant a biológiai pokolgép? — 21.00: A Rádió Dalszínházá­nak bemutatója. — 22.52: Hubay Jenő—Farkas Gyula hangszere­lése: Hejre Kati. — 23.20: A mai dzsessz. — 24.00; Éjféltől hajnalig. MISKOLCI STUDIO (a 268,8 m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 URH-on) 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. — 17.10: Fórum . . . Tö­megközlekedés a megyeszékhe­lyen és a megyeszékhelyekre. Szerkesztő: Paulovits Ágoston. Műsorvezető: G. Tóth Ferenc. Telefonügyelet Miskolcon a 35- 510. Egerben a 12-946. Salgótar­jánban a 11-191. — 18.00: É&zak- magyarországi krónika. (Május 1-i ünnepség a Szakszervezetek B.-A.-Z. megyei Tanácsán. — Hevesbe érkezett a Csillagtúra. — Új áruház átadása Mezőkö­vesden.) — Sport. — 18.25—18.30: Szemle az Eszak-Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából. televízió 1. MŰSOR: 14.30: Iskolatévé: Érettségizőknek ajánljuk. — 15.15: ujjé, tavasz van. — 15.35: Itt és ott. — 16.00: Hírek. — 16.05: Tévé Basic-tanfolyam. — 16.35: Három nap tévéműsora. 16.50: Jégkorong VB. Döntő. — 1. szünetben: Reklám. — 19.20: Gyöngyszem az óceán partján. — 19.30: Családi kór. Kié lesz Ferike? 2. rész. — 20.20: Jégkorong VB. Döntő. 1. szünetben: Reklám. — 22.50: Hírek. — 22.55: Himnusz. mozi BÉKE: Túl nagy rizikó. Mb. színes amerikai kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! II. helyár! Kezdés: nio, fi2, 3, n6 és f8 órakor. — BÉKE KA­MARA: Kopaszkutya. Magyar zenés film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! II. helyár! Kez­dés; 4 órakor. — A piszkos ti­zenkettő I __II. Mb. színes ame­r ikai háborús kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Dupla III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — KOSSUTH; Filmmú­zeumi előadás; Utolsó tangó Pá­rizsban. Színes francia—olasz film. 18 éven felülieknek! III. helyár! Kezdés: 9. 11, hn5 és 7 órakor. — Kiskacsa a magasle­sen. Mb. színes szovjet gyermek­film. Kezdés: f3 órakor. — HE- VESY IVÁN FILMKLUB: Film­múzeumi előadás: A besúgó. Amerikai film. Kezdés: f3, f5 és n órakor. — TÁNCSICS: A ti­tokzatos övezet. Színes szovjet háborús dráma. Kezdés: f4 óra­kor. — Gyanútlan gyakornok. Mb. színes francia vígjáték. III. helyár! Kezdés; f6 és f8 órakor. — TÁNCSICS KAMARA: Gyer­tek el a névnapomra. Színes ma­gyar társadalmi dráma. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kez­dés: 6 órakor. — SZIKRA; 39. lépcsőfok. Mb. színes angol po­litikai krimi. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kez­dés; f5 és f7 órakor. — PETŐ­FI : Atlasz-vonal. Mb. színes szovjet kalandfilm. Kezdés; 4 órakor. — Végállomás. Mb. szí­nes NSZK-beli krimi. 18 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: 6 és 8 órakor. — FÁKLYA; A legyőzhetetlen Vutang. Mb. szí­nes kínai kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: f5 és f7 óra­kor. — FÁKLYA KAMARA;. A bátyám öccse minden pénzt megér. Csehszlovák vígjáték. Kezdés: f5 órakor. — TAPOLCA, ADY; Seriff az égből. Színes olasz kalandfilm. III. helyár! Kezdés: 7 órakor. — KRÜDY: Az önvédelem nagymestere. Mb. színes szovjet kalandfilm. Kez­dés: f7 órakor. — TOKAJ DIS- CO-MOZI: Mackenna aranya. Színes amerikai westernfilm. Kezdés: f7 órakor. — VASAS, SIKERFILMEK MOZIJA; Mene­külés a győzelembe. Színes ame­rikai háborús dráma. II. hely­ár! Kezdés: 6 órakor. — NE­HÉZIPARI MŰSZAKI EGYE­TEM: Languszta reggelire. Mb. színes olasz—francia bohózat. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! II. helyár! Kezdés: 5 és 7 óra­kor. — EGYETEM ÉTTEREM; Kína-szindróma. Mb. amerikai társadalmi dráma. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! II. hely­ár! Kezdésj 9 órakor. — MIS- KOLC-HAMOR: Maraton életre- halálra. Mb. színes amerikai ka­landfilm. 16 éven felülieknek! Kiemelt III. helyár! Kezdés: f6 órakor. — MISKOLC-SZIRMA; Bolondos vakáció. Színes magyar film. Kezdés: f6 órakor. — MIS- KOLC-PERECES: A legyőzhetet­len Vutang. Mb. színes kínai ka­landfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — KAZINCBARCIKA. BÉKE: Maraton életre-halálra. Mb. színes amerikai kalandfilm. 16 éven felülieknek! Kiemelt III. helyár! Kezdés: 4. 6 és 8 óra­kor. — MEZŐKÖVESD, PETŐFI: Hány az óra, Vekker úr? Szí­nes magyar film. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! Kezdés: 6 és 8 órakor. — SÁROSPATAK, RAKÖCZI; Szaffi. Színes magyar rajzfilm. II. helyár! Kezdés: hn4 és 6 órakor. színház 29., hétfő A hattyúk tava A kassal Állami Színház vendégjátéka Kezdés: este 7 órakor A Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága közli, hogy a Tó­ték április 30-ra és május 1-re hirdetett előadása betegség mi­att elmarad. teleket pontosabban, egyér­telműbben fogalmaztak meg. Megint kiderült, hogy hiá­nyoznak az események-ese- ményképek is. Ez azért fon­tos, mert a fiatal szívesen azonosul érzelmileg a vonzó példákkal, ha azokat megfe­lelően (tehát nem didaktiku­sán, szájbarágósán) mutatják be, fogalmazzák meg. Az volt a (rádió) hallgató érzé­se (is), hogy kicsit magukra is maradtak a fiatalok ezek­kel a kérdésekkel, mert sem a szülőkben, sem a peda­gógusokban nem bizna'k elég­gé. Ami messze nem azt je­lenti, hogy ezekről a kérdé­sekről nem hallanak sehol, vagy hogy a maguk körében nem vitatják meg. Ancsel Éva még egy veszélyre fi­gyelmeztetett. Az elemi tisz­tesség azt jelenti, hogy az ember azonosul azzal, amit csinál, azaz tényleg érdekli is a dolog. Tudják, hogy ez a felnőttek egy részénél nincs így, s ezt látják a fia­talok is. Nem lehet egy száj­ból egyszerre hideget és me­leget is fújni. Illetve az már langyos lesz, közönyös, ami mindennél rosszabb. A fia­talok még nem közönyösek, de tanulékonyak . . . H. S. Mivel töltötte a hét végét? Családdal, fizikai munkával, fordítással Dr. Zsidói Józseftől, o Nehézipari Műszaki Egyetem Köz­ponti Könyvtárának főigazgatójától kérdeztük: mivel töltöt­te, illetve tölti a hét végét?- A hét végi időm beosztását három tényező foglalta keretbe: a családdal való törődés, a fizikai munka és az ilyenkor is elengedhetetlen szellemi tevékenység. Szomba­ton reggel kocsival kivittem feleségemet, dr. Nyitray Agnes gyermekorvost ,o Szentpéleri kapui kórházba, a munkahe­lyére, ahol vasárnap délelöttig ügyeletes volt. Elfoglaltságo behatárolta az én munkámat is. Szombaton délelőtt be­vásároltam a Búza téri piacon, ebédet főztem a két gye­reknek, meg 82 éves apósomnak, s persze, magamnak. Délután megnéztem a televízióban Az új rokon című régi magyar filmet, mert szeretem Gázon Gyulát, meg sok jó színész von benne, nem utolsósorban, a film velem egy­idős, 1934-es. A szombat este és a vasárnap kora reggel szellemi munkával telt el. A minap Oxfordban találkoztam dr. Chiku japán professzorral, s kéziratban megszereztem tőle kitűnő tanulmányát a kutatás és fejlesztés információ- rendszeréről. Ért fordítottam magyarra. A vasárnap dél­előtti program, tehát a kővetkező órák központjában a hollóstetői telkünk áll: egy kis földmunka, csákányozás, díszcserjék ültetése. Délutánra maradt a Népszabadság és más sajtótermékek olvasása, és végül a televízió: Egy óra Gáti Józseffel. Ezt el nem mulasztanám.... (bm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom