Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-29 / 99. szám
1985. április 29., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Éljen és virágozzék 40 éve szabad hazánk! r y .i gyógyszertárat nézegetünk. Fiatal vezetője büszkén kalauzolja az érkezőket, mintha a vendégek most látnának először gyógyszertárat és a nézelődők is ekként látják a látnivalókat. Okkal-joggal. Mert ez a patika néhány hónapja még nem létezett, nem volt látható a maga kiszolgáló részlegével, „vegykonyhájával,” irodájával, lakásával, a szükséges minden helyiségével, egész megjelenülésével, tehát valóban jogos a rácsodálko- zas, a dicséret. Kellett a létesítmény a falunak es a környék községeinek is, hiszen most már nem szükséges sok kilométereket utazgatni. A gyógyszertár fiatal vezetője egyébként rosszban sántikál. Szó szerint.! A rossz: gipsz! Megsérült, talán el is törött a lába, mindenesetre egy ilyen sántikálós, gipszes lábbal „betegszabin” szokás lenni. Ö is lehetne, de, mint. mondja, nem megy, mert egyrészt így is el tud boldogulni a patikában, másrészt pedig — és főként — ezt a létesítményt nemrég adták át, mindenki nagyon örül neki, kár lenne ebbe az örömbe a zárt ajtókkal, vagy félműszakok,kai ürömöt vegyíteni. Így igaz. Kifele bandukolunk, sétálgatós tempóban haladva az utcán. Valaki megjegyzi: milyen szépen változnak ezek az alföldi községek! Gondozottak, tiszták. Virágoskertek, kitisztított árkok, lefolyók, átereszek, a kerítést éppen most is festik a közelben, látszik a gondozás a virágos kiskertekben is. a járdákon. A villanyoszlopok tetejéről soha nem verik le a gólyafészkeket, a hosszú csőrű most is ott tollászkodik, de már a dróton ott csivitel a villásl'ar- kú fecske is. Megyénk alföldi részén vagyunk, Miskolcra, főként pedig az északibb részekre a fecskék később érkeznek, addig itt, a bőséges kiöntések. nádasok környékén tanyáznak. Az embereket nemigen lehet megelőzni a köszönésben, szívesen szólnak, igazítanak útba. Megváltozott a falu, gyakorlatilag teljes egészében átépült itt is, miként megyénk csaknem valameny- nyi részében. „Glancosak- ká” is váltak valamelyest a házak, talán cifrábbakká, rátartibbakká, miként illene, de az egykori nád- fedeles vályogfalúakat, vagy paticsfalúakat mégis inkább azok sajnálják, akik ilyenekben soha nem laktak. Munkagép halad el az úton, csoportunk egyik tagja int a vezetőnek, az vissza. Hátrafelé int. Innen a válasz egy bólintás. Értik egymást. A másik irányból mikrobusz érkezik, onnan is int valaki, csoportunknak iménti tagja — jó megjelenésű, középkorú férfi — visszaint, majd megjegyzi: megjött az egyik brigádunk. És még mondja: tulajdonképpen ezekben a szép napokban majdnem minden bekerült a földbe, aminek be kellett kerülnie. Megállás nélkül dolgoztak az emberek ... Most viszont már eső kéne. Mennyi? — kérdi a szomszédja tréfás kötekedéssel. Olyan tíz- húsz centiméternyi átázta- tás is elég lenne — hangzik komolyan a válasz. Jó, hát akkor annyi lesz, csak szólj — így az iménti tréfálkozó, aki az elkomoruló arcot látva rögtön folytatja, miszerint bizony nagyon is helyénvaló lenne valamennyi esőcske. Az egyik portán nyolcvan év körüli, magas termetű, alig-alig görnyedt ember nézeget kifele. Csoportunkból kiválik egy ugyancsak megtermett férfi, belép a kapun, megöleli az idős embert, néhány szót váltanak. Látszik, régóta ismerik egymást, bár korban nagy a különbség. Ismerik, tisztelik, szeretik is egymást. Az idős ember egykor tsz-elnök volt a faluban, majd a vizműtársu- lás elnöke. Örül a hirtelen látogatónak-látogatóknak, mert már többen is ott vannak —, kihúzza magát, szinté megfiatalodik hirtelenjében. Invitálna is befele mindenkit, de hát az idő most éppen nem alkalmas rá. Mármint az érkezőknek. Megyünk tovább. Mögöttünk már a tsz szépen megépített központi irodája, a tanácsháza' is, elérkezünk a művelődési otthonhoz. „Ugye, hogy jó volt megépíteni a parkolót!?” — hangzik a csoportból, és a „kultúr előtt” sorjáró, kiszélesített parkolót megtöltő gépkocsik látványa valóban ezt igazolja. Sőt, talán még nagyobb is elkelne most itt, hiszen az utca további részeiben is sorjáznak a kocsik. Helybélieké, de leginkább a szomszédos községekből érkezeiteké. Borsodiván'kán vagyunk. Az országgyűlési képviselői jelölő gyűlésre jöttek el az emberek, Egerlövőről, Tiszabábolnáról, Mezőkövesdről, Négyesről. meg néhány más településről — hivatalosan — a 25. sz. választókerületből. A második jelölő gyűlés ez már. Molnár József, a népfront megyei elnökségének tagja, a gyűlés levezető elnöke telt házat köszönt, majd Eperjesi József, a Mezőkövesd városi Pártbizottság titkára tart előadást. A külpolitiikai, majd belpolitikai kérdésekről és főként a helybéli dolgokról. A mivel gyarapodtunk és mivel akarunk gyarapodni izgalmas kérdéseiről, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy sok a gondunk- bajunk, nem könnyű az élőbbre lépés, de .azért ugye fel lehet sorolni gazdagodásunk ismérveit is. A terület szépen gyarapodott, fejlődött, egészségügyben, iskolában, szociális ellátottságban, főként pedig mezőgazdasági termelés révén, bár persze nem any- nyira, miiként szerettük volna mindahányan. Éppen emiatt a „nem annyira” miatt növekedett meg itt is a politikai érzékenység, a türelmetlenség, de azért csak-csak megvagyunk. A jelenlevők értik — nagyon is értik — a megjegyzéseket, a félszavakat is. Reagálásaikkal jelzik. Ismerik a képviselőjelölteknek ajánlottakat is. akik most ott ülnek a színpadon, kissé feszengve. A felszólalók jókat mondanak mindkettőjükről. A felszólalók általában a közeli községekből jöttek. Egy meglettebb asszonyság kap nagy tapsot. Azt mondja: mindkettőt fiatal korától ismerem, rendes emberek, mindketten méltóak a mi bizalmunkra, a képviselőségre. Őszintén, becsülettel szóljanak rólunk majd a parlamentben is — mondja egy másik felszólaló. Egy idős ember pedig arról beszél, hogy sajnos sok rossz ember akad már a faluban is — ahogyan ő mondja: eljöttek a városokból... Lépjen fel ezek ellen törvényünk szigorral! Hiszen a bűnözők, ahogy hallja, a börtönben tévét néznek, rádióznak, olvasgatnak, úri módon élnek... lehetséges, hogy sokan éppen emiatt vissza is kívánkoznak oda? Tessék válamit csinálni velük! Hosszan tartó, nagy taps — jelezné a reagálást az egykori újság, hát jelezzük itt is. És jelezzünk valami mást is, amit egykor nemigen jelezhettek. A gyűlés résztvevői valamennyien, egyhangúan megszavazták jelöltként a népfront két emberét. Korábban, az első gyűlésen, Mezőkövesden a 850 (!) választópolgár ugyancsak egységesen rászavazott — mint jelöltre — mindkét emberre. Közülük az egyik itt, a másik ott köszönte meg a bizalmat. Különösen azt a bizalmat köszönhették meg, amit az egyik, borsodiván- kai felszólaló nagyszerűen érzékeltetett. Valahogy így: nem sorolom fel a kívánságlistát, hiszen gondjainkat, bajainkat mindketten jól ismerik. Nehéz veretű mondat bizony, gyakorlatilag minden benne van. Van-e más jelöltjük? — kérdezte az elnök. Nincs! — hangzott egységesen a válasz. A z egyik jelölt, aki a munkagépen elhaladónak intett és az is neki — gyere, igyekezz visz- sza, jövök, jelezte amaz — meg a mikrobuszon érkező brigádnak köszönt, és a vetésről, meg a hiányzó esőről beszélt: Késik Lajos, a Dél-borsodi Állami Gazdaság igazgatója. A másik jelölt, aki a nyolcvanéves, idős embert régi ismerősként ölelte meg és akit itt, a gyűlésen is, majd mindenki régi ismerősként köszöntött: Ladányi József, a megyei tanács elnöke. Priska Tibor 10-es választókerület 'X^'s '^“''^o''''H~S'^‘,||§ %■*''''s\'"\'"■■'■ i*fej '' *tf pl '"" $ j'r ''V'" m Fehérné Eke Katalin A sálai születésű, har- # mincéves fiatalasszony bányászcsalád gyermeke. Jelenlegi munkahelye a Borsodi Vegyi Kombinát II. gyárának meó-egysége. ahol csoportvezetőként tevékenykedik. Az általános iskola befejezését követően, a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolában tanult tovább, majd 1969-től 1973-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi kara vegyész szakának hallgatója. Az egyetemi évek alatt társadalmi ösztöndíjjal elkötelezte magát a Videoton gyárral, s a diploma megszerzése után Székesfehérvárra került férjével együtt, akivel a tudomány- egyetemen ismerkedett meg. A szülőhely és környéke azonban már a kezdeti időszaktól visszahúzta, a barci- kai „visszatelepülés” viszont csak 1982-ben sikerült. Mindketten a BVK dolgozói lettek. a kétgyermekes édesanya a meóhoz került, míg férje a kutatási főosztályon helyezkedett el. — Amikor végre sikerült „hazakerülni”, minden energiámmal arra törekedtem, hogy munkahelyemen becsülettel végezzem a rám bízott Bódis Gábor — Berettyóújfalun szü- # lettem 1952. július 10- én. Édesapám mező- gazdasági mérnök-tanárként dolgozott, ma már nyugdíjas, édesanyám foglalkozása tanárnő. Alsó és középfokú iskoláimat Sümegen végeztem, 1970-ben érettségiztem a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban. Veszprémben szereztem üzemmérnöki, majd vegyész- mérnöki oklevelet. A diploma kézhezvétele után a borsodi vegyészváros, Kazincbarcika az újabb állomás, munkahelyül a Borsodi Vegyi Kombinátot választotta, 1980-ig technológusi beosztásban tevékenykedett a pvc-gyárban. Az itt töltött évek alatt aktívan részt vett a polimer- és szuszpenzió- íeldolgozó üzemek, valamint a CPÉ-üzem indításában. Jelenleg a szervezési és számítástechnikai főosztály főmunkatársa. 1979-ben alapított családot, egy gyermek édesapja. A szakmai sikerek mellett élénken tevékenykedett az ifjúsági mozgalomban. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben az eltelt 20 év alatt számos funkciót betöltött, Volt alapszervi KISZíeladatot. Én ugyanis azt tartom, ha új helyre kerül az ember, akkor elsősorban munkáján keresztül ismerjék meg a kollégák, a környezetében levő emberek. Ügy érzem, ez számomra sikerült, Ennek igazságát alátámasztja, hogy ma már e fontos gyári részleg csoportve- zetőjeként látja el feladatát. Munkaszeretetére, az emberekkel kialakult jó kapcsolatára nemcsak közvetlen felettesei. de a város vezetői is felfigyeltek. Mégis váratlanul érte az igen megtisztelő elismerés: az országgyűlési képviselői jelölés. Amikor közölték vele a tényt — bármennyire is örült a bizalomnak — nem adott elhamarkodott választ. Több titkár, KISZ-bizottsági tag, s legutóbbi megbízatásként a BVK nagyüzemi KISZ-bi- zottság politikai felelőseként látta el feladatát. A szakmai továbbképzés mellett politikailag is bővítette ismereteit. 1984-ben felsőfokú képzettséget szerzett a Marxista —Leninista Egyetem politikai gazdaságtan szakán. A város közéleti tevékenységébe 1980-ban kapcsolódott be. Ekkor érte az a megtiszteltetés. hogy választókerülete mint országgyűlési képviselőnek szavazott bizalmat az agilis fiatalembernek. Egy évvel később szólalt fel elsőként az országgyűlésen. napos gondolkodást követően Vállalta a megbízatást. Mint elmondotta: erre azért volt szükség, hogy önmagában is felmérje, ha képviselőnek választanák, képes lenne-e ellátni feladatát. Van-e elég ereje ahhoz, hogy a mindennapok során kellő energiával foglalkozzon a mintegy 27 ezer választópolgár gondjaival, ügyes-bajos dolgaival. Mert csak ebben az esetben érdemes „belevágni”. A választásig legfontosabb feladatának tartja: megismerni a terület sokoldalúságát, hiszen hogy felelősség- teljesen tudjon programot összeállítani, s a választópolgároknak ígéretet, netán választ adni kérdéseikre, csak akkor lehet, ha teljes mélységében ismeri környezetét. — Amennyiben a június 8-i választáson a kerület lakossága nekem szavazna bizalmat, úgy, mint képviselő, elsősorban a gyors várossá válásból adódó gondokra helyezném a fő hangsúlyt. Ilyen többek között a helyi közlekedés, a lakásépítkezés és az ellátás színvonalának emelése, s nem utolsósorban az értelmiség és a dolgozók sajátos helyzetének figyelemmel kísérése. — Az ipari miniszter expozéjának vitájában kértem és kaptam szót. Az elmondottak során elsősorban a műszaki értelmiség helyzetével, az elvesztett presztízs visszaállításának szükségességével foglalkoztam. Kitértem továbbá arra, hogy a középiskola elvégzését követően, az egyetemre készülő fiatalok körében igen nagy jelentőségű az idegen nyelv elsajátításának ösztönzése, így többek között eredményt érnénk el, ha a honvédségnél nagyobb hangsúlyt helyeznének az ez irányú képzésre. S hogy nem sokkal ezt követően rendelet jelent meg ezzel kapcsolatban az Ifjúsági Közlönyben, azt egy kissé személyes sikeremnek is érzem. Ez év tavaszán újból képviselőnek jelölték, ami bizonyítja, a barcikaíak elégedettek voltak munkájával. Ha ismét bizalmat kap, úgy az elkövetkezendő években arra törekszik: olyan programot dolgozzon ki, amely tovább gyorsítja Kazincbarcika eddigi fejlődésének ütemét. Építkezőknek ajánljuk Szakmai körökben az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatot az ország legszervezettebb építőipari szervezeteként tartják számon. A hatvanas évek közepén került a nagy építőipari vállalatok közé, azóta egyenletes fejlődés jellemzi tevékenységét. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg miskolci bemutatkozását, amelyre a Technika Házában került sor. — A termékbemutató az Alba Regia által gyártott legkorszerűbb termékek tulajdonságairól és széles körű felhasználásáról ad képet — mondja a kiállításról dr. Horváth Béla, az Építésügyi Tájékoztatási Központ Miskolci Információs Irodájának vezetője. — A Chemicál- és a KÖSZIG-ter- mékbemutató után azért szorgalmaztuk az Alba Regia miskolci szereplését, hogy ily módon is bővítsük az építési anyagok választékát, és segítséget adjunk a vállalatoknak és a magánépítkezőknek a korszerű építési módok és anyagok alkalmazásában. Mit is láthatnak az érdeklődők a mostani termékbemutatón ? Egyebek között megtekinthetik az Alba-köny- nyűszerkezetes építési rendszer legújabb eredményét, amely egyemeletes sorház formájában ölt testet egy székesfehérvári mintalakótelepen. A látogatók bepillanthatnak a gyors válaszfalépítés titkaiba is. Mint azt a szakemberek elmondták, a hagyományos, kétoldalt vakolt válaszfallal szemben az Alba-falelemekből négyszer olyan gyorsan lehet építkezni. Eddig az országban közületi és lakásépíttetéseknél több mint 2 millió négyzetméter Alba-válaszfallapot használtak fel. Űjszerűek továbbá a műanyag-bevonatos faablakok és erkélyajtók, amelyek különleges légzárásúk és nagy hőszigetelő képességük folytán 30—35 százalékkal csökkentik a fűtésenergiaszükségletet. És végül, de nem utolsósorban megtekinthető az Alba Sadi nevet viselő álmennyezeti rendszer, amit a vállalat a hetvenes évek vége óta gyárt, s belőle már több százezer négyzetmétert építettek be gyermek- és oktatási intézményekbe. áruházakba, orvosi rendelőkbe, irodaházakba.
