Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-03 / 78. szám
1985. április 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A felelőtlenségekért fizetni keli! 14FoS ircfffffolf — Májusban már sokan tudták, hogy nagy a baj. És mégás hallgattak. Senki nem vállalta azt a népszerűtlen szerepet, hogy elsőként „borítson”. így minden egyes további nap csak növelte a gazdaság veszteségét. miközben a határban dolgozók a jó hozamok láttán joggal hihették, talán legeredményesebb évét fogja zárni a szövetkezet. És mi lett az eredmény? Pataki László, az encsiZó- ja Termelőszövetkezet új elnöke dühösen legyintett: — Több mint tízmilliós mérleg szerinti veszteség, 5,5 millió forintos alaphiány. És csak valami hihetetlen csodában reménykedhetünk, hogy az idei évet ráfizetés nélkül meg ússzuk. Saját akna Lényegében saját aknán robbant fel, s kapott léket a szövetkezet hajója. Az elnök nem is leplezi' keserűségét : — Magunk tehetünk mindenről, kár másokat okolni. Gyorsított ütemben építettük ki az ipari, szolgáltató melléküzemágainkat, amelyektől milliós nyereségeket reméltünk. Az itt dolgozók magas bérének kiegyensúlyozására, helyben varrodákat létesítettünk, hogy az átlagos bérszínvonalat a kívánt mértékre szorítsuk. A fővárosban, a megyeszékhelyen üzemelő részlegek nem fukarkodtak az ígéretekkel, így türelmesen vártuk, hogy mint egy bőségszaruból ömölni kezdjenek a százezrek. Ki gondolta volna, hogy minden fordítva sül el, s magunknak ássuk meg a vermet. — De hál végül is mik voltak a hibák? — Például olyan szerződéseket kötöttek, amelyben fél év alatt vállalják hat lakás felépítését három mi Ili óért. Igen ám, de ebből a fél évből három téli hónap volt, s most — amikor az épületek még nincsenek befejezve — már 3,ti millió forintnál tartunk. — Kettő: létesítettek Bu - dapesten egy szőrmeágazatot. Két és fél millió forintjába került e „játék” a szövetkezetinek. Ugyanis elfelejtették ellenőrizni, hogy ebben a részlegben mikor dolgoznak. A jelekből ítélve ugyanis erről — mármint a munkáról az ott dolgozók — elfelejtkeztek. A bért viszont felvették. — Három: minden válogatás nélkül alakítottak új üzemágakat. Nem néztek utána, hogy előző munkahelyétől miért vált meg egy- egy hozzánk szerződött részleg. így ezek átmenthették hozzánk veszteségeiket — építőanyag-hiányt, kötbére- zett munkát — amit most már mi fizetünk meg. Jelenleg tízmillió forintos követelésünk lenne a fővárosban az elvégzett munkák alapján, de már annak is örülnék, ha töredéke igaznak bizonyulna. Ezeket a kétes számlákat most ellenőrzik a könyvszakértők. Egymás után kapjuk a túlszámlázás, el nem végzett munkák nyomán a pereket. Ki a felelős? A helyben telepített konfekcióipar hasonló vezetői hibák eredményeként szintén látványos csődöt mondott. Ezek után illik megkérdezni, mindezekért ki a felelős? Az elnök most már csendesebb: — Nézze, október elején választottak a szövetkezet élére. December hatodikon már láttam, hogy miket cipelünk évek óta magunkkal, s azt is láttam, hogy fejünk fölött össze fog csapni az ár. Legfontosabb dolgunknak. mindmáig azt tartom. hogy itt tartsuk dolgozóinkat. s valahogy megértessük velük; Encs még talpra fog állni és adják meg a/, új vezetésnek a legfontosabbat. a bizalmat. Felelősüket majd ráérünk utólag keresni. A szanálási bizottság meg is fogja találni! — Ne haragudjon, de akkor miért váltak meg több mint száz embertől? Az elnök: — A fővárosi ágazatokban olyan magas volt a bérszínvonal, hogy a régi vezetés — mivel nem akart a túllépésért progresz. szív adót fizetni — vatlázni kezdett. Alacsony bérű állásokat találtak ki, amelyekre szükség csak azért volt. hogy csökkenjen az a fránya bérszínvonal. Most mar erre nincs szükség, az itt dolgozó — nem is dolgozó inkább alkalmazott — emberekre sem. Útjaink elváltak. Mint azoktól a fővárosi részlegektől is. amelyek vezetői nem voltak hajlandók azt a szerződést aláírni, amely szavatolta volna a szövetkezet biztonságát. Ismét elölről Sajnos csak a már jól bevált receptet választhatta a szövetkezet. Fölszámolni mindazokat az ágazatokat, amelyek ezt az összeomlást előidézték. — Felülvizsgáltuk minden egyes vezető alkalmasságát, s bizony sokak fizetését kellett hatszáz—ezer forinttal csökkentenünk. Sokan duzzognak, van aki meg' is sértődött, de előbb-utóbb mindenkinek meg kell értenie, a jelenlegi helyzetért nem a kiválóan dolgozó mezőgazdasági munkás, gépszerelő, hanem ők a felelősek. — Az elnökkel uz élen? — Kérem én több évig voltam ennek a gazdaságnak a főmérnöke. Ezalatt egyszer utaltam ki egy meghajtóláncot. hogy hónapokon keresztül hallgassam illeték- telenségemet. Ezt a gazdaságot a rosszul, s felelőtlenül kiépített ipari üzemek tették tönkre, s nem a mező- gazdaság, amelynek növény- termesztése az elmúlt évben is 11 millió forintos nyereséget hozott. De a felelősség engem is terhel, amelyet gondolom a pénztárcám is meg fog érezni. De nagyon is itt az ideje, hogy tiszta vizel öntsünk a pohárba. A tagság az utóbbi hetekben, - hónapokban végre szembenézett a tényekkel. Az ováció természetesen elmaradt, de idegcsillapítóként halott a vezetőség gyors intézkedése, hogy csak a nyereséggel dolgozó ágazatok munkájára számít a jövőben. Az elnök: .— Lényegében odakerültünk vissza, ahonnan elindultunk. (Veszteségünket, alaphiányunkat, s adósságainkat leszámítva.) Termelési szerkezetünk az alaptevékenységre fog támaszkodni. a növénytermesztésre, s a fennálló hiányosságok kiküszöbölése után az állattenyésztésre. A megmaradó helyi ipari üzemek kis méretűek, s ezáltal könnyen ellenőrizhetők. De sajnos tudomásul kell venni, az elmúlt év pénzügyi hiányát egy gazdálkodási év alatt nem fogjuk tudni pótolni. Csak a pereink lefolyása után látjuk majd tisztán, hogy ténylegesen mit vesztettünk a felelőtlenül kialakított melléküzemágak üzletén. — kármán — iánál a ItaMelcm szervezetét A külkereskedelem vállalati szervezetének korszerűsítése az elmúlt esztendőben — inár a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek és az 1985. évi külgazdasági feladatok figyelembevételével — tovább folytatódott. Tavaly 41 gazdálkodó egység kezdte meg önálló külkereskedelmi tevékenységét, az idén január 1-től pedig újabb tizenhárommal bővült a számuk. Jelenleg külkereskedelmi tevékenység folytatására 250 gazdálkodó szervezet jogosult. Párhuzamos külkereskedelmi tevékenység — döntően exporttevékenység — folytatására tavaly 48 esetben adott a Külkereskedelmi Minisztérium engedélyt, s csaknem 600 alkalommal kaptak a kérvényezők eseti lehetőséget egy-egy külkereskedelmi ügylet lebonyolítására. Az elmúlt évben tovább korszerűsödött a külkereskedelmi szakvállalatok szervezete. Növekedett a közép- és kisvállalatok száma, egyebek között leányvállalatok alakultak (a bútorkereskedelemben az Artex—Möbellra- de, a szolgáltatás területén a Monimpex—Patriaflor). s a termelőkkel közös tulajdonú vállalatok (Mikromo- dul, Transpack, Chemo— Caola) jöttek létre. Újdonságnak számít, hogy külföldi tőke bevonásával magyar székhelyű vegyes vállalatok (Hungarofeder, Hungaro- cork) kezdték meg működésüket. Hazánkban jelenleg :>i ilyen vegyes vállalat fejt ki külkereskedelmi tevékenysé- get. Exportunk versenyképességének javítása, a kivitel további fokozása a pénzeszközök nagyobb fokú mobilitását is igényli. A gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítése a pénzeszközök szabadabb mozgásának megteremtésével lehetőséget nyújt új típusú vállalkozó szervezetek létrehozására. Néhány külkereskedelmi vállalat (Transelekt.ro, Hungarotex, Konsumex) már megkezdte az úgynevezett „kereskedő- ház” típusú szervezet kialakítását. Ezeknek a vállalatoknak a tevékenysége a na- gyományos kereskedelmi funkciókon túl kiterjed majd a termelésszervezés, a termeltetés és a termelésfinanszírozás területére is: ezáltal a termelés és a kereskedelem magasabb fokú integrációja valósulhat meg. Folytatódott hazánkban a külkereskedelmi vállalatok és a termelők közötti szerződéses kapcsolatok korszerűsítése. Jelenleg mintegy 130 külkereskedelmi társaság működik több mint 200 termelő és felhasználó vállalat részvételével. Az ilyen típusú közös érdekeltségen és kockázatvállaláson alapuló társaságok bonyolítják le az export több .mint ötven százalékát. Az elmúlt évben befejeződött a Külkereskedelmi M - nisztérium megyei megbízotti hálózatának létrehozása. A megbízottak — közte a Borsod megyei is — aktívan közreműködnek például a piackutatási, termeltetési, menedzselési feladatok megoldásában, erősítik a külkereskedelmi szemléletet, a külkereskedelmi vállalatok esetében pedig a vállalkozó, kezdeményezőbb niagat a irtásra ösztönöznek. A vállalatirányítási rendszer fejlesztésével összhangban az idén a külkereskedelmi vállalatoknál is megkezdődik az új irányítási formákra való áttérés. A hírek szerint a vállalatok zömét a vállalati tanács irányítja, s csak szűk körben. az államközi szerződések teljesítésében meghatározó szerepet betöltő gazdálkodó szervezeteknél marad fenn az eddigi államigazgatási irányítás. Télen sem tétlenkedhet... Nézem a kezét. Varázslatos gyorsasággal mozognak ujjai. „Vakon” dolgozik, mint a profi gépíró. Zongoraművész is lehetett volna, vagy számítógép-kezelő, vagy terhet egyensúlyozó darus. A taktakenézi Tóth István kosarat fon. Nem kenyérkereső mestersége ez. Teszi jókedvből, virtusból, a cigarettára, fröccsre jutó zsebpénz miatt, s talán a mindenhez értő, találékony elődök ösztönös mozdulásával. Az ember élete, a bölcsőtől a koporsóig, összefonódik a fával. Szólásunk szerint a jeles eseményt a fán kell lekopogni. A közmondás a szűk látókörű embert figyelmezteti: nem látja a fától az erdőt. A költő József Attila filozófiai mélységű bölcsességig ás: Tövit töröm, s a gallya jut... Legjobb megszedni a fagycsípte vesszőt. Pincében, hűvös kamrában tavaszig kitart. Egy nyaláb fonniva- ló kiad egy jó kosarat. Bíborfűz, cinege-vessző, farkasfűz. Nem tudományos meghatározások ezek, de Tóth István így tiszteli az alapanyagot. Ha kedve támad, vagy ha megrendelő akad, akkor leballag a Tisza árterére, egy jó bicskával. A Kossuth utca 27. számú házában sokan laknak. A gazda, négy évvel a nyugdíj előtt, a Taktaközi Vízgazdálkodási Társulatnál dolgozik. A feleségé, Mariskáé a hat gyerek gondja. Sorakoznak, mint az orgonasípok. Mária, Ilona, István, Angéla, Ágnes és Zsolt. Zsolti . a legkisebb — ö mondja így — a legjobb cigánytanuló az osztályban. Nagy szó ez, Kenézen alig ezren laknak, mindenki ismer mindenkit. Amíg a vessző kosárrá gömbölyödik, kikerekedik a szó is. Pityu gitározni tanítja Zsoltit, de mindketten egyformán jól fonnak. A két. kisebb lány cifra ruhákat akar, de fel. kellene ásni a kertet, s bizony az istálló tetején is benéz az ég. Közben előkerül llony néni, a legkisebbeknek nagymama, aki a kor jogán szavak Csak fűzfából fon, de mi minden kerülhet belé ... nélkül is dirigálja a nagy családot. Kántor, a kutya, féltékenyen vigyáz felségterületére, s nemcsak a kis Trabantokat, hanem a nagy farkaskutyákat is megugatja. Tóthék műhelytelen, engedélyhez nem kötött műhelyéből évente néhány száz kosár kerül ki. Az alkalmi remekeket jobbára elajándékozzák, vágj’ elcserélik. Nem nagy üzlet a kosár, de ők úgy vannak vele, hogy télen sem tétlenkedhet a kéz. (brackó) Majdnem feloszlott Sínk (tímárok) • kisszövetkezetben Szegényesebb lett volna Miskolc könnyűiparának arculata, ha bekövetkezik az, amitől sokan féllek; ha feloszlik a szűcsipari szövetkezel. Másfél éven keresztül minden ok megvolt az aggodalomra. Az egykor jól prosperáló szövetkezet, amelj’nek hajdan jelentős exportjai és szép hazai szakmai sikerei voltak, 1983-ban súlyos helyzetbe került. Nem hallgathatók el az objektív okok sem, ugyanis az idő tájt pangás volt a szőrme- piacon, a magas szőrmeárak nemcsak itthon, hanem külföldön is elriasztották a vásárlókat. Ettől azonban súlyosabbak voltak a szubjektív tényezők. Mindenekelőtt nagj’on alacsony volt az égj’ főre vetített termelési érték, 100 ezer forintot alig haladta meg egy év alatt. Súlyos anj’agi károk keletkeztek a szövetkezet új szőrmekiké- szítő üzemében: a hanyag anyagkezelés és a helytelen raktározás miatt a tavalyi első félévi leltár során 900 ezer forint értékű szőrmét kellett kiselejtezni, leértékelni. A fizetőképtelenség és a sorbanállás miatt tetemes késedelmi és büntető kamatot kellett kifizetni. Romlott a munkamorál: nem készültek el időben a megrendelt áruk, a késztermék jó része minőségi hibás volt. A zilált körülményeket kihasználva, egyesek „magánmegrendelésre” dolgoztak az üzemben, egyesek pedig megpróbáltak kicsempészni egyet és mást az értékes anyagokból. Mindezek együttes következményeként 1983-ban 3 millió 200 ezer forint veszteséggel zártak, a tavalyi első fél év vesztesége pedig (hat hónap!) meghaladta a 2 millió 350 ezer forintot. A létszám fokozatosan csökkent, a 100 fős szövetkezettől húszán váltak meg rövid idő alatt. A Miskolci Szűcsipari Szövetkezel végül is feloszlott, és tavaly július elsején kisszövetkezetté alakult. Igaz, a törzskönyvi bejegyzésre csak sokkal később, decemberben kerülhetett sor, mivel veszteséges nyitómérleget nem lehet elfogadni. A törzskönyvi bejegyzésig hosz- szú és meglehetősen gyötrel- mes volt az út... Egj’edül és ráadásul ilyen csökkent létszámmal nem tudták volna megoldani pénzügyi nehézségeiket. A felettes szervekhez fordultak segítségért. Ki is nj’íllak a kapuk, ám világosan, egyértelműen tudtukra adták, hogy csak akkor számíthatnak anyagi támogatásra, ha a kollektíva bebizonyítja: rászolgál a bizalomra. Az OKISZ elnöksége tavalj’ augusztusban úgy határozott, bőgj’ akkor foglalkozik a „nem bejegyzett” kisszövetkezet pénzügyi dolgainak rendezésével, ha az a III. negyedévben bebizon.yitja, bőgj’ mint kisszövetkezet — életképes. A feltétel reális volt. Az új vezetőség ez alatt az idő alatt „nj’akába vette” az országot: kilincselt azokkal az új árukkal, amiket közben találtak ki (sikeresen), új árakat csikartak ki a régi megrendelőktől, keresték a leghalvánj’abb reménnyel kecsegtető piacokat ... Végül is a III. negyedévet 1 millió 300 ezer forintos nyereséggel zárták, de úgy, hogy szinte egy fillérük nem volt, a munkabéreket is a KISZÖV hitelezte meg. A bizalom azonban még akkor sem, hanem csak decemberben állt helyre. Az OKISZ elnöksége úgy döntött, hogy ingyenes juttatásként és költségvetési visszatérítésként fedezetet biztosít a korábbi veszteségekre, továbbá a kisszövetkezet induló mérlegének elkészítéséhez 800 ezer forintot folj’ósít — egy hétre. A készletek átmeneti finanszírozására kaptak még 2 millió forintot átmeneti hitelként, ezt a napokban vissza kell fizetniük. Tartozása is van a kisszövetkezetnek; a kikészítő üzemre felvett hitel, 7 millió forint. Ennek a hitelnek a visszafizetésére haladékot kaptak. A Miskolci Szűcs-, Szabó- és Tímáripari Kisszövetkezet (ma már hivatalosan ez a neve) a napokban tartotta közgyűlését. Az új elnök, dr. Béza Lászlóné elmondta, hog.y a második fél évben, tehát az átalakulás óta 27 százalékkal növekedett a tagság havi jövedelme, szűnőben a fluktuáció. Hat hónap alatt 2 millió forint nyere- séget termellek. Osztalékként átlagosan, fejenként 2500 forintot tudnak kifizetni. Az új vezetőség minden erejével azon van, hogy növelje a termelékenységet. Ennek a célnak az érdekében kénj’telen megválni a nemrég épített szőrmekikészítö üzemtől, amely a kisszövetkezet gazdálkodási normáinak nem felel meg, holott lehetséges, hogy egy másik cég aranybányát nyithat itt. Sajnos, „robbantani kell” ezt az üzemet, így kívánja a módosult gazdálkodási forma. Az idei piaci lehetőségek jók. A kisszövetkezet jórészt a belkereskedelemnek gyárt divatos, olcsóbb és drágább szőrméket, kabátokat, dzsekiket, diszpárnákat, szőnyegeket. Bérmunkát is végeznek belföldre és külföldre egj’aránt. Emellett nem hanyagolják el a szolgáltatást sem. És újra megkezdik az exportot... Lévay Györgyi
