Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
1985. április 17., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miért fogy hazánk nép Az lí)85-üs év első napján 10 millió (150 ezer fő volt hazánk lakossága, Magyarország lakóinak a száma 55 ezerrel kevesebb, mint mégy évnek előtte. A népességcsökiker.és — ami egyébként pontosan annyi, mint Sopron város teljes lakosságszáma — ismét ráirányította a kormányzat figyelmét a népességpolitikai intézkedésekre, azok korszerűsítésére. Mielőtt e téren bármilyen új intézkedést hozott volna a kormány — éppen, mert az utóbbi húsz év ilyen jellegű intézkedései csak ideiglenes sikert eredményeztek — reálisan fel kellett tárni az ökokat. A szociológiai vizsgálatok, a felmérések elkészítésében, és az elemző jelentés megszövegezésében egyaránt részt vettek az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal illetékes intézményei — a népességcsökkenés eredőjéül három fő okot jelöltek meg. Érdemes néhány mondat erejéig mindegyikkel foglalkozni. Első — és a statisztika szerint legszembetűnőbb ok — a születésszám csökkenése. Az utóbbi hat évben érezhetően megnövekedtek 'hazánkban a megélhetés költségei, s ezzel párhuzamosan — az átlagosnál jobban — megnövekedtek a közös életet kezdő ifjú párok otthonteremtési kiadásai. Különösen a bérből és fizetésből élők önálló lakás megszerzésének lehetőségei romlottak. A kevesebb gyermekszületés okaként most jelentkezik a negatív „rekord” is. Nevezetesen, hogy a ma szülőiképes korban levő 20—35 év közötti nők nagyobbik hányada már akkor született, amikor — a 60-as évek elején — országosan is a legkevesebb gyermek jött világra eddigi történelmünk során. Tehát: kevesebb a gyermeket szülni képes nők száma — következésképpen ezért is kevesebb a születő gyermek. Ez az ok viszont semmiképpen sem fő ok! A csökkenő gyermekszületés legfőbb okaként továbbra is azt kell számon tartanunk, hogy a megnövekedett civilizációs igények és a megnövekedett létfenntartási költ- "ségek között a vártnál nagyobb szakadék keletkezett. Az ország népességét tekintve a második fő oka még a halálozások — szaknyelven szólva: mortalitás — enyhe, de jól érzékelhető megnövekedése is. Elszomorító tény: a mortalitás az elmúlt öt évben a legproduktívább 40—55 éves korosztályban növekedett, e korosztályon belül is elsősorban a férfiak esetében. A produktív korosztályok mortalitásában ma már vezető halálok az érrendszeri betegség, a szív többféle betegsége. Az a tény, hogy ebben a korosztályban növekszik a halandóság, valamint az, hogy szintén kissé ugyan, de növekszik a daganatos betegségekben elhalálozottak száma — hazánkban valamelyest az átlagéletkort is csökkentette az utóbbi években. Harmadik fő ok a koraszülések számának növekedése, illetve ezzel szoros összefüggésben a csecsemőhalandóság csekély, de jelenlévő növekedése. E harmadik fő ok szinte kizárólag személyekre vezethető vissza! A manapság gyermeket szülő anyák nem készülnek fel a magasztos célnak megfelelő módon anya voltuk kiteljesítésére. Az egészségügyi statisztika szerint Európa-szerte nálunk a legmagasabb a rendszeresen dohányzó terhes anyák száma. Ugyancsak szép számmal akadnak közöttük alkoholt rendszersen fogyasztók is! E két tényből természetesen következik a koraszülés — a koraszülésből pedig a csecsemők életképtelensége, ez utóbbiból a csecsemőhalandóság növekedése. Magyarországon tervezett, a szociálpolitikai kedvezmény- rendszerével támogatott népesedéspolitika mintegy 25 éve létezik. A 60-as évek elején — amikor a születések száma aggasztóan, 11—13 ezrelékre lecsökkent! — ki kellett dolgozni egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepciót, amelynek vezérelve a háromgyermekes családmodell lett. Akkoriban még folyamatosan csökkent hazánkban az évente elhalálozottak száma. így a bevezetett szociálpolitikai intézkedésektől nemcsak a népesség újratermelődése, hanem annak jelentékeny számbeli növekedése is várható volt. A hatvanas évek végétől fokozatosan bevezetett gyermekgondozási segély — az akkoriban oly népszerű gyes — új jelenség volt a szociálpolitikában. Mintegy négy évig éreztette is hatását a születésszám növekedésében. A fpnt már említett okok — a stagnáló életszínvonal, a növekvő megélhetési költségek, a megnövekedett civilizációs igények, és a jövedelem közötti szakadék mélyülése — viszont azt eredményezték, hogy újból csökkenni kezdett a születésszám. A nyolcvanas években eddig minden esztendőben kevesebb gyermek született az országban, mint alhányan meghaltak. Amennyiben a jelenlegi helyzet alapján számítjuk az ország népességszámának alakulását — tehát kevesebben születnek, mint ahányan elhaláloznak! — az ezredfordulón 10 millió 300 ezer körüli ember élne hazánkban, közel 400 ezerrel kevesebb. mint jelenleg! Az okoknak és a jelenleg fennálló helyzetnek reális elemzése arra késztette kormányzatunkat, hogy felülvizsgálja, új alapokra helyezze a népesedéspolitikai intézkedéseket. Le kellett mondanunk arról az — amint azóta kiderült, irreális — mintegy két évtized előtti célról, hogy legyen minden új családban három gyermek. A mostani, sókkal reálisabb elképzelés családonként két (!) gyermekkel számol, szemben a jelenlegi, tényleges helyzettel, amikor családonként 1.7 gyermekkel kell számolnunk. A családonkénti két gyermek nem jelent mást, mint a népesség egyszerű újratermelését. De mert reális lehetőségek vannak a halálozási arányszám csökkentésére, így elképzelhető, hogy ezen az úton megállítható a népességszám csökkenése. A családi pótlékra jogosultak körének kiterjesztése, a gyermekgondozási segély helyett március elsejétől bevezetendő gyermekgondozási díj — ami a keresményből következő táppénzzel arányos, legfeljebb 4500 forintos összeg —. a lakásvásárlási kedvezmény felemelése — mind ezt a célt szolgálja. A Német Szövetségi Köztársaságban, Norvégiában, Dániában hasonló gondokkal küzd a kormányzat. Ezekben az országokban is kevesebb gyermek születik, mint ahányan meghalnak. A más társadalmi körülményekből adódó másfajta szociálpolitika a fenti országokban eleddig talán a mi szerény eredményeinknél kevesebb babérral dicsekedhet. Gazdaságihelyzetünk, ami a közeljövőben remélhetően mindany- nyiónk megnyugvására javul, számunkra ilyen szociálpolitikát enged megvalósítani. A kormányzat azt reméli, hogy az elkövetkező öt-tíz évben új kedvezményekben részesítheti a gyermeket nevelő családokat, s ezáltal előbb megáll a születések számának csökkenése, majd növekszik, s Magyar- országon általánossá lesz a családonkénti két gyermek. Amennyiben ez a remélt 3 tized százalékos családonkénti gyermeklétszám-emelkedés bekövetkezik —, a halálozási számok csökkentésével ismét elérhető a népességszám igen szerény növekedése. H. Z. A Bodrogközben o folyó közelsége, o belvizek, tocsogók sok helyen kínálják az alkalmat a libatartásra. S ahol mégsem vállalkoznak a „nagyüzemi tenyésztésre” (s ez a jellemzőbb), ott megelégszenek a képen látható létszámmal is ... Csendes Csaba felvétele A pénzügyminiszter a múlt évben módosította a gépjárműadóról szóló több mint tízéves rendeletét. Az 1985. január 1. napjával hatályba lépő jogszabály felemelte a gépjárműadó téleleit, és lényegesen differenciál az adó összegében. aszerint, hogy ki az üzemben tarló. A magánszemélyek, például a gazdasági munka- közösségek, a polgári jogi társaságok, vagy társasági adó aló eső szakcsoportok a benzinüzemű személygépkocsi után 1591—2000 cm-! lökettérfogatig ezentúl évente 2880 Ft-ot fizetnek. A dízelgázüzemű személygépkocsi után évenként 1500 cm3 lökettérfogatig 6480 Ft-ot. Ez utóbbi utón a közüLetek (nem magánszemélyek) csak 280 Fi adót kötelesek fizetni. Változott az adómentesség, mert nem fizetnek adót a bankok és pénzintézetek, valamint a társadalmi szervezetek sem. Továbbra is mentesek a gépjárműadó alól az 1501 cnv’-nél kisebb lökettérfogatú benzin (keverék) üzemű gépjárművek, az ideiglenes forgalmi engedéllyel üzemben tartottak kivételével. A gépjárműadót általában egész naptári évre az köteles megfizetni, aki az év első napján üzemben tartóként szerepel a forgalmi engedélyben. az év közben használatba vett új vagy újonnan forgalomba helyezett gépjármű után pedig az, akit ez alkalommal a forgalmi engedélyben üzemben tartóként megjelöltek. Kivétel a gépjárművek forgalmazására feljogosított szervek (MERKUR stb.) közreműködésével értékesített gépkocsi, mert ezeknél a vétel utáni időszakra az új üzemben tartó köteles az adót megfizetni. Az ideiglenes forgalmi engedéllyel ellátott gépjármű után az adót az köteles megfizetni, akit az ideiglenes forgalmi engedélyben üzemben tartóként megjelöltek. Több üzemben tartó esetén az az adóalany, aki elsőként szerepel a forgalmi engedélyben. Egyébként a társakat egyetemleges fizetési kötelezettség terheli. A külföldi rendszámú gépjármű után az adót az üzemben tartó köteles megfizetni. Aki a gépjármű bevallását a tanácsi adóhatóságnál késedelmesen adja be, vagy elmulasztja, bírságot köteles fizetni. A bírság mértéke az éves gépjárműadótétel 5—50 százaléka lehet. A késedelem vétlenségének igazolása esetén a bírság megállapítását mellőzni kell. Dr. Sass Tibor A háztáji és kisgazdasági termelés helyzetét elemezte a közelmúltban a Sárospataki Tanács Végrehajtó Bizottsága. A mottó évek óta változatlan : a tanácsok, mező- gazdasági nagyüzemek, vállalatok továbbra is segítsék az állattenyésztést, s a lakossági ellátásban kiemelkedő szerepet betöltő zöldség- termesztést, a parlagföldek jobb kihasználását, s az új típusú vállalkozási formák kiszélesítését. Sárospatakon és vonzás- körzetében a háztáji és kisgazdaságok termelése az elmúlt időszakban kedvezően alakult. A térségben működő nyolc termelőszövetkezet és a Bodrogközi AG fontos feladatának tekinti ezek támogatását. Legjelentősebb a sárospataki Kossuth Tsz és a BÁG ilyen jellegű ágazata. A támogatás ismert és bevált formái többek között az önköltségi áron adott gépi- és fogatmunka, takarmányok, kemikáliák biztosítósa, a termékfelvásárlás és nagyüzemi értékesítés stb. Jó néhány termelőszövetkezetben a háztáji termelés főként a szőlőtermelésből áll, de említésre méltó az állattenyésztés (BÁG) és a zöldségtermelés (Kenézlő) is. Az elmúlt évben csaknem 20 millió forint értékű állatot és feldolgozott terméket értékesített a Kossuth Tsz, a Bodrogközi ÁG>-nek pedig 23,5 millió forint volt a kistermelői árbevétele. Az eredményeket sok-sok szervezési munkával érték el, több mint 30 községben 340 termelővel tartanak kapcsolatot. Mindezek ellenére is — állapította meg a vb — a háztáji állatlétszám csökkenését nem sikerült megállítani. Egyik oka talán az állattartó lakosság elöregedése, a másik a tanyavilóg folyamatos elnéptelenedése. De vannak ennél közelebbi, konkrétabb eredők is. Az elmúlt időszakban például akadozott a háztáji tenyésztésű növendék szarvasmarhák és borjak felvásárlására. (A helyzet azóta javult.) Másrészt kedvezőtlenül hatott az állattartásra a rossz táp- és takarmányellátás is. Tavaly különösen a második negyedévben akadtak kritikus napok, amikor az elárusítóhelyeken 3—4 napig nem volt takarmány, s a gazdák kényszerből a boltokban vásárolt kenyérrel etették az állatokat... A város és vonzáskörzetének lakossága közül sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Számukra az a bosz- szantó. hogy a felvásárlási árak emelkedése jóval alatta marad a termelési költségek megugrásának. Emiatt érezhető is a telepítési kedv csökkenése, és tömegesen mondják vissza a nagyüzemi szőlőbérleményeket. A kistermelés szervezésében és támogatásában egyébként jelentős szerepe van a térségben működő két áíész- nek. A nyolc szakcsoportjuk által megtermelt termékek jelentős része a helyi árualapokat (hús, zöldség) bővíti. A múlt évben például a Tolcsvai Áfész forgalma megközelítette a 8 millió forintot, a sárospatakié pedig meghaladta a 13 milliót. Sárospatak térségében változatlanul gond az ellátáshoz szükséges sertésmeny- nyiség felvásárlása. Annál is inkább, mert a körzetben több szerv is foglalkozik felvásárlással, így nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s aki a kedvezőbb árat fizeti, a termelő azzal köt szerződést. Ebben a „harcban" pedig az áfész nem versenyképes ... A két áfész szakboltjaiban biztosítja a kistermeléshez szükséges anyagokat, kisgépeket stb, s az elmúlt időszak értékelése szerint ez az ellátás a legkevésbé sem volt kiegyensúlyozott. Akadozott a növényvédő szerek kínálata (főként a kis csomagolású), nem volt elég kötözőanyag, a kisgépek és szerszámok választéka szűk volt, az áruk pedig magas .. . A tanácsi szervek feladata is hát, hogy az említett problémák, gondok a közeljövőben megoldódjanak, és együttműködve más szervekkel, elősegítsék a háztáji és kisgazdaságok fejlesztését. K. G. Válasz cikkünkre ■ Lapunk 1984. december 5-i számában Veszteségre ítélve? címmel riport jelent meg az abaújvári Aranykalász Termelőszövetkezet gazdálkodásának nehézségeiről. Ebben az írásban a termelő- szövetkezet elnöke többek között azt a kálváriájukat panaszolta el. amelyet a fröccsöntő melléküzemáguk létrehozása idézett elő. — Ha valamivel alaposan megégettük magunkat, az a mü- anyagüzem létesítése volt. Egy jól jövedelmező, viszonylag alacsony bérszínvonalú üzemet szerettünk volna létrehozni — mondotta a szóban forgó írásban Németh Bertalan elnök. Ám. hogy reményeik mégsem váltak valóra, annak okát a megrendelő partner, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat Debreceni Gyárának nem korrekt magatartásával magyarázta. Cikkünkre levélben reagált a szóban forgó debreceni gyár igazgatója, Dulai Pál. „Egy meggondolatlan beruházás — műanyagfeldolgozó gépek vásárlása gyártó szerszám nélkül — konzekvenciáját hárítja ránk az interjúalany. — Gyárunk az abaújvári mgtsz-szel a kapcsolatot nem kereste, mivel szükség esetén lényegesen kedvezőbb feltételek mellett is volt lehetőségünk a gyártási kooperáció szélesítésére. A szövetkezet vezetői több esetben személyesen is megkerestek engem, és az elnök által vázolt — a gépek üzembe helyezésével összefüggő — problémák mérlegelése után, saját hatáskörben, a szövetkezet nehéz helyzetére való tekintettel döntöttem a kooperációs gyártás beindításáról... Megkeresésünkkor tájékoztattam a tsz vezetőit, s felhívtam figyelmüket a gyártás beindításával kapcsolatos nehézségekre, valamint arra, hogy Debrecentől 120 kilométerre, a költségek növekedése miatt — alapanyag, szerszám. készáruszállitás —, gazdaságos együttműködést nem lehet kialakítani. A szövetkezet vezetői — többek között az elnök elvtárs is — előzetes tájékoztatásom ellenére is kifejezetten kérték a debreceni gyár segítségét, hivatkozva arra, hogy a fröccsgépek és fúvógépeit üzemeltetésében és telepítésében semmilyen tapasztalattal. a termékgyártáshoz szükséges módszerekkel egyáltalán nem rendelkeznek. A kooperációs gyártás kialakításához szocialista nagyüzemhez méltó segítségnyújtás vezetett, melynek érdekében két esetben is intézkedési tervben határoztam meg munkatársaink feladatait, ami a szövetkezet dolgozóinak betanítását és a termelés beindításához szükséges tárgyi feltételek biztosítását tartalmazta ... A fentieken túlmenően meghatározott időre fröccsszerszá- mot biztosítottunk a gépekhez, és elfekvő készletünkből szerszámot ajánlottunk föl. de soha nem vállalkoztunk — a közgyűlésen sem — a termelő berendezések kapacitásának teljes lekötésére. Tévesnek ítélem meg az interjúban rögzített kijelentést. amely a HMV Debreceni Gyárát, mint megbízót említi, ez különösen téves az adott időpontban, mivel a tsz-nek több hónapon keresztül szakmai segítséget adtunk, míg a konkrét szerződés megkötésére 1984. március 29-én került sor. A szerződés megkötésekor sem vállalkoztunk többre, mint amit az időpontban lehetőségeink biztosítottak ... Az 1984. évi árbevételi tervüket a tsz saját hatáskörben, a debreceni gyár megkérdezése nélkül (ami egyébként a szövetkezet belső ügye), feltételezésem szerint előzetes tájékozódás és a termelő berendezések kapacitásának felmérése nélkül készítették. A beruházást — a három darab műanyagfeldolgozó gép szerszám nélküli megvásárlását — saját hatáskörben végezték, így, mint megbízó, a HMV Debreceni Gyára, szóba sem jöhet... Nem érzek felelősséget a szövetkezetben jelenleg kialakult helyzetért, mivel munkatársaim, és személy szerint én is mindent elkövettünk a termelési feltételek kialakításáért. Azt azonban a szövetkezet vezetőinek is meg kell érteniük, hogy a debreceni gyár kollektívájának érdekeit sértve nem lehet tartósan kooperációs kapcsolatot fenntartani, amire egyébként nem is vállalkoztunk.”
