Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Ma: Olimpiai ötpróba Ma rendezik meg Miskol­con. az Olimpiai ötpróba tö­megsportakció futóversenyét. A jelentkezőket a miskolci városi sportcsarnoik előtti téren reggel fél nyolctól vár­ják, a mezőnyt fél tízkor in­dítják. A rajthoz állóknak 28. 14, illetve 7 kilométert kell teljesíteniük. Az útvo­nal : sportcsarnok — Ka­zinczy u. — Szentpéteri ka­pu — Repülőtér — Besenyői u. — Zsolcai kapu — Kun Béla u. — Budaii J. u. — sportcsarnok. A szervezők öltözési, fürdési lehetőséget a 11-es számú Általános Is­kolában biztosítanak, továb­bá felhívják a gépjárművel közlekedők figyelmét, hogy az említett időpontban és út­vonalon óvatosan vezesse­nek. Valamely sportegyesület jövőjét vizsgálva, egyik leg­fontosabb feladat, az után­pótlás helyzetének elemzése, a nevelőmunka színvonalá­nak és rendszerének áttekin­tése. Hogyan látja a DVTK utánpótlásának helyzetét Körösi István, az egyesület ügyvezető elnöke, és Buda­vári László, a sportiskola igazgatója. — A DVT,K-nál nem le­hetünk elégedettek az után­pótlás nevelésével — mond­ta Körösi István. — Lehet, hogy papíron szép a kép, de ha mélyebben boncolgatjuk, találunk problémákat. Egye­sületünknél sportiskolái rendszerű utánpótlásképzés van, amelyet 1973-tól, a Mis­kolci Sportiskola átvételétől folytatunk. Ebben a rend­szerben a fiatalok képzése, nevelése szakosztályi keretek között történik. Az utánpótlás döntő több­ségét a testnevelési tagoza­tos iskolák adják. A DVTK jelenleg 7 általános iskolával és 2 gimnáziummal áll kap­csolatban, ahol 55 osztály­ban emeltszintű testnevelést oktatnak a tanulóknak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem zavar­talan az edzőik, pedagógusok és a szülők kapcsolata, pe­dig ez az eredményes, za­vartalan munka feltétele. — Sajnos, érződik az együttműködés hiánya — folytatta az. ügyvezető elnök. — A testnevelők elsősorban a saját sportágukat oktatják, és nem minden esetben tö­rődnek azzal, hogy a gyerek­nek máshoz jobb adottsága van, nem irányítják a fia­talokat más sportágra. Ter­mészetesen nagy az edzők felelőssége, hiszen nekik ki kellene menniük az iskolá­ba, figyelemmel kísérni a ki­választást és a fejlődést. Van mit tenni tehát a jövőben. Nem egymásra kell muto­gatni, hanem a sportért ér­zett felelősséggel kell min­denkinek a saját területén dolgoznia. Az utánpótlás milyensége sok esetben már a kivá­lasztásnál eldől. Éppen ezért fokozott figyelmet kell for­dítani a beiskolázásokra. Ennek érdekében (i éve egy kísérleti módszert vezetlek be a 42. sz. Általános Isko­lában, amelynek eredményei már lemérhetők. Az első és második testnevelés tagoza­tos osztályokból kettőt-ket­tőt indítanak párhuzamosan. A második osztály végén fi­zikai és orvosi felmérés alapján egy osztályt szervez­nek az addigi kettőből. Itt már csak azok tanulhatnak tovább, akik egyértelműen alkalmasak az emeltszintű testnevelésre, és a tanulmá­nyi eredményük is jó. így kitolódik, meghosszabbodik a kiválasztás ideje, van idő megismerni a gyerekeket, és talán kevesebb tehetség kal­lódik el közülük. Viszont ál­talános problémát jelent a később felismert tehetség bevitele a tagozatba. A megfelelő utánpótlás biztosítása érdekében a DVTK szakemberei minden évben felmérik a megyében tanuló 8. osztályosokat. A legjobb eredményt nyújtó 200 fiatallal decemberben egy táborban foglalkoznak, és segítik beiskolázásukat a testnevelési tagozatra, illetve érdeklődésüknek és tanulmá­nyi eredményüknek megfe­lelő iskolába irányítják őket. — Az emeltszintű testne­velés nagy segítség az egye­sület számára, de nem je­lent teljes megoldást — je­lentette ki Körösi István, majd szenvedélyes hangon folytatta. — Nagyon nagy hiányát érezzük a megfelelő iskolai versenyrendszernek. Vissza kell hozni az iskolák közötti körmérkőzéses baj­nokságokat. Emlékszem, ré­gebben Miskolcon pezsgő is­kolai sportélet volt, ahon­nan sok tehetséges fiatal ke­rült ki. Ameddig ez nem va­lósul meg, nem várhatunk jelentős javulást. Persze, eh­hez az egyesületek hathatós támogatása kell! Magunk ré­széről készek vagyunk pá­lyáinkat, létesítményeinket biztosítani — megfelelő egyeztetés után — az ilyen bajnokságokhoz. Közben ed­zőink itt figyelhetnék meg és választhatnák ki a tehet­séges gyerekeket. — A kötelező tömegsport­órák nagyszerű lehetőséget adnának ezekre az iskolai bajnokságokra történő felké­szülésre — vette át a szót Budavári László. — Nem kell új dolgokat kitalálni, csupán megfelelő tartalom­mal kell megtölteni a ren­delkezésre álló kereteket. A DVTK sportiskolái rendszerű utánpótlásképzé­se 10 sportágban történik, mindenütt előkészítő cso­porttal és négy évfolyammal. A legrégebben működő osz­tályok — atlétika, birkózás, kajak-kenu stb. — eredmé­nyesen szerepelnek, de biz­tató a felfutás a három éve indított tájfutás, úszás és te­nisz sportágakban. Az egy­másra épülő csoportok miatt a beindítást követően 4—5 évnek kell eltelni, hogy az ifjúsági korosztályban lét­számban és eredményekben látható legyen a fejlődés. A sportiskola igazgatója a ta­valyi eredményeket sorolja: 4 junior I. osztályú, 2 ki­váló ifjúsági és GO arany­jelvényes sportolójuk volt 1984-ben. Ezen túlmenően az utánpótlás adja a hazai olimpiai pontok és minősí­tések 60—70 százalékát. — Az utánpótlás-nevelés terén igazi megoldást egy sportkollégium létrehozása jelentene — mondta befeje­zésül Budavári László. — Ez hallatlanul nehéz feladat.de a pacsai, győri, debreceni és nyíregyházi példákat látva, okvetlenül szükségesnek lát­szik. így lehetőség nyílna a vidéki gyerekek beiskolázá­sára nemcsak középiskolás, hanem már általános iskolás kortól. Itt biztosítva lenne a megfelelő életmód, a verse­nyek, edzések és az órarend egyeztetésé, valamint az a környezet, ahol mindenki a sportért, a kitűzött célok el­éréséért dolgozik. I’app Zsolt Ismét bajnoki mérkőzések Ma és holnap folytatódik a pontvadászat az asztaliteni­szezés élvonalában. A Borsodi Építők Volán SC női és férficsapata köztudottan nehéz helyzetben van, kiesés el­leni harcát vívja. A nők ma 11 órától a MEDOSZ Érdért, a férfiak vasárnap ugyanebben az időpontban a Csomiép gárdájával találkoznak. Fontos lenne a kettős győzelem, de kérdés, hogy örülhetnek-e majd a sportág borsodi hívei. Képünkön: Báthory Attila, akin sok múlik majd va­sárnap. H irtelen robbant be az élvonalbeli edzők közé. Székesfehérvárott adta le névjegyét, ahol sike­rült talpra állítania a Videotont. Mielőtt azon­ban megkoronázhatta volna művét, továbbállt. Nem szeret olyan helyen dolgozni, ahol az eredményes mun­kálkodáshoz szükséges feltételrendszerből egyetlen al­kotórész is hiányzik. Győrött fantasztikusan nagyot al­kotott. Csapatával kétszer nyert bajnokságot, legutóbb ezüstérmesek lettek. Szókimondó, véleményét nem rej­ti véka alá, sákan ezért nem is szeretik. Mások úgy tartják, arrogáns, nagyképű alak. Mindenesetre az eredmények eddig őt igazolták. Verebes Józsefnek hívják. Vezető edző a Rába ETO- ná I. Két játékosával beszélge­tett a Hotel Park elegáns presszójában. Előtte kóla, ujjai között az elmaradha­tatlan Marlboro füstölt. — A hallban várjon meg. azonnal jövök — mondta. Még el sem helyezkedtem a fotelben, ő is ott volt. — Mire kíváncsi? — Először talán arra, hogy melyik feladat volt az ön számára a nehezebb: eljut­ni a csúcsra vagy tartósan ott maradni? — Az utóbbi. — Miért? — Nézze, eljutni valaho­vá, az meglehetősen sajátsá­gos dolog, amihez sok min­den szükséges. Megfelelő gazdasági háttér, tehetséges, valamit akaró játékosok, s mindenekelőtt a léthez nél­külözhetetlen feltételek. Ha mindez együtt van, megfe­lelő szakmai munkával vi­szonylag gyorsan be lehet robbanni az élre. így tör­tént ez a Rába ETO eseté­ben is. Egy mélyponton le­vő csapat azonnal bajnoksá­got nyert, 102 gólt rúgott, stílusban is újat hozott. Si­kerünk persze azonnal „ki­termelte” az ellentábort. A fővárosból hallotuk a han­gokat, melyek szerint vélet­lenül értünk célba, majd ki­pukkad a csapat. — A kétkedőknek csatta- nós választ adtak! — Igen, másodszor is el­sők lettünk, s nem sok hi­ányzott. hogy a triplázás is sikerüljön. A Bp. Honvéd elleni mérkőzést azonban egyértelműen „elvezették" a játékvezetők. — Elég sok esetben akad problémája a bírókkal... — Csak a teljesen ikorrekt bíráskodást szeretem. Ne­künk ne kedvezzen senki.de az ellenfelet se részesítse előnyben. — Milyen szempontok sze­rint választ klubot? — Kecskemétről azért jöt­tem el. mert nem akartak felkerülni. A játékosok és a szurkolók igen, de az az egy­két vezető, aki saját szó­rakozására „csinálta” a fut­ballt. ellenvéleményen volt. Ott képtelen vagyok dolgoz­ni, ahol nem támasztanak komoly követelményt velem és a csapattal szemben. Köz­tudott, hogy maximalista vagyok. Sülysápon bent tar­tottam a megyei bajnokság­ban az együttest, aztán kö­vetkezett a Videoton. Azt hiszem, nincs okom szégyen­kezésre az ott végzett mun­kám miatt. Hat fiatalt dob­tam a mély vízbe, de akkor még Székesfehérvárott sem volt igény a „reklámcsapat­ra”. Adódott Győrött egy le­hetőség, megragadtam. Itt szerencsésen találkozott min­den, eredményeink közis­mertek. A múltban tehát jobbára megragadtam a kí­nálkozó alkalmakat. most úgy változott a kép. hogy valójában oda megyek ed- zősködni. ahová akarok. — Szívesen lenne egyszei egy igazi nyugati proficsa­patnál szakvezető? — Több komoly ajánlatom van most is. Azért szeret­nék egyszer kijutni, hogy mérlegre tegyem magam. A csapatfejlesztés arrafelé más­képpen történik. Az edző ki­szemel egy labdarúgót, s ha törik-szakad, azt megszerzik. Nálunk korábban nevetsé­ges átigazolási szabályzat szerint történtek a klubcse­rék. Mi például soha nem tudtuk leigazolni azt a játé­kost, akit kiszemeltünk. Em­líthetnék Magostól kezdve Kardosig jó néhány nevet... Visszatérve a kérdésére: azért lenne jó egyszer pro­fiklubnál működni, hogy magamnak bizonyítsak, túl a kecsegtető anyagiakon. — Milyen jelentőséget tu­lajdonit a labdarúgók fana­lizálásának? — Az alapot szerintem csak a nívós szakmai mun­ka jelentheti, nélküle kép­telenség motiválni embere­ket. El kell tudni hitetni ve­lük, hogy ők jobbak, külön­bek másoknál. Elégedetlen embereket a világ legjobb edzője sem tud fanatizálni. — Tavaly az a szóbeszéd járta, hogy elmegy Győrből. Miért maradt mégis? — „Összejöttöm” a srá­cokkal. úgy éreztük, hogy a nemzetközi téren még van­nak adósságaink. Szerettük volna ezt törleszteni. Tu­dom. a szóbeszéd szerint fel­markoltam egy nagy kalap pénzt. Erre csak annyit: a mostani szerződésem jottá­nyival sem előnyösebb, mint a korábbi volt. — Eddigi pályafutása so­rán elkerülte a fővárost. Nem szereti Budapestet, vagy Budapest nem kedveli Verebes Józsefet? — Ez a lehetőség igazá­ból fel sem merült a múlt­ban. — Egyáltalán: akar-e pa­tinás klubnál működni a ké­sőbbiekben? — Az én felfogásom eb­ben a -kérdésben meglehető­sen sajátos. Szerintem iga­zi nagy klub lett a Rába ETO, ugyanakkor stagnál a Ferencváros és a Vasas, de az Üjpesti Dózsa sem csil­log. Felnőtt a Videoton is, tehát csalóka az a megálla­pítás, hogy patinás klub ki­zárólag a fővárosban talál­ható. — Kikéri valakinek a vé­leményét a játékosok pre­mizálásában? — Nem. Ebben a kérdés­ben egyedül döntök. Én tu­dom elbírálni, kitől mit kér­tem. s mit valósított meg belőle. — A Fiába ETO visszatérő kritikája, hogy sok gólt kap a csapat. Edzői balsikernek tartja, hogy ebben nem tud­tak előrelépni? — Örülök, hogy felveti ezt a témát. Bennünket soha nem a körömszakadtáig va­ló védekezés jellemzett. In­kább úgy vetném fel a kér­dést, hogy a Rába negyedik éve a legtöbb gólt rúgja! Az, hogy sokat kapunk, szerin­tem a gáncsoskodók aduja. — Ezek szerint önt nem érdekli, hányszor rezdül a hálójuk? — Egyáltalán nem. A fő, hogy nyerjünk. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hogy 5-0-ra vagy 7-5-re győ­zünk. — Felsorolok három ne­vet: Judik, Mészáros, Weim- per. Egyik sem mai gyerek. Tudom, hogy önnél soha nem a kor a perdöntő, de látott ezekben a futballis­tákban megújulásra utaló je­leket? Egyáltalán: miért ép­pen rájuk volt szüksége a bajnokcsapatnak? — Akiket kiszemeltem, azokat nem tudtuk megsze­rezni. Mindig olyanokat iga­zoltunk, akiket éppen szaba­don találtunk. De ehhez a témához hadd tegyek még annyit hozzá, hogy számunk­ra a fő feladat mostanság a nemzetközi szereplés lehe­tőségének a biztosítása. Eh­hez kész játékosok szüksé­geltetnek. Saját utánpótlás­ból képtelenség betölteni a keletkező űröket. — Miben más a mai Rá­ba ETO a két-három évvel ezelőtti csapathoz képest? — Az évek során kétség­kívül gyengültünk. Az úja­kat be kell építeni a csa­patba, de úgy, hogy ez ne menjen az eredményesség rovására. Ügy gondolom, hogy esetünkben ez így tör­ténik. Nem értek egyet az olyan véleményekkel, hogy az új fiúk beépítéséhez idő kell, s türelmet kérnek a szurkolóktól. Számomra fur­csa és megmagyarázhatatlan a Ferencváros mélyrepülése. — Milyen a kapcsolata az MLSZ-vezetőivel? — Nem jó. Valahol mind­két fél elrontotta ezt a dol­got. Idegileg nagyon megvi­selt az a sziszifuszi harc, amelyet évek alatt folytat­nom kellett. Csinálom a dol­gomat, végezze el más is a rá eső feladatot. — Kétszer nyert csapatá­val bajnokságot, mégsem lett mesteredző. Bosszantja ez? — Gondolhatja, hogy nem tapsoltam örömömben. Egye­sületem vezetői egyébként Ielterjesztettek, de valakinek biztosan nem tetszettem a sporthivatalban, egyetlen tollvonással leírtak. Pedig esetemben .minden követel­mény adott volt, míg má­soknál ez erősen megkérdő­jelezhető ... — Mit gondol, miért nincs pilanatnyiiag válogatottja a Rábának? — Nekünk nem megy úgy. mint korábban, s közben ki­alakult egy másik jó csa­pat. a szövetségi kapitány arra épít. — Élvezi a népszerűséget? — Visszavonultan élek, szabad időmben otthon va­gyok, kerülöm a nyilvános helyeket. Nekem csendre, megnyugvásra van szüksé­gem. — Miért romlott meg a kapcsolata az országos sport­láppal? — Röviden: Győrött nem örvend nagy népszerűség­nek a Népsport helyi tudó­sítója. Egy szurkolóankéton 400 dühös ember előtt áll­tam ki mellette. Később több esetben belső haszná­latra elmondott esetekkel élt vissza. Említettem már: csak korrekt emberekkel tu­dok együttműködni... — Önt még nem küldték el egy helyről sem. eddig te­hát elkerülte az edzők sor­sa. Gondol egyáltalán arra rémálmaiban, hogy egyszer ilyesmi is bekövetkezhet? — Nem. Mindig addig ma­radok egy helyen, amíg jól érzem magam. Ha már nem lát az ember perspektívát, akkor lépni kell. Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom