Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tízéves az orvosimüszer-gyártás Miskolcon Pályázati felhívás: önköltségcsökkentésre A nehézipari nagyváros felnőtt nőlakosságára és a frissen érettségizett, szakma nélküli fiatal nőkre számí­tott a Medicor Művek, ami­kor lí)76-ban megvásárolta a Vimelux tanácsi vállalatot és meghonosította Miskol­con az orvosiműszer-gyár- tást. A szervezés, az átállás éveket vett igénybe, hiszen az Orvosi Elektronikai Ké­szülékek Gyárának munká­sai vagy a főzőkanál mellől, vagy az iskolapadból jöttek, a régiek pedig egészen más természetű munkát kaptak. Az 1976-os létszám 442 fő volt; újonnan toborzottak és régiek. A régiek közül van Hrabár Sándor igazgató is. — Nem' volt könnyű az átszervezés, melynek során nagyon sok jó szakembert is elveszítettünk. Az átmeneti bizonytalanság sokakat kész­tetett kilépésre. A régi vál­lalat földarabolódoll, meg­vásároltunk közben egy szö­vetkezetét az ingóságokkal és ingatlanokkal együtt. Egyszóval az alapokról in­dult Miskolcon a gyárépítés. Exponált helyen, az Ifjú­sági Ház, a Szent Anna- templom és a Domus Áruház háromszögelési pontján, mo­dern lakóházak között mű­ködik az OREL központi telephelye, békés szomszéd­ságban a környéken élőkkel. Rendezett a telep: csinosak az épületek és egyre nőnek a fák, amelyek még az ud­vari hegesztés fényét is be­árnyékolják egyszer. Igaz, építenek egy új csarnokot is. Amikor építeni kezdték, megijedtek a környék lakói, érthetően, hiszen mindenki­nek kedves a csend és az sem mindegy, milyen formát ölt majd a leendő üzem­ház. Az épület külsejét: il­letően megnyugodtak már a lakók, az üvegfalas épület nem rongálja a városrész esztétikáját, és remélhetően a zaj sem lesz nagyobb de- cibelű, mint a megszokott közlekedési zaj. A fák pedig tovább nőnek, mert megkí­mélték őket az építkezés Az ipar mellett az építő­ipar, az építőanyag-termelés, a közlekedés, az úthálózat, a mezőgazdaság is szenvedő alanya volt a zord télnek, amit végül is nekünk kell megfizetnünk. Az összegei ismerjük. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szólt arról a pártkongresszuson, hogy a tél okozta többlet­kiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Azért, hogy e mindannyiunk pénz­tárcáját apasztó kiadás ki­sebb legyen, szinte mindenki lehet valamit. Ha másképp nem, úgy, hogy takarékos­kodunk az energiával, jól szervezett többletmunkával. Mindenképpen öröm hal­lani, olvasni, hogy a legtöbb helyen a súlyos gondok kö­zepette sem az elkeseredés, a panasz vagy a csodavárás (majd az állam be- vagy ki­segít nézet) a jellemző, ha­nem a tenniákarás. így volt ez már a nehéz napokban is: a veszteséget a megye üzemeiben mindenütt igye­keztek a lehető legkisebbre mérsékelni; a technológiai károsodásokat megelőzni, a tétlenségre kárhoztatott em­bereknek másutt értelmes munkát adni. Továbbra is szükség van erre a rugalmasságra, hi­szen a folyamat, amely a kiküszöbölhető károk meg­alatl is, alaposan körbedesz- kázták, nehogy bántódásuk essék. — A külsőre adnunk kell — mondja az igazgató. — Nálunk egyre-másra megfor­dulnak külkereskedők, kül­földi üzletkötők, akik a kül­csín, a rend után is ítélnek. De tartozunk a renddel és az esztétikummal a városrész lakóinak is. Az orvosimű- szer-gyártás egyébként is nagy rendel és tisztaságot követel, az épületen belüli higiénia lassacskán ,.átra­gadt" a külső üzemrészekre is. — Mi történt az OREL- ben liz év alatt? — Mindenekelőtt nézzük meg ezt a statisztikát! A Medicor OREL 1976-ban 84 millió 176 ezer forint értéket termelt, tavaly 238 milliót. Igaz, a létszámunk akkor 442 fő volt, most 640 tő. A gyári nyereség alig egyhar- mada volt a mainak. Ä szo­cialista export tíz éve 47 millió forint volt. ma 138 millió forint, tőkés export akkor nem volt, tavaly pe­dig 18 millió forint értékű. A bérek időközben évi 33 ezer forintról 57 ezer forint­ra emelkedtek átlagosan. — Hova és mit adnak el külföldön? — Exportálunk valameny- nyi szocialista országba és szinte mindent a gyártmány­skálánkból. Kis tételekben exportálunk orvosi műszere­ket, berendezéseket Mexikó­ba, Nicaraguába, Argentíná­ba, Indonéziába, Thaiföld­re és egyéb egzotikus orszá­gokba, mindamellett, hogy a fejlett nyugaton is megje­lenünk. Beszélgetésünk idején az OREL igazgatója éppen az ol­tásoktól szenvedett. Nigé­riába utazik pár nap múlva, ahol a Medicornak vegyes vállalata van. — Mi az utazás célja? — A gyártásfejlesztési és a kereskedelmi lehetősége­ket vizsgáljuk. Reméljük, hogy a Medicor újabb és újabb technikája nagy lehe­szüntetését szolgálja, most indul be igazán. Most, ami­kor ismét van elegendő ener­gia, most, amikor az idő ja- vultán mód nyílik a veszte­ségek pótlására. S nem is „tavaszi kampány”-ra van szükség, hanem év végéig szóló átgondolt tervekre, hogy amit lehet, pótoljanak az üzemek. Mert nemcsak a többletkiadás érinti érzéke­nyen az országot, hanem a nagy értékű termeléscsökke­nés — ennek következtében a jelentős exportkiesés is. miközben olajból, gázból kénytelenek voltunk többet importálni. Nehezen létre­hozott külkereskedelmi egyensúlyunk is a vesztesé­gek mérséklését, sőt. az ere­deti tervek teljesítését kí­vánja. Biztató, hogy a gáz­korlátozástól sújtott üzemek többsége teljesen vagy na­gyobb részben behozhatónak véli az elmaradt termelést. Biztató, hogy az emberek — ez szinte általános tapaszta­lat — fegyelmezettebben dolgoznak, átérzik a terme­léskiesés okozta gondokat. A felszabadulási és kongresz- szusi munkaversenyben már tőségeket kínál a távoli földrészen. A célunk közös: minél több korszerű orvosi műszer álljon a nigériai egészségügyi szolgálat ren­delkezésére és mi minél többet gyártsunk közösen. — Most, tíz év után, mi­lyen a világhírű magyar vállalat miskolci gyárának helyzete, perspektívája? — Az elmúlt év, sajnos nem sikerült úgy, ahogyan elképzeltük. A termelésünk évente 6 százalék körül szo­kott emelkedni, tavaly vi­szont csak 2 és 3 százalék között nőtt, ezt a piaci hely­zettel magyarázhatjuk. Mert: termelhettünk volna raktár­ra is, de ezt nem tesszük. A termeléskiesést ezúttal nem magyarázhatjuk anyag­ellátási zavarokkal, egyértel­műen az áruelhelyezés oko­zott gondot. Nos, ezek a gondok csak a megszokott ütemben okoztak ritmushi­bát. a nyereségünk 41 mil­lió forint volt. A jövő? Most már „felnőttünk", így tehát úgy gondoljuk, hogy nem vállalkozunk mindenféle ap­rómunkára, többet és na­gyobbat vállalunk. Tavaly 17 új gyártmányunk volt és ezek a termékek nem az op­timális gazdasági eredmény­hez igazodtak, hanem a pi­achoz, amely ezt tavaly mégsem hálálta meg. Sok­sok eszközt gyártottunk kis sorozatban, gyakori átállás­sal. — Tehát mást, fontosabb és eredményesebb munkát vár a gyár. — Nem „elvárás", progra­mozás kérdése. A lehetőségek adottak, nálunk a nagyvál­lalat vezetősége nem szokta gúzsba kötni a kezeket, csu­pán azt várja el, hogy ha valamire vállalkozunk, ak­kor azt Medicor-szinvonalon végezzük. Új műszerek gyár­tását kezdjük meg. így a Scanner—700 típusú ultra­hangos diagnosztikai készü­léket. az MS—11 típusú mo­duláris szűrősoirométert. az úi moduláris műlőasztalcsa- ládol és a lézer nefelomé- tert. A szocialista exporton belül növeljük a vizsgáló- székek és az új típusú ke- rékpár-ergométerek arányát. Ez utóbbiak önköltségcsök­kentésére egy 25 ezer forin­tos pályázatot hirdettünk meg. A fejlődés útját abban látjuk, hogy a korábbinál kevesebb, de nagy szellemi tartalmú műszarfajtát gvár­tunk, ám ezeket nagyobb sorozatban. Az idén 300 millió forint termelési értő­ket terveztünk és 60 millió forint feletti nyereségei. Ma­gasabb szervezettséggel, op­timális termékstruktúrával nyitjuk a második évtizedet Lévay Györgyi eddig is sokan áldozták fel szabadnapjukat, ám, ezen túlmenően is szükség van hétvégi műszakokra. Követ­hető és követendő az is, ahogyan több helyen átszer­vezték az éves nagyjavítást, akképpen, hogy azt a terve­zettnél hamarabb végrehajt­hassák — így is nyernek né­hány napot. Nem volt teljesen igazuk azoknak a pesszimistáknak sem, akik úgy vélték: a há­romműszakos, folyamatosan dolgozó üzemekben lehetet­len az elmaradt termelést pó­tolni. Jó néhány ilyen üzem talált megoldást: a kénysze­rű állás ideje alatt olyan javításokat, technológiai ész- szerűsítése’ket végeztek el, amelyek a továbbiakban le­hetővé teszik a termelési ka­pacitás növelését. Nem re­ménytelen a kényszerű fagy- szabadságok miatt felborult termelési egyensúly helyre- billentése az építőiparban sem; ott az ütemtervek át­programozásával igyekeznek magukon segíteni. Igen, el­— Az elmúlt négy év eredményeit összegző felme­rések adatai arról tanúskod­nak, hogy megyénk iparának fejlődési iránya — a foko­zódó gondok közepette is — alapvetően megfelelt a VI. ötéves tervben foglaltaknak — mondotta többek között előadásában Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság tit­kára, melyet a legutóbbi ki­bővített MTESZ elnökségi ülésen tartott. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Borsod ipari termelése a tervezettől jóval kisebb ütemben nőtt. Négy év alatt ötszázalékos fejlődés való­sult meg, s ez alatta marad az országos átlagnak. (Ha­zánk ipara ez alatt az idő alatt 9 százalékos termelés- növekedést regisztrálhat.) Ezen belül természetesen születtek rendkívül kiugró teljesítmények; mindenkép­pen az élre kívánkozik a vegyipar dinamikus felfutá­sa: a 22 százalékos növeke­dés önmagáért beszél. Jól emlékszünk még arra is. hogy négy évvel ezelőtt ezt az iparágat még a válság- ágazatok között emlegettük. Az elmúlt években viszont sikerült olyan fejlesztéseket sősorban magukon, hiszen a termelési tervet teljesíteni, nyereségei elérni csak ek­képpen lehet. De ne essünk a félreértés csapdájába: a látszat ugyan amellett szól, hogy csak az érintett üzemeknek kell serkenteni önmagukat — ám ez távolról sincs így. Van feladatuk bőven az őket energiával, alapanyaggal, félkész termékkel ellátóknak is, függetlenül attól, hogy, meglehet: az utóbbiakat nem, vagy csak alig hátráltatta munkájukban a tél. Az el­maradt termelés pótlásához nem egy helyen többletbérre is szükség lenne; jó néhány vállalat ezt központi bérpre­ferenciaként óhajtja meg­kapni. Jogosságát — termék szetesen — majd az illeté­kesek döntik el, annyi azon­ban bizonyos, amit lehet, el­sősorban önerőből kell meg­tenniük. Az eddigi tapasztalatok alapján joggal lehet remélni, mind kevesebben lesznek azok, akik egész éven át az — egyébként valóban jelen­tős károkat okozó — időjá­rásra hivatkoznak majd. Nincs is helye ennek, hi­szen, aki nem igyekszik meg­tenni, amit lehet, hogy csak az emberileg elkerülhetetlen károk' maradjanak, az saját érdekével is szembekerül. megvalósítani, melyek ered­ményeként a műszaki szín­vonal magas szintre emel­kedett. A termékszerkezet bővítésével és a műanyag­feldolgozás intenzívebbé vá­lásával a vegyipar helyzete megszilárdult megyénkben. Dicséretes a gépipar dina­mikus fejlődése is: a 18 szá­zalékos termelésnövekedés­ben nagy szerepet játszik a Diósgyőri Gépgyár termelé­sének emelkedése. Ha visz- szatekintünk az elmúlt évek­re, a gépgyár nehéz napjai után ez a fejlődés minden­képpen megnyugtató. Ered­ményes munkát végeztek ezenkívül a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyár­egységében és az ELZETT sátoraljaújhelyi gyárában. Ez is bizonyítja, hogy a nagy ipari üzemek megyénkbe te­lepített egységei megállják helyüket, s a törzsgyár min­denkor számíthat eredményes tevékenységükre. A kedvezőtlen jelenségek­ről szólva első helyen kell említést tenni a szénbányá­szat, a kohászat és a kivitele­ző építőipar sajátos helyzeté­ről. A szénbányászat min­dennapi gondjai közismer­tek: a korábbi évek nagy teljesítményei miatt a bá­nyákban visszaesett, az elő­készítés. Nincs tartalék fel­tárt bányamező, s ez kérdé­sessé teszi a folyamatos ter­melés lehetőségét. Fokozza a gondokat a munkaerő hiá­nya, melyet elsősorban azzal lehetne mérsékelni, ha foko­zatosan visszakapná rangját a szénbányászat. Ami a ko­hászatot illeti, elsősorban hosszú távú minőségi fej­lesztésre van szükség, a programterv kimunkálása már elkezdődött. Erre min­denképpen szükség van, hi­szen a feldolgozóipar nem létezhet kohászat nélkül. Fontos teendő továbbá, hogy az iparágon belül a vállala­tokat meg kell szabadítani a beruházásokból adódó pénz­ügyi terhektől, az LKM ese­tében ez például 6.7 milliárd forintot jelentene. Az iparról szólva minden­képpen említést kell tenni arról a kedvezőtlen jelenség­ről is, hogy még mindig nem javult kellőképpen a termelő berendezések kihasználtsága, örvendetes viszont, hogy nőtt az export, ezen belül is fő­ként a tőkés megrendelések aránya. Az elmúlt évben a megye nem rubel elszámolá­sú exportja meghaladta a 420 millió dollárt. A mezőgazdaságról el­mondható: az ágazat az el­múlt négy évben érdekes fejlődési pályát futott be. Látványos ütemben valósult meg a gabonaprogram. Sok területen javultak az ágazat mutatói. Visszaesés tapasz­talható viszont a juhászai­ban, a sertés- és szarvas­marha-tenyésztésben. Ennek következménye: csökken az állatállomány, ami vissza­veti a húsprogram megvaló­sítását. Az új vállalkozási formá­kat tekintve Kovács Zoltán hangsúlyozta: — Ez a mind jobban kiszélesedő „jelen­ség” az elmúlt négy év új­szülötte. Megyénkben ez ideig 630 vállalati gazdasági munkaközösség alakult, s ez közel 7 ezer embernek ad többlet munkalehetőséget. Ebben a formában az átlag- kereset három és fél ezer forint körüli, s ez elfogad­ható arány. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy a vállalati gazdasági munka- közösségek jól szolgálják a népgazdaság érdekeit, nem ellentétesek szocialista el­veinkkel. A megye ipara jövőbeni továbblépésének lehetőségeit, a fejlődést biztosító legfon­tosabb tennivalókat a követ­kezőképpen összegezhetjük. A magyar gazdaság termék- szerkezete az elkövetkezen­dő években is importigényes, ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy ahol csak lehetséges, a belső erőforrá­sok fokozottabb kiaknázásá­val, a tartalékok intenzívebb feltárásával csökkentsük függőségünket. Annak elle­nére, hogy az idei év nem úgy induit, ahogy azt szeret­tük volna, legfőbb célunk, hogy a VI. ötéves terv befe­jező évét a terveknek meg­felelően zárjuk, amely egy­ben alapot jelent az új öt­éves terv indulásához. A következő tervidőszak várhatóan kismértékű gazda­sági növekedésének lehető­ségeit úgy kell kihasználni, hogy megyénk ipara ver­senyben tudjon maradni, s megőrizze eddigi rangját. Elsősorban arra kell töre­kedni, hogy a meglevő üze­mek technológiai szintjét fejlesszük. A megye alig iparosodott területein pedig ki kell aknázni a munkaerő adta lehetőségeket. A „lec­ke” megoldása nem lesz könnyű feladat, a végrehaj­tásban döntő szerepet játszik továbbra is a műszaki értel­miség, és természetesen min­den dolgozó ember alkotó munkája. Csákó Gyula Csövek . . . Fotó: Loció József

Next

/
Oldalképek
Tartalom