Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. március 1., péntek „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én” Hétfőn kezdődik A magyar nyelv hete Bizonyára sokan látták kedden este a Széchenyiről készült tévésorozat második részét. Igen szemléletes és elgondolkodtató volt az a jelenet, amikor „a legnagyobb magyar” mágnás társaival a magyar nyelv állapotáról beszélgetett. A több nyelven is tudó fiatal huszárkapitány egyszerűen szé- gyellte, hogy nem beszélte a jobbágyai nyelvét. Ha jól belegondolunk, ezeréves történelmünkben nem is olyan távoli a reformkor, amikor felnőtt nemzetté formálódott az eladdig osztályokra-kasz- tokra tagozódott nép. A magyar nyelv diadala, önmagára, öntudatára ébredése is volt ez az 1848—49-ben csúcsosodó három évtized. Héroszok és mindmáig csodált költők „teremtek” szinte a semmiből: Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany, Jókai, Jósika Miklós és Kemény Zsigmond, az írónak és (kultúr)politikus- nak is kitűnő Eötvös József. Róluk, rájuk is emlékezünk minden évben a magyar nyelv hetén, s most, az évforduló kapcsán külön is későbbi társukra: Kosztolányi Dezsőre, akitől az idei mottót kölcsönöztük. Mert noha (mint a fentebbi névsor is jelzi) a gondolat maga már a reformkorban („nyelvében él a nemzet”), sőt már korábban is megfogalmazódott (lásd Kazinczy, Kármán József, Bessenyei György, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Pápai Páris Ferenc, Pázmány Péter, Sylvester János, Károli Gáspár stb.), de el nem évült, s mindenkor újra kell fogalmazni. Kosztolányi, a humanista XX. századi polgár egyforma hangsúllyal említi az anyanyelvet és az én-t, a személyiség szerepéi. Program is ez minden ember számára: legyen önmaga, azaz képességei, adottságai legjava, de egy percig se feledkezzék meg arról a közösségről, amelyből vétetett,-amely — anyánk révén — eszmélésünket, nyelvünket is adja. Adomány ez, ajándék? Ritkán gondolunk rá, mint ahogyan a levegőre, amelyet belélegzünk. De fogyjon, vagy romolj ék csak meg a levegő! — a légszomj megtanít becsülni. Lennének a nyelvnek is szmogjai, szennyeződései? Sajnos, igennel kell válaszolnunk. Szaporodnak nyelvünkben is, magatartásunkban is a riasztó jelek: durván, henyén (nyeglén), pontatlanul, felelőtlenül, azaz gondolattalanul fogalmazunk, nemcsak az anyanyelv ezer év alatt formálódott szabályait sértve fel ezzel, de egymást is. Mert ne feledjük — erre tanítanak az említett klasszikusok — a fogalmazás fegyelme a gondolkodás és az erkölcs tisztasága is. Ebben az összefüggésben aki a nyelvről beszél, az rólunk mond valami fontosat: a közösségről, a nemzetről. Évek óta hagyomány, hogy . az országban elsőként megyénkben rendezik meg a magyar nyelv hetét. Minden eddigieknél gazdagabb, tartalmasabb műsorral készül a TIT megyei szervezetének Magyar Nyelvi (és Irodalmi) Szakosztálya, valamint a társrendező szervek. Már az első nap — március 4-én délután 3-tól a MAB-szék- házban — különös csemegét ígér. Két akadémikus, de más-más szakterületről nyitja meg a rendezvénysorozatot. Dr. Czibere Tibor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora műszaki szakember, egzakt tudományokkal foglalkozik. De — amint láttuk — már Szé- chenyiék rádöbbentek, hogy a tudományosság, a nemzeti haladás elválaszthatatlan az anyanyelvi műveltségtől. Fokozottan érvényes ez ma, amikor a technikai és tudományos fejlődés robbanás- szerű, amikor a nyelv szinte alig képes követni ezt az iramot. Márpedig az anyanyelv nem a bölcsészek magánparcellája. Közkincsünk, amelyért mindannyian felelünk, s a nagy feladat éppen a két műveltségi kör összekapcsolása. Király István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomprofesszora, Kosztolányi Dezsőről, Ady és Babits kortársáról, a Nyugat nagy nemzedékének varázslatos hangú költőjéről tart előadást. Arról a költőről, aki a nyelvművelés szükségességét hangsúlyozta, s gyakorolta szellemesen, bölcsen, hol tapintattal, hol ironikusan példát mutatva mindannyiunknak, mindmáig. A hétfői előadást — megnyitót — még háromszáznál több előadás követi szerte a megyében. Értendő ezen. hogy nem csupán a városokban, de'az eldugott kicsiny falvakban is. A többségüket (275) iskolákban tartják szép régi szavunkkal az iskola- mesterek, azaz a helybeli pedagógusok. Igen sok óvónő is vállalt előadást, s ezt nem lehet eléggé helyeselni, mert az anyanyelv ápolásában, pallérozásában nincs „korán”, mint ahogyan nem lehet soha abbahagyni. Mezőkövesden például a „nagymamaklubban” tartanak verses-irodalmi nyelvészeti előadást. Követendő példa ez is: az irodalmi élmény és a tudós magyarázat összekapcsolása. Mint ahogyan a Somogy című irodalmi lap miskolci, megyei bemutatkozását is köszöntjük (s ha még kapni is lehetne a lapot, vagy legalább a könyvtárak megrendelnék?!) 99 téma, 316 előadás. Sok ez? Kevés? Több, mint tavaly volt, de itt aligha csak a számok fontosak. Maga az ügy, amelyet azért nem kell levenni a napirendről az 1986-os magyar nyelv hetéig ... (horpácsi) Építészek szerepe a környezetalakításban Az építészek szerepe és felelőssége a környezet és az építészeti kultúra alakításában címmel országos konferencia lesz 1985. március 8— 9—10-én a sárospataki Co- menius Tanítóképző Főiskolán. A háromnapos tanácskozáson részt vesznek mindazok a szakemberek és érdeklődők, akik a hazai környezetkultúra alakításában, az igazgatás, a tervezés, a kivitelezés területén tevékenykednek, továbbá, akik különböző állami és társadalmi szervezetekben, köz- művelődési intézményekben közreműködnek az építészeti közízlés és a környezetkultúra fejlesztésében. A három nap alatt neves építészek, írók, szociológusok tartanak előadásokat, amelyeket hozzászólások és viták követnek. Fotókiállítás Edelényben A közművelődés és közoktatás fotón címmel rendeznek kiállítást Edelényben. Egy korábban meghirdetett pályázat anyagát mutatják be a tárlaton, amelynek a Amatőrfórum Miskolcon A miskolci amatőrfórum legközelebbi találkozója március 4-én, hétfőn este 6 órakor kezdődik a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban. Ez alkalommal a Pécsi Sándor Színpad egy Vészi-darab bal mutatkozik be. Az amatőr- fórum ß továbbiakban negyedévenként kínál lehetőséget a bemutatkozásra és találkozásra. Feledy Gyula pietái Feledy Gyula grafikusművész pietái, illetve az azokat összefoglaló tizennyolc lapból álló grafikai sorozata a salgótarjáni múzeumban láthatók. Aki nem jár Salgótarjánban, hamarosan megismerkedhet vele a mozivásznon a György István rendezte Stabat mater című színes kisfilm megtekintésével. A hollókői kápolnában látható a XVIII. századi ismeretlen mestertől származó, fából faragott pieta, az ölében halott fiát tartó és sirató Mária-ábrázolás. A pieta örök emberi probléma, a fiát elvesztő és gyászoló anya művészi ' ábrázolása már túlnőtt a vallásos kereteken. Ez Feledyt régóta foglalkoztatta. Néhány éve a hollókői pietát Miskolcon állították ki a múzeumi hónap keretében. Akkor figyelt fel erre az alkotásra és kezdett vele, mint témával foglalkozni. Korábban Szlovákiában és Lengyelországban tanulmányozta a népi pietákat, ahol igen nagy a kultuszuk. Amikor visszavitték a pietát Hollókőre, utána utazott, vázlatokat készített róla. Ebből született aztán Stabat mater című sorozata, amelyet a salgótarjáni múzeum nyitásakor állított ki. A tizennyolc lapból álló sorozat —- művészi értékei és nógrádi vonatkozásai miatt — ott nyert végleges elhelyezést. György István, a MAFILM Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdiójának rendezője — és a miskolci film- fesztivál igazgatója — a tárlat megnyitásakor ismerte meg e sorozatot. Naményi Ferenc operatőrrel éppen egy, a magyar grafika élő mestereit bemutató sorozaton dolgozott és abban Fe- ledyről is készített egy port- rélilmet. Ekkor sszületett az ötlete, hogy a Stabat mater sorozat születését is megörökíti. így született a mintegy tízperces, színes kisfilm, amely a Stabat mater címet kapta, s amely egyetlen szó nélkül, minden magyarázatot mellőzve, a Stabat mater dolorosa dallamával aláfestve kíséri nyomon Feledy lapjainak megszületését. Kitűnő kisfilm született. Látjuk Feledyt Hollókőn, a pieta előtt, látjuk vázlatké- szites közben és műtermében dolgozgatva. A lényeg azonban nem a művész lát- tatása, hanem annak minden magyarázat nélküli bemutatása, miként formálódik az anyag a kezén, miként jut el a realitástól az expresszív felé, hogyan válik keze alatt az eleinte természethű ábrázolás mindinkább szűkszavúvá, miként jeleníti meg a művész mind kevesebb vonással a témát anélkül, hogy az mondandójából, hatásából, érzékle- tességéből veszítene. Az alkotói folyamatot mutatja be minden didaktikus szöveg nélkül, mindenki számára érthetően. Látjuk a fából faragott pietát a hollókői templamfalon és látjuk Feledy mindinkább szűkszavú Diétáit, de..az anyai fájdalom jelenlétét mindvégig érezzük — az utolsó, alig néhány vonással ábrázoló lapon is. Rendező és operatőr egyaránt remeket alkotott. A színek, a ikömyezetra.jz. Feledy arca. szeme munka közben .mindmegannyi operatőri remeklés, amely Na- ményit teljes értékű társalkotóvá tette a rendező mellett. A Stabat mater még nincs forgalomban. De a májusi 25. miskolci filmfesztiválon — versenyen kívül — bizonyára látni fogjuk. (bencdek) Szolnok valamivel • messzebbre esik Mis- kolctól,. mint egy ugrás. Ezekben a zord napokban pedig jókedvéből nemigen kirándulgat az ember fia. Szécsy LAszlóék, a Szolnoki Cukorgyár ajándékával mégis elautóztak Miskolcra. Igaz, hivatalos dolog a kazincbarcikai főiskolára szólította őket, s ha már úgyis erre vitt az útjuk — mondták — nem bízták a postára a küldeményt, amit az Avas-déli' 42. sz. iskola 7/3-as osztályának szántak. Törékeny dolgokat is pakoltak a csomagba. biztosabban célhoz ér így a küldemény. Kár lenne az üvegek tartalmáért, ha törnének, vagy fagynának, tartalmuk a cukorgyártás egy-egy fázisát dokumentálja. Ha majd vége lesz a kiállításnak, az üvegekre alighanem a kémiai és a földrajzszertár vezetője is igényt nyújt be; ezen, azon az órán is remekül lehet segítségükkel szemléltetni, hogyan lesz a répából szép, fehér cukor. Alighanem ideje lesz megmagyarázni a szolnokiak látogatását. A közvetlen előzmények októberre nyúlnak vissza. Dr. Eszenyi Gyulá- né, a már említett avasi iskola osztályának rajvezetője, a gyerekekkel — és persze az isikola- és az úttörőcsapat vezetőivel — megbeszélve, akkor küldte el a leveleket a szélrózsa minden irányába. A címzettek, üzemek, gyárak szocialista brigádjai, párttitkárai és KISZ-titkárai voltak. (Értelemszerűen az egyik levelet a Szolnoki Cukorgyárnak címezték.) A bemutatkozás után, hogy tudni illik az ország talán egyik legnagyobb, kétezer tanulót számláló iskolájának diákjai ők, ahhoz kértek segítséget, hogy megismerhessék és megismertessék a különböző gyárakat és üzemeket. A 40. évfordulóra ugyanis szeretnének egv kiállítást rendezni iskolájukban, amelyen bemutatnák, a negyven év alatt mit fejlődött ez az ország, milyen értékeket hoz létre. Énnek az alakuló, formálódó kiállításnak van egy tízéves előzménye, Dr. Eszenyi Gyuláné akikor még az egyik mezőcsáti iskolában tanított, s felszabadulásunk 30. évfordulójára hasonló gyűjtő-ismerkedő levelezésbe kezdett szocialista brigádokkal. A 10 évvel ezelőtti kiállítás dokumentumait lapozgatva, az akkorról és a mostanról is szót ejtünk. Hogy tudniillik szebb, méltóbb kiállítást bizonyára akkor is és most is sokfelé rendeznek, de a gyerekek számára mindennél kézenfekvő közelségbe így került a világ. Hogy csak egyetlen példát említsünk; nem egy gyárról, üzemről tanulnak a gyerekek földrajzórán is, vagy a kémián. A megtanulandó nevek: ezek és ezek vegyiparunk legnagyobb üzemei1, ezek és ezek a kohászati gyárak, emitt meg a könnyűipar egy- egy kiváló üzeme, tartalommal telítődnek. Különösen amikor a kapcsolatfelvételről érezni, hogy nem kipipálandó feladatnak vették a címzettek. Nagyon sok címzett ugyanis levelet is mellékelt a küldeményhez, amelyben gyárlátogatásra is invitálták a gyerekeket, hogy többet tudjanak róluk, hogy jobban megismerjék őket. Aligha hinném, hogy a győri Gardénia, a csepeli kohászati üzem (a párttitkára írta a levelet), abban reménykedne, hogy leendő szakmunkásait ebből az avasi iskolából verbuválná. Más van, más lehet a válaszok, a csomagok mögött. A Szolnoki Cukorgyárból jött háromtagú küldöttség — Antal Pál, a Puskás Tivadar műszerész szocialista brigád helyettes brigád vezető je, és Moravszki Mihály munkaverseny-fele- lős jött még el — :is azt mondta, hogy ilyesmire aligha gondoltak. Egyszerűen időben jött, jó időben a gyerekek kérése, tetszett is nekik az ötlet, és ez a brigád szívesen elvállalta, hogy segítségükre lesz. És, mert kézzellógható a bizonyíték, el kell hinnem, amit a bri- gádvezető-helyettes mond, ha igazán jó egy munkáskollektíva, akkor nemcsak a munkában a szükséges túlóráknál lehet rájuk számítani. Szóval, ők egy őszi kirándulás alkalmával szívesen látják a gyerekeket is a gyárban, s aligha lehet kétséges, gyárvezetésük több lesz, mint szokványos futó üzemlátogatás. Hogy abban reménykednek-e, az ő iskolás gyerekeik is hasonló fogadtatásban részesülnek majd a mi tájaink üzemeiben, nem tudom, de remélem. Inkább azt mondanám el, amit a tanárnő emleget fel (talán nemcsak ő) ma is jó szív-, vei: tíz évvel ezelőtt olyan jó kapcsolatba került osztálya .egy fővárosi szocialista brigáddal, hogy évekig tartott a levelezés. S hogy a kapcsolatból mi minden születhet, azt nehéz elképzelni. Mindenesetre a Hatvanba küldött levelükre érkezett válaszban is lapult egy kérés. Régi, T9-es munkásmozgalmi esemény diósgyőri kötődéseit szeretnék felderíteni az iskola segítségével. Ki gondolta volna — mondja a tanárnő —, hogy ilyen események nyomára is juthatunk. A gyerekekkel mindenesetre ismét szólni tudtunk arról, hogyan is volt, amikor a Tanácsköztársaság dicső napjait írták, s mi történt amikor leverték. Nem is kell olyan nagyon erőszakolni, hogy amit így gyűjtenek össze a gyerekek, annak segítségével szakmákról, pályákról is sok mindent megtudnak. De ez csak az egyik dolog. Amit el szeretnék mondani, mert nekem nagyon tetszik, hogy személyes kötődésük lesz a dolgokhoz. Ügy is például, ahogy tervezik, hogy az „Együtt építettük. együtt védjük” mottó jegyében születő kiállításon azok a szülők is megmutatkoznak, akik a Munkásőrségben, a fegyveres testületekben szolgálnak, s hogy a szülők is megmutatják a munkahelyüket, így teljes a világ. — Mit kaptatok ma? A kérdés otthon is, és iskolai szünetben is egyre gyakrabban hangzik el. Ezekben a napokban már egyre gyakrabban kopogtat a csomagos postás, s nemegyszer autó fékez az iskola előtt. Én úgy gondolom, hogy a termékmintadarabok, a különböző prospektusok sokkal többet jelentenek, jelenthetnek, mint amit a magúik tárgyilagosságában. És nemcsak azért, mert utána a szertárak szemléltetőeszközeit gyarapíthatják. Azt is persze. És ilyen értelemben majd sokkal tovább élnek, mint egy kiállítás. Most mondjam, amit a tanárnő mondott? Amióta az osztály belevetette magát a kiállításszervezésbe, azóta kiugróan megjavult a magatartása... Csutorás Annamária Csomagok művelődési központ ad helyet. A kiállítást Szerdahelyi Sándor megyei szakfelügyelő nyitja meg, a hétfőn délután 5 órakor kezdődő eseményen díjkiosztás is lesz.
