Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-10 / 58. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1985. március 11., Hétfő Budapesti és megyei pártértekezleteh BUDAPEST A főváros 222 ezer párt­tagját képviselő 650 küldött részvételével, szombaton az Építők Székházéban meg­kezdte munkáját a budapes­ti pártértekezlet. A tanács­kozás elnökségében foglalt helyet Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Mé­hes Lajos, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai. A Bu­dapesti Pártbizottság írásos beszámolójához Grósz Ká­roly első titkár fűzött szó­beli kiegészítést. Az új Budapesti Pártbi­zottság alakuló ülése ismét Grósz Károlyt választotta első titkárrá, titkárok let­tek: Borbély Gábor, Jassó Mihály, Köteles Zoltán és Pusztai Ferenc. NÓGRÁD MEGYE kommunistái a megyei párt- bizottság salgótarjáni szék­házának nagytermében ren­dezték meg pártértekezletü­ket. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának elnöke. A megyei pártbizottság írásban kiadott beszámolójához Géczi János első titkár fűzött szóbeli ki­egészítést. Az új megyei pártbizottság alakuló első ülésén ismét Géczi Jánost választotta meg első titkárrá, titkárrá pedig Gordos Jánost, Ozsvárt Jó­zsefet és Skoda Ferencet. TOLNA MEGYE kommunistái Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban tartották meg pártértekezletüket. A tanács­kozáson részt vett és felszó­lalt Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke is. A megyei pártbizottság alakuló ülésén a pártbizott­ság első titkárává Péter Szigfridet, titkáraivá Gyugyi Jánost, Péti Imrét és Váradi Lászlót választották meg. VESZPRÉM MEGYE kommunistái szombaton, a Vegyipari Egyetem aulájá­ban tartották pártértekezle­tüket. A tanácskozáson részt vett és' felszólalt Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A megyei pártbizottság beszá­molójához ' Pap János első titkár fűzött szóbeli kiegé­szítést. A pártbizottság ezután megtartotta első ülését, ame­lyen első titkárnak Gyuricza Lászlót, titkároknak Bedő Józsefet, Imre Miklóst és Szabó Gyulát választották meg. CSONGRÁD MEGYE kommunistái Szegeden, a Csongrád megyei Pártbizott­ság és a megyei tanács szék­házának nagytermében tar­tották meg pártértekezletü­ket. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Korom Mi­hály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A megyei pártbizottság írásos beszámolójához Komócsin Mihály, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára fű­zött szóbeli kiegészítést. Alakuló ülésén a pártbi­zottság első titkárává Szabó Sándort, titkárrá Horváth Károlynét. Koncz Jánost és Papái Józsefet választották. VAS MEGYE kommunistáinak pártérte­kezletét Szombathelyen. a Berzsenyi Dániel Tanárkép­ző Főiskola nagytermében rendezték meg. A tanácsko­záson részt vett és felszó­lalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke. A megyei pártbizottság írás­ban kiadott beszámolójához Horváth Miklós első titkár fűzött szóbeli kiegészítőt. Az új pártbizottság meg­tartotta első ülését és meg­választotta tisztségviselőit. A Vas megyei Pártbizottság első titkára ismét Horváth Miklós lett, titkárai: Molnár István, Rácz János és Ta­kács László. FEJÉR MEGYE kommunistái szombaton és vasárnap, az MSZMP megyei Oktatási Igazgatóságának nagytermében tartották meg tanácskozásukat. A pártérte­kezleten részt vett és felszó­lalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A megyei pártbizottság írásos beszá­molójához Takács Imre első titkár fűzött szóbeli kiegé­szítést. Az új pártbizottság meg­tartotta első ülését és meg­választotta tisztségviselőit. A Fejér megyei Pártbizottság első titkára ismét Takács Imre lett, titkárai: Barts Oszkárné, Knizse Gyula és Sudár Iván. SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE kommunistáinak küldöttei Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban tar­tották meg kétnapos párt­értekezletüket. A pártérte­kezlet munkájában részt vett és felszólalt Berecz Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nép- szabadság főszerkesztője. A pártbizottság írásos beszá­molójához Varga Gyula, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést. ' A pártbizottság ülésén is­mét Varga Gyulát választot­ták meg első titkárnak, a pártbizottság titkárai: Bá- nóczi Gyula, Ekler György, Gyuricsku Kálmán. SOMOGY MEGYE kommunistáinak küldöttei Kaposvárott, a Latinka Sán­dor Művelődési Központ színháztermében tartották meg pártértekezletüket. A kétnapos tanácskozáson részt vett és felszólalt Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke is. A megyei pártbizottság írásos beszámolójához Klenovics Imre első titkár fűzött szó­beli kiegészítést. A Somogy megyei Pártbi­zottság első titkára ismét Klenovics Imre lett, titká­rai: Gyenesei István, Tanai Imre és Tóth János. GYÖR-SOPRON MEGYE kommunistái Győrött, a Kisfaludy Színházban tar­tották meg megyei pártérte­kezletüket. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Aczél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A pártértekezlet írásban ki­adott beszámolójához Háry Béla első titkár fűzött szó­beli kiegészítést. A pártbizottság megtartot­ta első ülését, amelyen első titkárnak választották Laka­tos Lászlót, titkárnak Kreit- ner Máriát, Szabó Mihályt és Szakács Ferencet. Március 11-én, Szegeden, magyar—jugoszláv külügymi­niszteri találkozóra kerül sor. Raif Dizdarevicset, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét dr. Várkonyi Péter hívta meg baráti látogatásra. Munka közben A Tiszakeszi Mgtsz szerelőműhelyében Törő György ada­golószerelő egy Diesel-motort szabályoz be. Fotó: Pásztor Károly Tél járta utak sebei Napjainknak közönségesen szokványos közege a közle­kedés, azon belül á kiemel­kedő szerepű közúti sze­mély- és áruszállítás. Amikor tehát a szakemberek aggo­dalmát halljuk; vajon milyen nyomokat hagyott az idei, kemény tél útjainkon, való­jában egy nagy súlyú köz­ügyről van szó, mert töme­geket érintő helyzet lehetsé­ges alakulását mérlegeljük. A zord idő, a hosszú he­teken át tartó fagy, a kény­szerű sózás, a jéggé derme­dő, olvadó hóié nem ba­rátja az aszfaltnak, a bitu­mennek, a betonnak, de még a makadámnak sem. Mint más kemény lelű esztendők­ben, az idei hideg is száz­millió forintban kifejezhető kárt okozott, azaz hatalmas ráfordításokat igénylő fel­adatok teremtője. Ami majd tavasszal látszik meg nyers valóságában, de jeleit már észlelhetjük az alattomosan felbukkanó kátyúk, a törede­zett burkolatok, a veszedel­mesen megsüllyedt padkák képében. E jelek egy része ma még a kis hiba, gyors javítás, szerényebb költség logikus menetének felismeré­sével és alkalmazásával meg­szüntethető, vannak azonban a burkolatoknak, alépítmé­nyeknek olyan károsodásai, melyek eltüntetése sok pénzt, munkát, anyagot, eszközt kö­vetel. Mindenki érdekelt a tél­járta utak sebeinek mielőb­bi gyógyításában, hiszen va­lamilyen formában vándorai vagyunk e pályáknak. A megye több településén van helyi autóbusz-közlekedés. A távolsági autóbuszok is csak­nem minden helységet érin­tenek. Az országos közutak hosszúsága — amiben nin­csenek benne a tanácsi ke­zelésben levő pályák — né­hány száz híján, 30 ezer ki­lométer. Megyénkben össze­sen több mint kétezer kilo­méter hosszú útszakaszról kell gondoskodnia a közúti igazgatóságnak. Ami igen nagy feladatot jelent, el­sőbbséget adva az elsőrendű főutaknak, mert ezeken bo­nyolódik le a forgalom dön­tő része. De a másodrendű főútra is jutnia kell pénz­nek, emberi, anyagi erőnek. És akkor még a továbbiak­ról, az összekötő, a bekö­tő-, a vasútállomásokhoz, révekhez vezető utakról szót sem ejtettünk . .. Az ország­ban egytizedére csökkent a hetvenes évek eleje óta a beton-, és ötödére a maka- dám burkolatú utak hossza, ugyanakkor tízezer kilomé­terrel megnőtt az aszfalt és bitumen burkolatúaké. A korszerűsítés jelentős, vele a biztonság útpályához kötött feltételei is javultak, ám könnyen, pusztán a formális logika segítségével is belát­hatjuk, a jobb kényelmesebb is több gondoskodást köve­tel. Technológiai jellegénél fogva többet, s azért szintén, mert tetemesen megnőtt a forgalmi terhelés, mind a járművek számát, mind ten­gelynyomását illetően. Ehhez tette, teszi a maga nem kí­vánt többletét a tél. . . A személysérüléssel já­ró közúti baleseteknek a 15 —16 százalékát az útviszo­nyokhoz nem igazított se­bességre, mint okra vezetik vissza a szakemberek. Ami­ben a kátyús úthoz mért túlzott tempó éppúgy benne van, mint a letaposott hó okozta megcsúszás, a kicsa­pódott pára jéghártyává dermedése szintén. A világ egyetlen országában sincsen annyi pénz, hogy mindenkor és mindenütt a szabályok megengedte tempóban men­jen a közutak forgalma, az­az a maximális sebességgel. Vigaszt keresünk fejfájdító gondjainkra, szóbalzsamot kennénk a téljárta utak se­beire? Nem, nem. Csupán a tények némelyikére utal­tunk. És halkan, szinte fél­ve arra is. hogy az úthi­báknak. váratlanul felbuk­kanó akadályoknak van egy, rendkívül hatásos ellensú­lya: az adottságokhoz igazí­tott. azaz célszerű, ésszerű közlekedési magatartás. Rádió mellett Bronzutókor Moliére óla tudjuk, hogy a nevetségest csak egy haj­szál választja el a tragikus­tól. Minden nézőpont kérdé­se. A hajdani császárok azért kedvelték a lovassaob- rokat — s rendeltek ma­gukról is azt —, mert a ne­mes állat hátán, — nem olyan szembetűnők az egyé­ni vonások, illetve eltüntet­hetők azok. Ezzel szemben a nagy spanyol festők, Velas­quez, majd a keserű-szatiri­kus rajzaiban Goya a kirá­lyi családról készült portréi­ban éppen a realizmussal leplezte le a Bourbonok kor­látoltságát, anélkül, hogy ki­hívóan torzított volna. A nagy művészet mindenkor az igazat mondja, bárki is le­gyen a megrendelő. Ez az egyik alapgondola­ta Vészi Endre szerdán este (Kossuth 19.15—20.13) hal­lott hangjátókának. Főhőse Olmosi-Bleier (Sinkovits Imre hangja, játéka adott neki hangulatot, mélységei), a visszavonult, megkesere­dett szobrász, hajdani főis­kolai tanár. Váratlan ese­mény bolydítja fel a nyu­galmát: kiállítás készült az ötvenes évek alkotásaiból, s ez izgalomba-mozgásba hoz­za a művészvilágot. Sokan szégyenük viselt dolgaikat, az akkor elkövetett „műal­kotásokat”, s félnek a le­lepleződéstől, a .nyilvánosság­gal, s önmagukkal való (új­bóli) szembesítéstől. Olmosi- Bleiert is megkörnyékezik, hogy adjon interjút, állítson ki, tiltakozzon — úgymond — a „meghurcoltatás el­len”, egyszóval tegyen vala­mit. Csakhogy a halál előtt már semmi kedve semmine­mű szerepjátékhoz az idős mesternek. Gorombán tilta­kozik, kirúg mindenkit, csak egy művészettörténész hall­gatónő (Udvaros Dorottya), aki róla akarja írni a dol­gozatát, tudja szóra bírni. Helyesebben az ő jelenléte, kérdései kavarják fel az idős emberben a már betemetett­nek, elfeledettnek hitt, tu­dott múltat. Vészi szatírája a pályatár­sak, a mindig hélyezkedők, a mindig „helyesen cselekvők­ről”, a soha — sehonnan — lekésni nem akarók, a min­demkor okosak bemutatásá­ban válik viitriolossá. Ezek a Fodor Taimás, Mensáros László, Sulyok Mária, Avar István alakította figurák ép­pen elrajzol tságukban oly jellemzőek és plasztikus ok. Addlg-addiig zaklatják a visz- szavonulódón a már sorsá­ban belenyugodott idős szob­rászt, mígnem azt draszti­kus bosszúra heccel,ik. El­megy a kiállításra (ahol őt nem várják, mert tőle ki se állítottak), s szórópisztollyal bronz festékkel „szobrot csi­nál” a megnyitót mondó, hab- ratyoló professzorból. A sza­tíra ezzel a mozzanattal csúszik át az abszurdba — talán fölösleges is, hiszen nincs abszurdabb, mint az a történelem, amelynek Olmosi- Bleier tanúja és részese volt. Horpácsi Negyvenhét mester(lövész)nő A napi munkájuk: varrás. Kiváló szem kell hozzá, hogy a varrógép tűfokán vágtató cérnaszálat kövessék, gyors és biztos kéz, amivel blúzzá, fehérneművé, szabadidő-ru­hává igazítják az eléjük tett darabokat. Míves, mutatós termékek kerülnek ki kezeik alól, amelyek számos ország­ban dicsérik a Habselyem Kötöttárugyár 4. számú ka­zincbarcikai gyáregységében dolgozó nőket. Az itt dolgo­zó lányok, asszonyok közül negyvenhetén tagjai az MHSZ helyi honvédelmi klubjának. Klubtitkáruk Schmidt Lászlóné, akivel ar­ról beszélgettünk, mennyire „csizma, illetve nem csizma az asztalon” a női klub, az MHSZ és az üzem életében. — Az üzemben korábban gondok voltak az MHSZ- klubbal. Átszervezték, kér­tek. csináljam, elvállaltam. Másfél év munkája van mö­göttünk, és nem vallottunk szégyent. Női’ üzemünkben húsz százalék a férfidolgozó, tehát minden olyan társadal­mi és mozgalmi tevékenysé­get, amit máshol ők végez­nek, nekünk a nőkre kell bízni. Vagy fiatal lányokat tudunk bevonni a munkába, vagy azokat a családanyákat, akiknek akkora a gyerme­kük, hogy már magukkal tudják hozni, vagy nem gond az elhelyezésük. így a lövé­szeteken is ott vannak — természetesen megfelelő óv­intézkedések közepette — a gyerekek is a nők mellett. — Nem furcsa: nők fegy­verrel ... ?, — Az elmúlt év tapaszta­latai szerint azért .nagyon jók — a körülményekhez és a rövid ideje tartó edzések­hez képest — a lövészered- mények, mert ilyen munka­körben dolgoznak az asszo­nyok. A varrógépnél egy pontra kell koncentrálni, tartósan, biztosan, ez aztán kamatozik a lövészetnél. Vi­szonylag kevés edzéssel lekö­röztük a fiúkat! A lőtér saj­nos messze van, de a válla­lat tervei szerint épül saját lőtér az üzem területén. — Ügy mondják, egyetlen női klubtitkár a területen és a megyében is ... — A titkár-továbbképzése­ken eleinte furcsa volt, hogy egyedüli nőként vettem részt. Ma már ilyen gond nincs. A férjem sókat segít otthon, a gyerekeket — két fiunk van — és a háztartást maradék­talanul el tudjuk látni. Tit­kári munkám változatos, ér­dekes. Kezdetben kedvet kel­lett csinálni az asszonyoknak az MHSZ-munkához. Ter­veztünk egy kiállítást. Tíz- tizenöt évvel ezelőtti fotók­ból. plakátokból.. . Sikeres volt. Aztán itt van maga a lövészet... Negyvenhét lövész-varró­nő. Végül is, nincs benne semmi' különleges: érzik, ér­tik, tudják, mi és mennyi az, amit a honvédelmi szövetség feladataiból magukra tud­nak vállalni és teljesíteni. (köpcczi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom