Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-10 / 58. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. március 11., hétfő Tanácskozott a megyei pártértekezlet A küldöttek egy csoportja a megyei pártértekezleten. (Folytatás az 1. oldaliul) ki az elemekkel vívott harcban. Áldozatkész munkájuknak köszönhető, hogy — ha voltak is kisebb-.nagyobb zavarok a tüzelőanyag- és energiaellátásban, valamint a folyamatos termelésben —, a lakossági fogyasztás jelentősebb korlátozása nélkül álltuk a szélsőségesen hideg tél rohamát, megóvtuk termelőberendezéseinket a károsodástól. Termelési kiesések persze így is keletkeztek, becsült értékük eléri az 1,2 milliárd forintot. A veszteségek egy része már nem pótolható, de sok helyen van még lehetőség a termelés- és bevételkiesés kompenzálására. A megyei pártbizottság első titkára ezután a közelgő felszabadulási évfordulót méltatta. — Néhány hét múlva hazánk legnagyobb nemzeti ünnepét, a magyar nép fel- szabadulásának 40. évfordulóját ünnepeljük. Négy év-, tized telt el azóta, hogy a Vörös Hadsereg, amely a második világháború fő terhét viselte, a szövetséges hatalmakkal együtt győzelmet aratott a német fasizmus és a japán militarizmus fölött. Tisztelettel őrizzük a népek szabadságáért életüket áldozó hősök emlékét. Közöttük azokét a magyar kommunistákét, demokratákét, antifasiszta hazafiakét, akik itthon és sok más országban részt vettek a harcban, és életüket áldozták a fasizmus elleni küzdelemben. A negyven év alatt történelmi jelentőségű eredmények születtek. Kiépítettük, megvéd- tük és megszilárdítottuk a népi hatalmat. A termelőeszközök köztulajdonba kerültek. bevezettük a terv- gazdálkodást. Az ipart igen dinamikus fejlődés jellemezte. Sikeresen megoldottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Megteremtettük a teljes foglalkoztatottság nyújtotta létbiztonságot. Korszerűsítettük a népgazdaság irányítását. Kibontakozott a szocialista demokrácia. Megszilárdult a nemzeti egység. Nagymértékben növekedett az állampolgárok általános, politikai és szakmai műveltsége. Jelentősen emelkedett az életszínvonal. Széles körben kiterjesztettük a szociális ellátottságot. Mindezek hatására alapjaiban változott meg az emberek életmódja. A felszabadulás utáni négy évtized egyik fontos tapasztalata, hogy hazánk számára meghatározó jelentőségű a Szovjetunióval folytatott sokoldalú, baráti és gyümölcsöző együttműködés. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. Elsőrangú nemzeti érdekünk a magyar —szovjet barátság további erősítése, a két ország és népeink együttműködésének gazdagítása. — E történelmileg rövid idő alatt — az országgal egyetemben — Borsod-Aba- új-Zemplén megye is korszakos változásokon ment át. Dinamikusan fejlődött gaz• dasága, különösen ipara. Kibővült és korszerűsödött a bányászat és a kohászat termelése. Országos jelentőségű — több területen nemzetközi mércével mérve is korszerű — vegyipari üzemek létesültek. Nagy építőanyag- és vi'l- lamosenergia-iparj bázis jött létre. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek többszörösét produkálják a felszabadulás előtti termelésnek. Mindezekkel együtt átalakult a megye társadalmi struktúrája. Megnőtt a munkásság aránya és politikai súlya. A termelőszövetkezeti parasztság munkája, életmódja összehasonlíthatatlanul különbözik a régitől. A fejlődésnek egyszerre hajtóereje és terméke az a nagy szellemi kapacitás, amelyet a megye értelmisége képvisel. A múltra emlékezve megkülönböztetett tisztelettel adózunk ez alkalomból is idősebb elvtársainknak, a felszabadulás előtti és a 45- ös párttagoknak. Akik töretlen hittel és tenniakarás- sal. üldöztetést, sok áldozatot, lemondást is vállalva tették a maguk dolgát. Erkölcsi kötelességünk, hogy ma is figyeljünk szavukra, és megteremtsük annak feltételeit, hogy politikailag, emberileg kiegyensúlyozottan és biztonságban éljenek — mondotta, majd áttérve a nemzetközi helyzetre, így folytatta: — Munkánk külső feltételeinek áttekintése során szólni keli arról, hogy a beszámolási időszakban a nemzetközi életben felerősödtek a kedvezőtlen folyamatok. A nemzetközi' helyzet további romlásának megakadályozásában meghatározó szerepet játszott a szocialista országok békepolitikája és azok az átfogó kezdeményezések, amelyeket a Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt az elmúlt évek során tett a világháborús veszély elhárítására, a nukleáris és hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására — a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintre való csökkentése érdekében. Hazánk elvi alapokon nyugvó, aktív külpolitikája népünk teljes egyetértésével találkozik. Megyénkben is elismerés övezi a magyar külpolitika elvszerűségét, kiszámíthatóságát és megbízhatóságát. Azt. hogy szövetségeseinknek szilárd szövetségesei, más országoknak pedig korrekt partnerei vagyunk. Az előadó ezután kiemelte, hogy a szocializmus nemzetközi vonzerejét mindenekelőtt a szocialista országok gazdasági teljesítménye, társadalompolitikai eredményei határozzák meg. Ezért nagy a jelentősége annak, hogy a szocialista országok többségében napirendre került a gazdaságirányítás korszerűsítése, a kétoldalú és a KGST keretében folytatott többoldalú együttműködés erősítése, a szocialista gazdasági integrációban rejlő kölcsönös előnyök mind teljesebb kihasználása. Az utóbbi években hazánkban is a gazdaság kérdései állnak a közérdeklődés és a politikai munka középpontjában. 1979—í!4 között nehéz éveket hagytunk magunk mögött, amelyek egyaránt próbára tették a gazdaságot, a társadalmat és azt a bizalmi tőkét, amelyet pártunk több évtizeden át felhalmozott. Erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. El kell utasítanunk azokat a nézeteket, amelyek az elmúlt öt évre mint a stagnálás és a kényszerintézkedések időszakára tekintenek. Az adott körülmények között jelentős eredmény, hogy sikerült megfékezni az ország eladósodási folyamatát, megőrizni fizetőképességünket. Mindezt olyan időszakban, amikor a tőkés világgazdasági válság hatására és politikai megfontolásból súlyos diszkrimináció, embargó és’pro- tekcionista intézkedések nehezítették a normális kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat. 1980—84 között 8,5 százalékkal nőtt hazánkban a nemzeti jövedelem. Tény ugyanakkor, hogy a nemzeti jövedelem belső felhasználását — a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javításához szükséges források megteremtése miatt — több éven át kénytelenek voltunk csökkenteni. Vagyis ezekben az években — szükségképpen — éppen ellenkező helyzet alakult 'ki, mint 1974—78 között. Itthon csak lényegesen kevesebb nemzeti jövedelmet használhattunk fel, mint amennyit megtermeltünk. Gazdasági fejlődésünk — ilyen értelemben — újra szakaszhatárhoz érkezett. A népgazdaság külső és belső egyensúlyi' folyamatait elsősorban a termelés, a jövedelemtermelő képesség fokozása révén kell megteremtenünk. Ehhez ma — úgy tűnik —, a korábbi éveknél jobbak a feltételek. Rendelkezésünkre állnak, illetve megteremthetők a gazdaság dinamizálásának feltételei. Ha képesek vagyunk a nemzeti jövedelem tervezett 2,3 —2,8 százalékos növelésére, akkor megállítható a beruházások és a reálbérek csökkenésének tendenciája, és szerényen ugyan, de bővíthető a tőkés import is. Amikor a belső forrásokat említjük, elsődleges követelmény. hogy racionálisabban kell felhasználni a nemzeti vagyont — a szó, illetve a fogalom legszélesebb értelmében. Mind az állóeszközöket. a készleteket, mind a beruházási javakat abból kiindulva kell ésszerűbben felhasználnunk, hogy az e téren mindmáig tapasztalható pazarlást megszüntessük. A másik fontos belső forrásunk a dolgozni akaró, dolgozni tudó, szorgalmas, szakmáját szerető emberek sokasága. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését — melynek következetes érvényre juttatása párt- és gazdasági szerveink egyik legfontosabb leiadata — ezeknek a követelményeknek a tükrében kell szemlélnünk. Olyan eszközt — és nem célt! — kell látnunk benne, amely elősegíti gazdaságunk e belső forrásainak lehető legteljesebb feltárását és hasznosítását. — A teljes és hatékony foglalkoztatás egyidejű biztosítása továbbra is alapvető politikai célunk marad. A hatékony foglalkoztatás a vállalatok feladata, és ebben egyre inkább érdekeltté válik mind a vállalat, mind a dolgozók többsége. Nem tehetjük meg, hogy vélt vagy valós politikai feszültségek miatt a szükségessé vált munkaerő-átcsoportosítást halogassuk. A „fő csapás iránya": a vállalati és az egyéni érdekeltség biztosítása egyfelől, másfelől a gazdasági kényszer. Mindez a gazdaság párt- irányításának új típusú .módszereit követeli meg. Pontosan meg kell tudnunk különböztetni — és ez nem lesz 'könnyű feladat —, hogy melyek a helyi erőfeszítésekkel nem megoldható, a szabályozás anomáliáiból keletkező feszültségek és melyek azok a panaszok, amelyek csupán a helyi tehetetlenséget, döntésképtelenséget álcázzák. — Ami a konkrét megyei helyzetet illeti, egyszerre vannak jelen benne negatív és pozitív folyamatok. Az a feladatunk, hogy a pozitív tendenciákat felerősítsük, a kedvezőtlen folyamatokat pedig visszaszorítsuk. Bármennyire népszerűtlen dolog is ez, határozottan ki kell mondanunk: nem járható út a vállalati támogatás és elvonás jelenlegi' nagyságrendjének fenntartása. Ez olyan lefelé nivelláláshoz vezetne, amely jelentősen veszélyeztetné a magyar népgazdaság versenyképességét. Alapvető érdekünk, hogy a versenyképes, jól prosperáló vállalatok megőrizzék, ahol lehet, javítsák nemzetközi pozíciójukat. Fejti György külön foglalkozott a bányászattal és a kohászattal. Ezek az ágazatok — mondotta — igen jelentős és tiszteletre méltó saját erőfeszítéseik ellenére nehéz időszakot élnek át. Az okok eltérőek, a helyzet is különböző, de a kiút hasonló vagy nagyjából azonos irányban keresendő. A szénre és jó minőségű acélra szüksége van a népgazdaságnak. Az sem képezheti viita tárgyát, hogy a megyében dolgozó mintegy 55 ezer bányász és kohász létbiztonságát. kiegyensúlyozott politikai közérzetét meg kell őriznünk. Ezért mindkét ágazatnál az a feladatunk, hogy a helyi és a központi erőforrások egyesítésével megnyugtatóan biztosítsuk a vállalatok működőképességét. Ezzel párhuzamosan kell megteremteni a hatékonyabb gazdálkodás hosszú távú, stabil feltételeit. A megye legjobb mezőgazdasági üzemei országos ösz- szehasonlításban is előkelő helyen állnak. Ugyanakkor nálunk vannak a legnagyobb számban a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok. Elmúlt évi eredményeik az alaptevékenységben elismerésre méltóak, nem egy esetben rekordot jelentenek, bár a magas fajlagos költségek ezt a szép képet söté- tebb árnyalatúvá teszik. A zöldség-, gyümölcs- és húsellátás megyénkben közvetlen politikai kérdésnek számít. Ismerjük a termelők és a fogyasztók ezzel kapcsolatos gondjait. Az érdekeltségi rendszer javításával és más intézkedések révén bővíteni kívánjuk a termelést mind a mezőgazdasági nagyüzemekben, mind a háztáji gazdaságokban. Meg kell teremtenünk a termékek biztonságos és gazdaságos felvásárlásának feltételeit. Változatlanul támogatjuk a többcsatornás értékesítési rendszert, jelentősen javítani kell az állami és szövetkezeti szervek pozícióit. Nem tartjuk hosszabb távon elfogadhatónak, hogy a megye az említett termékekből ilyen nagy mértékben „behozatalra” szoruljon. A megyei pártbizottság első titkára az előttünk álló gazdasági feladatokkal foglalkozva kifejtette: — Mind politikai, mind gazdasági szempontból hatalmas tartalékot jelent a megye nagy létszámú munkássága. Tenniakarására, cselekvőkészségére és — ha kellett — áldozatvállalására mindig lehetett építeni és számítani. Ennek így kell lennie a jövőben is. Munkásságunk jogos igénye, hogy javuljon a tisztességes, szorgalmasan végzett munka erkölcsi és anyagi elismerése: hogy jobban odafigyeljünk sorsának alakulására, véleményére; hogy nagyobb szerepet kapjanak a politikai, gazdasági döntésekben, a végrehajtás ellenőrzésében. A magyar gazdaság megújulása és főleg a műszaki fejlesztés kívánatos meggyorsítása mindenekelőtt az értelmiségen, a tudományos kutatók, mérnökök, közgazdászok, agrárértelmiségiek teljesítményén múlik. Ma még sokszor kicsinyesség, szakmai féltékenység, nehézkesség és bürokrácia akadályozza az új gondolatok útját. Szükségünk van a „nehéz emberekre”. Politikai támogatást érdemelnek azok, akik társadalmi rendszerünk hatékonyabb működése érdekében akarnak változtatni. Elemi érdekünk, hogy a szocializmus és a nép iránt elkötelezett tudósok, értelmiségiek számát gvarapítsuk. Ha az emberi tényezők szerepe ilyen óriási mértékben megnőtt, érthető, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a kádermunkára. Nagyon fontos e téren is a még gyakran tapasztalható szubjektivizmus visszaszorítása. Nem elsősorban népszerű, hanem következetes és eredményes vezetőkre van szükségünk, akik betartják a szocialista demokrácia alapelveit. Meggyőződésünk, hogy hosszú távon éppen az ilyen típusú vezető számíthat tartós népszerűségre — mondotta, majd azzal folytatta, hogy a szorosan vett gazdasági kérdések mellett a széles közvéleményt elsősorban az életszínvonal, az életkörülmények alakulása foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is. Amit az adott helyzetben e téren elértünk, az nem kevés, a velünk hasonló fejlettségű országokkal összevetve kiállja a próbát. Megőriztük a létbiztonságot. Ha szerény mértékben is, de nőtt a lakossági fogyasztás és az egy főre eső reáljövedelem. Egészében kiegyensúlyozott az áruellátás. Tartani tudtuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. Folytattuk — ha mérsékeltebb ütemben is — alapvető szociális, kulturális programjainkat. Látnunk kell azonban, hogy a szélesebb közvélemény mindezek ellenére saját sorsának romlását érzékeli, s az elmúlt években objektíve is elmélyültek bizonyos feszültségek. Jól tudjuk, hogy á felgyorsult infláció nem valamiféle magyar sajátosság, hanem világjelenség. Az is nyilvánvaló azonban, hogy nem megfelelő a vállalatok költségérzékenysége, laza a költségellenőrzés, alacsony hatásfokú a fogyasztói érdekvédelem. Emiatt a szervezetlenség, az alacsony hatékonyság „költségeit” is gyakran a fogyasztókkal fizettetik meg. Az elmúlt években felgyorsult a jövedelmek differenciálódása, méghozzá úgy, hogy ez együtt járt a jövedelmek nagyobbrészt spontán és ellenőrizhetetlen átcsoportosulásával. A munkajövedelmek differenciálódása helyes, egybeesik alapvető gazdaságpolitikai céljainkkal. Nehezíti a helyzetet. hogy nem rendelkezünk még megközelítőleg pontos képpel sem azokról a jövedelmekről, amelyek az úgynevezett „második gazdaságban” keletkeznek. A (Folytatás a 3. oldalon) A pártértekezlet résztvevői között (felvételünkön balról jobbra): dr. Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója és dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke.
