Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
1985. március 6., szerda ESZAX-MAGYARORSZÁG 5 Vallomások a közéletről. Kiről és miről vall az ember? Mikor vetjük papírra életünket, munkásságunkat, örömteli vagy néha nehéz mindennapjainkat? Nemcsak a közlési vágy hajtatta azokat az asszonyokat, akik a „Család — munka — közélet" című pályázatra beküldték írásaikat. A pályázatot, a megye nődolgozói számára a HNF, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a tér. melőszövetkezetek és fogyasztási szövetkezetek, valamint az ipari szövetkezetek megyei szövetségei, a negyvenedik évforduló alkal mából hirdette meg. A pályaművekben vallomások vannak, olyan vallomások, amelyek bizalommal tisztelnek meg bennünket. Akik írták, az elmúlt negyven évünkhöz kapcsolódva, történelmünk, életünk egymás iránt érzett, egymásért végzett pillanatait idézik. Néhány írásból közlünk, a teljesség igénye nélkül. Taktaiharkányban születtem, 1922. január 1-én. Gyermekkoromban egészen más volt a világnézet, más társadalmi rendszerben éltem. Politikailag nem sokat értettem belőle. Két alapvető dolgot láttam: egyik a szegénység, a másik az igazi jóléttől messze járó, de a jobb létért küzdő falusi emberek élete volt. A szocializmusról nem sokat hallottam, kevés jutott el róla Taktaharkányig... A háború után teljesen új világ előtt álltam. Elkezdődött a földosztás, falugyűlést falugyűlés követett. A szomszédom, aki többekkel a falu élére állt, állandóan hívott a gyűlésekre, 1946 augusztusában párttag lettem, majd később, a környező tanyákkal együtt megalakult kilenc alapszervezet gazdasági felelőse... Az MNDSZ helyi szervezetét egy év múlva alakítottuk meg, heten, egy kecskelábú asztalnál ... A következő évben a Szerencsi Csokoládégyárba mentem dolgozni, ahol szakszervezeti tag és bizalmi lettem ... Így kezdődött ... Nehéz volt akkor összeegyeztetni a munkát a családi élettel. Nem volt gyes, szociális segély, bölcsőde, óvoda, napközi otthon, családi pótlék, özvegyi, vagy árvajáradék. Az anyámtól kaptam segítségei, A családi gondok nagy része rám hárult, de ő volt az összekötő kapocs ... Boros Jőzscfnc Taktaharkány A háború után a gyűlések, összejövetelek számára más hely nem volt a faluban, mint a lakásunk. Gyermekkoromtól kezdve a közügyek- töl „zengett a ház”, szüleim közéleti emberek voltak ... Nem voltak könnyűek a felszabadulást követő évtizedek, én akkor tudtam bekapcsolódni a nyugodtabb munkába, amikor 1957-ben megalakult nálunk a KISZ- szervezet, és titkárává választoltak. Innentől kezdve, majdnem minden évben kaptam valami megbízatást. Férjem szintén sok mindent vállalt. Vállalatomnál; a BÁÉV-nél, ahová dolgozni kerültem, szakszervezeti bizalmi, párttag lettem, a párton belül nőfelelős, majd nő- bizottsági tag .. . Sokat töprengtem, míg a megbízásaimnak eleget távé, gyermeket nevelve, komoly munkát végezve éltem az életemet; jól tudom-e csinálni? Elég-e, ha képességeim szerint teszek eleget a feladataimnak? Fejleszteni kell a képességeimet, döntöttem, és tanulni kezdtem. Az. én napjaim is 24 órából állnak, mint bárki másé, de meggyőződésem, hogy mindenki sokkal többet tehel önmagáért, embertársaiért, ha jobban becsülné, jobban gazdálkodna az. idejével. A mi Családunk mindig nyitott volt. A közösség gondjai. feladatai nálunk mindig napirenden voltak ... Megérték az. elmúlt évek. így láttam teljesnek, szépnek, úgy éltem, ahogy azoknak az életét láttam, akiket, szerettem, tiszteltem. Kozma Zoitánné Miskolc ... Tizennyolc évesen, egy kis abaúji faluban elkezdtem tanítani, ahol a tanítás mellett rám szakadt a népművelés gondja, az analfabéta ' tanfolyamok vezetése és az ötvenes évek első felének köztudott problémái. Néhány hónap alatt felnőtté váltam. Emiberórlelő idők voltak azok! Rádöbbentem arra, hogy az életet csak okosan, komolyan szabad élni. Hogy hová, metre? Azt magával hozza az élet. Voltam munkaközösség-vezető, úttörőcsapat-vezető, különböző munkabizottságok tagja, végül a szakszervezeti munkában találtam jneg a helyem. Tettem a dolgom, és egyre gyakrabban léptem ki az iskola falai közül... Nem csinálok látványos dolgokat, csak becsülettel helytállók, minden munkámban. A közéleti tevékenységem életelememmé vált. Harminc éve tanítok, hozzávetőleges számítások szerint ezer gyereket neveltem. Segítettem, hogy elinduljanak az értelmes élet útján. A szakmai és közéleti munkával együtt jár a folyamatos megújulás, a tanulás igénye, önképzés, tanfolyamok, marxista egyetem, mind egy-egy állomásai életemnek. Mindezek mellett természetesen a magánélet, a családi élet. Nem is tudom megfejteni a titkát, hogy sikerült összhangba hozni a munkával. Tudunk egymás örömeiről, gondjairól... Meggyőződésem, hogy az embernek arra van ideje, amire' akarja. Dr. Sándor BarnámMiskolc Az elsőiRiegbízatás Mint korosztályom legtöbbje, nehéz időkben, 1945- ben kaptam az első közéleti megbízatásomat. Spontán adódott, hogy szószólójává váltam azoknak az asszonyoknak, hivatali dolgozó nőknek, akiket az akkori igazgató nem volt hajlandó visszavenni eredeti helyükre. Erre az időszakra tehető szakszervezeti és párttagságom kezdete is . .. Egyre több megbízatás után, sok munkával magam mögött, 1957-ben a vállalat nem függetlenített nőfelelöse lettem. A megyében mi adtuk el a legtöbb téglajegyet a Fóti Gyermekváros megsegítésére. Többször felkerestük kisebb ajándékokkal és szép műsorokkal a diósgyőri gyermekotthont és a gyermekbénulásban megrokkan...1956 végén léptem be a MAV-hoz. Fizikai dolgozó voltam, és hetente kétszer jártam gyors- és gépíróiskolába. Ernődről jártam be akkoriban Miskolcra. Korábban óvónőképzőben tanultam, mindig pedagógiai munkával szerettem volna foglalkozni, de többen voltunk testvérek és a szüleim nem tudtak iskoláztatni. A MÁV-nál a vörös keresztes tagok szervezését bízták rám. Nem tudtam, mi fán terem, csak azt, hogy kedvemre végezhetek társadalmi munkát. A nyolcvan központi dolgozó közül 24 taggal megalakítottam a vöröskeresztes alapszervezetet. Abban az időben 20 munkahely tartozott hozzánk, azokon a területeken szerveztem a mozgalmat. Ahogy a létszám- emelkedett, úgy lak városi iskoláját. .. Fiam második osztálytxs korától, hét évig voltam iskolájában szülői munkaközösségi tag. majd középiskolájában az elnök helyettese. Ez időben delegáltak a megyei népi ellenőrzésbe, ahol 20 évig te- vékenykedtem ... Különösen jó érzéssel tölt el, hogy egyik NEB-vizsgálat során a hatórás dolgozóknak javasolt gyest nem sokkal később kormányrendelet szabályozta .. . Sok munkámért elismeréseket is kaptam. Ezt viszont csak úgy lehetett elvégezni, hogy szerető családi háttér volt mögöttem. Gyerekeinknek úgy kell átadni útrava- lóul közéleti tapasztalatainkat, hogy tovább vigyék ... Bnllobás József ne Miskolc nőtt a véradók száma is. Közben férjhez mentem, de a társadalmi munkát nem hagytam abba ... Évről évre nagyobb feladatok vártak rám a véradás szervezésében. Sokszor voltak akadályok. amelyek nehezítették a munkát, de amikor leveleket kaptam, és megköszönték, hogy egy édesapát vagy egy édesanyát adtunk vissza a családnak, a műtétekhez szükséges vérrel, akkor az új erőt adott ... Tanulásra több idő nem jutott, a család és a sok munka mellett. Helyette, inkább a családi életet igyekeztem szebbé tenni. Ha elemezném, én a társadalmi munka „megszállottja” vagyok. Ma is szívből örülök, ha valami jót csinálhatok .. . Mezei Sándorné Kazincbarcika Amikor 16 forint volt egy munkaegység ...Amikor I960-,ban aláírtam a belépési nyilatkozatot a téeszbe, nagy fordulat állt elő az életemben, ez volt az első munkahelyem. Szinte leírni sem tudom, honnan indultunk el. Szorgalmasan jártam dolgozni, pedig nem volt fizetés, csak év végén, ha volt mit osztani. Első évben 16 forint volt egy munkaegység értéke. Minden nehéz munkát mi, asszonyok végeztünk el. mert a férfiak eljártak dolgozni ... Az első év végén vezetőségi taggá választottak, elég gyakran voltak ülések, mindig este, éjszakába nyúltak. Egypár év múlva zöldség- termelő szakmunkás-bizonyítványt szereztem, megalakítottuk a munkacsapatokat, a szocialista munkaversenybe az én csapatom nevezett be elsőnek, a Dobó Katica... Ott voltam minden fórumon, ami a szövetkezet és a falu gondjait tárgyalta. Közben gyarapodott a családom. Ma már felnőttek a gyerekeink, saját lakásokat építenek, unokáink vannak. Munkám elismeréseként szép kitüntetéseket kaptam, büszke vagyok rájuk. Elég sok társadalmi munkát vállaltam. Szeretek példát mutatni, segíteni mindenkin, aki rá van szorulva. Tudtam szervezni, alkotni, megbecsültem az öregeket, megértettem a fiatalokat. Az ember annyi megbecsülést várhat embertársaitól, ameny- nyit maga is tanúsít mások iránt. Járó Pálné Bükkábrány ... Hosszú éveken keresztül a gyárrészleg nőfelelőst voltam, a párté és az üszb-é is. Majd, amikor párthatározat született arról, hogy külön nőfelelős kell a párt-, valamint a szakszervezetekbe, én magam választottam közéleti fórumnak a szakszervezetet is, éspedig azért, mert az érdekvédelem engem mindig harcra késztetett, és lelkesít. Mindegy volt, hogy személyt, csoportot, vagy egész egységei képviseltem, óvtam az érdeküket ... Ha most azt írnám, hogy nem érdekel az, hogy szembe kerültem ezért jó néhány vezetővel, akkor nem mondanék igazat. Bizony, néha úgy éreztem, .szélmalomharc minden. Aztán, érdekes módon, mégis mentem, illetve megyünk tovább a kollektíva képviseletének . útján. Gyárrészlegünk 33 éve alatt négyszer volt átszervezés. A nők létszáma 150—200 között mozgott, most inkább az alsó határt közelíti. Az öntödei munka jellegéből adódik, hogy a nők legtöbbje betanított, vagy segédmunkát végez. Nehez tehat most is, például a bérezésük ügyében érvelni, vitatkozni kell. Azért néhány munkakörben, mint darus, magkészitő, apró lépésekkel előbbre lehet jutni... Nem tudom számokban kifejezni, hogy munkaidőn túl hány órát voltam távol a családomtól, különféle rendezvényeken, fórumokon; kórház, «ivoda, kommunista műszakok, találkozók ... Detvay Gyuláné LKM ... A pedagógusi és a köz- művelődési munkával eltöltött évtizedek után újabb feladat várt rám, az úttörők képzése. Az ezt megelőző évtizedek „úttörő munkája” után, amelyet a közművelődésben végeztünk, és amelynek a sok szép pillanata feledteti ma már a keserűsége két... Több éven keresztül voltam a járási képzési tábor vezetője. Sőt, 1982-ben a nyári képzőtáborral országos kísérletben vettem részt, az országban öt ilyen mo- delltábor volt. Mint szaktanár is igyekszem ellátni a munkámat, tanítványaim többször megnyerték a társadalomkutató-versenyben a járási díjat, sőt, megyei szinten sem végeztek a negyedik helynél rosszabbul. Ha leltárt kellene készítenem a jelenlegi funkcióimról, íme: két év megszakítással harmadik ciklusban vagyok az MSZMP községi alapszervezetének titkára, és járási, illetve városi fegyelmi bizottság tagja, a legutóbbi választási ciklus óta tanácstag, több éve tagja a HNF-nek, járási és úttörőelnöki képzési felelős, több mint tíz éve igazgatóhelyettes, és nemrégen nagymama ... Másokért, a társadalomért azért tesz az ember, mert alapvetően sokat kap tőle. Én kaptam. Néha mégis úgy érzem, nem minden területen végzett munkámért kaptam annyi elismerést, mint megérdemelnék. Mi negyvenévesek, általában vagy túl fiatalok vagyunk, vagy túl idősek ehhez ... Sallai Józscfné Hejőbába . .. Budapesten születtem, majd Csepelre kerültem. Közéleti munkámat munkahelyemen, a vasműben kezdtem. Társadalmi munkám elvégzése mellett jutott időm a háztartásra, a gyereknevelésre, a szórakozásra. A férjem viszont, sokszor ágált elfoglaltságaim miatt... Egyre több munkám volt, elismerték amit csináltam. Később változott az életem, 1963-ban Kazincbarcikára költöztem. Egy időre megszakadt társadalmi tevékenységem. de amit otthagytam a vasiparban, folytattam a bányászatban. Munkát nehezen kaptam. Nagyon csalódtam, hogy egy épülő városban nem „kapnak” a szakmunkásember után. Tévedtem. Sok vállalatnál azért nem alkalmaztak, mert nő vagyok ... Egy év múlva álltam munkába Egészségügyi gyermekotthonban dolgozó gyógypedagógus vagyok, 1973 óta végzek társadalmi munkát a közéletben. Sorsom úgy alakult, hogy életem egy-egy szakaszában különböző mértékben adódtak feladatok számomra a családdal, munkával és közélettel kapcsolatban. Úgy gondolom, megfelelő mértékkel kell eltalálni, annyi terhel vállalni, amennyi a családnak nincs kárára. Az én tapasztalatom, hogy a gyerekek 10—12 éves kora után célszerű az anyának nagyobb feladatokat vállalni, akkor a gyerekek kötelességtudata kezd kialakulni, nagyobb a felelősségérzetük, önállóbbak, és egyre nagyobb önállóságra törekszenek ... Ügy hiszem, hogy akkor teszünk jót a társadalomnak. Sajószentpéteren, majd Miskolc, Berente következett. Családi életem megváltozott. Elváltam, így több társadalmi munkát vállaltam. Párttag lettem, továbbtanultam, majd ismét férjhez mentem. Társadalmi tevékenységem egyre több lett, amit számos elismerés követett. Közben neveltem gyermekeimet, ma már nagymama vagyok ... Férjem eleinte zsörtölődött a sok elfoglaltságom miatt, de hogy elkerüljem a vitát, főleg, amikor tudtam, hogy több elfoglaltságom lesz, előre ellátom a háztartást, hogy ne legyen fennakadás ... Nincs benne semmi különleges, azt hiszem, arra születnünk kell, hogy másokért mindent megtegyünk ... Éles Gáborné Kazincbarcika ha a legkisebb közösségre, a családra is vigyázunk. Ha olyan értékes embereket nevelünk. akik felnőtt korukban tisztességesen megállják a helyüket. Nekem az akkor jutott eszembe, amikor a Gyógy p«xlagógiai Főiskolára jártam. Talán még jó is volt, hogy le voltam kötve; így önállóbbak lettek. A gyerek, amikor látja, hogy anyja nemcsak a hozzátartozóiért, hanem egy nagyobb közösségért is dolgozik, megtanulja becsülni a munkát és felnőttként valószínűleg ő is vállalja . .. A közéleti munka során az ember nemcsak ad, hanem kap is. Nyitottabbá válik, és a kevés rossz mellett sok jót is kap az emberektől. Dr. Pozsa Antalné Tokaj A 75. nemzetközi nőnap alkalmából ma délután, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban megyei nőnapi ünnepséget rendeznek, amelyen Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mond köszöntőt. Az ünnepségen adják át a Család, munka, közélet címmel meghirdetett pályázatra beküldött legjobb pályamunkáért járó dijakat.
