Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

1985. március 5., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A hét végén: Borsodi Nagydíj A hét végén, szombaton és vasárnap ismét a kézilab­dázók veszik birtokba a miskolci városi sportcsarnokot. A II. Borsodi Nagydíj férfitorna keretében a Szegedi Volán, a Veszprémi Építők, a Rába ETO és az Ózdi Kohász méri össze tudását. A közönség 30, illetve 15 forintos belépő­díjért hat találkozót láthat. Az ózdiak fogadkoznak, sze­retnék megszorítani rutinosabb, nagyobb tudású ellenfe­leiket. üveges (képünkön) sokat tehet a fekete-fehérek sikeres „fellépése” érdekében. Röplabda Hejőcsabai Cement SE— Borsodi Építők Volán 3-1 (7, —8, 16. 13.) Miskolc, NB II. férfi. Jók: Pádár, Mészá­ros, Kovács, illetve Körösi. Kolozsvári, IKolláth. Borsodi Bányász—Nyírbá­tor 3-0 (13, 8, 13). Nyírbá­tor, NB II. férfi. Jók: Sza- niszló, Nagy. Miskolci VSC—Békéscsaba 3-1 (7, 13, —9, 14). Békés­csaba, NB II. női. Jók: Já­vorkúti, Bukód iné, Pázmán- di. Kazincbarcikai Vegyész— Debreceni Kinizsi 3-0 (11,9, 8). Jó: Tóth. Kazincbarcika, NB II. férfi. Gyomaendröd—Mezőkö­vesdi Munkás SE 3-1. Gyo­maendröd, NB II. női. Átla­gon felüli teljesítményt egyik vendégjátékos sem nyújtott. Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola—Sátoraljaújhelyi TK 3-0 (7, 9, 14). Nyíregy­háza, NB II. férfi. Dicsére­tet egyik újhelyi játékos sem érdemel. Debreceni Sportiskola—Sá­toraljaújhelyi TK 3-0 (5, 7, 6). Debrecen, NB II. női. A vendégek közül senkit nem lehet kiemelni. Aranyérmek Athénból és Várnából ATLÉTIKA. Athénban, a fedettpályás Európa-bajnok- ságon a férfiak 60 méteres gátfutó versenyében Bakos György 7.60 másodperces új országos csúccsal aranyérmet szerzett! Bakos igen jó tem­póban futott, a második gát­nál már vezetett és végül magabiztosan nyerte a via­dalt. Tavaly még csak ezüst­érmet szerzett az EB-n, az idén pedig már aranyat! FUTOVADLÖVÉS. Várná­ban került sor a légfegyve­res Európa-bajnokságra. A felnőttek futóvadlövő-verse- nyóben Bodnár második, Do- leschall harmadik, Péni pe­dig a 11. helyet szerezte meg, csapatban a magyar váloga­tott. 1132 körös világcsúcs- beállítással diadalmaskodott. A juniorok között a Hege­dűs, Solti, Ángyán összetéte­lű együttesünk ugyancsak a dobogó legmagasabb fókára állhatott fel. Nagyobb figyelmet az utánpótlás-nevelésre! Közgyűlést tartott a BÉVSC Megtartotta közgyűlését a Borsodi Építők Volán SC. Miskolcon, a BÁÉV székhá­zában sorra került esemé­nyen dr. Juhász György, az egyesület elnöke bevezetőjé­ben kiemelte, hogy rövid, mintegy félesztendős tevé­kenységről ad számot, hi­szen köztudott: a BÉVSC 1984. augusztus 1-én alakult meg — nyolc szakosztállyal. Az eltelt időszakban az el­nökség négyszer ülésezett, és elsősorban gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott. A klub fölül elvonultak a viharfel­hők, a pénzügyi helyzet meg­nyugtatóan rendeződött, adós­ságuk már nincs. Ugyancsak sikerült biztosítani a szemé­lyi és tárgyi feltételeket, az eredményes működés alap­jait. A BÉVSC röpke néhány hónap alatt tekintélyt szer­zett magának. Az asztalitenisz szakosz­tályban 100 igazolt verseny­zővel 3 edző foglalkozott. Hárman I. osztályú, négyen pedig aranyjelvényes minő­sítést szereztek. Mind a fér­fi, mind pedig a női NB I-es együttes az őszi idény után nehéz helyzetbe került, de remény van arra, hogy sike­rül megkapaszkodniuk a leg­magasabb osztályban. Férfi kézilabdázóik kiestek az NB II-ből, majd bázis nélkül maradtak. Biztató: az ÉÁÉV azóta vállalta a patronáns szerepét, a szakosztály szá­mára elengedhetetlenül szük­séges feltételek előteremté­sét. Teke szakosztályuk ki­tett magáért, az NB II-ben megállta a helyét, pillanat­nyilag pedig a 6. helyen ta­nyázik. Férfi röplabdázóik a puszta bennmaradásért har­colnak az NB II-ben. Lab­darúgóik a területi bajnok­ságban játszanak, és többre képesek attól, amit ősszel nyújtottak. Sí szakosztályuk nagy erőfeszítéseket tett a tömegsportolási igények ki­elégítésére. Salakmotorosaik Papp Zsolt személyében nem­zetközi minősítésű sportoló­val rendelkeznek, a csapat- bajnokságban a harmadik, az egyéni OB-n pedig ötö­dik hely jutott képviselőik­nek. Gyenge pontjuk az utánpótlás-nevelés, a jövő­ben tehát nagyobb gondot kell fordítaniuk a tehetsé­gek felkutatására. Vitorlás szakosztályukat — a techni­kai eszközökkel együtt — a Borsodi Távhőszolgáltató Vállalatnak adták át. A beszámolóban elhang­zott, hogy a szakosztályok úgynevezett szoros elszámo­lással dolgoztak, azaz bázis­vállalataik felé adtak szá­mot kiadásaikról, bevétele­ikről. Az új rendszer be­vált, így ezt a gyakorlatot fenntartják. Szó esett az idei felada­tokról is. Mindenekelőtt sze­retnék, ha valamennyi szak­osztályuk az eddigiektől több figyelmet fordítana az után­pótlás-nevelésre. A klub ve­zetése fontosnak tartja azt is, hogy a tehetséges ver­senyzők menedzselése lénye­gesen hatékonyabb legyen, mint a tavalyi esztendőben. A közgyűlésen megválasz­tották a BÉVSC új vezeté­sét. Az elnök ismét dr. Ju­hász György, a 3. sz. Volán igazgatója, az ügyvezető el­nök pedig Kővári Kázmér lett. Hogy mégiscsak véget ér rövidesen az idei kemény tél is, nem egy magát elszámító költözőmadártól, nem a Sze­mere sarkán hóvirágot kí­náló fiatal lánytól lehetett megtudni, elég volt az el­múlt szerdán felszállni az 1- es buszra. Igaz, kis számban, de szurkolók utaztak Diós­győr felé, az idény első tét­mérkőzésére, s a téma: .a futball, a csapat szereplése, a józan észre fittyet hányó remények bizonyították: jö­het még fagy, eshet még hó, március következik. Nem egyszerűen a tavasz jön, ha­nem a tavaszi idény, újra lehet bosszankodni és örülni, tapsolni és fütyülni, szidni az ellenfelet, néha saját ked­venc játékosunkat, persze az edzőt is, akiről minden vesz­tes meccs után kiderül, hogy egyáltalán nem ért a futball­hoz, s főleg a bírót, akinél megátalkodottabb, galádabb lélek még soha nem jött er­re a világra. Sokan írtak és beszéltek már a szurkoló lélektaná­ról, s persze általában lené­ző, kicsinylő módon. Mert hiszen a szurkoló elvakult, elfogult, nem ismer tekin­télyt, szabályt, se istent, se embert, számára csak egy lé­tezik: a csapat, sőt a CSA­PAT, semmi más. Színvak is természetesen: csak piros- fehéret, vagy zöld-fehéret, kék-fehéret stb. ismer, vala­mirevaló futballistát is csak tizenegyet, számára nincs el­lenfél, csak ellenség, akiket nem legyőzni kell, hanem tönkreverni, beletaposni a földbe, mert hogy jön vala­ki ahhoz, hogy egyáltalán ki mer állni ellenünk, szerelni mer, szabálytalankodni (!) a fiúkkal, s van még olyan szemtelen fráter is köztük, aki gólt mer rúgni a fiúk hálójába! Bizony, ezek a kritikák jo­gosak, a szurkolók zöme tényleg ilyen, másfél órára elveszti józan ítélőképessé­gét, nem látja pontosan, hogy mi történik a pályán, összetéveszti a valóságot az­zal, amit látni szeretne. Ha kikap a csapat, szidja a vi­lágot, mindjárt kiderül, hogy nincs egy épkézláb futballis­ta a csapatban, ami nem is csoda, mert ilyen vezetőség mellett, akik csak a saját zsebükre dolgoznak, s utál­ják a futballt, nem is lehet. Ha X csak a házát építi, Y az üzlete után futkos, Z csak a kocsmákat járja, V pedig a nőkej hajkurássza, nem is lehet más az eredmény. Igaz, ha nyerünk, kiderül, hogy mégiscsak jó volt, hogy X-et idehozták a ve­zetők, Y kemény, mint a kő­szikla, Z úgy cselez, mint az isten, V pedig olyan gólt lőtt, amilyet magyar pályán csak ő tud lőni. Szóval, mondják az okosok, ilyen a szurkoló! S igazuk is van. Tényleg ilyen. Hogy miért? Mert sze­reti a futballt, mert szerel­mes a csapatába. S ha igaz, hogy a szerelem vakká tesz, hát a szurkoló vak is. Nem tud józanul mérlegelni (nem­csak azért, mert sokszor va­lóban nem józan), ítéletei­ben elfogult, részrehajló, a szabályokat önkényesen ma­gyarázza, egyszóval, véle­ménye elfogadhatatlan, jó­zan ésszel felfoghatatlan, fi­gyelni sem kell rá. Én mégis szeretem a szur­koló embert. Tetszik lelke­sedése, hogy tud örülni és bánkódni, hogy megnyilvá­nulásai olyanok, mint egy gyereké. Mindig sajnálom azokat, akik szenvtelenül. érzelmek nélkül, legfeljebb némi kárörömmel a lelkűk mélyén ülnek végig egy mér­kőzést, unatkoznak, és az el­fogulatlan szakértők pózá­ban tetszelegnek. Ha igaz, hogy minden dol­gunkat csak teljes szívvel, odaadással érdemes csinálni, akkor az is igaz, hogy szur­kolni is csak így érdemes, így szabad. Manapság, mi­kor nem „sikk” érzelmesnek lenni, az érzelmeket kinyil­vánítani, néha jólesik látni az izguló, szurkoló, kiabáló, tapsoló embert. (Most, persze nem azokról beszélek — sajnos egyre többen vannak —, akik szitkozódni, károm­kodni, netán verekedni men­nek a pályára!) Sokszor mondanám szívesen a szenv­telen „szakértőknek”: de hát nézzétek ezt a sok embert, hogy tudnak örülni, hogy tudnak szórakozni, kikapcso­lódni. Nem fárasztó örökké ez a fapofa? örüljetek ti is, ez olyan emberi! Itt a március, a tavasz, megkezdődött a futballsze- zon. Röpke kis pillanatok az életünkben ezek a másfél órák, nem is igazán jelentő­sek. Mégis, az igazi szurkoló a hosszú téli szünet után alig várja, hogy megszólaljon is­mét a síp. Kimegy a pályá­ra, másfél órára megszűnik számára a világ, nincs más, csak a labda, a fiúk. Ö is játszik, megfeszülnek az iz­mai, lendül a lába, felugrik, ha gólt rúg a csapat. Tudja, hogy fontos ember, érte van minden, öt szolgálják ki, őt bosszantják, neki szereznek örömet. Mert a futballban sok fontos dolog van, de leg­fontosabb ő, a na^yszívű em­ber — a szurkoló. (szatmári) sport Eredményekről KÉZILABDA. Felszabadu­lási Kupa — úttörőtorna, Miskolc. A 6. forduló ered­ményei, fiúk: 11-es iskola— 1'3-as iskola 6-6. 3-as—42-es 8-26. Leányok: 3-as—8-as 5- 2. 7-es—38-as 5-8, 13-as— 28-as 1-4. 4-es—42-es 3-18. TEKE. Borsodi Építők Vo­lán—Nyíregyházi Taurus 6-2 (27121-25(62). Miskolc, NB II. férfi. Egyénileg: Németh I. 522, Juhász 478, Székely 477, Sasvári 442, Németh Z. 418. Borsodi Bányász—Hódgép 6- 2 (4978-4739). Szeged, NB I. férfi. Egyénileg: Futó 857, Totó­nyeremények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatója sze­rint a totó 9. heti nyeremé­nyei a következők: a 13+1 találatos szelvényekre egyen­ként 201 014, a 13-asokra 88 377, a 12-esekre 2422, a 11-esekre 215, a 10 találato- sokra pedig 51 forintot fi­zetnek.- sorukban Székely 854, Tősi 835, Sze- csődy 813, Szőke 811. Ózdi Kohász—SZEOL AK 4-4. Ózd, NB I. női. Egyénileg: Lőrinczné 455. JÉGKORONG. Pomáz— Miskolci Kinizsi 8-6 (4-1, 3-2, 1-3). Miskolc, OB II. G.: Bí­ró 2, Nagy Zs. 2, Majoros, Kiss A. A miskolciak való­színűleg a harmadik helyet szerzik meg. (A bajnokság­ból még két találkozó van hátra.) Üttörő-találkozón: M. Ki­nizsi—.Dunaújváros 8-2. Téli olimpia 1992-ben? Ragyogó napfény, mély hó és kitűnő pályák — ez minden síelő álma. Mindez megtalálható a Vitosa- hegységben. A hegyek itt is, akárcsak nálunk Budán, közvetlenül a város utcái­ból indulnak. A különbség „csupán” annyi, hogy míg a budai hegyek 5—600 mé­ter magasak, a szófiai Vi- tosa csúcsai megközelítik a 2300 métert. A városból kitűnő autóút vezet fel 1800 méter magasságba, a köz­ponttól 20 km távolságra fekvő Aleko üdülő- és sportkomplexumhoz. A rendszeres autóbuszjáratok mellett litoegővel is feljut­hatunk ide, de a legna­gyobb élményt kétségkívül a város széléről induló ka­binos drótkötélpálya ígéri. Ez utóbbit az 1983-ban itt rendezett főiskolai világjá­tékok, a téli Universiade előtt építették, rekordgyor­sasággal. Kényelmes gon­dolái 27 perc alatt teszik meg a 6,3 kilométeres tá­volságot. Az Uniiversiadét megelőzően a Vitosa hegy­oldalainak kiépítésére ha­talmas összegeket fordítot­tak: alig egy év alatt 18 sport- és műszaki létesít­ményt adtak át. A Vitosán minden síelő megtalálja a neki legjob­ban megfelelő lesikló- vagy lefutópályát. Kiemelkedő a legújabban elkészült Vito- sa-tulipán elnevezésű le- siklópálya, amely a 2290 m magas Cserni Vlah csúcsá­ról kiindulva 3600 m hosz- szan, 50—120 méter szé­lességben vezet le a völgy­be. Két gyorsjáratú sífel­vonó szolgálja ki, amelyek óránként 1500 személyt tud­nak szállítani. Ahol pedig véget érnek az alpesi .pá­lyák, csodálatos környezet­ben fekvő futópályákat ta­lál a síelő. A kezdő és haladó síelőknek alkalmuk van tudásukat megalapoz­ni, illetve továbbfejleszte­ni. Tapasztalt oktatók is­mertetik meg a növendé­keket a sífutás és lefutás elemeivel, finomságaival. Gyakran rendeznek verse­nyeket, kirándulásokat. Hosszú a tél a Vitosán. Novembertől késő tavaszig találunk itt havat. Évente több, mint 150 napon át alkalmas síelésre a hótaka- ró. A hegység klímája is rendkívül kedvező: a leghi­degebb januári napokban sem süllyed a hőmérő hi­ganyszála —6 Celsius-fok alá. A kiváló sportlehetősé­gekre alapozva jelentke­zett Szófia az 1992. évi téli olimpia megrendezésére. A hegység domborzata lehe­tővé teszi egy 70 és egy 90 méteres olimpiai sísánc, továbbá jégfolyosó építését a bob- és szánkóversenyek számára. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a függővasút végállomása a fedett jég­stadion és a gazdag sport- létesitményekkel rendelke­ző diákváros közvetlen kö­zelében van, nem is szólva a magaslatokon épült kor­szerű szállodahálózatról. Mindez együttesen azt je­lenti, hogy a Vitosa a leg­igényesebb vendégek foga­dására is alkalmas. Lesiklás a csúcsról

Next

/
Oldalképek
Tartalom