Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. március 28., csütörtök @[vtatla munkálat az MSZMP XIII. kongresszusa Kádár Jines íalálkozott a páríOBkíviliek egy csoportjával Kódár János a szünetben közéleti személyiségekkel, pártonkivüliekkel találkozott. A képen: Szent- ágothci János akadémikus köszönti Kádár Jánost. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pár- tonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczél György és Óvári Miklós, az (Folytatás az 1. oldalról) Téves az a felfogás, hogyha a történelem megadta a lehetőséget a szocialista társadalom építéséhez, akkor már minden megy magától. Szükség van az érdekek felszínre hozására, ütköztetésére, azok szintetizálására a döntés előtt, hogy minél kisebb legyen a tévedés veszélye. A szakszervezetek érdek- védelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények. Ez érthető. A munkásosztály annak idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezeteket. Az érdekvédelem ezért egész története során a szak- szervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szocialista társadalomnak a juttatások szélesebb körét kell biztosítania, ki- terjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania. mint bármely más társadalomnak. A társadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult, a dolgozók megszokták, és a szocialista vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennek ellenére hosszú távon tovább kell lépni. Ez a jelen gazdasági helyzetben nehéz feladat. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké. akik egv egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig élnek, nyugdíjuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nvu«d’ias rétegen kell segítenünk. De el kell érnünk, hcov p munkahely is többet törődjön nvusdíiasaival. és nem utolsósorban, hogv a család — mmden társadalmi kényszer nélkül — nagyobb fi evei met fordítson az öregekre. Lázár elvtárs beszédében utalt bánvász elvtársaink felszólalására, arra, hogy a MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmiségieket, jobb időben a kormány majd nem feledkezik el a bányászokról. Igen, nem feledkezik el. A kormánynyal együttesen már dolgozunk azon, hogy a bányászok helyzete javuljon. Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan és milyen módon használjuk fel. Megfogalmazódtak a kongresszusi felszólalásokban — szerintem helyesen — a különböző társadalmi rétegek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések. Természetesen szóvá kell tenni nemcsak a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek, hanem egyéb társadalmi rétegek vonatkozásában is. Egy dologgal nagyon tisztességesen szembe kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, az egész helyzetünk úgy alakult — és ez nem hiba és nem bűn —, hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek legyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a történelmi áttekintés során. Termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki! Igen! Ezt a helyzet magával hozta, és azt hiszem, a fejlődésnek természetes következménye, hogy akkor elindult egy olyan folyamat, amely még ma is tart, és az egyenlősdi irányában hat. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra. hogv ösztönző legyen. De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni egy tisztességesebb, a mai helyzetnek jobban megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak. hogv a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal jár. Napjainkban az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szövetségi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára immár hagyományosan meghívják a pártonkívüli küzdőtársakat, ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel, oly módon kell megegyezni, hogy az a közös ügy hasznára váljon. A szak- szervezetek minden állami és gazdasági vezetővel, minden szervezettel valóságos partnerként akarnak dolgozni. Nem akarnak valamiféle, csak végső esetben igénybe vett konzultáns szerepébe visszavonulni. Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte : — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte, Volt politikai' bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését, a szövetségi politika alkalmazását, a gazdaságpolitika, a társadalompolitika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és módszereknek. Vallotta és vallja, hogy a fejlődés érdekében állandóan lenni kell. A semmittevés megbocsáthatatlan. Visszatekintve az elmúlt 28 évre, megállapíthatjuk, hogy a helyesen értelmezett vezető szerep gyakorlata szüntelenül változott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika kialakításához, megvalósításához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulásra kész alkotó jellegű vezető ereje a szocialista építőmunkának, és ilyen szellemű kezdeményező gondolkodásra, magatartásra biztat más szerveket is. A párt vezető szerepének ilyen értelmezése és gyakorlása ma is életünk kulcskérdése. A párt vezető szerepének elvét ezért fenntartjuk és érvényesítjük. De nem szabad összekeverni az elvet a gyakorlati módszerekkel. Az elv sérthetetlen, a módszereknek viszont szüntelenül tökéletesedniük kell. Ez vonatkozik a szakszervezetek pártirányítására is. A párt vezető szerepének érvényesülése döntően meghatározza a szakszervezetek tevékenységét is. Ez a szakszervezeti munka eredményessébarátokat, a közös boldogulásban nélkülözhetetlen szövetségeseket. A kongresszuson is kitűnik, hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Tapasztalhatják, hogy a tanácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kritikával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy népünk azon az úton kíván továbbhaladni, amit az előző nemzedékek az utóbbi évtizedekben kijelöltek, megalapoztak. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségeseknek a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztúry Dezső akadémikus a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően — hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának eredményeként a magyar nép visszanyerte önbizalmát., minden nehézség ellenére hisz jövőjében és mérhetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködésével épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. • gének egyik legfőbb feltétele. Ezért a párt vezető szerepének elvén nem, de a gyakorlatán lehet vitatkozni. A párt vezető szerepének érvényesülése nem azonos a csalhatatlanság hitével, nem azonos a szüntelen helyesléssel. Ezért az MSZMP úgy tekint a szakszervezetekre is, mint saját véleménnyel rendelkező politikaformáló erőre. Mennél pontosabban megfelelnek sajátos hivatásuknak, helyzetüknek és szerepüknek, annál nyilvánvalóbb, hogy olyasmivel tudnak hozzájárulni a szocializmust építő társadalom erőfeszítéseihez, ami nemcsak eltér mások tevékenységétől, hanem — amit a követelményeknek megfelelő módon — senki más nem tehet meg. A szakszervezetek most világszerte nehéz helyzetben vannak. A kongresszusi dokumentumokban ajánlott program gazdaságpolitikánk folytatására szólít fel. Ez helyes, reális program. Célunk, hogy a lehetséges mértékig növeljük a gazdasági fejlődés ütemét. Tovább kel] enyhíteni a tőkés adósságainkból származó terheket. Meg kell állítani a reálbérek csökkenését, hatékonyabbá kell tenni — a jövő érdekében — a termelői beruházást. Az emelkedő termelésnek növekvő fogyasztással és reáljövedelemmel, nagyobb jövedelmi biztonsággal kell járnia. Törekedni kell arra, hogy a- fogyasztói árnövekedés üteme a jövőben a korábbinál alacsonyabb legyen. Ha a gazdasági növekedés üteme gyorsul, növelni lehet a felépített lakások, főleg az államiak számát. Fontos, hogy a lakásokat valóban azok kapják, akik a leginkább rászorulnak. A kongresszus és a hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére indított munkaversenvre alapozva. nagv tömegeket megmozgatva. minden munkahelyen tovább lehet lépni. A dolgozók, a szocialista brigádok őszinte tenni akarását köszönettel fogadjuk. A munka- és versenymozgalmak alapvető feladata változatlanul az, hogy húzóerői legyenek a szocialista építőmunkának, a szocialista ember- formálásnak. Célunk változatlanul, hogy szebbé, jobbá, gazdagabbá, emberibbé tegyük életünket. A dolgozók készek ennek a megvalósítására. Támogatnak minden olyan törekvést, amely az eddigi eredmények megszilárdítására, az ország gondjainak mérséklésére, a szocialista fejlődés elősegítésére irányul. Jóleső érzéssel és meggyőződéssé] helyeseljük a beszámolót, a határozati javaslatot. mert a jó politika, a szocialista építőmunka folytatását, gondjaink enyhítését látjuk bennük. Embert próbáló, szép feladatok ezek. # ZARNÓCZI JÓZSEF, az MSZMP X. kerületi Bizottságának első titkára. Budapest küldötte Kőbánya dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak, majd a pártépítő munka tapasztalatairól szólt. Elmondotta: — Kerületünkben a XII. kongresszus óta 2832 új párttagot vettünk fel; 73 százalékuk munkás, 84 százalékuk fizikai dolgozó. Az utóbbi időben többen kérdezték tőlünk, hogy miként sikerült elérni ezt a folyamatos fejlődést, miközben nálunk az aktív dolgozók száma öt év alatt 85 ezerről 60 ezerre csökkent. A kerületi pártbizottság a lő figyelmet az alapszerve- zeti pártmunka fejlesztésére, színvonalának emelésére fordította. Javítottuk tájékoztató, felkészítő tevékenységünket, következetesebben végeztük az ellenőrzést és az értékelést. Ennek eredményeként az alapszervezetek munkája fejlődött, gazdagodott, nőtt öntevékenységük, politikai befolyásuk és vonzerejük. Ezt azért hangsúlyozom, mert meghatározó jelentősége van annak, hogy a pártalapszervezeteknek milyen a politikai befolyása és tekintélye azok között a munkások, értelmiségiek, művészek vagy a tudomány műhelyében munkálkodók között, akiket soraiba hív. KOVÁCS JANOS, a csor- vási Lenin Mgtsz elnöke, Békés megye küldötte bevezetőben leszögezte: — Szocialista államunk demokratizmusának, demokratikus intézményrendszerének fejlődésével, mint ennek része, a termelőszövetkezeti demokrácia is sokat fejlődött a szövetkezetek megalakulásától napjainkig, így az elmúlt öt évben is. Bizonyítéka ennek, hogy megyénkben sokszor voltak a termelőszövetkezetek nehéz helyzetben. például az elmúlt kétévi aszály után. mégis megtartották belső morális, politikai stabilitásukat. Annak is tudatában vagyunk, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődését pártunk helyes agrár- és szövetkezetpolitikája alapozza meg. Ez a politika rangjukon kezelte a termelőszövetkezeteket, engedte, sőt ösztönözte, hogy a termelőerők fejlődését párhuzamosan kövesse a szövetkezetek belső viszonya. önkormányzati rendszere. Ezért nagyon egyetértünk azzal, hogy ezután Is folytassuk a bevált szövetkezetpolitikánkat. Erre kérjük a megválasztásra kerülő Központi Bizottságot is. Egyetértek azzal — folytatta —, hogy fejleszteni kell a tagság tulajdonosi tudatát. Nincs igazuk azoknak, akik szerint nincs tulajdonosi tudat, illetve visszafejlődött ez a tudat, elidegenedtek a tsz- tagok. Kétségtelen, hogy vannak negatív jelenségek. Az egységes szocialista szövetkezeti tulajdon gyorsabban fejlődött, mint az ennek megfelelő tudat. BÁLINT LÁSZLÓ, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát vezérigazgatója, Csongrád megye küldötte felszólalása elején szűkebb hazája éleim iszer-gazda- ságának fejlődését és problémáit elemezte. A megye mezőgazdasága alapvetően a céloknak megfelelően fejlődött. az állattenyésztési ágazatban kimagasló eredmények születtek. A termelőerők fejlődését nagymértékben segítette a mezőgazdasági üzemekkel, kistermelőkkel létrejött jó partneri kapcsolat, és nőtt az élelmiszeriparon belüli kooperáció, az együttműködési készség. A minőségi fejlődést jól segítették és segítik a kutatási együttműködések, a szegedi Élelmiszeripari Főiskolával például minden megyei élelmiszeripari vállalat együttműködik. Ezután az exportképesség fokozására tett intézkedésekről szólt. Elmondotta: javult a higiénés helvzet, a gyártóvonalak korszerűsége és technikai színvonala, a szakmunkások, a közép- és vállalatvezető állomány fel- készültsége. A legdinamikusabban azok a vállalatok fejlődtek, amelyek jelentős exportfeladatot is teljesítenek. TAKÁCS HILDA, a Zalaegerszegi városi Pedagógus KISZ-bizottság titkára, Zala megye küldötte hangsúlyozta: az értelmiségi fiatalok magas szintű szakmai felkészültsége még nem elegendő. Arra is szükség van. hogy elkötelezetten, a társadalom érdekeit megértve, célkitűzéseivel azonosulva dolgozzanak. Persze, az a tény, hogy napjainkra csökkent a társadalmi munka rangja, becsülete valamennyi értelmiségi csoport munkáját megnehezíti. Sajnos, a fiatalok egy része nem tudja — talán nem is akarja — összeegyeztetni munkáját, szabadidős elfoglaltságait a közéleti tevékenységgel. s ez negatívan hat a többet vállalók közérzetére. Az egyenlőtlen munkaelosztás a legaktívabbak körében túlterhelést okoz. A kialakult helyzet megváltoztatására javaslom, hogy a (Folytatás a 3. oldalcn) Küldöttek a tanácskozáson
