Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 i »

...... ..... ■■ .1985. március 26., kedd

(Fol

ytatás az 5. oldalról]

A jaltai tanácskozás nagyban Segítette a fasizmus feletti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európában beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e dokumentumokat, mert a fasizmus szétzúzását, a béke megalapozását szolgálták.

Az antifasiszta koalíció ■példájára kellene összefogniuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügyeit intéző felelős vezetőknek.

Összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a Földünket érintő kérdések megoldása érdekében — ez volna a helyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk békepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködésünket a testvéri kommunista pártokkal, minden más haladó erővel, szolidaritást vállalunk a szabadságukért harcoló népekkel, kapcsolatokra törekszünk minden mozgalommal, párttal, országgal, amely erre a maga részéről is kész.

Népink nagy sorsfordulója

Kedvtó Elvtársak!

A mai alkalommal is szólni kívánok felszabadulásunk

40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk életében, amikor 1945. április

4-én a szovjet hadsereg felszabadította Magyarország teljes területét a hitleri fasiszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott.

Népünk negyven évvel ezelőtt talpra állt. Az ország területén még folytak a harcok, amikor létrejött a Nemzeti ■ Függetlenségi Front, Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevében hadat üzent a náci Németországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez.

Nem felejtjük el a Szovjetunió áldozatait, a. szovjet •hősöket, akik elhozták népünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az antifasiszta koalíció más nemzeteinek -fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták ellen itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar hazafiakra, a magyar ellenállókra és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben.

Mindazoknak,, akik a magyar nép felszabadítását segítették, äz őszinte hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép élni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép kivívta hatalmát, szocialista társadalmi rendszert teremtett a Magyar Népköztársaságban.

Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eltakarítani a háborús romokat, megindítani az életet, _ leküzdeni az inflációt, megvívni a hatalomért folytatott harcot. De ezekben az években éltük a szocialista elvek és normák eltorzításának súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon valójában 1953 nyarán kezdődött, az 1956-os ellenforradalmi felkelésben csúcsosodott ki és 1957 nyarán fejeződött be. S e 40 év része a konszolidálásért folytatott politikai, gazdasági és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmaradottságot hozott be. Hazánk fejlett mezőgazdasággal rendelkező, ipari országgá vált.

Ez a negyven év igaz történelme és legfőbb eredménye; ez a történelmi tragédiákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító magyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommunisták.

Karcunk, munkánk nem volt hiábavaló

Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építőmunka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett békeévhez viszonyítom. Ma a nemzeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938. évinek. Az ipari termelés több mint tizen- négyszerese, a mezőgazdasági termelés kétszerese az akkorinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 százalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-bán 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 344 ezer, a családok egyharmada rendelkezik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-bán a lakosság kis része volt jogosult nyugdíjra, ma megfelelő feltételek mellett minden dolgozó ember; az ország lakosságának 21 százaléka kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra háromszor annyi orvos jut, mint 1938- ban.

Joggal mondhatjuk: pártunk,. munkásosztályunk, népünk harca, munkája nem

volt hiábavaló. Ilyen hatalmas fejlődésre csak a szabaddá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben élvezte a világ haladó erőinek támogatását.

Meggyőződéssel állíthatjuk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jövőbe. Céljainkat elérjük, terveinket megvalósítjuk, felépítjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szocialista Magyarországot.

A Központi Bizottság nevében kérem, hogy a beszámolót, a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot és a határozattervezetet a kongresszus vitassa meg és fogadja el. Kérem, hogy pártunk XIII. kongresszusa mondja ki; folytassuk, erősítsük fő politikai irányvonalunkat.

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, s annak XIII. kongresszusa! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a proletár internacionalizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializmus és a béke!

Sfenes iiilras sziléi liléi

Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gye- nes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez.

Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó ajánlásokkal egyetértenek, , javasolják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati javaslattervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és döntése után az előttünk álló időszak tennivalóinak vezérfonala legyen. ,

— A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye- nes András — a beszámolási időszakban együtt munkálkodott a párt vezető testületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően képviselt.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a politikai vonal jó, bevált, a tapasztalatok és az élet igazolta. Ebben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, aíne- l.yek csak látszólag mutatkoztak ilyennek.

— A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék eilen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus— leninizmus alapjaihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség. a maradiság bélyegét, és a mindenáron való változtatás ürügvén. mint elavultakat, elvesse azokat. Ugvanakkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az úiat. felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi.

— A párt a változó feltételekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósította meg céliait és mozgósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Köznonti Ellenőrző Bizottság iavasolia a kongresszusnak. hogy ezt a politikát ismerje el. támogassa és a következő időszakra is erősítse meg.

— Pártunk egységes és betölti vezető szerepét. Bizonyítják ezt azok az eredmények. melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk éa bajunk

ellenére is megőriztük társadalmunk stabilitását, és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetlen végzi feladatát;.

— Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan időszakban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a pórt iránti hűsége. Pártszerveink, szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető.

Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója:

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége .— majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés. a beszámoltatás.

— Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is.

Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott.

— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s ez kedvezőtlenül . befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is.

— A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség- szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával. a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszoríthatok.

— A párt határozott álláspontja. hogy a nem- kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja' társadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa.

Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző. Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felelt.

Ä kongresszus v:táia

a cselekvő einler

Grósz Károly felszólalása

Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt.

Grósz Károly a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta:

— A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a pártegység erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommu, nisták magúkénak vallják pártunk politikái céljait, a több évtizede következetesen folytatott, , állandóan megújuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építő- munka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással látja, hogy a megújulási folyamatok elén min- , denütl ó-párt és annak Kím- , ponti Bizottsága.;áll. A budapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében.' :<

A felszólaló köszönetét mondott a Politikai ' Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott.

Összegezve azt mondhatom. hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak élet- körülményéi a társadalmilag legindokoltabb területeken javultak,- .azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni.

— Tapasztalataink — mondotta.--- azt bizonyítják, hogy . a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi té- vékenységét tartom kiemelkedően fontosnak.

A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a. következő ötéves - tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a • feavelem megszilárdítását.

Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi inarban sem tudtuk, következetesen végigvinni a szelektív feilesztésre jránvuló program végrebai- tását.

A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártérte- kezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének .vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy

nagy igény van a lormaliz- mus elleni küzdelemre, a pártegysóg vitákban, eszmecserékben történő megújítására, . a pártépítési muhsá egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt lel- zi, hogy tagságunk óvja, fél- Ji a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tennivégyásra, aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is.

Legfontosabbnak a mozgalmi jelleg továbbfejlesztését tartom. Rendszeresebben kell vállalni a párbeszédet politikánkról a pártonkívüli- ekkel. Másik feladatunk a pártmozgalom közösségi vo-' nás-ainak erősítése. Fellépni a- párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai Bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és képviseljék is azt. Ennek egyik olca biztosan az. hogy vitakultúránk ■‘nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti túré-:, képességünk alacsony, az egyéni \’é leménynvi Iván í tásnak ay, indokoltnál nagyoob a kockázata. Ezen változtatni kell.

A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyebe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is (összeKöt bennünket, amely érzékeny- nyé telsz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet. a segítőkészséget, amely megacélozza tenniaikarásun- kat a jobb. szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.

CSENTE JENŐ frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt öt: év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két akna működik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem érték el a tervezett termelést.

A felszólaló kérte a kongresszus támogatását: a bá- nyafejlesztések minél hamarabb eredményezzék azt, hogy a szabad szombatok és vasárnapok a szénbányászokra is vonatkozzanak, és a szocialista életmód számukra is valósággá váljék.

LÉRÁNT KÁROLYNÉ, a Pápai Textilgyár KlSZ-bí- zottságának titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyozta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére, tudására, tettrekészségére.

Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak figyelmet kapott a nők helyzete, hanem — a hagyományokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a véleménynyilvánításban A Pápai Texlilayár hődolgozói ott ■ voltak évtizedeken át az osztályküzdelmekben, a munkában mindig főszerep jutott nekik, és ma is pél«át .mutatnak — tette hozzá.

(Folytatás a 7. oldalon)