Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. március 23., szombat Aki az alábbi sorokat papírra vetette, szemtanúja, mi több, aktív részese volt megyénk felszabadulásának. A Vörös Hadsereg katonájaként azokon az esős, sáros, hideg őszi napokon gyakorta szembenézett a halállal. Az ellenség golyózáporában — számára ismeretlen magyar települések, Gesztely, Onga, Szikszó, Miskolc felszabadításáért — kockáztatta nap mint nap életét. Az egykori 127-es Transzszilvániai Vörös Zászló gárda lövészezred századparancsnökát úgy hívják: Ju- lij Lihuta. Lihuta elvtárs ma a Szovjet Újságíró Szövetség herszoni területi szervezetének titkára, és visszaemlékezését elküldte szerkesztőségünknek. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. Választási előkészületek megyénkben Eljutni mindenkihez Beszélgetés Ződi Imrével, a Hazafias Népfront megyei titkárával Zödi Imre A választásokhoz közeledve mind több szó esik erről a rendkívüli súllyal bíró politikai eseményről, mely sok vonatkozásban meghatározója lehel a következő évek feladatvégrehajtásának. Az előkészületekről váltunk szót Ződi Imrével, a népfront megyei titkárával. — Minden választás nagy erőpróbája a népfrontnak, a választásokban munkálkodó valamennyi szervnek, az idén pedig mindez új törvény alapján zajlik le. Hol tartunk most az előkészületekkel? — Valóban nagy erőpróba a választás, az új törvény miatt talán nagyobb is, mint a korábbiak voltak. Éppen ezért az előkészítést már tavaly megkezdtük, a választási törvény ismertetésével, a tanácstagok, a képviselők beszámolóinak meghallgatásával, a gazdag tapasztalatok összegyűjtésével, mely tapasztalatokat hasznosítani kívánjuk a későbbiekben is. Úgy vélem, hogy már a legkisebb faluba is eljutottunk, minden érdeklődő ember tud a választásokról, ismeri az új törvény legfőbb jellemzőit. Tehát, amit eddig tennünk kellett, lehetett a választásokért, megtettük, nem maradtunk el semmiben. — A többes jelölés sok embert foglalkoztat. Hallhatnánk erről bővebben? —' Kétségtelenül sokan érdeklődnek eíe- lől, mint a demokrácia kiszélesítésének egyik módjáról. Kitűnő lehetőség és nagy felelősséggel járó lehetőség! Elsősorban azért, mert a köz szolgálatában tevékenykedő embereknek mindig is nehéz és nem is mindig hálás a munkájuk, éppen a köz érdekében egyáltalán nem mindegy hogyan, miképpen végzik majd a rájuk bízott feladatot. Alapos megfontolás, körültekintés után jelölhetünk bárkit is. Ráadásul most a többes jelölés miatt legalább dupla ennyi, de inkább több megfelelő embert kell találnunk jelöltnek ... Megyénkben sok a kisfalu. Ezekben is legalább két jelöltnek kell lennie és főként helyből. — A jelöltség mindenképp megtisztelő, de törvényszerűen csak az egyiket választják meg. /t másikban óhatatlanul marad valami rossz szájíz __ — Nagyon szeretnék, ha nem maradna. Érdekes, hogy a nyugati országokban megvan a tekintélyük. Hallottam nemrégiben, hogy egy magas rangú tanácsi hivatalnoknak az egyik embert így mutatták be: jelölt volt a választásokon ... A jelöltség persze nálunk is egyértelműen jelzi: sokan bíznak az illetőben kedvelik, tekintéllyel bír, megfelelőnek tartják saját ügyük képviseletére. Ez pedig mégiscsak rang. Terveink szerint ezeket az embereket később szintén foglalkoztatni kívánjuk különböző politikai munkákban, közösségek érdekében. — A népfrontaktiválc sokat találkoztak, mostanában is találkoznak a választókkal, a legkülönbözőbb csoportokkal. Mik a tapasztalatok? — Nem mondhatnám, hogy egyértelműen pozitív. Mintha a közéletiség presztízse még /nem lenne a kívánatos. Sokan szívesen veszik, ha mások tesznek valamit, de maguk nem kívánnak belefolyni. Hallani hangokat arról is, hogy ezekben a nehéz időkben nem alternatívákra, hanem direktívákra van szükség. Úgy tűnik, továbbra is tanulnunk kell a demokráciát, megtanulnunk a beleszólás jogával élni. Kétségtelen viszont, hogy jó kapcsolatrendszer alakult ki a választásért munkálkodók és a választópolgárok között. Sikerül eljutni a kis termelőtanulócsoportokhoz, a lakóközösségekhez is és tapasztalható a népfront testületi munkájának megélénkülése. Egyáltalán: célunk, hogy eljussunk mindenüvé, a legkülönbözőbb rétegekhez, csoportokhoz is, meghallgassuk, megismerjük véleményüket és mindezt figyelembe vegyük a jelöléseknél. Nyil., vánvaló ugyan, mégis szükségesnek .tartom mondani, hogy ezt a munkát a népfront nem egyedül végzi, képtelen is lenne rá. A legjobb kapcsolatban dolgozunk a pártós állami szervekkel. Hiszen valameny- nyiünk ügyéről van szó. Priska Tibor A század az egy család. A parancsnok mindig ott van az emberekkel. Öt mindenki látja, s ö is mindenkit! Tudja, ki lő pontosan, ki az, aki mindenkinél távolabbra dobja a gránátot, ki képes kilőni az ellenséges tankot, ki nem rezei be a kézitusában, és kit lehet őrjáratba küldeni. 1944 októberében, amikor a katonakóéháztól visszatértem. a harmadik századot kaptam. Azonnal megkezdtem az ismerkedést a személyi állománnyal. A harcosok nagyobbik fele már megjárta a kórházakat, bátorságért kitüntetésben, érdemrendben részesült. Az egész században alig volt olyan ember, aki még nem nézett szembe a halállal. Ez döntő volt a fegyelem szempontjából. Az eggyéforrott harmadik század sikeresen oldotta meg harci feladatait. November közepén ezredünk felszabadította a hitleristáktól Gesztely t, és miután átkelést hajtott végre a Hernád folyón, folytatta az. előrenyomulást. Zászlóaljunk u síkságon húzódó ntűúl töltése mellett támadott. Helyenként a töltésen vízelvezető átereszek voltak. Sehol egy domb, a terep teljesen sík. Napnyugtakor a szomszédos századdal közösen Onga községhez jutottunk el. Megpróbáltuk, de napkeltéig sem tudtuk bevenni. A hitleristák elkeseredetten védekeztek, akna- és géppuskatűzzel. Elfojtani a tüzelőállásokat tüzérség nélkül nem sikerült. Ezt jelentettem Jeremenkó kapitánynak, a zászlóalj parancsnokának, aki miután kiértékelte a helyzetet, így rendelkezett: — ‘Biztosítsátok magatokat! A harmadik század a töltéstől balra, a második meg jobbra kezdte beásni magát. A parancsnoki pontok egy helyen voltak a töltés alatti vízáteresztő alagútban. A fedezék megbízható volt, csupán egy oldalról voltunk védtelenek. Mégis úgv véltük Nyikolajev hadnaggyal, hogy ez nem baj, hiszen reggel úgyis tovább megyünk. Az éjszaka nyugodtan lelt el. Reggelű zászlóaljparancsnok kitűzte a feladatot: a harmadik századnak északkelet felöl kellett Onga szélét támadnia. A második század jobbra volt. Elérve a község szélét, Ongaújfalu irányában nyomultunk előre, hogy elvágjuk a Miskolcról Szikszóra vezető vasútvonalat, meg a műutat, és kiérjünk a 240-es ponthoz, s ott beássuk magunkat. A távolságot Nyikolajevvel 12 kilométerre becsültük. Balról megbízható szomszédom volt a második zászlóalj, amelynek Ongát kellett támadnia. A második századnak jobbról senkije sincs. Elöl a megerősített ellenség. Nem lesz egyszerű, sőt nagyon is bonyolult, de bármi is történjék, a parancsot teljesíteni kell. Tüzérségi lűztöl fedezve, támadásba mentünk át. A fasiszták kemény ellenállása ellenére kijutottunk Ongá- hoz, elvágtuk a vasútvonalat, megközelítettük a műutat, de mivel pergőtűzbe kerültünk, a földre vetettük magunkat. — Valahogy nem hallom a második zászlóaljat — mondtam Nyikolajev hadnagynak. — Elmaradt mögöttünk. Igor, Onga irányába nézeti, hátratolta sapkáját, hallga- tózott, majd megszólalt: — Bcnnrckedtek az első ellenséges védellni vonalban. A hátunk nyitva maradt. Csak a magunk erejével számolhatunk. Éppen hogy csak szól váltottunk Nyikolajevvel, s jobb- lól a műúton tankok tűntek fel és lőni kezdtek bennünket. A lövedékek a század állásaira hullottak és nem robbantak. Úgy tűnt, hogy csak kis fémrudak voltak. Bezzeg, ha a tüzelés robbanófejű vagy repeszlövedékck- kel folyt volna, igen nagy bajba kerülünk. A helyzet hamarosan tovább bonyolódott. A hitleristák a hátunkba kerültek és kezdték elárasztani a műutat. A bekerítés veszélye fenyegetett bennünket. Sürgősen kellett intézkednünk, hogy. a kialakult helyzetből kijussunk. Az. első feladat: olyan közelségbe kerülni az ellenséggel, amennyire csak lehet, hogy kivonjuk magunkat a tankok tüze alól. Két szakaszt balra íejlód- tettem, ők tűzzel fedezték a második század előrenyomulását. A század rohammal megfutamította az ellenséget, és kijutott a rr.űúthoz. Akkor mi is támadtuk a hitleristákat, és miután megtörtük ellenállásukat. Onga szélén egyesültünk a második századdal. Fáradtan és a harctól teljesen elcsigázottan Nyikolájevvel megkönnyebbülten fellélegeztünk. Éppen hogy csak latolgatni kezdtük a további műveleteket, amikor a zászlóalj-parancsnok - ságtél megjelent egy futár. Parancsot hozott, hogy vonuljunk vissza a kiinduló állásokba. Beástuk magunkul a műül mellé, úgy hélszáz méternyire a községtől, és ott töltöttük az éjszakát. Réggé] újra az ütközet vár — meg kell rohamoznunk Onga északi szélét, magunkra kell vonnunk az ellenség erőit. Az én századom, meg a Nyikolájevé harcot kezdeményezett, egészen a házakig eljutottunk, de tovább nem mentünk. A második zászlóalj, amelynek a községet kellett volna megrohamoznia, megint képtelen volt leküzdeni a fasiszták makacs ellenállását. Vissza kellett' térnünk lövészárkainkba. Két hétig bennrekedtünk Onga alatt. Mintha valami szigeten lettünk volna. A jobb felőli szomszéd, a 132-es lövészezred állásai tőlünk mintegy két kilométerre húzódtak a Hernád folyó mentén, a bal oldali szomszéd, Rezinkin kapitány második zászlóalja egy kilométerre leheteti. Telefonkapcsolatunk nem volt vele. Hozzánk a századparancsnokságra csak sötétben lehetett eljutni, minthogy az egész terepet — katonai szárny lévén — hátulról tűz alá fogták. Éjjel jutottak el hozzánk a harcosok, hozták a lőszert és a forró ételt tartalmazó termoszokat. Az egészségügyieket kivezették, kihordták a sebesülteket, a postások kézbesítették a leveleket, újságokat. Pompásan dolgoztak azez- redutászok Moszkovszki főhadnagy parancsnoksága alatt. Aknákat telepítettek a műúton és azokon a helyeken, ahol tankok veszélyeztettek. Egy napon értesítést kaptam a zászlóalj-parancsnokságról : — Várd a felderítőket. Hírszerzésre mennek. Nagy szükségünk van fogolyra. Amint besötétedett, megjött a csoport. Elmondtam nekik, hogyan lehel a legjobban, legkönnyebben On- gához eljutni, s megegyeztem a hadnaggyal a jelekben. Vártam a leiderítőket éjfél utánig. Dühösek voltak, elégedetlenek ... Bár behatoltak a község szélső házaiba, „nyelvet”, azaz foglyot mégsem sikerült ejteniük. Másodjára egy ötfős csoporttal én is jártam felderítésen. Keresztülvergődtünk a községen, majd rátértünk a Szikszó—Miskolc közötti vasútvonalra. Onnan áthaladtunk a két helységet összekötő első és második műúton is. Figyeltük, hogyan szállítják a haditechnikát, az élű ( rőt, térképen rögzítettük az ellenség tüzelöállásait, az aknamezőket. Visszatérve a felderítés eredményeit jelentettem a parancsnokságnak. A kapott ismeretek igen jó szolgálatot tettek nekünk. Itt, Onga alatt halálosan megsebesült Nyikolajev hadnagy. Együtt figyeltük az ellenséget. Egyszer csak valami csattant, s Igor rögtön zsugorodni kezdett. Megragadtam. a töltés átereszéhez vonszoltam, kérdeztem, hol fáj? Nyikolajev a kérdésemre nem válaszolt. Balról, az esőköpenye átszakadt, s rajta egy lyuk tátongott. Úgy tűnt, gránátlövedék tépte át. Nyikolajev balkönyök-ízülete mellett csapódott be, átütötte azt és az oldalába fúródott. Odajöttek a harcosok. Bekötöztük a hadnagy sebeit. ráfektettük az esőköpenyre. Este jöttek a szani- técek. hordágyra fektették, s elvitték a zászlóalj segélyhelyére. Tudakozódtunk egészségi állapota felől, telefonálgattunk az orvosoknak. Sajnos. Igor egészségi állapota egyre romlott, s három nap múlva eltávozott az élők sorából. Valamennyien fájdalommal viseltük el ezt a veszteséget. Igort szerették az ezredben, tisztelték személyes bátorságáért, megfontoltságáért, a katonákról való gondoskodásáért. Hősiesen harcolt a hitleristák ellen a turkinszki hídfőálláson, visszaverte a fasiszta tankok lendületes támadását Sztavics falunál, a kijevi— zsitomiri müútnál, átkelt a Déli-Búgon, a Dnyeperen, a Pl útón, végigharcolta a Déli- Kárpátokat, rohamot intézett Satu-Maré ellen és átkelt a gyors folyású Tiszán. És most Nyikolajev nincs többé. Mély fájdalmat éreztünk elvtársunk halála miatt, es esküvel fogadtuk, hogy bosz- szút állunk érte. Egy nagy transzparensre is lelírhatnák ezt a felszólítást a Debreceni Ruhagyár Ózdi Gyárában, hiszen ettől függ az ott dolgozó közel 700 munkás kenyere. A gyár több szempontból is sajátos helyzetben van. Egyrészt, mert termékeiknek 90 százaléka kerül külföldre, másrészt pedig, mert nincsenek termelési mulatóik. A kél ok közül az első kívánja meg a kiváló minőségű munkál. Olyan világhírű cégnek dolgoznak például, mint az Adidas, ahol a márkajel védelme érdekében a legkisebb hibát sem nézik el a partnernak. Nemzetközi szintű minőség, jó hatékonyság és szigorú szállítási fegyelem. Ez a minimális követelmény ahhoz, hogy az ózdi gyár a jövőben is gyárthasson a cégnek sportruházati cikket. Persze, a többi piac is igényes. A termékek 40 százaléka a szovjet üzletekbe kerül. Elégedettek a partnerek, hiszen évek óta pontosan érkeznek a megrendelések az autóskabátokra és a női ruhákra. Kuvaitba és Líbiába is szállít a gyár, azonkívül Franciaországba, ahová a legújabb divat szerint készíti a női ruhákat. Nagy sikerként könyvelik el Debrecenben, s persze Ózdon is, hogy női kosztümökkel sikerült betörni a kanadai piacra. A gyárnak nincsenek saját termelési mutatói, így csak olyan megközelítésben lehet értékelni a munkájukat, hogy például a Debreceni Ruhagyár .tavalyi 1160 millió forintos árbevételének, illetve a 119 millió forintos nyereségének valamivel több mint egyharmadát produkálták az ózdiak. Az viszont biztos, hogy 19tl4-ben 7 százalékos bérszínvonal-növekedést értek el, s így az átlagkereset meghaladta az 50 ezer forintot. Ez egészen jó bérnek számít a ruhaiparon belül. Erre az esztendőre is szép terveik vannak a ruhagyáriaknak. Átlagban fi százalékkal kívánják növelni a bér- színvonalat. Ez alig különbözik a tavalyitól, mégis nagyobb erőfeszítést igényel, mivel az új szabályozók szerint ilyen emeléshez legalább 130 millió forint nyereséget kell elérnie a Debreceni Ruhagyárnak. Így a transzparens átírható: „Az eddiginél is kiválóbb minőségben!” —fónagy— A japán gyártmányú Jamatova gépen Kokk Istvánná dolgoiik.
