Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
1985. március 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 AZ ANYASÁGRÓL 0 „Az anyaság egyenlő a felelős szeretettel” A nyaság, család, gyermek. Három szó, egy fogalom. Száma sincs azoknak az irodalmi, képző- művészeti alkotásoknak, melyek e témával foglalkoznak. Minden kornak megvolt a maga ideális, eszményi képe az anyáról, a családról. Mindig állandó és mindig változó, a kor kívánalmainak, eszméinek megfelelően. Manapság — úgy érezzük — zavarba jönnénk, ha arra kötelezne valaki, fogalmazzuk meg, hogy milyen az ideális anya képe, ki neveli helyesen, a korszellemnek megfelelően gyermekét. Divatos arról beszélni, hogy válságban van a család. Szakemberek keresik a megoldást, a kiutat, s ajánlanak eltérő módszereket. Mi, az okok kutatásánál, a kérdések egy részének megválaszolásánál nem merészkedtünk mész1 szebbre, s erre a feladatra olyanokat hívtunk segítségül, akiket foglalkozásuk, hivatásuk naponta anyák, gyermekek és családok tucatjaival szembesít: a gyermekorvos, a pedagógus és a gyámügyi előadó. Az afiyával először — a szőlészt nem számítva — a gyermekorvos és a védőnő találkozik. Ök adják meg azt a segítséget, mely minden kezdő anya számára nélkülözhetetlen.-Nemcsak a gyermek egészségét védik, hanem kellő tanácsokkal látják el a tapasztalatlan szülőt: mit, hogyan csináljon, hogy bánjon újszülöttjével, mikor, mire figyeljen, s már azt is, hogyan kezdje meg nevelését. Hiszen az etetések, fürdetések rendszere, a módszeres, megtervezett bánásmód a csecsemőt neveli, hozzászoktatja egy bizonyos életritmushoz. Először hát gyermekorvossal, dr. Mészáros Klára főorvosasszonnyal és Németh L ászióné védőnővel beszélgetünk az anyaságról, arról, hogy ők milyennek látják az anyákat. (A folyamatosság érdekében nem jelölöm, hogy melyik gondolatot fejti ki az orvos, melyiket a védőnő.) — Az anyaság egyenlő a szeretettel. A felelősen gondolkodó és cselekvő anya, végigkíséri gyermekét egész életén át, még felnőtt korában is mellette áll. Szerepe; felkészítés az életre. Ebben minden benne van, az átvirrasztott éjszakák, a gondok, a bajok, de az örömök is. Az is, hogy hiába csinál a gyerekem bármit, az enyém, nekem kell segítenem botlásában is. Az anyai szeretet megbocsátó szeretet is. Okosan, tapintatosan kell irányítani, és lehet befolyásolni még a pálya- és párválasztásban is. — Az anyák szerepe nem, de viselkedésük, módszereik, stílusuk változott az idők folyamán. A változás a nők tömeges munkába állásával kezdődött. Mikor létrehozták az első bölcsődéket, még nem volt gyes, csak mindössze hat hét szülési szabadság. Abban az időben jobban számíthattunk a nagyszülői segítségre. Nehezebb anyagi körülmények között éltek a szülők, de szeretettel, törődéssel pótolták ami hiányzott. Ma az anyagi javak jobban megvannak, de épp a nevelés hiányzik. Mindent megadnak a gyereknek, csak nem nevelik, arra fáradtak. Sok szülő önző is. Hányszor halljuk: borzasztó, hogy nem tudok aludni, nem tudom kipihenni magam —, mert napok óta beteg a gyerek. Nem a gyereket sajnálja, hanem magát. — Sokfelé hallja, olvassa az ember, hogy milyen fontos szerepe van a szoptatásnak, az anyatejnek. Sok mama nemrég még kényelemből. netán az alakja óvása érdekében hamar elválasztotta gyermekét. Mostanában ezen a téren javult a helyzet. Ügy látjuk, hogy a legtöbb anya akar szoptatni. Csakhogy ehhez sok kitartás kell. Várni, helyesen élni. sokat pihenni, hogy legyen is teje. Sajnos, sokan türelmetlenek, még nincs elég tejük, a gyerek sir, el kell hallgattatni — s jönnek a tápszerek. Ez a kényelemszeretet később is sok problémát okoz. Régebben legalább főztek a gyereknek — sok anya így és ekkor tanult meg főzni —. ma már ott a kész bébiétel, csak melegíteni kell. — Természetesen vannak azért gyermeküket okosan szerető szülők, segítőkész nagyszülők ma is. A mi körzetünkben (a Kilián-délen) a mai kismamák zöme már itt született, itt járt iskolába, itt nőtt fel. Ismerik egymást, gyakran összejárnak, segítenek egymásnak, örvendetes, hogy a régebben sokat emlegetett. úgynevezett „gyes-alkoholizmus” nem jellemző annyira, mint öt—hat éve. Általában egyéves korig az ellátás megfelelő, csak utána lesznek lezserebbek a szülők. A nagyszülők azonban sokat változtak. A negyven-ötvenéves nagymamák igaz, legtöbbjük dolgozik — már nem vállalják a gyerekek nevelését. Esetleg vigyáznak rájuk, de nem nevelik őket. — Egyéves kor után már nem foglalkoznak úgy a gyerekkel, ahogy kellene. Ilyenkor pedig nagy szükség lenne a beszélgetésre, a közös játékra. Már ekkor szeretik,'” ha produkál a gyerek. Sokat adnak arra. hogy legyen szobatiszta, idő előtt járatják, tudjon beszélni, szóval, lehessen vele dicsekedni. Aztán gyakran jön a csalódás, hogy a gyerek nem produkál annyit, mint a szülő szeretné. Ez később az iskolában csak fokozódik. Jellemző az eredmények hajhászása. Túlterhelik, gyötrik a gyerekeket a tanulással. Aztán a jó tanulóra egyre több terhet raknak, a rosszabbak- kal viszont már „nem érdemes” foglalkozni, nem kapnak otthon feladatot, velük nem törődnek. — Sok helyen a szülő—gyerek kapcsolat redukálódik arra a kérdésre: „Milyen jegyet, hoztál?", s aztán jön az esti tévénézés. Ülnek egymás mellett, s nincs játék, nincs beszélgetés. A gyerek barátait kitiltják a lakásból, ne rendetlenkedjenek. ne piszkoljanak, és természetes. hogy így az utcán találkoznak, elmennek csavarogni. A hét vége ugyanúgy telik, mint a többi nap, a szülő otthon dolgozik, főz, mos, vasal, takarít, aztán este ismét a tévé a program. Nincs közös játék, kirándulás. Nézze meg a kirándulóhelyeken, a Bükkben, milyen kevés gyereket látunk. A szabad levegő, a közös kirándulás, aztán a közös játék szerepe nagyon fontos lenne. Mi annak idején nagyon sokat társasjá- tékoztunk. Tanuljon meg a gyerek veszíteni is! — Üjabb fordulópont az egész család életében a serdülés kezdete. Ebben a korban minden gyerekkel van probléma. De talán itt a legnagyobb a szülő felelőssége is. Először is el kell dönteni, mi az. amin érdemes vitatkozni a gyerekkel (nem a frizurán, nem a divaton), és mi az, amin soha «nem szabad vitatkozni, amit soha” nem szabad megengedni. Hívjuk oda a barátait, igy tudjuk ellenőrizni, igy tudunk szelektálni közülük, úgy. hogy észre sem veszi. Egyébként, hiába tiltjuk a rossz baráttól, rögtön csak azért is mellé áll. Fontos a serdülő korú szabad idejének szemmel tartása is. Legyen mindig feladata, soha ne „unatkozzon” a gyerek. Aztán már következik a pályaválasztás. Diszkrét irányítás. orientálás szükséges, de erőszakolni a mi elképzelésünket nem szabad. Sajnos. az úgynevezett „szabad- foglalkozások" népszerűsége mostanában nagyon nagy. Sok fiatal álláspontja: keveset dolgozni, sokat keresni. Ehhez nekik „joguk” van. Zenekart alakítani, téblábol- ni, élni a mának. Nos. itt megint nagyon nagy a szülök felelőssége, megértetni a gyerekkel, hogy ez a nézetük tarthatatlan. — A szülőkről, az anyaságról kezdtünk beszélni, de egyre inkább a gyerekekről van szó. Ez természetes, hiszen szülő nincs gyerek nélkül. Hogy milyen szülő valaki. azt a „végeredmény”, a gyermek minősíti. Fontos még arról is beszélni, hogy a szülő nemcsak szóval nevel. hanem példaadással is. A gyermek jó megfigyelő, s a minta, akit utánoz, elsősorban az anyja és az apja. — Arra van tehát szükség. hogy a szülő ne fárasztó tehernek, kényszerű kötelességnek érezze a gyereke nevelését, hanem örömnek és boldogságnak. Kibővítve egy szóval az első mondatot: az anyaság egyenlő a felelős szeretettel. (Folytatjuk) Szatmári Lajos A varrodából teherautóval szállítják a kész termékeket Salgótarjánba. A műhelyben Balogh János- né összevarrógépen tisztázza a bébiruhát. Bébiruhák bérmunkában A köztudottan vállalkozó szellemű Bánvölgye Termelő- szövetkezetben bébiruhák készítésével is foglalkoznak. A Sajókazán ötödik éve üzemelő varroda, bőven ad munkát a községben és környékén élő lányoknak, asz- szonyoknak, akik bérmunkában varrnak felsőruházati cikkeket, bébi- és női ruhákat a Salgótarjáni Ruhagyár részére. A varroda havonta 100-120 ezer forinttal gyarapítja a termelőszövetkezet bevételét. Kép és szöveg: Fónagy Bizakodás és kétség A (hiú) remény húsz perce Ítélet előtti várakozás a biréság félhomályba burkolózó folyosóján ... A meglett korú férfi oreán bízokodás és kétség váltja egymást, beletörődés és remény. Kezén bilincs; a fegy- Srrel váltanak néha egy-ogy szót. Feleségével, akivel évtizedek örömeit, viszontagságait élték ét, most nem beszélhet, A férfi tekintete egyszer-egyszer végtgrebben a folyosón, oz- tán a földet nézi. Hiába, az eset, a bűncselekmény megtörtént, változtatni mór nem lehet rajta. Elhiszik, hogy önvédelemből lette? Vagy évekre a zárka nehéz levegője következik? * Az alkohol, megint csak az alkohol. A sör, a bor, a pálinka. Már-már gúnyos önismétlésnek tűnhet, mégis újra, századszor, ezredszer le kell írnunk: az erőszakos jellegű bűncselekmények döntő többsége a garázdálkodó férfiak (esetenként már nők) ittasságából fakad. Laboda József, aki most az ítéletre várakozik, úgyszintén megküszködött a szeszes ital ártalmaival. Nem a csendes, önmagukba forduló. önpusztító gondolatokat forgató alkoholisták közé tartozik, hanem akiknél dühödt indulatokat, fogcsikorgató szándékokat, végül akár véressé fajuló támadást idéz elő az ivás. Megpróbált leszokni, önként vállalta az elvonókúrát, de az ivás kényszere erősebb volt akaratánál. Most itt áll, várakozik a bíróság folyosóján. Az ügyész életveszélyt okozó testi sértéssel. ezzel együtt könnyű testi sértéssel vádolta meg, s kérte megbüntetni, néhány perccel ezelőtt. * 19H4. november 13-a. Reggel — éhgyomorra — pálinka. rá bor. Laboda József már érezte az ital hatását (tárgyalási terminológia: közepes fokban ittas volt), amikor elindult Rakacára horgászni. A horgászbotokon kívül magával vitt. egy műanyag kannát, háromliternyi borral töltve. Nem volt rossz nap — dévérkeszeg. ponty akadt a horogra. Szomjúság miatt sem kellett szenvednie, jócskán fogyott a borból. Ideje volt bőven (korábban rokkantsági nyugdíjba helyezték, bányászként romlott meg az egészsége), úgy gondolta tehát, hogy marad másnapra is. Véletlenül arra járt a horgásztanya gondnoknöjének férje, igy szállást kért tőle. Nem kapott, s máris gerjedni kezdett benne az indulat. Felrúgta a két botot, huzakodott a másik férfival, de ekkor még nem történt nagyobb baj. Néhány perc múlva a tóról a partra evezett két halőr, szabályosan elkérték tőle igazolványait. Erre már tőrkése után kapott, de szerencsére lefogták. Az engedélyt elvették tőle, ami olaj volt a tűzre. A horgásztanya környékén — itt követelte vissza az okmányt — ismét összeakaszkodott a gondnoknű férjével, megverte, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott neki. Este nyolc óra tájban érkezett a berentei vasútállomásra. Ütköz.ben — pótlásként — ismét megivott egy liter bort. Amikor lepakolt, észrevette,' hogy az egyik botja eltűnt. Üjabb dühroham. Az állomás várótermében már egy rokkant — fél lábát elveszített — emberbe is belekötött. Figyelmeztették, mire ö kijelentette. hogy még a rendőröktől sem fél. Magából kivetkőzve szájait az egvik vasutassal, s amikor az ki akarta penderíteni a helyiségből, közben egy pofont adott neki, ő előrántotta a tőrt, szúrt vele. A vasutas sérülése életveszélyes volt, ha nem sikerül idejekorán a kórházba juttatni, talán már nem élne. * A húsz perc letelt, a büntetőtanács ítéletet hirdet. Néhány mondat, s a vádlott megtudja: hiú reménnyel áltatta magát. A bíróság — a tanúk vallomásaira, s a szakértők véleményére alapozva — kihirdeti ítéletét, amely szerint ebben az esetben szó sem lehet a jogos önvédelemről. A bűncselekmény elsősorban a vádlott ittassága, fékezhetetlen természete miatt következett be. A büntetőtanács tagjai enyhítő körülményt lényegében nem találtak, súlyosbítóként vették figyelembe viszont részegségét, valamint, hogy a bűncselekményt emberélet kioltására közvetlenül alkalmas eszközzel követte el. Laboda Józsefet (Berente, József Attila u. 27.) a vád- indítvánnyal egyező minősítéssel bűnösnek mondta ki, s ezért őt 3 évi és 6 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, elrendelte kényszereyógyítá- sát. Az ítélet nem jogerős. A tárgyaláson az ügyész háromnapi gondolkodási időt kért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. lldvardy József