Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-17 / 64. szám
1985. március 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Medicinák a Blikkből Fémtartályok után ampullák Korábban már ismeretessé vált, hogy a Miskolchoz közeli Csanyik-völgyben levő, és működését beszüntetett Kryptongyárat eladták a Chinoinnak. A témával kapcsolatban számosán érdeklődlek: milyen sors vár a Bükk e csodás térségére? Hiszen a természetkedvelőknek, a városlakóknak egyaránt kedvelt nyári és téli kiránduló- helyéről van szó. Mi is létesül valójában és milyen körülmények között az említett helyen? — kérdeztük Tímár Vilmostól, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkárától és Gavallér Istvántól, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Felügyelőségének igazgatójától: — Az Egyesült Izzó, a Kryptongyárat a gazdaságtalan termelés miatt leállította. Csaknem hatvan ember újabb munkalehetőségéről kellett gondoskodni. Ez megtörtént. Egyébként alapos, megfontolt döntés után határoztak, határoztunk abban, ki foglalja el a Kryptongyár megüresedett helyét — mondotta Tímár Vilmos. — Milyen szempontok alapján született ez a döntés? — Az volt a legfontosabb, hoijy a majdan üzemelő létesítmény minden téren megfeleljen a környezetvédelmi előírásoknak. Tehát neszeny- nyezze a környezetet, ne legyen zajos, és mondhatnám azt is, teljesen zárt rendszerben működjön. A másik a foglalkoztatás. Miskolcon leginkább a női munkaerők megfelelő elhelyezése okoz problémát. A Chinoin épülő gyára mindezeknek a feltételeknek megfelelt. — Az tehát fel sem merült, hogy ne üzem, hanem valami más funkciót betöltő létesítmény találjon otthonra a Csanyikban? — A gyárat több mint harmincmillió forintért adták el. Az épület jellege korlátozta a választási lehetőséget, csak újabb üzem kialakítására alkalmas. Egyéb szóba sem jöhetett, mivel akkor tetemes költséget igénylő átalakításokra lett volna szükség. A városi tanácsnak azonban még a vételár, azaz a harmincmillió forint sem állt a rendelkezésére. Hogy mégis miért mi kerestünk vevőt, annak egyszerű a magyarázata. A Kryptongyár illetékesei — mint eladók — maguk döntenek az adásvételről. Ezért szorgalmaztuk a számunkra is előnyös szerződés megkötését. írtunk az Orionnak, a Videotonnak, mert eredeti elképzelésünk egy finommechanikai részleg kialakítása volt, ám ez nem sikerült. — Végül is kik jelentkeztek? — Először egy környékbeli szolgáltató szakcsoport, majd a Papíripari Vállalat, később az Irodagéptechnikai Vállalat és a Chinoin. Mint mondottam, a döntés ez utöbbi gyárának építése mellett szólt. — Konkrétan miért? — Injekció-összeállító és ampullázó részlegeket alakítanak ki a Csanyikban, amelyre világbanki hitelkérelme van a Chinoinnak. A munkát zárt technológiai rendszerben végzik, valóban csendes, környezetre ártalmatlan körülmények között. Az automatizált gyárban nyolcvan dolgozót foglalkoztatnak majd. A szerződést a két fél megkötötte, amelyben figyelemmel voltak a Bükki Nemzeti Park értékeinek védelmére, a természetkedvelők érdekeire. Még azt is megszabták, hogy az építkezést úgy kell megszervezni, hogy az zajával ne háborgassa a környéken élők, kirándulók nyugalmát. A gyárat csak gázos technológiával lehet fűteni, a szennyvizet és a hulladékanyagot pedig gyáron belül kell összegyűjteni, majd elszállítani. A Kryptongyár területét fél hektárral megnövelik, ám a fákhoz, a növényzethez nem nyúlhatnak. Előnyös az üzlet a Chinoinnak is, mivel a hitelszerződést a közeljövőben kötik meg. És a kölcsönt adó bizony, alaposan megnézi, milyen helyen épül és üzemel majd a gyár. Gavallér Istvántól a következő információt kaptuk: — A Chinoin új gyára megjelenésében klinikai jellegű intézmény lesz. Szupersteril körülmények között dolgoznak majd a foglalkoztatottak. Vegyszert, amely szennyező hatású lenne, nem állítanak elő. A készen helyszínre szállított medicinákat töltik majd az ampullákba. A munkálatok tehát vizet, levegőt nem károsítanak. — Mivel jár a területbővítés? — Kis részt érint ez a gyár bejáratánál, amelyhez megkértük az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főhatóságának véleményét is. A terjeszkedés során egyébként az erdő felé nem haladhatnak és egyetlen fát sem vághatnak ki, sőt egyúttal rendezik a környéket, eltüntetik azokat az esztétikusnak korántsem nevezhető csöveket, melyek ma még ott éktelenkednek. Mivel a Chinoin a Világbank segítségével építkezik, ez garanciát jelent arra, hogy a gyár külsejében és belső elrendezésében impozáns lesz. * Szép álom marad csupán, az egykori Kryptongyár hasznosítása szállásként, a tárgyalások alkalmával erről is szó volt. Illúzió volt az is, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vegye birtokba a területet, és költözzön oda. A szűkös anyagi lehetőségek miatt e témák hamar lekerültek a napirendről. És bár sokakban talán ellenérzést kelt a végső megoldás, arról nem szabad megfeledkezni, hogy jó néhány asszony és lány dolgozhat hamarosan korszerű, tiszta, igazán nőknek való munkahelyen, a közelben. Monos Márta Kezdjük talán a legszükségesebbeknél: elsősorban is szükség van egy „botra”, horgászzsinórra, és nem utolsósorban orsóra és tűre, azaz horogra. Ezek vásárlása, ha csak a leggyengébb minőséget is nézzük, már jócskán meghaladják a több száz forintot. S ha valaki netán dúralumínium, vagy üvegcsőbot után óhajtozik, az bizony alaposan ki kell, hogy nyissa a pénztárcáját. Az árak négy-ötszáz forintnál kezdődnek, de az utóbbi időben már találkozni lehet a két-három ezer forintos horgászbotokkal is. A horgász- zsinórok közül rendkívül sokféle beszerzésére nyílik lehetőség, de az olcsóbbak minősége gyenge, s ezért, ha több hónapon keresztül használható zsinórt akarunk vásárolni, annak az ára ugyancsak megközelíti, sőt meg is haladja a száz forintot. Az alapvető felszerelések közül nem beszéltünk még az orsóról, amely manapság — minőségtől függően — szintén több száz forintba kerül. A „menő” dobóorsók pedig jócskán felette vannak az ezer forintnak. így tehát már a kezdő horgász is levonhatja a következtetést; a mai felszerelések beszerzése bizony, nem olcsó mulatság. S ha hozzávesszük az egyesületek területi és a horgászengedély árát, máris kiszámítható: aki horgászásra adja a fejét, annak legalább két-három ezer forintos induló tőkével kell rendelkeznie. Gyakran eszembe jutnak gyerekkorom pecafels zenélései: annak idején — legtöbbször csak ezt leheteti kapni — a nád botok jelentették a „szuper” felszerelést, s meg kell mondani, rendkívül jól vizsgáztak a gyakorlatban. Ma viszont ezt a botféleséget már csak elvétve sikerül beszerezni. A horgászáshoz még számos egyéb kellék is szükségeltetik. Vegyük sorra: úszók, ólmok, csalik, haltartó szák, merítőhóló. A horgok órai az utóbbi időben ugyancsak felszöktek. Ráadásul a sok esetben előforduló törések, kiegyenesedések legtöbbször a gyenge minőség miatt fordulnak elő, nem pedig azért, mert nem a megfelelő horgol használta a. horgász. Ezek miatt a valamirevaló pecás, inkább a maszeknál beszerezhető horgokat vásárolja, annak ellenére, hogy annak ára borsosabb. De így van ez a többi felszereléssel is, s ezt tudják a szerződéses üzletek vezetői, így — monopolhelyzetüket kihasználva — ugyancsak felsrófolják a felszerelések árait. Nem csoda hát, ha sok ember, aki szívesen hódolna e népszerű sportnak, az árak hallatán visszariad az engedélyszerzéstől; aztán következik az orvhorgászat. Ez egyben jelentős kárt is okoz az egyesületeknek, hiszen a nagy költséggel kialakított és telepített vizeken tetemes halveszteséget okoz. Ezért is érdemes lenne elgondolkozni a felszerelések árának drágulásán. A gyártó cégeknek is több hasznot hajtana, ha olcsóbban értékesítenék termékeiket, mert ezzel több embert nyernének meg e szenvedélynek, s így nagyobb tételt értékesíthetnének. Csákó Gyula Juhász Sándor és Lemák Károly a kazamaták köveinek megerősítéséhez szükséges maltert keve ri a várudvaron. Megújul a Vöröstorony Várépítők Ezer esztendő alatt a Patak környékiek már megszokhatták a várépítést. Nem is igen jár manapság senki csodájára a helybeliek közül a várban folyó munkálatoknak. A zsenge tavaszi napsütés legfeljebb óvodásokat csal a várkert- be, de a gyerekember még mit se törődik vele, hogy Patak már a tizenegyedik században is várispáni székhely volt, hogy a helyet a második honalapító, IV. Béla erősítette meg. Pedig a kövek mi mindenről beszélnének, ha képesek volnának megszólalni. Bizonyára elmondanák, átfőtt-e a tehénhús, kelletén tárká- nyos volt-e a pörkölt, oda- kozmált-e a sárga lé, amit I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvőjén tálaltak (ha ugyan az említett fogások szerepeltek a vacsora fogósai között), elmondanák a kövek, hogyan is zajlott ama nevezetes tanácskozás, sub rosa, amelynek végül is nevezetes nyakazások váltak befejezésévé, s amelyet Clio szolgálói, a történetírók csak a Wessélényi-féle összeesküvés leleplezése bekezdés alatt emlegetnek. Persze a kövek beszélnek is, ha szakemberek kérdik őket. Ezt teszik a mai időkben az Országos 'Műemlékfel- ügyelőség munkatársai, akiknek, részvételével ismét várépítés folyik Patakon. Igaz, ha pontosabban fogalmazunk, akkor inkább csak újjáépítésről szólhatunk, hiszen ezerkilencszáznyolcvanötben ugyan kinek jutna eszébe, mondjuk a meglevő várrészekhez egy új szárnyat építeni, mikor elegendő gondot okoz a meglevő részek karbantartása, felújítása is. A kazamata járatai hovatovább veszélyessé váltak, a boltívekből pergett, potyogott a kő, ezért aztán a tél folyamán ennek megerősítését végezték a műemlékfelügyelőség munkásai. A mélyben a nagy 'hideg ellenére is dolgozhattak. Igaz, mint azt az építőbrigád néhány tagja — Juhász Sándor, Balogh József. Kovács Sándor, Kovács Bertalan, Lemák Károly, Tornkó Károly — elmondták, a mai terhez üstökben melegítették a vizet idekinn, a várudvaron, úgy hordták le a kazamatákba, ám az ehhez hasonló rendkívüli munkákhoz és munkakörülményekhez a mű- emlékesek már ugyancsak hozzászokhattak. Aquincumban, a budai Várban, a ráckevei kastélyban, a kecskeméti zsinagógán, a vizsolyi templomban. Boldogkőváron, Pácinban, Szerencsen és még ki tudná felsorolni, hány helyen gyakorolhatták már a váremeléshez hasonló, feledésbe merült építési tudományokat. A kőműves hát, ha kell, most Patakon várat épít. Hogyan ? Felhasználva mindazt a tudást, amit a tanulóévek alatt a tapasztaltabb mesterektől ellesett. A várfal-búzákhoz használt malterbe például zúzott követ kever, a kőport a várfalra valósággal ráégeti. Ezernyi forsza van a várépítésnek, ám sajnos, írásban ezek közül elég kevés maradt reánk. Ezért már Tóth István művezető kesereg, hiszen éppen emiatt csak részben lehet az ősök által megszerzett várépítő tapasztalatokig támaszkodni. Persze valószínű, hogy ha fenn is maradnak a korabeli receptek, a ma szakembere akkor is inkább a jelen technológiáját alkalmazná. Egyrészt: nem cél az épület korabeli modorban történő „helyrehozatala”, másrészt, ha bizonyított is lenne egyes technológiák csalhatatlansá- ga, hol lehetne a mészbe elegendő tejet szerezni, vagy uramibocsá’ mondjuk egy Kő- míves Kelemennél?! Marad mindezek helyett egyelőre a falak vizsgálata, amit a végleges kiviteli tervek elkészülte után követhet a munka. Ennek nyomait láthatja bárki, ha másként nem, a Vöröstornyot körbevevő állványok formájában, a várudvaron zümmögő habarcskeverő képében, a várfalakon, s a kazamatákban dolgozó huszonöt-harminc kipróbált várépítő képében, akiknek keze nyomán megszépül Patak vára, talán ezer évvel utánunk élő utódaink gyönyörűségére is. A léiig már beállványozott Vöröstorony Csendes Csaba A horgászatról
