Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-17 / 64. szám

1985. március 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 a z ön levele késztetett a mai Hétfői levél megírására. Köszönet­tel tartozom hivatalos sorai­ért, mert alkalmat ad véle­ményem elmondására egy érthetetlen vállalati magatar­tás elburjánzásáról. Megszaporodtak szerkesz­tőségünkben a vállalati til­takozást tartalmazó levelek. Ez mindenképpen rossz, mert ha jogosak a helyreigazítá- si kérelmek, akkor a mi munkánkkal van baj. Ha nem, akkor viszont önök let­tek túlzottan érzékenyek. Mi eddig is elismertük, s a szer­kesztőség vezetése a jövő­ben is helyt ad a helyreiga­zításnak, ha az újságíró té­vedett, vagy rossz következ­tetésre jutott. Ha lapszáma­inkat figyelte, meggyőződhe­tett róla, hogy csak elvétve volt erre példa. Ebből pe­dig az következik, hogy önök az utóbbi időben nehezen vi­selik el a bírálatot. A na­gyobb baj az, hogy nem kí­vánnak különbséget tenni megalapozott bírálat és rá­galmazás között. Mi viszont igen, ezért nem teljesíthetjük az önéhez hasonló kérése­ket, mert ehhez meggyőző­désünket és igazságérzetün­ket kellene feladnunk. ön, az egyik írásom kap­csán nehezményezi a válla­latot „érintő jogtalan elma­rasztalást”, mivel a „cikk nem a valóságos helyzetet tükrözi". Levele végén hely­reigazítást kér. Mindenek­előtt tisztázzuk azt, hogy ön­nek szíve joga bármilyen vé­leményt formálni az újság­ban megjelent cikkekről, ar­ra viszont semmi nem jogo­sítja fel, hogy az ön által egyedül igaznak tartott vé­leményt közöltesse a lapban. Különösen akkor nem, ha ezek az elmarasztalások jo­gosak. Az önnek irt hagyo­mányos levélben ezt az állí­tásomat több ténnyel bizo­nyítom. Most viszont T. Cím, a Hét­fői levél fogalmazása közben gondban vagyok. Bevallom. levele lehetetlen helyzetbe hozott. Helyreigazítási kéré­sét nem teljesíthetem, hiszen nekem van igazam. Igazamat nyilvánosan bizonyítani vi­szont nem tudom, mivel meg­köti a kezem, szakmám eti­kai szabályzata. Az a válla­lat ugyanis, ahonnét a cikk­ben megírt információkat sze­reztem, szoros partneri kap­csolatban van önökkel. Mi­vel ilyen jellegű tevékeny­séggel az országban egye­dül csak önök foglalkoznak, érthető, hogy a korábban készséggel információt adó cég most saját érdekeit né­zi — és nem nyilatkozik hi­vatalosan. Nem szeretné, ha megromlana a kapcsolat. Számadatokkal bizonyították igazukat, mégsem vállalják a nyilvános bírálatot. Mint ke­serűen megjegyezték: inkább lenyelik a békát. Tisztelt Cím! Az ön által megfogalmazott levél eléggé sportszerűtlen, hiszen min­denben a partnervállalatot hibáztatja. Ha most eleget tennék az ön helyreigazítá­si kérelmének, akkor készül­hetnénk a következőre, amit joggal kérne tőlünk az önök partnere. Ennek aztán nem lenne se vége, se hossza, csak azért, mert az önök munkáját még jogosan sem lehet kritizálni. Végezetül hadd jegyezzek meg valamit. Az utóbbi idő­ben kollégáimmal együtt gyakran kerülünk a különbö­ző érdekek ütközőpontjába. Az is feladataink közé tar­tozik, hogy feltárjuk ezeket a helyzeteket. Nehézségeink csak akkor támadnak, ha az önéhez hasonló leveleket kapunk, amelyek a mundér­becsület védelmében akkor is helyreigazítást kérnek, amikor csak a száraz ténye­ket, a valóságos helyzetet ír­juk le, ami - ez igaz - nem mindig hízelgő. Remélve, hogy a fentieken- ön is elgondolkodik, na­gyobb toleranciát és ered­ményes munkát kívánok. Fónagy István Az ezredforduló derékhada Váratlanul érkezünk a la­katosüzembe, így hát sze­rencsénk van, hogy itt talál­juk a XII. Pártkongresszus ifjúsági szocialista brigád vezetőjét, Dilonka Zoltánt. A brigád, a „fiúk” már rég ki­rajzottak, megtalálni őket ilyenkor . . . , nos képtelenség. Ha szóltunk volna! — hajto­gatja az üzemvezető, Hocza Lajos is. Hogyan is beszélhettünk volna meg randevút ezzel a brigáddal, amikor reggel a Sajószentpéteri Üveggyár pártirodáján a bőség zavará­val küszködtünk. Kinek ki kedves: Gyenge Gyula, a pártbizottság titkára. Hámo­ri Ernő, a szakszervezeti bi­zottság titkára és Aleva Mi­hály, személyzeti vezető na­gyon sok olyan brigádot ja­vasolt, amelyet érdemes fel­keresni. A három vezető ja­vaslatai néhol egyezőek vol­tak ugyan, mégis irigylésre méltó az üveggyár, ahol olyan nehéz választani a jó kis kollektívák közül. A brigádvezető szerény, így az üzemvezető vállalja, hogy bemutatja a XII. Párt- kongresszus brigádot. — A mi üzemünk feladata az üveggyár összes kiszolgáló berendezésének karbantartá­sa, felújítása. Hűtőkemencé­ket, olvasztókemencéket, ventillátorokat javítunk-el- lenőrzünk. A kemencéket háromévenként felújítjuk és ha már .‘I—4 napot megtaka­rítunk egy-egy felújításnál, a vállalat sokat nyer ... Ez. a lti tagú kis csapat fiatal emberekből áll. Tizennyolc— húszegynéhány évesek. Az a korosztály, amellyel időn­ként gondok vannak odakint, a gyárkapun kívül. Ha a ki­vétel erősíti a szabályt, ak­kor ez a brigád a kivétel. Higgyék el, nekem, az üzem vezetőjének pokol is lehetne az életem, mert, ha egy hű­tőszalagot, vagy például egy Emhart típusú gépet nem javítanánk meg idejében, záros határidőn belül, itt százezres veszteségek gyűl­nének össze 24 órán belül. — Ezzel a korosztállyal dolgozni — nyilván pedagó­giai munka is. — Ez a kis csapat bizton­ságot ad az üzemnek. Leg­utóbb az I. számú kemencét is rekordidőn belül újította föl az üzem — illetve a bri­gád. Annak ellenére, hogy rekordmínuszokat mértünk és a hideg fémekkel dolgozni, azokat beemelni — férfias munka volt. Én minden fiút ismerek munkába állása óta ebből a brigádból és nagyon jó elmondanom, nem voltak konfliktusaink. Cigány szár­mazású fiatalemberek is dől­Az Avas-déli lakásszövetkezet számvetése A miskolci Avas-déli La­kás-, Garázsépítő és Fenn­tartó Szövetkezet tagjainak képviselői március 14-én, küldöttgyűlésen értékelték a szövetkezet elmúlt évi gaz­dálkodását. Nehéz, feszültsé­gektől sem mentes, de a gaz­dálkodást minősítő mutató­kat tekintve, összességében eredményes évet zárt a ta­valy tízéves szövetkezet. A lakásszövetkezet több mint 31100 tulajdonosát képviselő küldöttek több mint három­órás vitában mondták el vé­leményüket az igazgatóság írásos jelentéséről, a költ­séggazdálkodásról, az idei tervekről; a lakótelepi élet különféle kérdéseiről. Az el­múlt évben több mint 14 millió forinttal gazdálkod­tak, amelyet a folyamatos felújításra és karbantartásra használtak fel. Üzemeltetési költségük 5,72 százalékkal kevesebb volt, azért, mert sokan nem fizetik —, vagy hátralékban vannak — az üzemeltetési költséget. El­kezdték a szövetkezet több mint tíz éve épült házainak felújítását, de jó néhány Kö­zépszer utcai épületnél évek óta megoldatlan probléma az alagsori vizesedés és a la­kások penészesedése. A kül­döttgyűlésen részt vett d;r. Czibere Tibor, az Avas-déliek országgyűlési képviselője és megígérte, hogy az illetéke­seknél eljárva, segíteni fog­ja a sok lakót (mintegy 140 penészes lakás van) érintő probléma megoldását. Az élénk vitával lefolyt tanács­kozáson nemcsak a nehéz­ségekről volt sző, hanem az eredményekről is, hiszen a megoldásra váró problémák ellenére az Avas-déli la­kásszövetkezel a megye egyik legjobb lakóközössége. Jelentős társadalmi munka­akciókkal, a kulturális és sporttevékenység eredmé­nyeivel, lakótelepi klubok ki­alakításával, ésszerű gazdál­kodással már kétszer érde­melték ki a Kiváló Szövet­kezet kitüntető címet. A ta­nácskozáson felszólaló kül­döttek mindegyike írásban kap választ a felvetett kér­désekre. A küldöttgyűlés az elmúlt évi gazdálkodás mér­legét és az idei tervet elfo­gadta. goznak a XII. Pártkongresz- szus brigádban. A lehető leg­jobb munkaerők. Tanulnak és képezik magukat autodi- daktikusan is. Ügy érzem, egy kissé mi előbtre bárunk. mint a környezetünk. — Nyilván nem a társadalmi környezet követ el túl sok hibát, hanem a mi közössé­günk teremt olyan környe­zetet, ahol felemelkedni, elő­rehaladni is könnyebb. Mi konkrét, az egyénekhez, mé­retezett feladatokat adunk Véleményem szerint ugyanis igen nagy szükség van — és nemcsak ennél a korosztály­nál — a sikerélményekre. Mi erre is alapozunk. A tapasz­talatunk pozitív . . . — A ventillátorok javítása a mi gyárunkban igen fontos munka. És valahogy kiala­kult a lakatosok körében egy Panaszkodnak a szakmun­kásképző intézetek pedagó­gusai. Súlyos elmarasztaláso­kat fogalmaznak. A hozzá­juk került fiatalok jelentős részének gondot dkoz az írás, az olvasás. Az amúgy is szűkre szabott, mindösz- sze 3 éves képzési időből — amely alatt korunk techni­kai színvonalának megfele­lő szakmai tudást kellene nyújtaniuk részükre — fél­évet, háromnegyedet elvisz a felzárkóztatás, a legele­mibb ismeretek tanítása. Szakmunkástanulónak — ritka kivételtől eltekintve — nem jó tanulók mennek. A másik nagy gond, amellyel a mai szakmunkásképzés küzd: akadnak szakmák,nem kevéssé elméletigényesek, amelyre alig-alig sikerül be­iskolázni. Második, harma­dik nekifutásra tudják fel­tölteni a keretszámokat, örülnek, ha indíthatják az osztályt, válogatásról nem is álmodoznak. Van aztán egy harmadik ellentmondás is. Vannak szakmák, amelyekben nagy űr tátong az iskolai tan­anyag és az egyre inkább terjedő üzemi technikai szín­vonal között. A közelmúlt­ban egy, a szakmunkáskép­zőkkel foglalkozó tanácsko­záson jó néhány konkrét példát is hallottam. A for­gácsoló tanulók például nem foglalkoznak a számjegy­vezérlésű gépekkel, amelvek- ből a nehéz gazdasági körül­mények közepette is egyre több van az üzemekben. Van persze más példa is. „Húsz évvel ezelőtti ismereteket” tanítanak a járműszerelői szakon, fogalmaztak ezen az említett tanácskozáson, hi­szen a tananyag jelentős ré­szében a gőzmozdonyokkal ismerkednek a tanulók. De a felvonószerelők is többet mérce is, nem szégyellem, én mutattam be először a fiúk­nak ezt a „bravúrt”. Ha jól csinálja meg az ember a ven­tillátort, rárakhatok a pro­pellerre egy tojást, vagy egy 20 fillérest (élére állítva), a tojás épen marad, a fillér meg állva. Most már egvre több „gyerek” jön, léleksza­kadva, hogy rohanjak vele, mert áll a fillér. Tudja egy pedagógusnak sem lehet na­gyobb sikerélménye, pedig én csak egy lakatos brigád­vezető vagyok — kapcsolódik be a beszélgetésbe a „túlko­ros” brigádvezető, Bilonka Zoltán. (Irritálja az embert, ha a termelő munkások, akiknek a kétkezi munkájából élünk, azt mondják „csak” e«y la­katos, „csak” egy esztergá­lyos ... stb. Az imént tud­tuk meg a pártirodán, hogy a Sajószentpéteri Üveggyár 1 milliárd 253 millió forint ter­melési értéket állított elő ta­valy, az eredményük 194 millió forint. Az NSZK-ba exportált zöld palackokért 037 ezer dollárt kaptak.) — Mióta van együtt a bri­gád? — A Bajcsy-Zsilinszkv bri­gád utóda a miénk, a XII. pártkongresszus előtt alakul­hallanak a hagyományos lif­tek működéséről, mint a mo­dernebbekről. A példák sze- melgetését folytathatnánk, de talán ennyi is meggyőz ar­ról, feszül ellentmondás — nem is kicsi — a képzés és a valóság gyakorlata között. A jelen és a jövő között pedig még nagyobb, hiszen akkor sem feledhetjük, ha ismétlésnek tűnik: az ezred­forduló munkás derékhadát azok a fiatalok alkotják majd, akik ma tanulják az iskolapadban a szakmát. Nem véletlen, hogy a szakmunkásképzés gondjai­ról, ellentmondásairól igen sok szó esik. s egyre han­gosabban. Ha úgy tetszik a magyar társadalom jövőjéről van szó, amikor a szakmun­kásképzés színvonalának emelését sürgetik mind töb­ben. A magyar társadalom tizenöt—huszonkilenc éves korú rétegében a szakmun­kásképzőt végzettek aránya a legmagasabb, és a jövő­ben az elkövetkező évtize­dekben a dolgok természe­téből adódóan a szakmun­kásképzőt végzettek művelt­ségi szintje alapvetően meg­határozza az egész társada­lom fejlődését. Éppen ezért el kell fogadnunk, hogy a szakmunkásképzés színvona­lának javítása nemcsak az intézmények, az iskola ügye. Többet kell tenni elsősorban a gyakorlati képzés javítá­sáért az üzemeknek. Vannak jó példák. Megyénkben is. Csak néhányat hoznánk fel. Jelentős anyagi ráfordítással készültek tanműhelyek. Me­zőkövesden a szövetkezetek, vállalatok összefogásával 10 tanműhelyt hoztak létre, amelyben a kövesdi szak­munkásképző fiataljai sajá­títhatják el szakmájuk gya­korlati ismereteit. Az Ózdi Kohászati Üzemek több mint egymillió forintot adott tanműhely céljára. De az is igaz, egyik-másik üzem nyűgnek érzi ma még a szakmunkás-utánpótlással való foglalkozást. Ezt per­sze így nemigen fogalmaz­zák meg, de erre lehet kö­vetkeztetni abból, hogy a náluk levő fiatalok a gya­korlati foglalkozásokon nem tunk újjá és mert rajtam kí­vül mindenki a huszadik éve körül jár, ifjúsági brigádként dolgozunk. Én a közeljövő­ben más feladatot kapok, ezért átadom a brigádveze­tői tisztemet egy fiatalember­nek, de a brigádban termé­szetesen továbbra is dolgozni fogok. Brigádtagok marad­nak azok a srácok is, akik katonaidejüket töltik, a bri­gádjutalmat is ugyanúgy megkapják, mintha itt volná­nak. — Üzemzavarok sajnos elég gyakran előfordulnak a pihenőnapokon is. Ez a bri­gád riadóláncot alakított ki. elég, ha egy embernek szó­lunk, jönnek valamennyien. És még sohasem kérdezték meg, kapunk-e ezért vala­mit — sorolja a brigád ér­demeit az üzemvezető. — Hogyan honorálja agyár a fiatalok munkáját? — A megalakulás után két évvel ezüstkoszorús fokoza­tot értünk el, egy év múlva a Vállalat kiváló ifjúsági bri­gádja kitüntetést kaptuk, ta­valy, május 1-én pedig mi­énk lett az aranykoszorús fokozat is. Reméljük, az idén sem szakad meg ez a szép sor. A fiatalok öntudatosak, várják, várjuk a további si­kereket. — lévay — kapnak érdemi feladatokat, annál inkább kisegítő mun­kát. Vágj' erre utal ha a tanműhelyekbe kerülnek a ki- selejtezésre váró gépek, s a modern berendezéseket leg­feljebb távolról szemlélhetik a tanulók. Mintha nem min­denütt ismerték volna fel még az üzemek, hogy köz­vetlen az érdekeltségük ab­ban, hogy milyen gyakorlati és elméleti tudással vérte- ződnek fel a fiatalok. Ma nagyobb energia jut nagyon sokszor a beiskolázásra, a tanuló megszerzésére, de sokkal kevesebb a megtar­tásukra. A szakmunkáskép­ző intézetekben elgondol- koztatóan magas a lemor­zsolódás. ami nemcsak az elégtelen alapismereteknek, hanem a szakmától való el­idegenedésnek is betudható. A szakma megszerettetése igen fontos momentuma en­nek a képzésnek. És itt sincs minden rendben. — Hol vannak a nagj’ tekin- télyű „szakik”? — kérdez­ték. kérdezhetnénk. Hol van­nak azok a szakmájukat na- gj’on tudó, nag.von szerető mesterek, akik átadnák is­mereteiket a fiataloknak? Többek között a gj'akorlati oktatásvezetők nem kellő megbecsülése az oka, hogy általában nem a legjobb szakmunkások vállalják fel ezt a munkát. De ez nem­csak anyagi kérdés. Ezen a már emlegetett tanácskozá­son körbejárt egy kis jel­vény. Az érmén égj' idő­sebb férfi ölel vállon két if­jút. Az egyik kezében kör­ző, a másikéban valamilyen szerszám. Ezt a kitüntetést Bulgáriában azok kapják, akik a szakmunkástanulók gj'akorlati oktatásában tisz­ta szívvel-lélekkel, felelős­séggel vesznek részt. A ki­tüntetés égj' szemléletet tük­röz. A mi dolgainkra lefor­dítva: többet kell tennünk saját érdekünkben, hogy a szakmunkásképzés feszítő gondjai enyhüljenek. Mind- annyiunk gondja, hogj' mi- lj'en felkészültséggel bocsát­ja útjára a jövő munkásait az iskola. Csutorás Annamária Milliók - aprómagból A dunántúli fű- és apró- magtermelési rendszer gaz­dasági társaság az elmúlt évben ötvenegy Somogy, Tolna, Vas. Veszprém és Za­la megyei taggazdaságban több mint kilencezer hektá­ron folytatott vetőmagterme­lést. az értékesített fű- és aprómagvak után száz­huszonhétmillió forint volt a bevételük. A rendszer a legkorsze­rűbb technológia alkalmazá­sával iparszerűen termeli a fű- és aprómagot. Bár az időjárás az elmúlt évben nem kedvezett az aprómag­nak, a taggazdaságok jó ered- ményeket értek el. Különö­sen a bíborhere, a fűfélék és a repce termesztése volt si­keres. Repcéből például az előző évi hektáronkénti 16 mázsáról, 21,6 mázsára emel­kedett az átlagtermés. A rendszer gazdaságai az idén is több mint. kilencezer hektáron termelnek fűfélé­ket. vörösherét, fehérherét szarvaskerepet, bíborherét, repcét, gyepalkotó pillangó­sokat. E fontos növényeket elsősorban a kedvezőtlen adottságú talajokon, mint például a Vas megj'ei Őrség­ben, a cseri és hegj'háti táj- egj'ségeken telepítik. Beszélgetés egy brigádról Ha állva marad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom