Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. március 2., szombat Kármándi Imre bácsi, mint az apparátus rangidős tagja, veszi át a szót. — Nálunk az emberek megtermelik kertjeikben mindazt a zöldet, amj a konyhára szükséges. Sőt en­nél jóval többet is! De el­adni sajnos szinte lehetet­len, mert a heti háromszori piacozás erre kevés. Es nemcsak az idősebbek gaz­dálkodnak, egyre nő a kedv a fiatal 'házasok körében is. Meg kellene már valahogy oldani a zöldség felvásárlá­sát. Az áfész azzal érvel, hogy nem tud tárolni. Igen nagy a káosz ez ügyben, és sajnáljuk, hogy megszűnt Felsőzsolcán a kedvelt átvé­teli börze. S ha már a kereskedelem­ről van szó, Vantal Gyula folytatja. — Az ellátás nagyon egye­netlen. Szikszón, mint lát­ható, minden a központban tömörül, az élelmiszer- és műszaki boltok, s az újon­nan nyitó maszekok is ide kérnek engedélyt. Az utób­bi időben sokan morognak emiatt. És persze azért is, mert bőséges ugyan az áru­választék, de a kiskereske­dők alaposan fel is verik az árakat. — Csakhogy az engedélyt a tanács adja ki... — Hogyne — veti közbe az elnök —. de mit tehe­tünk, ha a peremkerülete­ken nincs üres helyiség. Azt már elértük, hogy italmérés­re nem adunk engedélyt, ne legyen 10 méterenként kocs­ma. Egyelőre mégsem tu­dunk az arányokon javíta­ni. Itt van például a szol­gáltatás. Kisiparosunk van már bőven, több mint száz, csak éppen rengeteg a hi­ányszakma: nincs kárpitos, bádogos, ács férfifodrász stb. Ezért szerelnénk az új lakótelepre egy ABC-áruhá- zat. A falugyűlés másik köz­ponti témája — mint meg­tudtuk — az ivóvíz volt. A nagyközségben a lakók fele csapot tekerhet a lakásban, de a vezetékek továbbépítése szintén sürgető feladat. Csakhogy ezzel egy időben sürgető a szennyvíz elveze­tése is, mert enélkül a meg­lévő hálózat vizének tiszta­sága forog veszélyben. A központban fekvő nagy ABC forgalma évről évre növekszik. — A vidékiek hozzák a bevétel . nagy részét — mondja Nagy Bertalan ve­zető. — Vidékiek? — Hát... Mi így nevez­zük a környékről érkezőket. Ha az árubőséget nézzük, talán nem is felvágás ré­szünkről ez a szemlélet. Igyekszünk, hogy ne legyen itt hiány semmiben. Az or­szág minden táját bejárom áruért, de nincs is hiány­cikk. Nézzen körül, biztosan talál olyasmit, amit Miskol­con hiába keresne! — Banán! — vágom rá hirtelen. — Banánjuk biz­tosan nincsen! — Mennyit tetszik paran­csolni? Hát ez ma Szikszó. Keresztény Gabriella A nagy forgalmú ABC-ben nemcsak a szikszóiak, hanem o környező községekben élők is szíve­sen vásárolnak. Laczó József felvételei Mllü! Szikszó ? ma Hogyan sommázzák az elmúlt éveket? A legutóbbi, januári falugyűlés kitűnő számvetésre adott lehetőséget a tanácselnök, Petró József (baloldalt) és Kárándi Imre elnökhelyettes szerint. Gyermekkorom boldo­# gító emlékei közé tar­tozik a szikszói fagy­lalt. Híre messze vidékeket bejárt, s ha alkalmanként odarándultunk, elcsodálkoz­tam azon a kettős képen is, amit a „falu” nyújtott a lá­togatóinak. A végre eső ré­szek földszintes kis házai mellett a központ lüktető forgalmán, azon a nyüzsgő életen, ami a sűrűn egymást érő boltok körül zajlott. Később persze nevezetessé vált másról is Szikszó. Oda­települt az ÁTEV, minek hírét leginkább az északi szél hordozta, s melyet a helybeliek lassacskán l'in- torgó beletörődéssel vettek tudomásul. Ha e két jellem­zőt nézzük, Szikszó az évek során mintha semmit sem változott volna. A fagylal- tos üzlete ma is virágzik, bár újabb generáció lépett a szülők örökébe, és persze működik a fehérjefeldolgozó is, jóllehet most éppen szü­netel, de erről majd ké­sőbb ... Szikszó egyébként sokut- cás település. Egyszer vala­ki vette a fáradságot, és összeszámlálta, hogy nem kevesebb, mint 82 utcája, tere, köze van, az idegen tehát még autóval is jócskán bolyonghat, ha nézelődni kíván. Fotós kollégámmal járjuk a havas, csendes, ko­ra délelőtt néptelen falut, meg-nTegálJván egy-egy épü­lő intézmény előtt, amely­hez Szöllősy István, a köz­ség párttitkára fűz kommen­tárt. A pártbizottság új épülete mellett például feltúrt kör­nyék és egy — már tető alá hozott — épület jelzi, a nyár derekára itt gyógyszertár lesz. Átadásával pedig bezár­hat a két jelenlegi, szűköcs- ke helyiség. De épül itt más, nem ke­vésbé fontos is, s ez már utunk következő állomása. A kórház- és rendelőintézet új, 150 ágyas szárnnyal bő­vül, ha minden igaz, novem­berre lesz kész. Majd kika­nyarodunk a fehérjefeldol­gozóhoz, mert a „hírhedtté” vált üzemben most neveze­tes dolgok történnek. Ta­valy szinte a földig rombol­ták, hogy jövőre — egy 1(10 milliós rekonstrukció befejeztével — újjáéledve és állítólag szagtalanul kezd­hesse meg ténykedését. — Nem is volt ilyen illat­mentes nyarunk 1948 óta, és reméljük ez már így is ■marad — magyarázza a párttitkár, majd lecsitít egy építkezésről elsündörgő fiatalembert, aki a fotózás ellen ágál, engedélyt köve­telve. Kollégámnak ma jó nap­ja van, .mert a község déli részén épülő új lakótelep házai között biciklisek füty- työgnek rá: „Ne ezt fény­képezze, hanem amikor sorban állnak a szénért a Tüzép-telepen!” Csípős hi­deg, csípős az emberek nyelve, ám most Szöllősy Istvánnak a lakótelephez fűzött magyarázata is fele­mássá sikeredik. — Fogynak, fogyogatnak ezek a telkek, a 158-nak a fele már elkelt, de ... Nem kapkodják érte a kilincset. Az emberek befelé iparkod­nak inkább, félnek az ÁTEV közelségétől. Meg aztán hi­— Ha befejeződik a fehérjefeldolgozó rekonstrukciója — mondja Szöllősy István párttitkár és megszűnik az „illat”, talán job­ban fogynak majd a község déli részén a házhelyek is... ányzik a víz, és az út sem a legtökéletesebb ... Szikszón tehát a kép ma is kettős, minthogy kétlaki életet él az itteni emberek zöme is. A legtöbbjük Mis­kolcon dolgozik, ami ugyan nincs messze (17 kilométer), de hát mégis menni kell. Szerencsés az, aki az álla­mi gazdaság, vagy a téesz melléküzemágaiban, netán a sütőüzemben, illetve a ma­lomban kap munkát. Az is szerencsésnek mondhatja magát, aki nemcsak helyben dolgozik, hanem a í'aluköz- pontban lakik, s így szin­te semmiért nem kell ku­tyagolnia. Nem is csoda, hogy a benti házhelyek el- fogytával lankadt valamics­két az építkezési kedv. De erről már a tanácshá­zán beszélgetünk Petró Jó­zsef tanácselnökkel, Kár­mándi Imre elnökhelyettes­sel, s a fiatal vb-titkárral, Vantal Gyulával. — Hosszú évek óta nem­igen változott nálunk a lé- lekszám (6200), s annak mostanig két oka volt — kezdi az elnök. — Elfogytak a házhelyek, másrészt sokan elköltöztek innen, idegen­ben keresve munkalehetősé­get. Ezért nagy eredmény az új lakótelep, még akkor is, ha van néhány szépség­hibája. Én a legnagyobbnak azt látom, hogy nem lettünk városkörnyéki település, hi­szen az azzal járó telekvá­sárlási kedvezmény kapó- sabbá tette volna a házhe­lyeket. Hát, ebből sajnos már kimaradtunk... — Hogyan sommázná az elmúlt éveket? — Ügy érzem, a legutób­bi januári falugyűlés na­gyobb számvetésre is lehető­séget adott. Miben gyara­podtunk, és mi az, amire szükség van? Nézzük csak. Már egyműszakos lett a. fa­luban hál’istennek a taní­tás, és egyetlen óvodai ké­relemre sem kell nemet ka- nyarítani. Jól emlékszem még 1980-ra, amikor a je­lentkezők felét elutasítot­tuk. Elkészült egy legalább 20 évig minden igényt kielé­gítő körzeti orvosi rendelő, egy új OTP-fiók is, és ha­marosan itt lesz ugye a nagy gyógyszertár is ... — És amire szükség van? Banán és fagylalt Szolgáltatás — nyereségesen flz érdekeltségben buzog az erő Nagyon sok vád érte még néhány évvel ezelőtt is a kazincbarcikai Sajómenti Ipari Szövetkezet szolgálta­tó részlegeit, a rádió-tv szerelőket, a háztartási gé­pek javítóit, kiváltképpen az üvegező- és képkeretezőket, de még a lakáskarbantartó­kat is. A szolgáltató részlegek többsége veszteséges is volt mindemellett. Egy ideig be­le is nyugodott a szövetkezet vezetősége a veszteségekbe, hisz' a tőlük sokkal nagyobb profil tiszta szolgáltatóüze­mek. vállalatok is kijelent- gették sűrű sírások közepet­te, hogy Magyarországon nem lehet megélni a szol­gáltatásból. Aztán gondoltak egy merészet itt Barcikán és 1988-ban a lakáskarbantar­tóknál létrehozták az első kisvállalkozást: a 15 fős rész­leg önelszámoló egységgé ala­kult. Anyaggal és járművel segítette őket kezdetben a szövetkezet, mint ahogyan később a rádió-tv szerelők és háztartási gépjavítók is meg­kapták a kellő anyagi támo­gatást. Aztán következtek az üvegezők ... Igaz, nem kis anyagi ráfordítás szükségel­tetett ehhez, de az évek iga­zolták, megérte. Az önelszámoló egységek jelenleg önálló fejlesztési alappal is rendelkeznek, munkájukkal elégedett Ka­zincbarcika lakossága, ma már a városkörnyék, a von­záskörzet lakossága is, mivel az ő feladatukká vált a kör­nyező községekben is elvé­gezni a javító-szerelő mun­kákat. Ezt úgy oldották meg, hogy minden községben te­lepítettek egy-egy szobányi, többnyire „pincényi” kiren­deltséget. Veszteséggel dolgozott a szövetkezet faipari részlege is. A többieknél szerzett ta­pasztalatokra alapozva, né­hány napja itt is kisvállalko­zók dolgoznak, a 12 ember átalánydíjas elszámolási rendszerben gyártja a Bel­ügyminisztérium számára a különféle munkahelyi búto­rokat. Hogy jó legyen az „in­dulás”, kedvező a start, a a nagy közösség új gépeket vásárolt a faiparosoknak és egy jó képességű üzemmér­nököt is leszerződtetett. Nincs megoldva még a kis műanyag-feldolgozó ügye, nem úgy mennek itt még egyelő­re a dolgok, ahogyan a többi helyen. Mindenképpen aktu- 'ális ennek a részlegnek a rendezése, mai küszködése miatt nem szabad lemonda­ni róla, hiszen a szomszéd­ban a Borsodi Vegyi Kom­binát, az alapanyaggyártó. BVK-s anyagokból készíte­nek itt különféle vízvezeték­elemeket. Szállítási költség nem terheli a szövetkezeti műanyag-feldolgozókat é.- olyan jó a kapcsolat, hogy az anyagszállítás esetleges kor­rigálása is csak egy telefon­ba kerül. Az érdekeltségben buzog az erő, fogalmazza meg Kréti József, a szövetkezet elnöke. A Sajómenti Ipari Szövetke­zetét a kisvállalkozási forma ébresztette rá erre a régi igazságra — igazából. Az­előtt is élt természetesen az érdekeltségi rendszer, de gyermekcipőben tipegett. Az önelszámoló egységek ered­ményei új lendületet adtak a 11 szakmából álló vasas- részlegnek és a konfekció­üzemnek is. Főként a kon­fekcióüzemnek, hiszen a „vasasok” évek óta a szövet­kezet biztos bástyáját alkot­ták. Tavaly is mintegy 15 millió forint értékű munkát végeztek — csakis egyedi megrendelésre. Különleges acélszerkezeteket gyártanak a legnagyobb borsodi vállala­toknak, így a DIGÉP-nek, az ÉRV-nek és másoknak. A koníekcióüzem egy idő­ben „rossz lóra tett”, olyan vállalattal kooperált, amely — nincs rá jobb szó — ki­használta. A kapcsolatot két évvel ezelőtt fölszámolták. Azóta pendül a varroda! Elő­ször is: új gépeket szereztek be és jól megnézték, milyen varrógépeket, gomblyukazó és gombfelvarró gépeket vá­sároljanak, jól tudták, csak a szegény ember engedheti meg magának az olcsó árut. A korszerű gépekhez korsze­rű szaktudás is szükségelte­tik: évente indítottak to­vábbképző tanfolyamokat, megszervezték a szakmun­kásképzést — volt elég je­lentkező. vállalkozó szellemű asszony és lány. Mára már ideális a szakmunkások és betanított munkások aránya, és speciális szakképesítésű mérnököt is sikerült „elcsá­bítaniuk” ide. Egy olyan fiatalt, aki most került ki az iskolapadból és ..szárnyai” vannak. Őszintén reméljük, nem törnek le a szárnyai, mert éppen most kapott szárnyra az üzem is. Két évvel ezelőtt 800 ezer forint értékű bér­munkát vállaltak és teljesí­tettek, mintegy bemutatko­zásképpen az NSZK-beli El- kont cégnek. Ugyanekkor — már megválva a rossz emlé­kű vállalattól — 10 millió forint értékű árut exportál­lak a Szovjetunióba. Egy évvel később, tehát tavaly már 2,4 millió forint érték­ben dolgoztak az Elkontnak — annak teljes megelégedé­sére és egymillió forinttal emelkedett a szovjet export is. Tavaly „dobbantott” a szövetkezet: az idén már 6 és fél millió forint értékben végeznek bérmunkát és a Szovjetunióból 15 millió fo­rint értékű árura érkezett megrendelés. A szovjet meg­rendelés és a nyugati bér­munka — ha növekszik, egy- nevezőjű siker. Jól tudjuk, régen lejárt az a világ, ami­kor a szovjet kereskedők csak azért vásároltak meg külföldön konfekciót, mert kevés varrónő volt abban a hatalmas országban. Az orosz, ukrán, lett, észt... nők ma már a divatra, a minőségre figyelnek — ma már meg­tehetik. A szépérzék pedig a vérükben van. Ehhez kell tudni jól alkalmazkodniuk a magyar exportálóknak. Ha megkérdezzük Kréti Józsefet, miből merítik az asszonyok az erőt ehhez a lehetőséghez, az érdekeltség­gel válaszol. A keleten és nyugaton egyaránt elismert minőségi munkát végeznek az asszonyok, hiszen, mint mondja, bár még csak a kez­detnél járnak, de egy szok­nya, egy blúz sem jött visz- sza. Ügyesek! És a tehetség sokszor nem is éri el ugyan a teljesítménynormákat, de ha a kettő ötvöződik, annak eredménye van. Lévay Györgyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom