Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-15 / 62. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. március 15., péntek Felirat a Nemzeti Tanácshoz, amelyben magyar nyelven tudó parancsnokokat kérnek a nemzetőrséghez. 1848. március 15-ét ünnepeljük, a polgári forradalom első napját. Felidézve a forradalom és szabadságharc napjait, a .ma embere az emlékezés mellett a korunknak szóló tanulságokra is kell, hogy ügyeljen. Március 15-e pesti eseményeiről a szemtanúk elbeszéléseiből hamar értesült megyénk és Miskolc. Ilyen szemtanú volt az országgyűlés két megyei követe, Bük Zsigmond és Szemere Bertalan. Április 12-én kelt utolsó, összefoglaló jelentésükben az események pontos leírása mellett érzelmeiket is igyekeztek hűen tolmácsolni a megye közgyűlésének-. Az ünnepnapon, a tanulságokat keresve, 'hasznos lehet őket idéznünk: „A hajdan kor a jelen időkig azt vallá igaznak, s históriai alapon vallá, mikép a nemzetek életében évtizedek néha évszázadok, csak egy pillanat; most egy másik igazság tört utat ama régi igazság mellé magának, miszerint a nemzetek néha pillanatokban századokat élnek keresztül; s eme igazságnak világosabb bizonyítványát a história fel nem .mutat azon-néhány heteknél,,mellyék legközelebb fejünk felett tör- ténetdúsan repültek el. Fél Európát villanyozták keresztül a szabadság mozgalmai ! E mozgalmak megrázták a régi álladalmak százados kötelékeit; mindenütt egynemű, egy irányú, mondhatni ugyanazon követelések fakadtak, merültek fel a népek kebléből, kérettek, kö- veteltettek a koronás főktől! S lett a jelen idő, egy tökéletesen új életnek, egy új alakú világnak Teremtője ... Ezen események megrázkódtatták hazánkban is az ős alkotmány épületét, mely szűk vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott új nemzedéket... a szabad sajtó, a népképviselet. a községi rendszer, a független magyar felelős minisztérium iránt alkotott törvények által oly alapot rakattak le, mellyeken a nemzet közszabadságának és boldogságának legdíszlőbb épü® lete biztosan emelkedhetik. különösen a törvény által esküvel kötelezve felfegyverkezett honooleároknak, a nemzeti őrseregnek oltalma alatt. Azonban nagyot- hibáznék, ha valaki azt hinné, hogy a munka már be végeztetett; a törvények meghozatala csak puszta szó, vagy írott betű. és a törvények életben léptetésének nehéz munkája még hátra van, számtalan magán érdeket áldoztunk a haza közjaváért, hogy a haza közboldogságából, a közszabadságból mindnyájan részesüljünk ... Európa népei a szabadságban egybeolvadtak. A szabad népek egymás ellen harcot nem folytathatnak, mert a szabadság győzedelmeinek gyümölcsei nem a csatatéren, és nem a meghódított népek rabláncairól, hanem a magán tűzhely körül szedetnek, hódítás csak a zsarnokok nyeresége; mert rabigába görbíti a népeket, azon egy úrnak kénye alá, kinek a hódító nép szinte rabszolgaként hódolt... Magyarország a legközelebbi események által Európa civiHsait, és -szabad népei között fontos helyet foglalt; hogy ezen 'helyet betöltse, egyetértésre van szüksége, s egységre, mely által erős legyen; és rokon- szenvre, mély által támo- gattas-sék; mindaz ki egyetértés helyett visszavonást, összeolvadás helyett, egymás ellen küzdést, kibékülés helyett viadalt, csend-rend helyett zavart, törvény tisztelet helyett erőszakot hirdetné, árulója a népszabadságnak, titkos ellensége a függetlenségnek, rablója a polgárok boldogságának, hív- telen fia a hazának, hívte- len jobbágya a királynak, ham,is próféta ki a jelen nemzedék káijhozatát, az utókor átkát vonja fejére, s a bűnös lakolni fog. A rokon- szén vet felgerjeszti a szabadság érzete; táplálni és megerősíteni az érdekegyság fogja ... Hazánk határai között sokféle nyelvű népek tanyáznak; de van egy alap. melyen ezeknek különböző nyelv érdekeit egyesíteni lehet; ez az alkotmányos szabadság, mely a különböző nyelv és népfajokat, a pol- gárzati közös nemzetiségben egyesítheti... Erőt egyesség ád — egyenetlenség felbontja a legerősebb országokat. Isten világosítson fel bennünket, hogy egyesek és az egyesség által erősek lehessünk! Hogy fel virágozhassák a szabad polgár nép, s dicső, nagy és hatalmas legyen a Magyar nemzet, mind örökké! A világ végéig!” Megszívlelendő gondolatok. Seresné dr. Szegőfi Anna Könyves ankétok után - Abaújban Abaújban, Encsen és vonzáskörzetében, ma is a mezőgazdaság játszik domináns szerepet. Az itt -élő. embereknek a föld jelentette az életet, amelyet mostoha körülmények között, szinte emberfeletti küzdelemben műveltek. szerény eredménnyel. Az utóbbi évek kimagasló termésátlagai sokféle okra vezethetők vissza. A korszerű gépekhez, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásához nemcsak jól képzett agrárszakemberekre volt szükség, hanem arra is, hogy ezek az ismeretek a mezőgazdaság dolgozóinak természetesek legyenek. Többek között ezért is fordítanak mindig nagy gondot Abaújban arra, hogy a szakmai ismereteket propagálják. A mezőgazdasági könyvhónap nemcsak szokásos, hanem rangos rendezvénysorozat is e területen. Az idei alkalmat is jól kihasználták e táj mezőgazdasági szakemberei. A neves előadók közül említsük meg ezúttal dr. Sipos Aladárt, akadémikust, az MTA Közgazdaság- tudományi Intézetének igazgatóját, aki az élelmiszer- gazdaság szerepéről szólt. A kertbarátok két ankéton. is megtöltötték az előadói termet Encsen és Göncön, ahol dr. 'Bálint György — a népszerű Bálint gazda — a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztőknek adott hasznos tanácsokat. A vegyszerek, a műtrágyák, a növényvédő szerek alkalmazásálról és hatásáról szólt dr. Helmeczy Balázs, a biológiai tudományok doktora Vitmányban. Krasznokvajdán pedig a kedvezőtlen adottságú agrártérségek perspektívájáról szóit dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója. A találkozók mind látogatottak voltak. Az ilyen találkozók sikerének az egyik titka: olyan szakembereket hívni a beszélgetésre, akik a hallgatóságot érdeklő témáról valóban tudnak újat mondani. A mezőgazdasági könyvhónapon — a városi pártbizottság kezdeményezésére — a városi könyvtár pályázatot hirdetett a termelőszövetkezetek történetének megírására. A három legszínvonalasabb munka Krasznok- vajda, Encs és Hidasnémeti termelőszövetkezetének mezőgazdasági nagyüzemmé válását mutatja be. A szerzőknek, Tolnai Attilának, Urbánné Tóth Editnek és a Dezső Lászlódé—Bodnár Gel- lért szerzőpárosnak jutalmat adtak át. Negyedik alkalommal rendezik meg a 'Borsod megyei szakközépiskolák kórusainak találkozóját. A bemutatóknak ezúttal a miskolci egészségügyi szakközépiskola ad helyet hétfőn, március 18- án. Kilenc szakközépiskolai kórus mutatja be műsorát a délelőtt 10 órakor kezdődő találkozón, amelyen részt vesz Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző is.- A találkozó záróakkordjaként egyébként a részt vevő kórusok közös előadásában felhangzik Szokolay: Már csak a dal! című kórusműve — az összkart maga a szerző vezényli —, amelyet a Miskolc városi Tanács felkérésére, erre a találkozóra írt. Szokolay Sándorral egyébként hétfőn este 6 órai kezdettel találkozót rendeznek Miskolcon, a megyei II. Rákóczi Ferenc könyvtárban. A Filmnapok falun zárása Eszmén A vörös grófnőről A Filmnapok falun rendezvénysorozat február 25-én kezdődött borsodi láncolata véget ért. A diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház mozijában szerdán, március 13-án zsúfolt nézőtér előtt díszelőadásban mutatták be Kovács András A vörös grófnő című kétrészes filmjét, majd az esti órákban alkotó-közönség találkozót tartottak az intézmény előadótermében. Az eszmecserén is igen sok érdeklődő jelent meg, sokan szorultak az előtérbe is. A találkozóra, amely egyben a Filmnapok falun borsodi záró rendezvénye is volt, eljött Kovács András filmrendező, Újhe.lyi János, a Dialóg Filmstúdió fődramaturgja, ott volt Körtvélyessy Zsolt színművész, a film egyik szereplője. Az alkotók és a nézők eszmecseréje igen jó hangulatú, lelkes volt és a nagy érdeklődést jelzi, hogy tegnapi lapunk zártáig be sem fejeződött. A közvetlen eszmecserében sok néző fejtette ki véleményét, s a filmen túl többen beszéltek az ábrázolt korszaknak a mához szóló tanulságairól is, továbbszötték a műből sugárzó gondolatokat. Kedves epizódja volt a beszélgetésnek egy idős férfi felszólalása. Elmondta, hogy a Károlyi-féle kápolnai földosztásnak a filmbeli hitelességét igazolni tudja, mert gyermekként ott volt, apja — uradalmi cseléd volt - szintén kapott a földből, s ő maga is látta Károlyi Mihályt és feleségére, Andrássy Katinkára is emlékszik. Az alkotók részéről mindhárman sok érdekességet mondtak el a film készítésének történetéből, számos hasznos adalékkal gazdagították a részvevőket. A Filmnapok falun sorozat Borsodban véget ért, az országos Sorsforduló akció azonban nem. Ennek keretében kerül sor a közeljövőben a forradalmi ifjúsági napok filmprogramjára, a kongresszust és a felszabadulást köszöntő filmes rendezvényekre. z történet Az esők mosta fák a szürkületben fényesen csillogtak. Tar ágaik mint megannyi segélykérő karok nyújtogották az ég felé magukat. A november végi napokon, a levelek már holtan feküdtek a földön. Répáshután zsúptetős gömbölyű házak bújtak meg a kis völgyecskében. Akkoriban sokan kóboroltak az úttalan utakon, ki hazafelé tartva, ki hazulról elfelé, ahol senki sem keresi. 1849 november vége felé járt, amikor annyi fényes nap után elkövetkezett a sötét Világos és tele volt az ország bujdosó katonával. Négyen tartottak hazafelé a Bükk hegységen át. Egy csapatban szolgáltak: a miskolci V. ezred 22-es zászlóaljánál. Vezetőjük Vályi Gyula valamikori székesfehérvári kispap, azután honvéd őrmester, most meg bujdosó. Hárman idevalósiak: Kispál Jóska jobbágy volt Diósgyőrben valaha, Demeter Ferenc kocsigyártó, és a szénégető Gál Lajos, az répáshutai. Utoljára még együtt szándékoztak megpihenni a szénégetőkunyhóban. Azután már Diósgyőr, az uradalom következik, meg Miskolc, ahol talán várják a másik kettőt, talán nem. Csúszós az avar, rongyos a lábbeli. Nehezen szedik a lábukat. Szótlanok mindnyájan, csupán nehéz húzó lélegzetük hallik és párázik a ködös levegőben. Kispál Jóskának, ennek az alig embernek, sípol a tüdeje és sokszor meg kell állniuk, hogy azt a rettenetes ugató köhögést, amit vérköpés kísér, kiugassa magából. Három medáliája van, meg két sebesülése. Ennyit szerzett be alig két év alatt. Vályi Gyula szerint ölüljenek, ha hazaér. De csak halkan-súgva mondja, a többinek, bár tudja azt Kispál is. Elérték a kunyhót, száraz rozsét is találtak, itt Gál Lajos elköszönt tőlük, ő bement a faluba a családhoz ... Sötét is lett, csak a faszén parázslót! reggelig. Hajnalra elállt az eső, még pirkadatkor elindultak Diósgyőrnek, keresztülvágva a hegyeken. Kispált két oldalról támogatták. Mindig szomjas volt. A belső láz talán utolsó nagy csatáját vívta már a szervezettel, véres cafatok köhögődtek fel a torkán. Az alig néhány kilométernyi utat négy óra alatt tették meg. — Hagyjatok ... hagyjatok itt meghalni... — nyöször- gött Kispál a rohamok között. — Még ma az ágyadban leszel. Élned kell, érted Jóska? Élned! — kiabált rá Demeter. Ezek a szavak pár percre életet öntöttek belé. Beértek a vár mögé, át a rozoga Szinva-thídon, amerre Kispál már csupán mutatni tudott. Az asszony alig ismert emberére, a két mezítlábas csemete meg ijedt arccal bámulta a három rongyost. Letették a dikóra, az asszony akkor kezdett magához térni és sírni kezdett. — Ne sírjon — mondta Demeter. — Főzzön neki hársfa teát mézzel! — Azután elmentek, most már csak ketten. Demeter nem ment egyenesen bemenni városába, a határban elköszönt Vályitól és kerülővel Bükk- szentlászló irányába surrant. Vályi is vele tartott, a kőbánya irányába ment, így ért be Hejőcsabára. Megkerülte a várost, ki tudja mi van most ott? Hejőcsabán akkor három vízimalom volt. Az utolsóba, Szirma felé a legutolsóba kéredzkedett be, Sípos János molnárgazdáihoz éjszakára. Feleségét Ka- csándy Katalinnak hívták. Szívesen fogadták a kivert katonát. Sípos gazduram nagyon jó ember volt. Két napig bújtatták. Vályi tovább már nem mert maradni, nehogy bajt hozzon rájuk. Az utolsó este szalonnázás közben azt mondta Sípos gazd- uramnak: — Hallja gazduram, magát szereti a magyarok Istene. Ügyes-kedves-takaros menyecskét adott a maga számára. Ha én egyszer fészket verhetnék, megkeresném az asszonya párját... — Kacsá.ndy Katalin nagyon belepirult az efféle beszédbe, de azután minden abba is maradi. Hajnalra Vályi Gyula eltűnt. Bujdosott a Felvidéken át, azután át a Dunán, le Székesfehérvárra. Anyja, Vályi Jánosné inspektor özvegye az udvart söpörte, mikor a rongyos honvéd beállított a kis házba. Lehajolt és megcsókolta az anyja kezét. — Megjöttem, édesanyám — szólt halkan. Az asszony dermedten nézett rá egy pillanatig, majd kőkemény arccal visszahúzta a kezét. — Én magát nem ismerem- — mondta fagyosan. — De édesanyám, én vagyok a fia, az egyetlen, a fia... — Nem ismerem! — szólt az asszony. De anyám, ha nem ismer meg az arcomról, ismerjen meg erről a gyűrűről, melyet még kegyelmed húzott az ujjamra — mutatta jobb kezét a fáradt katona. — Én a fiamat csak papnak ismerem, fehér karingben, imakönyvvel. Rongyos katonának nyitva a kapu, amerről jött! — S szikár karját mereven nyújtotta a kitárt kapu felé ... A rongyos katona kitántorgott azon ... Ment, ment lefelé a macskaköveken fáradtan és bódultán. A Koronázó-templom előtt megállt. Fehér karinges kispapák vonultak be ima- könyvvel a kezükben. A rongyos katona ott állt' és nézte őket... azután megfordult és kisietett a városból. Űjra a Felvidéknek vette útját. Három év múlva került, most már saját nevével újra Hejőcsabára. Felkereste a Sípos-malmot. Csak az özvegyet találta ott, Sípos János gazduram meghalt, özvegye: Kacsándy Katalin élt. Megesküdtek. Egy ideig Hejőcsabán volt segódjegyző, majd 1858-ban megüresedett egyszerre két helyen is a jegyzői állás, Hejőcsabán is, Szirmán is. Ö a csendesebbik Szirmát választotta. (Vályi Gyula igazoló irata — obsitlevele — tulajdonomban van.) Bobkó Gyula Kórustalálkozó Miskolciul
