Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

Dudla Józseftől megkérdeztük, hogy hol szeretne élni, ha munkája, hivatása, lakása nem kötné Miskolchoz. Az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára őszintén bevallotta, hogy ezen még sohasem gondolkodott. A gyermekkori eszmélés évei, a diákcsínyek, a szerelem és a pályaválasztás sorsfordulói, a mozgalom mozgalmas esztendei mind-mind idekötik. Számára Miskolc a város, az egyetlen létezési forma, a lehetőség és a cél. Nem vágyódik el innen, itt akar élni és jobban élni.

A kérdések csokra sokszálú kérdés-virágból kötődött. Milyennek látja a várost? Mivé lett, s mivé lehetett volna Miskolc? Mi változott az elmúlt öt esztendőben az Avas alján? Az egyetlen feleletté kerekedett sok választ a konkrét kérdések és megjegyzések nélkül közöljük.

SZELLEMI KORSZERŰSÉG

— Miskolc hagyományos munkásváros. A munkásság súlya, belső rétegződésének változásai, társadalmi célkitűzéseink, gazdasági szükségleteink mind azt igénylik, hogy a munkásság helyzete, hangulata, perspektívája iránt fogékonyak, érdeklődőek legyünk. Ez nálunk hagyomány is. A gazdasági élet vátozásai főleg a nagyüzemi munkásságot az átlagosnál erőteljesebben érintették. A nehézségek körükben helyenként nyugtalanságot, perspektívát- lanságot eredményeztek. Szemléletük, magatartásuk a korábbiaknál differenciáltabb, esetenként szélsőséges megnyilatkozásaik is vannak, de a szocializmust elfogadva, igényelve, jobbító szándékúnk. Az elmúlt időszakban sokat vállaltak, a munkahelyeken, a közéletben becsülettel, elkötelezetetten dolgoztak, helytálltak. A kompromisszumok keresésekor nem akarjuk leszűkítve értelmezni a munkásérdeket, hanem azt kívánjuk elérni, hogy a szellemi életben a gondolkodást a mun- kásszemlélet hassa át.

Ez nem idegen a várostól, hiszen a hagyományos műszaki kultúra elválaszthatatlan a technikát kezelő embertől. Éppen ezért a tudományban elért eredményeket jogosan érezzük a munkásság sikerének is.

A város mai — jövőbeli fejlődését megalapozó — helyzetében sokféle — pozitív és negatív — jelenség megtalálható. Mi arra törekszünk, hogy az anyagi gondok szorításának, a fizikai avulásnak szellemi korszerűséggel álljunk ellent.

MÉG MINDIG A LAKÁS

Az országostól eltérő, nehezebb helyzetben van a város a lakásépítés területén. Már az indulásnál hátrányban voltunk. A várost jellemző kereskedelmi tőke építkezés helyett gyorsabban megtérülő akciókhoz kezdett, ezért híján voltunk jelentősebb középületeknek és lakásoknak is..

Bár ma a város lakásállománya 70 ezer fölé emelkedett, és a lakások kétharmada a felszabadulás után épült, a lakáshiány (a 100 lakosra jutó igénylők száma) még mindig itt a legmagasabb 4,8 (Budapest 2,7). A nyilvántartott 11 ezer lakásigény közül í)ü százalék első lakásigény. 5500 igény, 10 ezer fő abba a kiemelt kategóriába tartozik (fiatal házasok, sokgyermekes családok, gyermeküket egyedül eltartó szülők), akik problémáját a kormányprogram szerint országosan 108(1 végéig meg kell oldani.

Miskolcon ez a célkitűzés nem teljesíthető. A legdöntőbb ok, hogy az épülő állami lakások mennyisége az utóbbi időben kritikus szintre csökkent. (Évente alig 500

Dudla Jóelmondja

épül,

il!'(

sem teszi ki. í például szanálás

III

ek 7 százalékát 6i feladatok —

is csak körülbelüL^ka°juT) °Mnek A VII. ötévesJikbaVa fesrfilt- seg erosodese ' Simításaink szénül az igények ■ k majd 15 ez_ rét, amely m. 5 ^ embert enni. Az alapy Sst _ a án. erő szín ten tart# _ az állami lakásépítés men« lsében látjuk.

Nem ez az egigy(l.| Saj;it erő- feszttesemke is iük A miKán- lakas-epites IVyItervidöszak 18_ i százalékos százalékra nőve tűk. Javított« gazdálkodás rugalmasságai, ai lua évről évre emelkedik. No ,losztás tarsa- da Imi előkészíti nőrzésél A nyolcvanas; sreiieszt(jsi koncepciójának len ogy a népesséB. növekedést lel* z agglomeráció bekapcsolásává! Ue.sítsük a várost a népesség ében, és az így

felszabaduló es<

minőségi fejlesztésekre ford!

A következő «nt kellett figyelembe venni:

1. A város j1 ‘’•közöket kapoti továbbra is. feji tát tovább folytatódhatott. de (;i infrastruktúra fejlesztése ebb állami ráfordításokkal tini Az V ötéves tervben U 8,7 milliárd forintot használj nács, és ennek 8(1 százaléka a1 «lárulás, illetve bankhitel volt. !Ves tervre 6 8 milliárd forint tehető (20 százalékos csökken bői már a tervek szerint is 1 jót kellett volna ■táját erőből c> gazdálkodó egységektől el ötéi' ^legesen pedig

8., 84-ben <á 'Ozzájárulás jóval 00 százalék1 U.

2. A legfont sadaiompolitikai 1 eszul tségeket 'tézményhálózat, közművek, töd íés) tompítani kellett, és meg* 1 újabb feszültségek keletken '0 elmélyülését (például a ded Nyzet változása

következtében «szségügyi ellátás területén). Eltartás volt a cél a kommun a túlnyomó részében és a kutatásban.

Új elem volt hügy az új fejlesztésekkel eg feladatként kezelte a meglevők állagvédelmét, karbantaf jjtását. A város esztétikai, erk« 'riek megbecsülését, a megle''1 Pékek óvását és okos hasznosít« "önböztetten kívántuk kezein1,« önkéntes társadalmi mozgnj l!>yédők gyarapító buzgalma k1 ''linket, bár olykor konfliktus« * de ezt szívesen vállaljuk.

ÉRDEKEK

A városi l’T. fokozott érzékenységgel ke«:ált időszakban a

Minden Miskolchoz köti. Szereti és szeretni tanítja ezt a várost.

a várospolitika kérdéseit. Erre kötelezte a feszültebb, ellentmondásosabb helyzet, a:-, érdekütköztetések sora, az érdekegyeztetések fáradságos küzdelmei, és a jövőért viselt felelőssége. Folyamatosan figyelemmel kísértük a lakosság véleményét, közérzetét, ösztönöztük a területi érdekek magasabb szintű képviseletét, a várospolitikába való közvetlen és közvetett érdemi beleszólást. Ez is hozzájárult, hogy az „ipari város”, a „munkásváros” elnevezések máig Miskolc egyoldalú szellemi életét és a tágan értelmezett kulturáltság hiányát jelentik a közvéleményben, és ez nehezen változik. Ebben a kritikában sok a jogos elmarasztalás, de azt is látnunk kell benne, hogy a pozitív változások, a kiemelkedő szellemi értékek kellő propaganda híján nem jutnak el a köztudatba — se Miskolcon, se országosan —, s ezért a város megítélése a valós képnél sötétebb.

Összességében az elmúlt öt év fejlődését pozitívnak tekinthetjük. Az anyagi eszközök kisebbek voltak, a város azonban — a korábbiakban megszokottnál ugyan szerényebben, de fejlődött. Az anyagi gyarapodás mérsékeltebb volta néhány területen tarthatatlanná tette helyzetünket. itt mindent elkövetünk a kimozdulás érdekében. Az életkörülmények nagyobb részét tekintve azonban a többi megyei városhoz viszonyítva sem kell panaszkodnunk, csak .tudni kell élni a lehetőségekkel. És ebben van igazán nagy, értékes, sokat ígérő fejlődés. A város polgárainak fejében, szívében más ma már ez a város. Többet és másként törődnek vele állami vezetői, az illetékes vállalatok, üzemek. Ezt látva, jobban magukénak érzik az emberek, s olyan forrásokhoz jutottunk el, amelyek többet érnek, mert tartósabbak, mint a milliók.

Érezzük azt a felelősséget is, amelyet mint megyeszékhely, a terület lakosságának ellátásában játszunk. Igényesen, a helyi és a nagyobb közösség érdekeit egyszerre érvényesítve készítjük a jövőre vonatkozó terveinket. A város fejlődésében nemcsak a mi munkánk testesül meg, hozzájárul ehhez az egész megye — s ezért jogosan vár is cserébe valamit. Ha Miskolc híre jó az országban, az Borsodét is minősíti.

Színek és vonalak

Szinte minden megyében találhatunk képzőművészeti telepet, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Miskolcra az átlagosnál jobban figyelnek mind a szakma, mind a nagyközönség berkeiben. Bizonyítja ezt az országos rangot kivívott és azt a mai napig tartó grafikai biennálé, ami 1961- ben vonultatta fel először az ország grafikusművészeinek legkiválóbb alkotásait és azóta minden második esztendő végén találkozhatunk a „termés” legjavával. A kezdeti évek rangját és színvonalát olyan alkotók adták meg, mint a már elhunyt Kondor Béla, Csohány Kálmán és szű- kebb pátriánk szülötte: Lenkey Zoltán.

A maiak közül a Kos- suth-dijas Feledy Gyula tisztelte- meg jelen összeállításunkat egyik legújabb munkájával.

Made in Miskolc

Azaz: készült Miskolcon. És itt nemcsak a békával bokrétázott, híres-neves miskolci kocsonyára gondolunk. Amikor a harmincas években két aviatikus (Kaszala és Lampich) megnyerte a római repülőversenyt, távirat érkezett a kohászati nagyüzem címére: „Diósgyőri acél és magyar akarat győztek!”

Az újabbkori .miskolci remekek listája sem szerényebb. A hajdani Márta- bánya épületében a földrész legnagyobb egérfogógyárát rendezték be. Az elefánt védjegyes termékek sok országba jutottak el. Most festékes és sajtos dobozokat gyártanak itt. A cég (a Miskolci Vasipari Szövetkezet) azzal is .dicsekedhet, hogy fővállalkozóként ők készítik és szerelik össze a Nehéz emberek című filmben is szereplő, nagy vihart kavart Heller—Forgó-féle hűtőtornyokat. A Besenyői úti drótgyár is büszkélkedhet tucatnyi országban szabadalommal védett termékkel. A D4D felségjelet viseli a speciális igényeket kielégítő laposkötéi, s az elektromos távvezetékek tervezését, gyártását, fel- használását forradalmasító Korai-kábel. A Medicor miskolci gyárának táskadiagnosztikai műszerei szerte a világon ismertek, de a tervezők és konstruktőrök már sikerrel próbálkoznak a lézertechnikán alapuló gyógyászati eszközök előállításával. És ne feledjük: diósgyőri sínen

kattognak azok a vasútke- rekek, amelyeket a kohászat acéljából a gépgyár készít.

Feledy Gyula lajza

is törté

oreaeKr

Ügy hozzátartoznak ők a városhoz, mint az Avasi- kilátó, vagy a villanyrendőr. Részesei a történelemnek, s szereplői a napi történéseknek. Szobrot nem kaptak, utcát nem neveztek el róluk, arcképükkel bélyeget, bankót, plakettet nem díszítettek. Nagysorsú emberek ők, életük irigylésre méltóan mozgalmas volt. Nyugdíjasok, de a nyugdíjban is nyughatatlanok.

A 65 éves Monos János a pártbizottság januári ülésén vette újra (s az elmúlt esztendőkben ki tudja hányadszor már?) védelmébe a szenet. A korán temetett fekete gyémánt ismét a régi fényében ragyog. Fényes Tibor, az LKM propagandistája tavaly ment nyugdíjba. A törzsökös gyáris- tákal keresztnéven szólítja ... Kiderült, hogy 12 hónap „nyugalom” után kicsi lett a lakás, nem adott elég elfoglaltságot Hobbi kutya sétáltatása és a lyukói kert. Hívták, hát visz- szamegy a gyárba. Hegyi Imre (a megyei népfront titkára volt) sokkal inkább dicsekszik, mint panaszkodik. Semmivel nincs kevesebb dolga, mint azelőtt. Igaz, a megbízások, amelyekkel barátai, tisztelői, volt választói megkeresik, másak. És aki a közérdek

képviseletére vállalkozik, az hiába hagyja ott a hivatalt.... Ingázik Miskolc, Budapest, Bogács és Tisza- ladány között. Dr. Imre Ferenc, a December 4. Drótművek igazgatója szépen búcsúzott a gyártól, magas kitüntetést kapott. A cég is, ő is, sikerei csúcsán volt, amikor 62 évesen nyugdíjba vonult. Az üzemmel a felszabadulás után jegyezte el magát. Megtanult oroszul, hogy hozzáférhető legyen a szak- irodalom. Aztán elsajátította a német és olasz nyelvet is, hogy a vevőkkel tárgyalni tudjon. Orosz Kálmán, már régen túl a hetvenen és a nyugdíjas koron, még mindig aktív dolgozó. Búza téri motor- szerelő műhelye nemcsak a beteg gépek Mekkája, hanem emlékidéző zarándok- hely is. Tagja volt a MOKAN-nak, részt vett a diósgyőri gépgyári béketüntetések megszervezésében, fegyverrel harcolt a város felszabadításáért.

Csodáljuk őket, s kicsit talán irigykedünk is. A nagy események tanúi, cselekvő részesei együtt nőttek a várossal. Persze, ők is változtak közben, de változtattak is, s jelet hagytak abban a világban, amelynek egyik fixpontját úgy hívják, hogy Miskolc.

Készítették: Brackó István és Szendrei Lőrinc.

Diósgyőri |ó szomszédok

Már sláger is született az acélvárosról, Miskolcról. Az acélváros megnevezés mögött egyértelműen Diósgyőrre gondolunk. Diósgyőrre, ahol két — nép- gazdasági lag is kiemelkedően fontos — ipari központ éli jószomszédi kapcsolatban mindennapjait.

Egymásrautaltság, közös feladatok — ez jellemzi legjobban azt a kemény munkát, amiről a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár műszaki igazgatója, dr. Herendi Rezső, illetve Murányi Gyula adhatott számot.

— A két gyár közötti jó kapcsolat hosszú évekre nyúlik vissza — mondta dr. Herendi Rezső. — Nemcsak a műszaki-gazdasági feladatok terén, hanem a kultúra, a szociális intézkedések és sport ügyeiben is folyamatosan egyeztetjük munkánkat. A jövő érdekében is keressük az együttműködés szálait. A közelmúltban hoztunk létre például egy bizottságot, melyben a háttéripari témákat dolgozzák fel szakembereink.

— A napi gyakorlati életből is hozhatunk jó példát a jószomszédi viszonyra — kapcsolódott az előbbiekhez Murányi Gyula. — Amikor kilyukadt az LKM kohója, felkészült tmk-szakembereket küldtünk át a gépgyárból, hogy minél hamarabb befejezzék a javítást a kohászok. Természetesen mindkét gyárban vannak olyan feladatok, melyek egyeztethetők és ezáltal a haszon kettős. Anyag- és energiatakarékossági programjaink keretében kölcsönösen előnyös lehetőségeket dolgoztunk ki. Szakembereink megvizsgálták a különböző termékeknél elérhető súlycsökkenési lehetőségeket. Ismerjük az LKM acélöntödéjének és kovácsoló gyáregységének gondjait, és a fejlesztési elképzeléseket. Ha ezekre lehetőség nyílik, a DIGÉP jelentős értékű berendezések gyártásával és szállításával tud

majd hozzájárulni a fejlesztéshez.

— Az LKM-ben már gyártani tudjuk azokat a minőségi acélokat, melyekkel ki tudjuk elégíteni a gépgyár igényeit — folytatta dr. Herendi Rezső. — Ilyen kísérlet például az elektrosalakosan gyártott süllyeszték-acéltípusok előállítása. A közös kutatási programba — melynek célja, hogy homogén anyagokat gyártsunk, a megrendelések szerint —" bevontuk a Vasipari Kutató Intézetet is.

— Bennünket is érint az. LKM minőségi acéltermelésének felfutása, hiszen a saját konstrukcióink kialakításánál számolunk azzal, hogy a szomszédban már megvannak a berendezések a legigényesebb acélok előállítására — kapcsolódott az előbbi gondolathoz Murányi Gyula. — A mi konstruktőreink számolnak az LKM új, korszerű termékeivel. Amit elő tudunk állítani, azt referenciaként is fel tudjuk kínálni a piacon, és ez az LKM-nek is igen jelentős lehetőségeket teremt.

— Ha már a piacnál tartunk — fejezte be a beszélgetést dr. Herendi Rezső —, szeretnénk a továbbiakban bővíteni a közös marketing tevékenységet, szeretnénk, ha a kohászat is kihasználhatná azokat a jó kapcsolatokat, melyeket a gépgyár alakított ki a világban, a különböző képviseleti kirendeltségein keresztül. Itthon pedig éppen most vizsgáljuk, hogy miképpen lehetne a karbantartó tevékenységet mindkét gyár hasznára összehangolni. Készletgazdálkodásunk, a raktározási gondjaink is enyhülnének, ha jobban ismernénk egymás gyárának

tartalékaikat rész-ellátási igényeit. Tehát számos lehetősége van az együttműködés fokozásának: a brigádok közti kapcsolatok alakításától egy szükséges fejlesztés közös kivitelezéséig.

Apróhirdetések

A hirdetésnek lelke van. Az apróhirdetés szűkszavú üzenet, pontosan fogalmazott távirat a korról és a közérzetről. Íme:

Három pár rossz zokniból kettő pár újat csinálok. Mátyás király utca 52. szám. (Szabad Magyarország 1945. január 13.)

dór, Széchenyi u. 19., félemelet. (1945).

Vörösróka gallér és boa eladó. Érdeklődni a 89- 766-os telefonon, este. (1985).

Végleges szőrtelenítés nyomtalanul. Zsíros, pattanásos arcbőr kezelése — férfiaknak. (1985.)

Hi-fi-torony egyéves garanciával eladó. (Észak- Magyarország, 1985. január 9.)

Élelmiszert adok annak, aki fiatal házaspárt bútorozott szobához juttat. Címeket: Ander,kőhöz. (1945.)

Női vagy férfi félcipőt adok 8-as, egész gyermekcipőért (csizmáért). SúnPanorámás, 8 személyes Barkas mikrobusz eladó. Irányár: 135 000 forint.

(1983. szeptember 18.)