Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. február 9., szombat Amikor először találkoztam Orosz Lászlóval, a Sárospataki városi Pártbizottság első titkárával, még csak épült, épülgetett a Művelődés Háza. Beruházók, kivitelezők, fő- és alvállalkozók, a tervező, a felügyeleti képviselők; egyszóval mindenki, aki érdekelt volt az építésben jelen volt. Hallhatta az első titkár hafk szavú, de annál inkább meghallható mondatait. Az elmúlt évek során többször volt alkalmam megtapasztalni Sárospatakon ezt a vezetői mentalitást. Amikor pedig úgy hozta a sors, hogy munkánkhoz segítségre volt szükség, mindig a legszívesebb házigazda gondoskodását érezhettük. Az első titkárnál — 19B1 nyarán jöttem Sárospatakra. Híre-hangja szerint ismertem, ahogyan nagyon sokan ismerik. Hadd tegyem hozzá, egyáltalán nem csalódtam abban az értékítéletben, ami idehozott. Mások megítélése szerint is nagyon gyorsan be tudtam illeszkedni. Persze, Sárospatak olyan város, amely hagyja magát megismerni. Nekem igazán az öregek segítették — elnézést az öregek kifejezésért —, nem kellett 300 oldalas könyveket elolvasnom, ök segítettek eligazodni, tájékozódni, megismerni a város és a környék településeinek a lelkét. Ami nélkül nagyon nehéz politikai munkát végezni. Nagyon jó apparátusra is találtam, megértették törekvéseimet. — Semmi újat nem csináltam. Itt igazából az elképzelt terveket kellett valóra váltani, a korábban kitűzött feladatokat kellett megoldani. így volt ez a Művelődés Háza építésével és a lakásépítéssel is. Ami új vonást jelentett a mi munkánkban, az az, hogy a városépítéshez hozzátettük a szívós, konkrét, aprólékos politikai szervező munkánkat. Az odafigyelésre szükség volt. Nézze, nem azt kell mérlegelni, hogy kinek mi a dolga adott esetben —, hanem a végeredményt; hogy megvan-e, elkészült-e az a létesítmény? .Minden lényeges beruházásnál továbbra is ott van a politikai figyelmünk. Aztán, látja?! Eddig egy szégyelleni valónk volt: a saját székházunk tetejének az átépítése igen hosszadalmasra sikeredett. Ezt megjegyezték az emberek is ... Mert ha már az építkezésről beszéltünk, szólni kell arról, hogy a városközpontban fokozatosan megcsináltuk a magastetős beépítést, létrejött egy harmónia; felújítjuk lassan a műemlék jellegű épületeket... És minderről beszélnek az emberek. Mit értékelnek nagyra az itt élők? Az utóbbi időben sok fórumon elismeréssel szóltak az elmúlt évek városépítő munkájáról. Mit jelenthet ez? Azt például, hogy mi zöld utat adunk minden egyéni, vagy kollektív kezdeményezésnek, van mozgástere a progresszív törekvéseknek. Itt nincs leárnyékolva semmilyen jó, vagy jobbat akaró mozgás. Mi a szembetűnő, nagy dolog az itt élő állampolgárok szemében? Hogy a döntések széles alapon nyugszanak, demokratikusak, nyilvánosak. Amióta itt vagyok, hozzám senki nem jött még például lakásért. Tudják az emberek, hogy mit, hol intéznek el. S ami lényeges, bíznak a döntésekben. Sok aprómunka van mindnyájunk háta mögött. Az a leglényegesebb, hogy egyformán ismerjük a célokat és azok megoldására vonatkozó elképzeléseket. Szólni kellene tehát minderről: a nagyszerű öregekről; a hagyományt hordozó és megfiatalodni képes iskolákról; a város megnyugtatóan stabil, jó közérzetéről; a közigazgatási átszervezésről, arról, hogy szinte észrevétlenül történt meg a város és a városkörnyéki települések partneri viszonyának kialakulása; kellene arról is szólni, hogy Patak szíves vendéglátó... És mindenekelőtt szólni kellene arról, ami mindennek az alapja: a város és környéke gazdasági munkájáról. — Nagyon lényeges tapasztalat, hogy sikerült pártszervezeteink figyelmét a gazdasági munka segítésére irányítani. Jobb hozzáértéssel, és az új körülmények között jobban eligazodva tudtak dolgozni. És minden üzemünk, gazdaságunk jól áll. Amíg a megyében termelési bizonytalanságok voltak, addig a mi üzemeink munkája, termékei iránt nőtt az érdeklődés. Az, hogy sem a politikai, sem a gazdasági munkában nem voltak bizonytalansági zavarok, azt eredményezte, hogy üzemeink bővíteni tudták termelési lehetőségeiket, s a termeléssel bővültek a jövedelmek is. Ez a legnagyobb érték és ezt a biztonságot meg akarjuk tartani. És vannak az esetleges jobbításra konkrét tervezeteink. A pártbizottság az alapszervezetek munkájában méri saját munkája eredményét. Szeretnénk a mostani tempót tovább tartani, az itt élő emberek érdekében. Ahol élni kell... Egy éve már, hogy a közigazgatás átrendeződése után Sárospatak Tanácsának nemcsak a . város ügyeivel, hanem a környező községek gondjaival, fejlődési lehetőségeivel is foglalkoznia kell. A legtöbb esetben csak közvetve, hiszen a községi tanácsok meglehetősen nagy önállóságot kaptak, de a központi helyen fekvő város rangja kötelez: nemcsak ellenőrizni, s tanácsokat adni, hanem segíteni is szükséges. Takáts Gyula tanácselnök: — Egy esztendő még nem elég ahhoz, hogy az együttműködést reálisan értékeljük. Vannak biztató jelek, amelyek azt bizonyítják, sikerült elsődleges célunkat, a partneri viszonyt kialakítani, de önmagunkat csapnánk be, ha kimondanánk, hogy ez maradéktalanul teljesült. Sikerült előremozdulni a kereskedelmi hálózat kiépítésében, fejlesztésében, az állampolgárok ügyeinek gyorsabb intézésében, de ez még távolról sem elég. Ahol ténylegesen előreléptünk, az az egészségügy helyzete. Végre megvalósult Patakon a szakorvosi rendelés, amely nagy segítség a környék lakóinak, hiszen nem kell Sátoraljaújhelyre utazniuk. Hozzá kell tenni: a modern egészségházat jelentős anyagi hozzájárulással, társadalmi munkával építettük fel, amelynek felszereléséhez még az orvosok is hozzájárultak: volt, aki saját készülékeit adta kölcsönbe, hogy a rendelést meg tudjuk indítani. Előreléptünk a helyi közlekedésben is, amely a kisvasút megszüntetése óta az egyik legégetőbb feladat volt. Már átadtuk rendeltetésének a korszerű Volán-pályaudvart, s április 4-ére el fog készülni a Dr. Rudolf Imre, a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója tettetett „kétség- beeséssel” kezdi: — Magukat is jókor hozta hozzánk az ... Egy év után végre bekopogtat az ajtónkon a Csepel gyáregységének igazgatója, s tessék, vele jönnek maguk is, hogy biztos legyek, üzletről megint elfelejtünk beszélni. Mindketten elnevették magukat, pedig Rudolf Imre önkéntelenül elárulta magát, mert mondanivalója hűen tükrözi a jelenlegi helyzetet, hogy Sárospatak környékének meghatározó üzeme a Csepel, amellyel üzletet kötni, kooperációban alkatrészeket gyártani minden vállalatnak, szövetkezetnek jövedelmező. Hogy miért? Bosch Ferenc, a Csepel Művek sárospataki gyáregységének igazgatója: — Mert az elmúlt évben is 70 millió forinttal nőtt a termelési értékünk, amely mutatja, hogy a gyáregység dinamikusan fejlődik. Idén sem torpanunk meg, hiszen 570 milliós termelési több mint 91) millió forintba kerülő MÁV-állomás is. Vagyis nagymértékben sikerül javítani a hozzánk bejáró, avagy tőlünk ingázó dolgozók helyzetét. — Akkor ezek szerint mindenki elégedett? A tanácselnök elérti a kérdést, azt rögtön megkontrázza : — Ehhez talán meg kellene kérdezni a környező falvak tanácsainak egyikét! Kenézlő. Valamikor Szabolcs megyéhez tartozott, majd a volt újhelyi járáshoz, állítólag a pataki út készült el legutolsónak. A többi a Tiszához, a szomszéd megyébe vezetett. A tanács elnöke Szabó Imre: — Mit mondjak? Ezt az új formát nekünk, s a patakiaknak is tanulni kell. Első megjegyzés: tényleg többet akar, s rossz szóval: csinál a pataki tanács, mint más. Vagyis rosszabb nem lett a helyzet. Hogy jobb-e? Erre majd a jövő ad választ! Az egészségügy mindenképpen a vároákör- nyéki körzetesítés mellett szól. Elvégre apróbb, nagyobb panaszainkkal nem kell Üjhelyre elmenni. Lehetőség nyílt egy új községi fogászati rendelő kialakítására. — És a többi? — Csak a jókat mondjam? Megkönnyült az építkezések megvalósítása, hiszen helyben rendezzük az ügyeket. A problémák viszont négyzetre emelődtek, amióta a bodrogközi kis- vasutat megszüntették. Szinte hihetetlen, de az itt lakóknak egy mázsa szén tíz forinttal többe kerül, mint a vasútállomás mellett építkezőknek. És ez csak egy a fontos alapanyagok közül. A többi ára — cseréptől kezdve a mé- szig — pedig a csillagos ég. Az indoklás egyszerű: községünk távol van a vasérték megteremtését tűztük célul, ami jelentős létszámbővítést tesz lehetővé. Profilunk egyre jobban eltolódik a konfekcióipari gépgyártás irányába, mert a megbízható szovjet piacnak köszönhetően az elkövetkező öt évben is nagyobb' lesz a kereslet, mint amennyit ki tudunk elégíteni. Tehát két feladat áll előttünk, egy nagyarányú volumennövelés — amely nagy felhalmozást igényel —, s egy intenzív, drága célgépeket, kvalifikált munkaerőt jelentő fejlesztés, amely sokoldalúbb, nagyobb használati értékű konfekciógépek termelésbe állítását jelenti. Természetesen, ezeket a célokat önmagukban nem, valósíthatjuk meg. Növekedni fog a kooperációk szerepe, egyre több vállalatot, szövetkezetét szeretnénk bekapcsolúttól. Ez igaz, viszont hozzá kell tenni: a kisvasutat nem mi szüntettük meg. örülünk, hogy Patakon felépült a környék legkorszerűbb Volán-, s MÁV- állomása, de hogy magyarázzuk meg a zalkodiak- nak, avagy a vissieknek, ni feladataink sikeres végrehajtásába. Elsősorban a városkörnyéki üzemeket, hiszen a feltételek ehhez megvannak. Az állami gazdaság igazgatója az utóbbi mondatra rábólint: — Szükségünk is lenne rá, mert gazdaságunk — bár az utóbbi négy esztendőben nyereséggel zár — nem tartozik a leghatékonyabban gazdálkodó üzemek közé. A kedvezőtlen termőhelyi adottságokat csak bizonyos fokig kompenzálja az ipari tevékenység, a jól működő lakatos-, forgácsolórészlegünk, avagy a só és gyapot kiszerelése. E két utóbbi tevékenység, amelyet a Compaktnak végzünk, lehetővé teszi, hogy négyezer tonnás hűtőtárolónkat egész évben kihasználjuk. Az elmúlt évben adtuk át azt a rostos- lé-gyártó üzemünket, amely évente három, három és fél millió palack hét deciliteres gyümölcslé előállítására képes. Új munkahelyek megteremtése másodszor kerül szóba, s nem véletlenül, hiszen az új jövedelemszabályozási formák lehetővé teszik egyes munkahelyek felszámolását. így várható, hogy a gazdaságtalan üzemrészek felszámolásával több üzem a létszámcsökkenés mellett dönt! Rudolf Imre: — Az új üzem létrehozásával ezen a gondon próbáltunk enyhíteni, hiszen a város vezetői nekünk már sokszor segítettek. Nem egy esetben a városi pártbizottság miért marad ki négy buszjárat, avagy miért késnek a buszok egy-másfél órát. Aki fagyban toporog, higy- gye el nekem, nem a jól fűtött helyiségben ülő illetékes magyarázatára kíváncsi ... Amire a kérdést feltettük, s amire válaszolni kell, a patakiakkal való jó kapcsolatunkra — talán azért, mert a személy- s teherszállításról nincs a városnak intézkedési joga — ez a válasz született... „üzletszerző” munkájának volt köszönhető, hogy ipari ágazatainkat el tudtuk látni feladatokkal. Lényegében hasonló cipőben jár a város másik nagy mezőgazdasági üzeme, a Kossuth Termelő- szövetkezet is. Szaniszló Sándor, a közös gazdaság elnöke: — Nyolcszáz dolgozónk, s 530 nyugdíjasunk kötődik a szövetkezethez és a városhoz. Vagyis jó vagy egyéni érdeket sértő intézkedéseinkkel, döntéseinkkel több mint négyezer ember sorsába avatkozunk bele. Ki is mondhatom: alakítjuk a város hangulatát. És hogy miért kell ezt kimondani? Idén áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, ami annyit jelent, hogy egyes munkafolyamatok hatékonnyá válását csak a létszámcsökkentéssel tudjuk megoldani. Ez viszont nem jó a városnak, hiszen csak új munkahelyek megteremtésével lehetne ezen a feszítő gondon enyhíteni. Ez pedig nem a város üzemeinek a feladata. A miénk, mert „utcára”, újabb állás felajánlása nélkül nem szabad tenni embereket. Ezért valósítottuk meg, sőt még bővítjük is azt a szervizbázist, amely IFA tehergépkocsik nagyjavítására, későbbi vizsgáztatására képes. Megfogalmazva: a feladat az itt élőknek munkát adni, otthont teremteni. Az elmondottakból ítélve a város és gazdaságai ebben partnerek ... A Kossuth Termelőszövetkezet új diagnosztikai műhelye. A környék IFA tehergépkocsijainak jövőbeli bázisa lehet. Az autóbusz-pályaudvar már korszerű. És ha még a járatok is időben indulnának I Az új egészségház. Felszereléséhez, s a szakrendelések beindításához sok segítséget nyújtott a sátoraljaújhelyi kórház, így korszerű, s esztétikus körülmények között fogadhatják a város és környező községeinek betegeit.
