Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

1985. február 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A névtáblán ez áll: 1 / \ Béke \ / Mikor lesz végre békesség Hernádkércsen? Az idillinek semmiképp nem nevezhető közgyűlés közepe táján felállt egy bá­csika, s többek között a következőket mondotta: — Engem két évvel ezelőtt egy ugyanilyen közgyűlé­sen megválasztottak jegy­zőkönyv-hitelesítőnek. Nos, kérem, én azóta várom azt a jegyzőkönyvet, hogy el­olvassam és hitelesítsem... Ez, s több hasonló fel­szólalás, a parázs vita (többek között a részjegy­fizetés és a tagsági pótlék csökkenő százaléka miatt) sajnos azt bizonyították: ebben a termelőszövetke­zetben áldatlan állapotok uralkodnak, immár hosszú évek óta. Ezeknek az évek­nek a keserűségei törtek fel az emberekből ezen a közgyűlésen. A helyzetet, ha lehet csak súlyosbítot­ta az elnök által bejelen­tett tény: a hernádkércsi Béke Termelőszövetkezet az 1984-es esztendőt 40 millió forint veszteséggel és 400 ezer forint fejlesztési alap­hiánnyal zárta. 1984 tava­sza után, idén tavasszal újra szanálásra ikerül a gazdaság. A közgyűlés szünetében asszonyok vettek körül. — El sem tudja képzel­ni, mi ment itt éveken át. Volt, hogy egy kiló szögre nem volt pénz, de a veze­tők ilyen-olyan címen pré­miumokat vettek fel... — Mondja meg nekünk, hogy romolhat meg egy szövetkezetben egymillió forint értékű kukorica? — Annak a pestinek, aki az építkezéseket elszúrta, annak idején még kor- mánykitün.tetést is adtak. Hát nem lehet azt vissza­venni? Szabó Jánosné, a tsz egyik alapító tagja, nyug­díjas állattenyésztési bri­gádvezető igyekszik hig­gadt maradni: — Tudja, jobban oda kellett volna figyelni mindenre. Vala­hogy a jó gazda módján. Én csak brigádvezető vol­tam, mégis annyit, deany- nyit szaladgáltam, hogy minden rámibízott feladat rendben legyen. Mert az másképpen nem megy, csak ha utánanézünk a dolgok­nak. Fejétől bűzlik a hal. Amit látott a munkás, azt csinálta ő is. A rossz példa ragadós. Részlet Papp Lászlónak. az ellenőrző bizottság el­nökének a közgyűlés előtt elmondott beszédéből: „Az ellenőrző bizottság a légi gazdasági vezetést többször figyelmeztette, hogy mun­kája a gazdaság élőbb- utóbbi lerobbanását ered­ményezi. Ám ezt a figyel­meztetést a vezetés figyel­men kívül hagyta. Amikor például szót emeltünk, hogy a napraforgó-területet rosz- szul készítették elő, a nö­vényvédelmi munkákat ha­nyagul végezték el, a vá­lasz mindössze az volt: az ellenőrző bizottság nem ért az agrotechnikához. A te­héngondozók állandóan it­tasan mentek munkahe­lyükre. Ezt is szóvá tet­tük, kifogásoltuk, ám az új vezetés megérkezéséig eb­ben a kérdésben sem tör­tént intézkedés. Vélemé­nyem szerint súlyos kárt okozott a tsz-nek, hogy az elmúlt évben a szanáló bi­zottság munkája nagyon el­húzódott, s ez az időszak a régi vezetésnek lehetőséget adott arra, hogy akarva- akaratlanul, de a tsz-tmég jobban a csőd szélére jut­tassa.” Nem irigylem Csákány Bélát, a hernádkércsi Bé­ke Tsz új elnökét. Fél éve jött a tsz-be, ennyi idő alatt képtelen volt megál­lítani a már elindult lavi­nát, s most neki jut az a hálátlan szerep, hogy az áradatként feltörő keserű­ségeket, problémákat igye­kezzen orvosolni. — Tulajdonképpen mi okozta 1983 után ’84-ben a hernádkércsi gazdaság újabb súlyos bukását? — Sok oka, összetevője van ennek — mondta az elnök. — A magas hitel­állomány nagy kamatterhe­ket rótt gazdálkodásunkra; az időközben felszámolt budapesti és miskolci tevé­kenységek súlyos gazdálko­dási veszteséget okoztak; kiderült, hogy az 1983. évi mérlegbe nem létező, fik­tív árbevételek kerültek; az 1980—83. év között végzett építőipari tevékenység hiá­nyosságai miatt most vál­tak esedékessé a garanciá­lis javítás költségei; jelen­tős, s azóta elavult követe­lési állományunk halmo­zódott fel az 1979—82 kö­zötti időről; az 1983. évi kukorica jelentős része rossz tárolás miatt megro­hadt; a szerződésben lekö­tött és meghiúsult építő­ipari tevékenységek után kötbérkötelezettség keletke­zett; az 1983. évi szanálási határozatban előírt eszköz- értékesítést csak veszteség­gel tudtuk realizálni. Ezen­kívül a ’84-es gazdálkodás­ban keletkeztek vesztesé­gek, így az állattenyésztés­ben, egyes növényi kultú­ráknál, valamint a konfek­ció ágazatnál. Az 1984-es esztendő vesz­tesége Hernádkércsen hosz- szan tartó folyamat egyik negatív állomása. Az okok — egy-egy veszteséget oko­zó tételnél, vagy ágazatnál — mélyebben gyökerez­nek. Némethy Sándor, a terü­leti pártvezetőség titkára: — Elsők között említem a nem megfelelő káderpoliti­kát, a személyzeti munka hiányosságait. Olyan embe­rek voltak itt évekig vezető funkcióban, akikről kide­rült, hogy arra alkalmatla­nok. A gazdasági vezetés, a pártvezetés döntéseit csak részben, vagy egyál­talán nem vette figyelem­be. A szövetkezetben a le­hetőségeket, az erőket meghaladó, erőltetett fej­lesztés történt. Lehet, hogy jó szándékkal, de fordított eredménnyel. .. Hernádkércsen, a zár- számadási közgyűlésekről az utóbbi tíz év során gya­korta bocsátották útjukra a tagokat azzal, hogy majd az új évben jobb lesz, több lesz, másképpen lesz. De hát az embereket a végte­lenségig nem lehet hite­getni ! Csákány Béla: — Ez a mi nagy gondunk, ez a hite­gető örökség. Sok , ember türelme elfogyott, sok em­ber hite megingott. S eb­ben a helyzetben az a leg­nehezebb, hogy most még mi is csak ígérni tudunk. Ezt is csak úgy, ha a tag­ság mellénk áll. Ma még — s ez nem csoda — sok tagunk, nyugdíjasunk ké­telkedik szavunkban. — Mondták már, ígérték már ezt mások is — mondják a pesszimisták. Még ellen- drukkerok is akadnak. Ne­künk ebben a környezet­ben kell „megváltani" a világot. Amikor idejöttem, tudtam, hogy nehéz helyre jövök, de ennyi gondra nem számítottam. Ennek ellenére sem én, sem az azóta érkezett új vezető kollégák nem hátrálunk meg. Nem olyan rossz adottságú ez a tsz! Ha szí­vósan, következetesen, kellő szigorral, rendszeres ellen­őrzéssel csináljuk a dol­gunkat, akkor annak előbb- utóbb jelentkeznek majd a pozitív jelei. S minél több a pozitív jel, úgy hiszem, annál több ember állmajd^ mellénk és segít. Ez a tag­ság sokat dolgozott, ezt a tagságot sok kudarc, csaló­dás érte, feltétlenül meg­érdemlik, hogy egyszer végre rájuk is mosolyogjon a nap. Sok minden függ attól is, hogy az illetékes szervek a felhalmozódott hitelállományból mennyit engedélyeznek dotációvá át­alakítani, illetve, hogy a következő két-tiárom év eredményei alapján a hi­telállomány nagyobb ré­szének törlesztése alól men­tesítik-e a gazdaságot. A közgyűlésen, ellensza­vazat nélkül, a szövetkezet termelési elnökhelyettesé­nek választatták Juhász István gépészmérnököt, aki ugyancsak néhány hónapja dolgozik a kérési gazda­ságban. Tőle kérdeztem: Van .kiút? — Hisszük, hogy van, hi­szen ezért is vállalkoztunk a feladatra. A beszámolók­ban a mínusz 40 millió fo­rint mellett szerepelnek re­mény tkeltő adatok is. A bú­za például 71 mázsáival fi­zetett tavaly, az árpa 46 mázsával. A Hungisol mű­anyag szigetelő ágazatunk mindössze 35 dolgozóval, 24 millió forint árbevételt rea­lizált, 5 millió nyereség­gel. Ezekre a tényekre kell építkeznünk, elhagyva a tartós veszteségforrásokat, megszüntetni a hanyagság­ból, a fegyelmezetlenségből, .szervezetlenségből adódó akadályokat. Ha ’85-.ben talpra akarunk állni — márpedig talpra kell állni —, ezektől a veszteségek­től, kölöncöktől meg kell szabadulni. Ám ehhez az kell, hogy ne a múlton ke­seregjünk. Nekünk az a dolgunk, hogy kihúzzuk a gazdaság szekerét ebből a mély kátyúból, csak akkor lesz béke, bizalom, és a mostaninál jobb hangulat Hernádkércsen. Hajdú Imre A bodrogkeresztúri tufabányában-----------------------------------;_____ A nedves tufa őrlését nehezítette a garat állandó eltömődése Ugyancsak nehéz idők járnak az idei té- 0 len a szabadban dolgozókra. A kemény mínuszok megviselnek embert és gépet egyaránt. — A zord hidegben „ké­nyes” berendezéseink gyak­ran felmondják a szolgála­tot, nem képesek megfelelően ellátni feladatukat — ezek­kel a szavakkal fogadott Kovács István, az ÉSZAK- Kö Vállalat bodrogkeresztú- ri üzemének vezetője. — A kedvezőtlen időjárás követ­keztében az év első hónap­jában a mennyiségi tervet csak 50 százalékra tudta tel­jesíteni a 60 dolgozót foglal­koztató külszíni bánya. Ez annyit jelent, hogy a terve­zett 12 ezer tonna helyett csak 6 ezer tonna riolittufát tudtunk átadni megrendelő­inknek. Az üzemvezetőtől megtud­tuk, hogy január első nap­jaiban a bánya területén több alkalommal mértek mí­nusz 32 fokos értéket. Ilyen hidegben pedig rendkívül nagy erőfeszítést kíván a fo­lyamatos termelés biztosítá­sa. A 18 százalékos nedves­ségtartalmú riolittufa pilla­natok alatt megdermed, ke­ménysége vetekszik a betoné­val. így nem csoda. hogy gyakoriak a szállítószalag­szakadások, a görgőmeghibá­sodások. — Eves teivünk 160 ezer tonnát irányoz elő, melynek legnagyobb részét, 150 ezer tonnát a szomszédos beton- elemgyár használja fel. Ez a mennyiség mintegy 30 ezer tonnával több az elmúlt évi­nél. s hogy a követelmé­nyeknek eleget tudjon tenni üzemünk, a korábbi kétmű- szakos termelésről áttérünk a háromszakos munkarend­re. — A fennmaradó mintegy 10 ezer tonnát hol értékesí­tik? ■ — Elsősorban a sárospa­taki, nyíregyházi és buda­pesti porcelángyáraknak szállítunk, ahol a kályha- csempe-gyártásnál alkalmaz­zák. Ezenkívül, mintegy 1000—1200 tonnányit egy svájci cégnek exportálunk. — A jelentős év eleji le­maradást, és az árbevétel­kiesést tudják-e pótolni? — Nagyon bízunk benne, hogy sikeresek lesznek erő­feszítéseink. Egy új termé­künk, egy úgynevezett fűré­szelt díszítőkő is megjelenik majd a piacon. Gyártására saját erőből készültünk fel. s készen állunk a sorozat- gyártásra. Kép és szöveg: Csákó Gyula Több Álba tál Megkétszerezi az Álba fal és az Alba Sadi álmennyezet gyártását a székesfehérvári Alba Regia Állami Építőipari Vállalat. Már megkezdték egy újabb Álba fal előállító gép­sor felszerelését, s az év má­sodik negyedétől az eddigi 250 ezerrel szemben évente félmillió négyzetméternyit ál­lítanak elő a sokoldalúan felhasználható, keresett ter­mékből. A második fél évben kezdik meg az álmennyezet- gyártó üzem új gépsorral való bővítését, s ennek nyo­mán a múlt évi 150 ezer négyzetméter helyett már az idén 200 ezer, jövőre pedig 300 ezer négyzetméter Álba Sadi kerül ki a gyártócsar­nokból. A gyártókapacitás megdup­lázását mindkét terméknél a piaci kereslet növekedése in­dokolta. Az Álba fal népsze­rűségének oka az, hogy va­kolás nélkül használható, ió hőszigetelő, s ára — bár 12 év alatt kétszer korszerűsí­tették — a gyártás megkez­dése óta változatlan. Hosszú éveken át, amikor még bőségében voltunk Sor­sodban a beruházásoknak, nagy gondot jelentet» a kivi­telezői kapacitást biztosítom a beruházások építéséhez. Néhány éve viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a beruhá­zások, fejlesztések visszafogása oz építőipari létszám csök­kenéséhez vezetett. Ennek ellenére sem beszélhetünk azon­ban építőipari kapacitáshiányról. Az elmúlt esztendőben inkább a szakemberek hiánya, illetve az utánpótlás biz­tosítása hotott zavarólag a beruházások kivitelezésére. Fő­ként kőműves, ács és vasbetonszerelő szakmákban nem lát­szik megoldottnak a kellő számú kivitelezői létszám bizto­sítása. Ebben a helyzetben az egyedüli célravezető módszer­nek az tűnik, ha a meglevő munkaerőt hatékonyabban, szervezettebben foglalkoztatják, s az úgynevezett hiány­szakmákban szélesebb körű szakmai képzéssel igyekeznek megoldani a már most jelentkező, illetve egy-két éven be­lül várható munkaerőgondokat.. Ám az sem elvetendő ja­vaslat, hogy az érdekeltség javításával kellene elérni, hogy a szakmunkások erősebb szállói kötődjenek munkahelyük­höz. Mert nem szabad arról megfeledkezni, hogy az épí­tési munkák összetétele és egyben volumene is átrende­ződött. Növekedett a fenntartási murfkák aránya, az ipar­ban és egyéb ágazatokban is az új létesítmények helyett előtérbe került a bonyolultabb rekonstrukció, kevesebb a mélyépítési munka és megsokasodtak a befejező szakipari, illetve szerelőipari feladatok. Mindezekhez pedig több, a szakmában jártas munkáskézre van szüksége az építő­iparnak. L L. Kötvények A szűkösebb pénzügyi for­rásúk késztették az illetéke­seket arra, hogy a feltételek bővítése érdekében éljenek a kötvénykibocsátás lehetőségé­vel. Ennek felkarolásában az Állami Fejlesztési Bank kez­dettől fogva élen járt. Az ed­digi tapasztalatok alapján a lakosság által vásárolható kötvénykibocsátás esetében beszélhetünk sikerekről. Az ÁFB részben társulva bocsá­tott ki kötvényt, továbbá má­sok kötvénykibocsátásának lebonyolítását is elvégezte. 'Megyénket is érintő, igen si­keresakciónak a gázkötvény- kibocsátás bizonyult, amely Mezőkövesd vezetékes gáz­ellátásának megvalósítását is segíti, ugyanis szinte órák alatt elkeltek a múlt évben elég nagy számban kibocsá­tott gázíkötvények. Ezzel azonban nem zárult le a köt­vénykibocsátás, hiszen az ér­deklődés sem lanyhult, ellen­kezőleg. mind több gazdál­kodó szervezet és magánsze­mély tart igényt további köt­vényvásárlásra. Remélhetőleg, a kötvény igazi szerepe mindinkább ér­vényesül majd a különböző kezdeményezések valóra vál­tása során. (—as)

Next

/
Oldalképek
Tartalom