Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. február 2., szombat Nem, nemcsak és még csak nem is elsősorban egy ősz hajú, megtört, súlyosan, sőt talán halálosan beteg emberről van szó, amikor a világ tiltakozik Walter Reder, egykori SS-Sturm- bannführer szabadon bo­csátása ellen, hanem mind­azokról, akik elpusztultak a náci gyilkosok kezétől. Mint ismeretes, az olasz kormány az életfogytiglani büntetés ellenére elengedte börtönéből a marzabottói hóhért, aki a Bologna mel­letti kis faluban 1944 őszén 1836 férfit, nőt és gyerme­ket mészárolt le. A könnyen felejtők, a rossz emlékezetűek nem­csak arról feledkeztek meg, hogy negyven esztendeje éppen a büntetlenség re­ménye táplálta a hitleris- ■ ták gyilkos kedvét, de ar­ról is, hogy nem is olyan régen, 1976 őszén az Olasz Köztársaság kormánya mi­lyen határozottan utasítot­ta vissza a kegyelmezési javaslatokat, amelyekkel Herbert Kappler SS-ezre- des megszöktetése után bombázták. Kappler ugyan­csak életfogytiglani ítélet­tel sújtva 1977 augusztusá­ban szökött meg börtöné­ből, és jutott el az NSZK- ba. Ugyancsak súlyos be­tegen, hogy „hazájában halhasson meg”. Kappler, Róma Gestapo-főnöke volt, és az egyik régi keresz­tény katakombában, az ar- deatinai barlangüregekben, lövetett agyon 353 férfit, az olasz ellenállási mozga­lom akciói elleni megtor­lásul. Kappler szöktetését az ODESSA nevű, egykori SS-tisztekből álló szerve­zet hajtotta végre, amely a második világháború után megannyi náci tömeggyil­kosnak segített a bujkálás­ban. Akik ma arról beszélnek, hogy „Reder személyében az utolsó hadifogoly került vissza hazájába”, tagadják a háborús bűnösök meg­büntetésére, a népirtás megtorlására hozott közös határozatok jogosságát, és az azok alapján lefolytatott eljárások igazságosságát. A náci háborús bűnösöknek már a háború alatt tudo­mására hozták, hogy a tör­ténelemben páratlan gaz­tetteik nem maradnak meg- torlatlanul: 1942. december 10-én tizenkét szövetséges állam ünnepélyesen kinyil­vánította, hogy a nép irtá­sában bűnösöket megbün­tetik. Az 1943 októberében megtartott moszkvai kon­ferencia úgy határozott, hogy a győzelem után a náci háborús bűnösöket visszaküldik abba az or­szágba, ahol azok bűneiket elkövették, és a felszaba­dított népek bíróságai előtt kell felelniök tetteikért. A háborús főbűnösöket, akik­nek gaztetteitől több or­szág népe szenvedett, a Nemzetközi Katonai Tör­vényszék vonta felelős­ségre. Reder, o marzabottói hóhér A felelősségre vonástól lel­ve a náci gyilkosok több­sége igyekezett eltűnni a háború utáni zűrzavarban. Volt, akinek rövid ideig sikerült csak elkerülnie a letartóztatást —, mint pél­dául Heinrich Himmlernek, aki aztán lelepleződése után, még pere előtt ön­gyilkos ' lett —, mások vi­szont megszöktek és elke­rültek Dél-Amerikába. Adolf Eichmann, aki a zsi­dóirtásért felelős osztály vezetője volt a Gestapónál, Argentínában keresett és talált álnéven menedéket, amíg 1960-ban egy izraeli kommandó el nem fogta és nem juttatta el az izraeli bíróság elé. Más nácik viszont soká­ig háborítatlanul éltek, sőt élnek Dél-Amerikában. Az AFP francia hírügynökség 1983 februárjában közre­adott adatai szerint mint­egy 40 ezer fasiszta tiszt talált a háború után me­nedéket a latin-amerikai országokban. Közülük a legtöbben sikeresen „el­tűntek”. A kivételek közé tartozik Klaus Barbie, a lyoni hóhér, ő Bolíviában rejtőzködött, mígnem sok visszautasított kiadatási ké­relem után olyan kormány került az ország élére, amely letartóztatta őt, és 1983 elején kiadta a fran­cia hatóságoknak. Báróié­ról kiderült, hogy a hábo­rú után együttműködött az Egyesült Államok hírszer­zésével, amely rajta kívül még 285 náci „antikommu- nista szakértőt”, háborús bőnöst alkalmazott és jut­tatott ki az Egyesült Álla­mokba, vagy valamely más tengerentúli országba. A háborús bűnösök más cso­portja 1950-ig, 1951-ig va­lahol Nyugat-Németország- ban bujkált, s aztán Olasz­országon keresztül, az ODESSA segítségével ju­tott Dél-Amerikába. Paraguayi mindmáig úgy emlegetik, mint a volt ná­cik, a gyilkosok paradicso­mát. Stroessner diktátor országában egész falvakat, gazdag településeket lak­nak az egykori véres ke­zű SS-tisztek. Ebben az országban akadt a Bécsben működő zsidó dokumentá­ciós központ Josef Men- gele, a „halál orvosa” nyo­mára. Mengele Auschwitz­ban élő embereken kísérle­tezett, százezrek, milliók halálában részes. Stroessner megvédte őt, majd miután az USA kongresszusának 57 képviselője levelet inté­zett hozzá, hogy adja ki az NSZK-nak (ahol különben nincs halálbüntetés, tehát Mengele életét nem fenye­gette volna veszély!), ki­szöktette az országból. Mengele most vagy Chilé­ben, vagy Uruguayban él. Ma már 74 esztendős. Csak­hogy akkor, amikor a ha­lálvonatokon érkezőket osz­tályozta, és ujjúnak egyet­len mozdulatával gázkam­rába küldte a gyermeke­ket, öregeket, a gyengéket, még nem volt aggastyán. Az elmúlt négy évtized nem lehet mentség azokra a szörnyű bűnökre, amiket a nácik elkövettek! Aki él, annak bűnhődnie kell. Kel­lene. Mert például nem nyerték el méltó bünteté­süket azok a hitleristák sem, akik Magyarország né­met megszállása idején ma­gyar bábjaik segítségével a szakadékba lökték hazán­kat. Edmund Weesenma- yert, Hitler teljhatalmú megbízottját ugyan húsz évre elítélték Nürnberg- ben, de a büntetését ké­sőbb megfelezték, majd nem egészen hét esztendő után, szabadon bocsátot­ták. Háborítatlanul élt 1977-ig, haláláig. Otto Win­kelmann, az SS- és Gesta- po-főnök még bíróság elé sem került, magas korban hunyt el, mint állami nyugdíjas az NSZK-ban, a Kiéitől nem messze levő Bordesholmban. Kurt Be­cher, SS-Standartenführer, aki az ország gazdasági ki­fosztását irányította, min­den ellene irányított eljá­rás alól kibújt. Dúsgazdag terménykereskedő Brémá­ban, tavaly ünnepelte meg fényes körülmények között hetvenötödik születésnap­ját. Eichmann cinkosai kö­zül Novak, Hunsche és Krumey, akik osztrák, il­letve nyugatnémet bíróság elé kerültek, a hatvanas évek elején, bűneikhez mérten jelentéktelen bör­tönbüntetéseket kaptak. Tudjuk: Marzabotto la­kói népszavazáson úgy dön­töttek; Redert, a tömeg­gyilkost nem illetheti meg sem kegyelem, sem bocsá­nat. E kis olasz falucska lakói a tisztán gondolko­dó és éppen ezért nem fe­lejtő emberiség nevében foglaltak így állást. Akik pedig Reder melletti érv­ként emberiességi szem­pontokat hangoztatnak, em­bertelenek a fasizmus áldo­zatainak emlékével szem­ben, és nem képesek fel­mérni, milyen embertelen kor volt az, amellyel szem­ben mindenféle „emberség” nemcsak igazságtalan, ha­nem veszélyes is. Pintér István Folytatódik a harcászati gyakorlat A héten — a terveknek megfelelően folytatódott az a harcászati gyakorlat, ame­lyet a Magyar Néphadsereg kijelölt csapatai és törzsei tartalékosok bevonásával hajtanak végre. Pénteken felkereste a csa­patokat Oláh István vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter, s tájékozódott a gya­korlat eddigi eseményeiről, eredményeiről, megtekintet­te a soron levő harcászati feladatok végrehajtását. Ta­lálkozott a kemény téli idő­járás viszonyai között pél­dásan helytálló parancsno­kokkal, sor- és tartalékos katonákkal. Események címszavakban HÉTFŐ: Új-Delhiben a „Hatok” felhívást fogadtak el, és követelték az atom­fegyverek kifejlesztésének, kipróbálásának és telepítésé­nek teljes tilalmát. — II. Já­nos Pál pápa Venezuelában — Genf ben összeülték az OPEC-országok miniszterei. KEDD: Stockholmban fel­újította munkáját a bizalom­építő intézkedésekről és a le­szerelésről tárgyaló összeuró­pai értekezlet, a szovjél kül­döttség előterjesztette javas­latát — Papandreu görög mi­niszterelnök az amerikai atomfegyverek kivonását sür­geti Görögországból — Az USA 1,8 milliárd dollár ka­tonai hitelt nyújt Izraelnek, Rabín hadügyminiszter tár­gyalásai Washingtonban. SZERDA: Pérez de Cuellar ENSZ-fótitkár sajtóértekezle­te Hanoiban Karami liba­noni kormányfő elégedetten nyilatkozott damaszkuszi tár­gyalásairól — A NATO-or- szágok a katonai informá­ciók cseréjét javasolták a stockholmi értekezleten — lemondott posztjáról Jeane Kirkpatrick asszony, az. USA állandó ENSZ-képviselője. CSÜTÖRTÖK: Bár nem tudtak megegyezni az OPEC- országok miniszterei, a több­ség az olajár bizonyos csök­kentését hajtja végre II. János Pál pápa Ecuudorban — Bécsben íelújitották a kö­zép-európai haderőcsökken­tési tárgyalásokat. PÉNTEK: Csernyenko-nyt- latkozat a márciusi tárgya­lásokról egy amerikai tévé- társaság műsorában — Szov­jet-csehszlovák külügymi­niszteri tárgyalások Moszk­vában — Bizalmatlansági in­dítvány a bécsi parlament­ben Erisehensehlager had­ügyminiszter ellen. Á genfi tárgyalások kilátásairól (Folytatás az 1. oldalról) A komoly, célratörő tár­gyalásoknak minden alapja megvan, s a legfontosabb feladat, hogy a gyakorlat­ban becsületesen és követ­kezetesen — minden rész­letében — betartsuk a genfi megállapodás előírásait. A Szovjetunió ennek a köve­telménynek megfelelő utasí­tásokkal látja el küldöttsé­gét, és ugyanezt várja el az amerikai féltől is. A szovjet vezető válaszai­ban utalt arra, hogy a Szov­jetunióban ismeretesek azok az amerikai kijelentések, amelyek jóval a tárgyalások megkezdése előtt máris a le- küzdhetetlennek mondott akadályokat emlegetik, s az Egyesült Államok számára egyoldalúan előnyös rész­megállapodások elérésére he­lyezik a hangsúlyt. A Szov­jetunió — hangsúlyozza Konsztantyin Csernyenko — reálisan szemléli a dolgokat, látja a nehézségeket, és úgy véli, hogy a küszöbönálló tárgyalások egyáltalán nem lesznek könnyűek. Ezek a nehézségek azonban leküzd­hetők. Ehhez mindkét fél részéről jóakaratra, az ész­szerű kompromisszum eléré­sére irán^ uló készségre, az egyenlőség és egyenlő biz­tonság elveinek szigorú be­tartására van szükség. A tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör kialakítása szempontjából haladást je­lentene, ha a Szovjetunióhoz hasonlóan, az Egyesült Ál­lamok is lemondana a nuk­leáris fegyver elsőként tör­ténő alkalmazásáról, a felek befagyasztanák nukleáris készleteiket, és betiltanának a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos mindenfajta kí­sérletet. A nemzetközi feszültség okait elemezve az SZKP KB főtitkára rámutatott arra is, hogy az Egyesült Államok más országokkal fennálló kapcsolataiban változatlanul diktatórikus módszereket al­kalmaz. A világ népei elíté­lik a Nicaragua elleni had­üzenet nélküli háborút, az izraeli agresszorok támoga­tását, a dél-afrikai fejüldözö rezsimnek nyújtott segítsé­get. Az emberiség történelmé­nek fordulópontjához érke­zett. A világ előtt álló leg­fontosabb feladatok megol­dásától — a nukleáris fenye­getettség megszüntetésétől, a világűr militarizálásának megakadályozásától, a koz­mikus térség kizárólag bé­kés célokra történő felhasz­nálásától, a globális gazda­sági és környezetvédelmi problémák megoldását célzó közös erőfeszítésektől — az egész emberi civilizáció jövő­je függ- Ezzel összefüggés­ben az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke megállapí­totta, hogy az új szovjet— amerikai tárgyalások kedve­ző eredményei jótékony há­lással lennének a nemzet­közi helyzet egészére, s je­lentős mértékben elősegíte­nék korunk legfontosabb problémáinak megoldását. A Szovjetunió konkrét és nagy horderejű eredmények eléré­sére törekszik Genfben, de nem minden rajta múlik. Konsztantyin Csernyenko végezetül hangsúlyozta: a je­lenlegi és a jövő nemzedé­kek sorsáért rájuk háruló felelősség arra kötelezi a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hogy tegyenek meg mindent a fegyverke­zési hajsza megfékezése, a kozmikus térség békéjének megóvása, a nukleáris fegy­verek megsemmisítése érde­kében. *' Az amerikai közvélemény érdeklődéssel fogadta Konsz­tantyin Csernyenko nyilatko­zatát, amelyet a genfi tár­gyalások lehetőségeiről adott a CNN amerikai televíziós hálózatnak. A nyilatkozatot nemcsak a kábeltelevíziós hálózat, hanem a többi nagy országos hálózat is ismertet­te. A rádióadások szintén beszámoltak róla, kiemelve, hogy a szovjet államfő lehe­tőséget lát a megegyezésre, a legnagyobb akadálynak vi­szont az amerikai űrfegyver­kezési terveket tekinti. A washingtoni külügymi­nisztérium rövid nyilatkozat­ban elutasította ezt az érté­kelést. Azt mondotta, hogy a szovjet vezető nyilatkoza­ta „része annak a folyama­tos szovjet erőfeszítésnek, amely az elnök hadászati védelmi kezdeményezése el­torzítására irányul”. A mi­nisztérium szerint az űrfegy­verkezési program „teljes mértékben összefér a SALT —1 szerződéssel, pusztán ku­tatási program”. Február 4-től beszerezhető az UNIÓ ÁFÉSZ „December 4." Drótművek közös boltjában (Miskolc, Madarász V. u.—Szeles u. sarok Szerelvénybolt) csupasz és horganyzott acélhuzalok, hegesztett háló 65-ös, 80-as szög megvásárolható és megrendelhető a lakosságnak és közületeknek egyaránt. Chilében kivégzésekre ke­rüli sor. Pinochet diktatúrá­jában nem ritkaság er. De az már nem mindennapi, hogy - két rendőrnek kel­lett a kivégzőosztag elé áll­nia. Bűnösnek találták őket abban, hogy résit vettek Vi­no del Mor-ban szerelmes- párok meggyilkolásában. Vo- lóban: ott Ismeretlen tette­sek hot szerelmespárt tá­madtak meg, hat tértit meg­öltek, négy nőt megerősza­koltak. Még két taxisofőrnek ís meg kellett halnia- A rendőrség megállapítot­ta, hogy a gyilkosságokat egy építési vállalkozó tulajdoné­Tollhegyen ’ ban levő fegyverekkel haj­tották végre. Luis Gubler Di­or azonban jé kapcsolatokat tart fenn a titkosszolgálattal. Egy időre őrizetbe vették, s be is ismerte, hogy részt vett két ember meggyilkolá­sában, de aztán... A nyomozást áj vizsgálóbí­róra bízták, oki egyszerre bocsátotta szabadon Gub­ler» és emelt vádat két rend­őr ellen. Az egyik ugyan be­ismerő vallomást tett, deka­zölte, hogy magas rangú tisztviselők utasították öt egy tisztogató akcióban való rész­vételre. A megölt szerelme­sek ugyanis - nem véletlen ezl - mind baloldaliak vol­toki A másik rendőr kereken visszautasított minden vádat, neki semmi köze oz egész­hez... Pinochet elutasította a ke­gyelmi kérelmeket. Santiagá- bon a kivégzés után azt mondják: most már senki sem fogjo felelősségre vonni az igazi bűnösöket és o fel­bujtókat. íme, igazságszolgáltatás chilei módro, 1985-ben. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom