Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-08 / 32. szám

1985. február 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Két út állt előttük. Az egyik, a régi tükörsima és egyenes. Ám egy ágazat felszámolásá­hoz vezet! Vagyis a befekte­tett munkát nézve, igazán nem vezet sehová. A másik? Nos, az göröngyös, kanyar­gós és dimbes-dombos. Siker­be éppen úgy torkolhat, mint csúfos vereségbe. Baktakéken a göröngyös utat választották. Történt ugyanis, hogy itt az alig kilenc aranykorona értékű, szegény földek tér­ségében létezett egy szarvas­marha-ágazat. Kétszázötven, kettős hasznosítású, magyar­tarka fejőstehén, százhúsz hústípusú, Keresztezett állo­mány és közel ötszáz növen­dékborjú. De, mert jó takar­mány sem termett, az álla­tok sem voltak éppen kivá­lóak, technológia sem akadt megfelelő, az épületek is ré­gen elavultak, egy tehén csak kétezer liter tejet adott évente a minimális három­ezer liter helyett. A hízó­marhák hosszú gondozás után sem igen „hozták” a piaci követelményeknek meg­felelő súlyt és formát, a sza­porulattal is gondok adódtak. Summa summárum, az egész ágazat bizony ráfizetéses volt. Pénzt nyelt el ott, ahol minden fillérnek ezer helye lett volna; ott, ahol a nö­vénytermesztés végre kez­dett kiszabadulni a rendkí­vül gyenge föld szorításából, ahol végre lehetőség adódna a jól működő melléküzem- ágak jóvoltából némi ered­ményre. És akkor ez az állatte­nyésztés ... „Szerencsére” felcsillan egy röpke remény, egy gyors megoldás rövid úton... A Szárazvölgy Ter­melőszövetkezetnek megada­tik az, ami után több gaz­daság sóhajtozik: felszámol­hatja állattenyésztési ágaza­tát. Abonyi József elnök: — Gazdálkodni állattenyésztés nélkül? Számunkra elképzel­hetetlen! Ha szarvasmarha- ágazatunk van, és az ráfi­zetéses, akkor meg kell ke­Felszámolhatták volna resni a kiutat, hogy olyan szarvasmarha-ágazatunk le­gyen, ami nyereséges ... Segítség Szolnok megyéből A jászalsószentgyörgyi Pe­tőfi Termelőszövetkezetet és a baktakéki Szárazvölgy Ter­melőszövetkezetet sok-sok kilométer választja el egy­mástól. Amíg az egyik Szol­nok megyében, a másik Bor­sodban található. Ám tíz­éves aratási kapcsolat baráti fonala köti össze őket. Is­merik egymás sikereit és kudarcait éppen úgy, mint „aktuális” gondjaikat. Nem meglepő tehát, ha az első segítő kéz Szolnokból érke­zett. Abonyi József: — Két év­vel ezelőtt száz, tejtípusú vemhes üszőt kaptunk tőlük, s ezzel egyidőben közösen gazdasági társaságot hoztunk létre. És — mert első ta­pasztalataink biztatóak vol­tak — újabb száz vemhes üszővel növeltük az állomá­nyunkat az elmúlt évben. A tejtermelésünk szinte az egyik pillanatról a másikra megnőtt. Ma már az egy te­hénre jutó éves tejtermelés 3600 liter! Sőt, az idén a tejelő állományt tovább bő­vítjük. Ezzel egyidőben a húsmarhatartás területén is rendeztük sorainkat. .. Hogyan? Minden fonto­sabb lépést meg kell hogy előzzön a fontolgatás idő­szaka. Amikor a vezetők összedugják fejüket és latol­gatnak. Hogyan, mit és fő­leg mennyiért? Tehát: ho­gyan? Valamelyik gazdasági társasághoz kapcsolódva, megoldva így a technológia kérdését. Mit? A piaci igé­nyekhez legjobban alkal­mazkodó fajtát vagy fajtá­kat. Elsősorban magyartar­kát és a mostanában méltán népszerű limousint vagy charolais-t. Mennyiért? Mi­nél olcsóbban. Kis beruhá­zással, kedvező kölcsönök­ből. Abonyi József: — Amikor eldöntöttük, hogy a húsmar­hatartásunkat kiszélesítjük, reméltük, hogy ezen a te­rületen is eredményes gaz­dálkodást tudunk folytatni. Miután az állományunk megnövekedett, elsődleges szemponttá vált, hogy a ta­karmányozás költségeit csök­kenteni kell. A Boovina GT segítségével az elmúlt idő­szakban 32 hektár legelöl telepítettünk, ami kiváló és rendkívül olcsó takarmányt biztosít az állatoknak. De szükségünk van az ipari melléktermékekre is. Rész­ben ez az oka, hogy tavaly tagjai lettünk a Szarvas- marha-hizlalási GT-nek, közvetítésükkel várhatóan cukoripari melléktermékhez tudunk jutni. Sőt. tőlük kaptunk 26 millió forint fej­lesztési alapot, melyből 15 millió kamatmentes. Mind­ezek ellenére a húsmarha- tartás ma egyáltalán nem biztonságos. Szigorodott a szabályozás, csökkent az ál­lami támogatás. A mi terü­letünkön ez egyben azt is jelenti, minden meghizlalt kilogramm hús 1,3 forinttal kevesebbet ér. Tehát ezt a hiányzó 1,3 forintot kell va­lahogy kigazdálkodnunk. De ez a mai energiaárak mel­lett szinte lehetetlen ... Partnerek vagyunk... Minden tehenészettel ren­delkező gazdaságban akad egy-két, de inkább tíz-húsz olyan fiatal tehén, amely valamilyen okból nagyüzem­ben tovább nem tartható. Az ilyen állatoknak a korábbi­akban a vágóhídi értékesítés volt a sorsuk, pedig kis­üzemben még termelhettek volna évekig. Üjabban eze­ket a teheneket — megfe­lelő feltételek mellett — a gazdaságok háztájiba helye­zik ki. Természetes, hogy Baktakéken sem történik ez másként. Vagy mégis? Az elnök: — Nálunk csu­pán a feltételek tűnnek szi­gorúbbnak, mint máshol. Eddig 25 tehenet helyeztünk ki a kisüzembe. Mi fizetjük továbbra is az állatok orvosi költségeit, vagy például a termékenyítési dijat. Abra­kot tudunk biztosítani kor­látlan mennyiségben a min­denkori állami felvásárlási áron, szálas takarmányt az igénynek megfelelő mérték­ben, az alomszalmát pedig ingyen adjuk. Az értékesített tej után tejprémiumot fize­tünk. Sőt, ha valamelyik tsz-tagunk három tehenet is gondoz az udvarán, amelyet tőlünk vitt ki, úgy az ott­honi munkával már megsze­rezheti a kötelező munka­órát, vagyis nem kell plusz­ban dolgoznia a közös gaz­daság területén. S hogy mit kérünk ezért vissza? A tej értékesítése rajtunk keresz­tül történjen, s természete­sen a született kisborjúkat is visszavárjuk. Mit mond­jak? Az érdeklődés nagy, s mi partnerek vagyunk ... Balogh Andrea Új tetőszigetelési eljárás a ■ Alig másfél évtized alatt 52 millió forintról 1 milli­árd forintra növelte terme­lési értékét a fővárosi szék­helyű Mezőgazdasági Ipari Közös önálló Vállalat (Ml- KÖV). A szerteágazó tevé­kenységet folytató vállalat műanyagbevonó gyáregysége a termelési értékből ma már mintegy 260 millió forint árbevétellel részesedik, en­nek mintegy negyedét, 55 millió forintot a gyáregység borsodi részlege biztosítja. — Tulajdonképpen nem­csak Borsodban dolgozunk, hanem jóformán az egész országban, bár arra törek­szünk, hogy főként itt hely­ben mozogjunk — mondja Dombóvári Géza, a MIKÖV borsodi vezetője. — Részt ve­szünk a balatoni szennyvíz­program megvalósításában, dolgoztunk a solti adó iro­daépülete tetejének szigete­lésénél, Egerben most szige­teltünk öl hatalmas beton bortartályt. Miként a nagyvállalat, a borsodi részleg is sok min­dennel foglalkozik. A „rő téma” itt azonban a mű­anyagbevonó tevékenység. Profiljukba tartozik például a csúszásmentes epoxi pad­lózatok készítése. A miskolci húskombinát, öt évvel ez­előtti rekonstrukciójánál 40 millió forint értékű ilyen munkát végeztek, a két cég kapcsolata azóta is élő. Oz- don a városi strandfürdő medencéjét szigetelték, a miskolci sportcsarnoknál és a Nehézipari Műszaki Egye­temnél betonfelületek kor­rózióvédelmét végezték mű­gyantával, a DIGÉP-ben ők szigetelték az egyik 2000 négyzetméteres raktár tete­jét, jelenleg pedig a Vörös­marty utcai új épületkomp­lexumban bízták rájuk az OTP és az Állami Biztosító épületrésze szigetelésének egy részét. Itt egy teljesen új anyaggal dolgoznak. — Mintegy másfél éve használjuk már a Concretan BA szigetelőanyagot — mondja Dombóvári Géza. — Jó kapcsolatot alakítottunk ki a C. C. Concrete-Chemie, NSZK-beli céggel, az c anyaguk az új és meglevő tetőfelületek szigetelésére kiválóan alkalmas folyékony fólia. Számos más területen is felhasználható a Concre­tan BA, a nyugatnémetek például autópályákat, repü­lőtereket is építenek vele. A nyugatnémet céggel igen jó kapcsolat alakult ki, s mi­vel Borsodban is nagy az érdeklődés a szigetelőanyag iránt, kapcsolataink minden bizonnyal még tovább bő­vülnek. Ez utóbbiakat igazolandó Dombóvári Géza és helyet­tese, Hudiczius Ferenc egy történetet mesélnek el. Keszt­helyen a helyiek pályázatot hirdettek egy könnyűszerke­zetes, nagy fesztávolságú, úgynevezett kettős görbüle- tű (a tetöív hosszúsága és szélessége mentén is ívelt) épület kivitelezésére. Az építőipari vállalatok legjobb ajánlata is másfél évre szólt, ök hat hét alatt, készítették el! .. Viszonylag kis létszám­mal, de igen hatékonyan és rugalmasan dolgoznak, al­kalmazkodva a mindenkori feladatokhoz. S bár Borsod­ból az idén is félszáz mil­lió forintot „visznek el”, ke­vesen ismerik őket. Ezért Miskolcon és a megye más városaiban szimpóziumokat rendeznek, ahol jó lehetőség nyílik arra, hogy a beruházó és a kivitelező egymásra ta­láljon. — ny — A termék neve: sáROsramK Mosás után a szállítósza­lagon érkezik, hogy ki tud­ják válogatni. Utána gépek csumázzák, magozzák, há­mozzák, s többször lepasz- szírozzák. Majd gőzzel, úgy­nevezett duplikátorban fő­zik, aszkorbinsavval — C- vitamin — tartósítják, s hi­deg vízzel felengedik. Lé­nyegében ennyi a gyártási folyamata annak a rostos gyümölcslének, amelyet mái csak palackozni kell. Az új üzem csak egy kis részét foglalja el a Bodrogközi Ál­lami Gazdaság húszezer ton­nás hűtőtárolójának. Két, kerekeitől megfosztott, ma­gasba emelt mozdony ka­zánja kellett ahhoz, hogy a technológiához a gőzt bizto­sítsák. Barna László, a fel­dolgozóüzem vezetője: — Amit itt köröttünk lát, mármint a gépeket, s fala­kat, javarészt a saját mun­kánk eredményei. Itt nálunk tervezték meg, s alakították át ezeket a gépeket. Vi­szonylag olcsón — mintegy ötvenmillióért, Az üzem évi 3000 tonna gyümölcs feldol­gozására alkalmas. Mivel a gazdaságban rengeteg ipari alma terem, amelyet fo­gyasztási célokra nem tu­dunk eladni, ezért határoz­tunk úgy, hogy a magasabb árfekvés érdekében gyü­mölcslének dolgozzuk fel. Hazai alapanyagnak szá­mít még a körte, amelyet a máshonnan beszerzett őszi- s kajszibarack és a meggy egészít ki. Ez a termékská­la, amelyet egységes felirat­tal: „Sárospatak” fantázia­néven mintegy két. és fél millió hét deciliteres palack formájában küldenek a Mátra Füszért boltjaiba. A szénsavmentes gyümölcslé iránt nagy az igény. Képün­kön a nagy teljesítményű palackozógép ... Fotó: Morvay Tamás ifinek árt? Fnvprtpimíl statisztikai adatok igazolják, hogy hosszú y j c i le 1111U évek óta először, a tervezettnél kedvezőb­ben alakult az ipar és az építőipar létszámhelyzete. Máskép­pen fogalmazva: a nagyipar létszámmegtartó képessége vala­melyest erősödött az elmúlt évben. Szó sincs persze arról, hogy számottevően enyhült volna a legnagyobb ipari körzetek munkaerőgondja. A legszoronga- tottabb helyzetben a főváros van, ahol az aktív keresők szá­ma — a korstruktúra feltűnően kedvezőtlen alakulása és a nagyarányú elvándorlás miatt — az országos átlagnál nagyobb mértékben csökken. De nemcsak Budapesten, hanem majd' mindenütt kevés a jelentkező a nehéz fizikai munkára, s egy­re népszerűtlenebbek — az óhatatlanul nagyobb munkainten­zitás miatt — a teljesítménybéres munkahelyek is. (Valamit segített a műszakpótlék felemelése, illetve a melegüzemi pót­lék bevezetése. A kohászatban például az elmúlt év közepén már mérséklődött a létszámcsökkenés.) Bizonyos munkahe­lyek és munkáltatók pedig különösen kritikus helyzetbe ke­rültek. Az ország egyik ismert munkaügyi szakembere je­gyezte meg a minap — a MÁV létszámgondjainak illusztrá­lására —, hogy legszívesebben szót sem szólna arról, milyen súlyosak e gondok; jobb, ha nem tudja az utazóközönség, hogy mennyire kevés emberrel kell megoldani a biztonságos vas­úti közlekedést. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal már jó háromnegyed évvel ezelőtt megfogalmazta a munkaerőpiac állandósult fe­szültségeivel kapcsolatos álláspontját. Eszerint az egyes terü­leteken jellemző munkaerőhiány már olyan mértékű, hogy a „célzott” bérintézkedések sem segítenek. Hosszabb távú meg­oldást csakis a munkahelyek radikális korszerűsítése, a mun­kaerő műszaki fejlesztés révén történő helyettesítése jelent­het, s ezt a követelményt a következő ötéves tervidőszak be­ruházási koncepciójának kidolgozásakor feltétlenül figyelem­be kell venni. A vázolt gondok ellenére azonban mégis tény, hogy az ipar­ban és az építőiparban a tervezettnél kisebb mértékű a lét­számcsökkenés; másrészt — és következésképpen — a szövet­kezeti mezőgazdaságban a tervezett létszámnövekedés helyett, nem jelentéktelen csökkenéssel kell számolni, most már hó­napok óta. E jelenség értékelése, minősítése felettébb kocká­zatos vállalkozás lenne. Nézzük inkább az új helyzet kialaku­lásának okait. A-r inarv/állalatnlínál tevékenykedő vállalatigaz- MZ I pd I Vd 11 d I d IU K.11 <31 dasági munkaközösségek át­lagos taglétszáma az elmúlt évben is jelentősen nőtt, ami ön­magában is a vgm-ek létszámstabilizáló hatására utal. Aztán: jelentősen bővült a kísérleti bérszabályozást alkalmazó válla­latok köre, vagyis az átlagosnál kedvezőbb bérfejlesztési le­hetőségeknek ugyancsak létszámstabilizáló hatása volt. A köz­ponti bérpolitikai intézkedések létszámcsökkenést mérséklő hatását már említettük, s ezt erősíti a 40 órás munkahét kiter­jesztése is. És végül: észrevehetően csökkent a mezőgazdaság munkaerő-elszívó hatása; ahogy gyarapodnak a vgm-ek. s ahogy szűkülnek a mezőgazdaság fejlesztési forrásai, úgy — s az elmúlt évekhez képest erőteljesen — mérséklődik a mel­léküzemági tevékenység. A jelzett változások azonban korántsem vezethetők vissza a munkaerő-gazdálkodás gyökeres korszerűsítésére. Alig van jele annak, hogy a munkaerőhiány pótlása érdekében a vál­lalatoknál különös figyelemmel kísérnék a belső létszámtar­talékok felszabadítását és hasznosítását, a veszteségidők csök­kentését, illetve a munkaszervezés javítását. Viszont, válto­zatlanul kedvelt „létszámpótló” módszerek közé tartozik a nagyarányú túlóráztatás, a munkavállalók mellékfoglalkozás­ban történő alkalmazása, illetve a további vgm-ek szervezése. Közbevetve, de nem mellékesen: egyre jellemzőbb, hogy a vgm-ek szervezésével a vállalatok olyan létszámhiányt is pó­tolnak, amely elemi szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Vagyis: a munkaidőalapot lényegében extenzív módon bővítő vgm-vállalkozás elodázhatja — s ki tudja meddig — a munkaerő racionális foglalkoztatásával kapcsolatos tenniva­lók elvégzését. Ez persze — kell-e külön is mondani — nem a vgm-ek létének és működésének megkérdőjelezése, csak an­nak felvillantása, hogy a vgm-mozgalom összes előnyei és erényei aligha fedhetik el a vállalati munkaerő-gazdálkodás megannyi gondját, baját. A vállalatok közötti munkaerőmozgásra változat­lanul a spontaneitás a jellem­ző. A munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vál­lalatok közötti létszám-átcsoportosítás — jogilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Gyakoribb a vállalaton belüli átcsoportosítás, de ez ügyben sem lehetünk túlzottan optimisták. Az ÁBMH reprezentatív vizsgálatának eredménye azt mutatja, hogy a „kapun belül” átcsoportosított létszám aránya az érintett vállalatok összlétszámúnak mindössze 0,3— 0,6 százaléka között mozog. És végképp nem jellemző, a jogilag egyébként szintén le­hetséges munkaerő-kölcsönzés. E lehetőséggel azért sem él­nek a vállalatok, mert mit tudják ők, hogy az ideiglenesen kölcsönadott emberük — ha netán ily’ módon kedvezőbb kö­rülmények közé kerül — visszatér-e majd az eredeti munka­helyére? S az emiatti félelem a vállalati munkaerő-gazdálko­dás változatlan vezérmotívuma. A lehetőségek szerint tartani mindenkit, akár kell, akár nem, akár hasznos, akár haszon­talan munkát végez. Mert soha nem tudni — így a munkaerő­gazdálkodási gyakorlatot motiváló vállalati ideológia —, hogy mikor következik be a remélhető fellendülés, az annyira áhí­tott konjunktúra, s ez esetben egyetlen elveszített ember is csak nehezen pótolható. Vagyis: a jelzett változások ellenére a munkaerőpiac és a munkaerő-gazdálkodók gondolkodásmódja változatlan. Ezzel a szemlélettel viszont sem a munkaerőpiaci feszültségek eny­hülése, sem pedig a munkaerő-gazdálkodási módszerek racio­nalizálása nem várható. Kinek árt ez elsősorban, ha nem ma­guknak a vállalatoknak? V. Cs. Olaj helyett szén A berlini energiahálózati kombinátban sikerrel oldot­tak meg az olajtüzelésű gőz­generátorok szénfütésre tör­ténő átállítását. Szilárd fűtő­anyagként egy milliméteres szemcsézésű, 20 százalékos víztartalmú porszenet hasz­nálnak. A fűtőanyag zárt tartályokban érkezik, a ki­rakodás pneumatikus úton történik, így nincs szállítási veszteség. Émellett nem ke­letkezik égési maradék, s így a környezet sem szeny- nyeződik. A széntermelö or­szágokban igen gazdaságos ez az eljárás, hiszen ala­csony kalóriaértékű szenet hasznosítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom