Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-07 / 31. szám
1985. február 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport Csak röviden... LABDARÚGÁS. Kazincbarcikán teremtornát rendezlek, melyen 42 csapat vett részt. Eredmények, férfiak: 1. Aknamélyítő Vállalat; 2. TÁViHÖ; .i. Szuhavölgy; 4. Könnyűbeton. Nők: 1. Ság- vári Gimnázium; 2. Sütőipar; :i. 112-es DSK; 4. Hab- selyem. SÚLYEMELÉS. Pénteken, szombaton és vasárnap a DVTK csarnokában rendezik meg a megyei bajnokságot — valamennyi korcsoportban. A háromnapos eseményre 170-en küldték el nevezésüket . TEKE. Egy eredmény az NB I-es női bajnokságból: Ózdi Kohász—Zalaegerszegi TE 7-1 (2420-2247). Egyénileg: Tóth 449, Bakos 425, Bogdán 297, Lörinczné 292, Barta 291. ATLÉTIKA. A Borsod megyei szövetség legutóbbi ülésén részt vettek azok a sportolók is, akiket a testület megjutalmazott. Nincs ebben semmi különös — mondhatnák —, hiszen a serlegeket, elismeréseket valamikor át kell adni, és erre az ünnepélyes hangulatú évzáró értekezlet igencsak alkalmas volt. A beszámoló hosszúra sikeredett, majd igen élénk vita alakult ki. A jelenlevő sportvezetők a munka jobbítása érdekében fejtették ki gondolataikat. Érvek, ellenérvek is elhangzottak, egy szó mint száz, az összejövetel csaknem háromórásra sikeredett. Az ülés végén Novak Pál elnök így fejezte be mondandóját: „Sokat gondolkodtunk azon, hogy a megjutalmazott gyerekeket mikorra hívjuk. Az értekezlet elejére, netán a végére? Aztán úgy döntöttünk, hogy nem árt, ha hallják miről beszélünk. Végső soron valamcny- nyi cselekedetünkkel őket, sportolókat szolgáljuk.” Ezután feléjük fordult: „Talán nem bántátok meg, hogy minden nehézségünkkel és örömünkkel, gondunkkal és sikerünkkel megismerkedtetek. Higgyétek el, mi idősebb sportvezetők azért dolgozunk, hogy számotokra egyre jobb versenykörülményeket teremtsünk!” KÉZILABDA. Lapunkban „Hogyan került Pécsre Tóth András?” címmel foglalkoztunk az Ózdi Kohász NB 1- es kézilabdázójának ügyével. (Mint megírtuk, a fekete-fehéreknél lejárt a szerződése és Pécsre igazolt.) Megszólaltattuk Marosi Istvánt, az Ózdi Kohász ügyvezető elnökét, aki elmondta, hogy bár mindent megtettek a sportoló megtartása érdekében — akár anyagi áldozatra is vállalkoztak volna —. erőfeszítéseiket azonban nem koronázta siker. Az ügyben érintett játékos levelet írt rovatunknak. Legfontosabb mondanivalói a következők: „Marosi István már az átigazolási időszak kezdete előtt két hónappal tudta, hogy lejár a szerződésűm, ennek ellenére mégis csak egy héttel az átigazolási időszak vége előtt kezdett el tárgyalni velem. Amikor ez nem járt eredménnyel, akkor felszólított minket (a családomat), hogy 24 órán belül hagyjuk el az egyesület által biztosított lakást. Tehát arról szó sem lehet, hogy mindent megtelt azért, hogy Ózdon maradjunk. Sérelmes számomra az is. hogy az 19114-es bajnokságban nyújtott teljesítménvem után járó jutalmat letiltotta, mondván: nem maradok ott. Megpróbáltam a munkaügyi döntőbizottságon keresztül kiharcolni, de arra az álláspontra helyezkedtek, hogy »az nem jár, csupán adható, és olyannak miért adjon a klub jutalmat, aki úgyis kilép, azaz távozik.« Teljes erőbedobással, szívvel-lélek- kel két évig segítettem a csapatot, igen sokszor a győzelmek fő részesének neveztek, eljárásukat így méltánytalannak érzem. Végül: engem is meg kellett volna kérdeznie, mielőtt a lapban véleményt formált átigazolási ügyemről.” Tóth András levelének helyt adunk, valóban szükség van arra, hogy a témát más oldalról is megvilágítsuk. Az eset tanulságos. Az ÓKSE-ből a közelmúltban — különböző okok miatt — jó képességű játékosok (Meggyesi, Bogárdi, Sipos, Pribék, Bessenyei, Németh, most pedig Tóth) távoztak, a szakosztály (a klub) tehát rosszul sáfárkodik értékeivel. LABDARÚGÁS. Január 26- án Budapesten tartották meg a megyei játékvezető bizottsági elnökök értekezletét, melyen részt vett Szepesi György, az MLSZ elnöke is. Egyéb mondandója mellett Borsodot kétszer is kiemelte. „A külföldiektől hozzám érkezett információk egyértelműen elárulták, hogy a Tokaj-Hegyalja Kupa ifjúsági tornán, valamint a Focifarsangon bíráskodó országos kerettagjaik teljes mértékben megfeleltek az elvárásoknak! Az utóbbin részt vevő csehszlovák csapatok például saját szövetségük elnökének jelentették ezt, aki a dicséret hangján tovább »passzolta a labdát« nekem. Az elismeréseket jóleső érzéssel nyugtáztam, és szintén továbbítom az érdekelteknek.” A neves sportvezető szavait természetesen mi is örömmel fogadtuk és adjuk közre. A SZURKOLOK ÉRDEKÉBEN. A közönség becsalogatása érdekében nemcsak a versenyzők, csapatok, hanem a rendezők is sokat tehetnek. A megnövekedett helyárak a nézők egy részét távol tartották a sporteseményektől, valamit tehát cselekedni kellett. A miskolci városi sport- csarnok „húzása" jónak ígérkezik. Az igazán rangos versenyek esetében nem adnak ki külön ülő- és állójegyet (más-más, lényegesen eltérő tarifával), hanem két díjszabást állapítanak meg. Külön „rangsorolják” a felnőtteket és külön a gyerekeket (tanulókat), katonákat. A szurkolók pedig érkezésük sorrendjében foglalhatnak helyet a lelátókon. A kezdeményezés bevált a Bp. Honvéd—Granarolo Bologna férfi kosárlabda BEK- seléjtezö alkalmával (majd háromezren drukkoltak), és rövidesen újra vizsgázik a Magyarország—Jugoszlávia férfi kosárlabda világbajnoki selejtezőn. Kolodzey Tamás Totósarok |jppg|: Szurovszky Elek (A ti. heti totószelvényen ismét nyugatnémet és olasz mérkőzések szerepelnek. A tolóláz elmúltánál az élet ismét visszazökken a rendes kerékvágásba — ennek a reményének adott hangol Szurovszky Elek sakkozó, FlDE-mester, aki nemigen hagy ki hetet, rendszeresen játszik, az igazi szerencsével azonban eddig hadilábon állt.) — Érzésem szerint ezen a héten sem lesz túlzottan sok kettes a totóban, de ettől eltekintve fizethet egészen jól a telitalálatos szelvény. Négy fix mérkőzést találtam, kettőt háromesélyesnek ítélek meg, a többi „kijön” két esélyből. Egy hibaponttal ez a kulcs 360 forintért játszható meg. — A Stuttgart jól rajtolt, esélyes a két pontra, de nem kizárt a meglepetés sem a Braunschweig ellen. A Karlsruhe nagy bajban van, számára csak a győzelem számit jó eredménynek. A Bielefeld otthon kemény dió a legjobbaknak is. a Köln egy ponttal elégedett lehet. Brémában aligha nyer a Bayern, s a Kassel is legfeljebb az egyik pont megszerzésében bízhat. A Hannover támadósora ütőképesebb, győzhet a Freiburg ellen. — A második vonalban listavezető Aachen egy pontot egészen biztosan szerez, a Hertha és a Samp- doria sem igen léphet pályára valós győzelmi reményekkel, inkábba hazaiaknak adom a nagyobb esélyt. A Cremonese újoncként gyengén „muzsikál", a Milan az angol Ha- teley vezérletével alighanem bekasz- szírozza a két bajnoki pontot. Firenzében és Nápolyban a hazai pálya döntő súllyal eshet latba. Udi- nében ugyanakkor nem tartom lehetetlennek a Verona leljes sikerét. A pótmérkőzéseken nagyon a hazaiak felé billen a mérleg nyelve. 1 X 2 _J ___ X 1 X 1 X X 2 X 1 X 1 X 2 1 X 1 X 1 X 2 _J___ __1___ 1 A simontornyai bőrgyár megbízására „Adidas-Tango" labdák gyártására rendezkedtek be a zemplénagárdi háztartásokban. A Szőke Tisza Termelőszövetkezet ugyanis bedolgozói rendszerben valósította meg a kifogástalan minőségi munkát igénylő labdák készítését, amelyekkel Európa legtöbb futballpályáján találkozhatunk. Fotó: Morvay Tamás Temesvári győzött Felemás, de a papírformának megfelelő eredmény- n.vel rajtoltak a magyar teniszezőik a Delray Beach-i nagyszabású nemzetközi versenyen. A világ legnagyobb tenisztornái közé tartozó esemény első fordulójában a 12. helyen kiemelt Temesvári Andrea igen magabiztosan 6:2, 6;2-re legyőzte az olasz Maria Cecchinit. Bartos Csilla viszont — igaz, nagy küzdelemben — 6:3, 4:6, 7:5 arányban kikapott a nála 21 évvel idősebb, már a 40. évét taposó brit Virginia Wade- től. A férfiaknál Taróczy Balázs igen erős — túl erős — ellenféllel találkozott. A negyedik helyen kiemelt svéd Anders Jarryddal hozta ösz- sze a sorsolás. A svéd teniszező két játszmában, 7:6, 6:3 arányban bizonyult jobbnak Taróczy tói. Macedo a brazil kapitány A Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) Evaristo Mace- dól nevezte ki a válogatott vezetőedzőjének. Az 51 éves szakemberre azután esett a választás, hogy az első számú jelöltnek, Tele Santaná- nak a szaúd-arábiai Al-Ahli Klub — amelynek jelenleg edzője — nem adott zöld utal. A brazil szövetség szóvivője elmondta, hogy az 1970-es VB-győztes válogatott mesterét. Mario Zagalót is megpróbálták megnyerni, ő azonban kereken visszautasította a felkérést, családi okokra hivatkozva. Macedo Eduardo Coimbrát váltja fel a szövetségi kapitányi poszton. Nem ismeretlen számára ez a feladat, hiszen korábban öt éven át a katari nemzeti válogatott edzője volt — ö irányította az ■I9l!l-es ifjúsági VB-n döntőbe jutott csapatot is —, jelenleg pedig a brazil első ligában szereplő America szakvezetője. Az újdonsült kapitány már sajtóértekezletet is tartott, s ezen bejelentette, hogy áprilisban jelöli ki 22-es keretét. Ebben szerepet szán az Olaszországban játszó profiknak is. persze csak akkor. ha formájuk kielégítő. Brazília egyébként, mint ismeretes. a dél-amerikai III. VB-selejlező csoportban Bolíviával és Paraguavjal játszik. Neeskens válaszúton Még 34 éves korában is nagyon „kapós” Johann Neeskens, a 49-szeres holland válogatott középpályás. Néhány nappal ezelőtt jelentették a hírügynökségek, hogy a Groningen csapatához szerződött. Most azonban az angol I. ligában sze- teplő West Ham United szeretné megszerezni a kétszeres világbajnoki ezüstérmes holland labdarúgót. Adorján javított A férfi sakkvilágbajnoki címért folyó prágai zónaverseny negyedik fordulójában végre magyar győzelem is született. X siker Adorján András nevéhez fűződik, aki sötéttel bizonyult jobbnak a csehszlovák Prandstetternél. Faragó is a sötét bábukat vezette, s fél pontot szerzett a csehszlovák Mokry ellen. Pintér és Csőm partija függőben maradt. Kötve hiszem, hogy az alábbi eset kuriózum lenne, annyi viszont biztos, hogy megtörtént. Egyik kollégám anyagot gyűjtött, s megkereste az illetékes szövetség tisztségviselőit. Elmondták neki. hogy mi újság a sportágban, készségesen adtak tájékoztatást. A cikk napvilágot látott. Eddig semmi meglepő nincs a dologban, abban viszont már igen, hogy alig jelent meg az írás, megcsörrent a szerkesztőségi telefon. Annak a klubnak az elnöke jelentkezett, amelyikről — igaz, csak érintőlegesen — szó esett. Meglepetéssel olvasta az írást, mert abból értesült, hogy ők mór meg is alakítottak egy új szakosztályt. „— Annyi igaz, hogy tárgyalásokat folytattunk az ügyben, de még nagyon a kezdeti szakaszában van a dolog” — jegyezte meg. Elmondta azt is, hogy szeretnék tető alá hozni az új szakosztályt, de ennek nagyon sok ösz- szetevője van. A sors szeszélyei?) folytán alig valamivel később ismét hasonló esetről értesültem. Nyilatkozott az edző, hogy annak idején kikkel foglalkozott, melyik sportoló kezdte bontogatni a szárnyait az ő keze alatt. „Természetesen” 'kiderült, hogy noha az illető valóban foglalkozott a felsoroltakkal, semmiképpen nem ő ismertette meg velük a sportág alapjait. És a sort folytathatnánk még, hiszen gyakorta fordul elő, hogy bajnoki mérkőzés előtt nyilatkozik az érdekelt szakvezető, s elsorolja: kik jutnak majd főszerephez a fontos találkozón. Azon a bizonyos mérkőzésen aztán két-három poszton is más szerepel . .. A dolog azért érdemel némi eszmefuttatást, mert sajnálatos módon szaporodnak az ilyen, vagy ehhez hasonló esetek. Soha nem értettem például, miért kell hétpecsétes titokként kezelni egy-egy csapat összeállítását. Manapság annyira ismerik az ellenfelek egy mást (megfigyelőket küldenek, videofelvételeket készítenek), hogy az égvilágon semmi értelme nincs a titkolózásnak. A pályára egyébként is csak a meglevő jálékosanyagból küldhetnek, nehezen 'hihető, hogy egyik napról a másikra olyan képességű sportolót találnának, akinek a beállítása egy csapásra halomra döntené az ellenfél terveit. Az edzők mégis titkolóznak, még olyan mértékben sem fedik lel kártyáikat, amely pedig aligha lehet veszélyes rájuk nézve. A szurkolók joggal várják el a tájékoztatást, szeretnének úgy helyet foglalni a nézőtéren, hogy előzetesen ismertetői, képet kapjanak az. egymással szemben álló ellenfelekről. Nehezen érthető a szakvezetői „taktikázás”, hiszen ha mondanak valamit, azt csak úgy érdemes tenni, hogy súlya, hitele legyen. Visszatérve a bevezetőben említett két példára, az késztet töprengésre, hogy vajon miért nem a teljes valóságnak megfelelően nyilatkoznak egyik-másik esetben az érintettek? Miért kell másoktól el vindikálni azt a jogot, amely őket illeti meg! Alig hiszem, hogy bárki is nagyobb lesz annál, mint amilyen valójában, ha olyasmivel hivalkodik, amihez, mondjuk ki nyíltan, kevés köze van. Arról már nem beszélve, hogy másokban esetleg visszás érzéseket kelt. Elképzelhető, milyen rezignállan olvashatta a cikket az az edző, tiki valóban sokat lett tanítványai érdekében. Arra sem könnyű elfogadható magyarázatot találni' vajon miért ment az események elé az a sportvezető, aki tényként említette egy szakosztály életre hívását, pedig még csak az egymás közötti beszélgetések során vetődött fel ennek a lehetősége. Mi volt a célja ezzel? Annyi biztos, hogy nem tett jó szolgálatot az ÜGYNEK. Tapasztalataim mondatják velem: az utóbbi időben-évek- ben egyesek szeretnének kibújni a nyilvánosság előtti szerepléssel járó „kényelmetlenségek” alól. Ügy tartják, hogy ha nem mondanak semmit, abból egészen biztosan nem lehet baj.. . Ezzel a felfogással nem lehet, nem is szabad azonosulni. Edzők, sportvezetők, sportolók, tehát, akik reflektorfényben élnek és dolgoznak, egyszerűen nem dughatják homokba a fejüket. A szurkolóit kíváncsiságát nekik is ki kell elégíteniük. A „partnerkapcsolat” kizárólag akkor alakulhat gyümölcsözően, ha az érdekéitek eleget tesznek a kívánalmaknak. Kissé elkalandoztam az eredeti témától, de érzésem szerint fentiek valamiképpen mégis hozzátartoznak. Semmiképpen sem lehel téves információkkal „félretájékoztatni” az olvasókat, mert előbb-utóbb úgyis fény derül a „turpisságra”. A következmények ismertek: hiteled veszíti a nyilatkozó, s legközelebb mór fenntartással fogadják, amit mond. A képlet megítélésem szerint adott: aki vállalkozik a nyilvánosság előtti szereplésre, annak felelőssége teljes tudatában szabad csak véleményt formálnia. A sport ugyanolyan területe életünknek, mint bármi más. Félre tehát a tabu témákkal, meg a semmitmondó, óvatos fogalmazásokkal. Ezt nem kizárólag egy-egy sportág érdeke kívánja, szerintem így lehet (és érdemes) őszinte légkörben munkálkodni a KÖZÖS ÜGY elő- reviteléért. Doros László
