Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

1985. február 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 APrók Utas A néniké hiába igyekezett, a síkos úton las­san fogytak a méterek. Szaporázta csoszogását, de még messze volt a villamostól, amikor be­csapódtak az ajtók. A szívtelenség elcsendesí­tette az utasteret. Meglódult a „sárga", a nénike pedig tehetetlenségében lemondóan koppin­tottá botját a jeges aszfalthoz. Ennek láttán a kocsiban halk morgás kezdődött — elszoktunk már a hangos reklamálástól. A villamos komó­tosan zötyögött a fagyos síneken, majd elő­zékenyen fékezett az egyensúlyát kereső idős asszony mellett. Legalább öten kínálták hellyel a zihálva há­lálkodó új utast. ELSŐ A vezető kijelentette: én vagyok a település első embere. Elgondolkodtam. Ha ott élnék, én vajon há­nyadik lennék? KÉSÉS Néhány országban fontolgatják annak beve­zetését, hogy a vonatok bizonyos késése után visszatérítenék a menetjegy egy részét. Csak reménykedem, hogy ez nálunk nem került szó­ba, és nem készülnek ilyen intézkedésre az il­letékesek. Ha ugyanis ez hazánkban gyakor­lattá válna, akkor vasút nélkül maradnánk, mi­vel a MÁV-nak a síneket is el kellene adnia ahhoz, Hogy kifizethesse a visszajárót. (f—agy) „Nem az ajándék nagysága a fontos, és nem is mindig az ajándék. Ahányszor ed­dig kimentem az elnökség, elé a kézfogásra, mindig jó érzés járt át, amikor azt mond­ták: köszönöm. Azt, hogy gratulálok, nem érzem igazinak, mert ugyan mihez gratu­lál? Ahhoz, hogy hússzor adtam vért? A köszönöm teljesen elég. Talán még bánt is a »gratulálok«, mert nem kell ehhez sem bátornak lenni, sem hősnek. Át kell érezni, miért fontos az, hogy a Vöröskereszt szer­vezi, intézi a véradást. Oda kell figyelni, hogy mit teszünk egymásért” — sorolta örö­mét egy alkalommal az egyik véradó. Az ajándékoknak is ürülnek: 1983 janu­árjától a Vöröskereszt megyei szervezete elérte a megyében, hogy a 10—15—20-szoros véradók kitüntetései mellé ajándéktárgyat is tudnak adni: porcelán gyertyatartót és összecsukható táskát. A szerény ajándék mögött értékes, emberi kezdeményezés van. Szép. hogy a negyven-, ötvenszeres, hetven- ölszörös véradókat külön köszöntik, de ott a törzscsapat a dolgozóknak az a része, akik már nem első véradók, de még nem érték el az eddig jobban értékelt harminc- szoros véradást. Stabil gárda, önkéntes, pénz eszükbe sem jutna, legalább valami ajándékot, szeretetet, tiszteletteljes gesztus­ként ... A porcelán gyertyatartöt a Vöröskereszt emblémája díszíti. Elismerés, emberségért. (köpeczi) Dolgozókat alkalmaznak A Minőségi Cipőgyár Tiszák«'* szí Üzemegysége felvételt hir«l«M az alábbi munkakörök betöltési­re: bérelszámolási csoportvezető, bérelszámoló, gyors- és gépíró, munkavédelmi-tűzvédelmi veze­tő, rendészeti vezető, időclcmző- normatechnológus. Felveszünk továbbá: beruházási és üzem- fenntartási területre — gépész- mérnököt: műszaki és termelési területre — cipőipari üzemmér­nököt, technikust és szakközép­iskolát végzetteket. Jelentkezés személyesen az üzemegység ve­zetőjénél. Cím: Tiszakeszi, I»nr>- rádi u. fi. A hernádnémeti „Ucrnádvöl- gye” Mgtsz azonnali belépéssel felvesz utókalkulációban és ár­képzésben jártas dolgozót. Fel­tétel : szakiránynak megfelelő végzettség, 5 éves számviteli gyakorlat. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: a szövetke. zct főkönyvelőjénél. Az AMFORA üvért miskolci lerakata felvételt hirdet az alábbi munkakörökre: rak'*1 • dolgozó, karbantartó (1 fő), gép­kocsivezető, gépíró, nyugdíjai takarító, hat. időre 1 fő admi­nisztrátor. Jelentkezés: Miskolc Besenyői út 16. A Miskolci Vasipari Szövet ke zet azonnali belépéssel alkalmaz központi telephelyére Prága 0.80 tip. 8 tonnás autódarura autóda­ruvezető-kezelőt és személygép­kocsira gépkocsivezetőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Miskolc, Partizán u. 7. sz. Munkaügyi csoport. Az Ózdi Kohászati llzemek új üzemébe, a salakfeldolgozó-mü- höz kiemelt bérezéssel férfi mun­katársakat keres 2 műszakos, il­letve folytonos munkarendben történő foglalkoztatásra az aláb­bi munkakörökbe: nehézgépke­zelő (átlagkereset: 7500—8300 Ft/ hó), mésztejpermetező (átlagke­reset: 6500 Ft/hó), hulladékválo­gató (átlagkereset: 6500 Ft/hó), szállítómunkás (átlagkereset: 6300 Ft/hó), segédmunkás (át­lagkereset: 5600 Ft/hó). Jelent­kezni lehet: munkanapokon 7— 15 óráig személyesen a salakfel­dolgozó-mű munkaügyi előadó­jánál (Center térsége, irodaépü­let; megközelíthető a 33-as cen­ter! járattal). Felvétel: megegye­zés esetén azonnal. Konyhalányt felvesz a 9. sz. Általános Iskola. Miskolc, Sze­les u. 65. Az Fszak-magyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat, Má- lyi, központba az alábbi mun­kakörök betöltésére keresünk: főiskolai, vagy egyetemi vég­zettséggel g épésztervezöt, mű­szaki szakközépiskolai végzett­séggel (gépipari szakk.) mű­szaki rajzolót, középfokú villa­mosipari szakközépiskolai vég. zettséggel energetikust, közgaz­dasági technikumi, vagy szak­középiskolai végzettséggel ren­delkező könyvelőt. Kérjük a pályázókat, hogy fizetési igé­nyüket az írásos pályázaton tüntessék lel, melyet a válla­lat személyzeti osztályára ké­rünk megküldeni. Az Aranykalász Mgtsz., Izsóiul* va felvételre keres gépműhely- vezető, gépüzemeltető, energeti­kus mg,, gépész, állattenyészté­si, juhászati, villanyszerelő, he. gesztő, lakatos szakmunkásokat, valamint március 1-töl építő­ipari szak- és segédmunkáso­kat. Jelentkezni lehet az illeté­kes föágazatvezetőnéi *i tsz-iro­dán A Nehézipari Műszaki egye­tem Kollégiuma állást hirdet portási és takarítónői munkakö­rök betöltésére. Jelentkezés: Egyetemváros E/7. ép. 113. sz. szoba. „lt”-kategóriás tennclószö vet­kezet agrármérnököt, jogászt, erdömérnököt és szakképzett juhászt felvesz. Cím; Dózsa Mg. Termelőszövetkezet, Perkupa. Az ÉSZAKMACYAR0RS1ÄG postájából FÜSTÖLGÉSEK A DOHÁNYZÁSRÓL Lapunk január 16-i számában munkatársunk, „Rágyújt­sunk?” című jegyzetében enyhén ugyan, de a dohányzás el­len szól. Egyik olvasónk emiatt az Észak-Magyarország feb­ruár 5-i számában szót emel a dohányosok mellett. Ez utób­bi levélre érkeztek az alábbi észrevételek. Az Észak-Magyarország 1985. február 5-i számában megjeleni egy olvasó levele „Rágyújtsunk?” címmel. A levélíró szerint beszél­jünk és írjunk az alkoholiz­mus ellen, de ne bántsuk a dohányzókat, mert a dohány­zás kisebb ártalom mint az alkohol. Furcsa logika ez. Eszerint hagyjuk futni a be­törőket, mert a gyilkosok veszélyesebbek. Hagyjuk fut­ni a gyilkosokat, mert a há­borús bűnösök veszélyeseb­bek, végül hagyjuk futni a háborús bűnösöket, mert vannak, akik az egész em­beriség ellen készülnek tá­madásra az atomfegyverek­kel, és így tovább. Ez a lo­gika felmentést ad minden­kinek minden alól! Ezért nem lehet szó nélkül hagyni. A másik megállapítás leg­alább ennyire megalapozat­lan. Idézem: „Szerintem, ha valaki nem dohányzik, ne menjen olyan helyre ahol dohányoznak és fordítva.” Ez az érv adja a legnyomósabb alapot a dohányzás elleni küzdelemnek. Miután ma­napság a dohányosok a la­kosság 51 százalékát képezik, eszerint a nem dohányzók fel lennének mentve minden értekezlet, megbeszélés, tan­folyam, sőt a munka alól is, ha olyan helyiségben kellene dolgozniuk, ahol mások do­hányoznak, Ez ugye abszur­dum. Tehát szabályozni kell a dohányzás gyakorlatát, mindkét fél megelégedésére. Meg kell tiltani a dohány­zási a kötelező együttlét ide­jére, de a dohányzóknak óránként lehetőséget kell ad­Még nyáron jelentkeztünk az IBUSZ Bulgária—Borovec síútjára. Az liBUSZ két egy­mást követő időpontban, feb­ruárban hirdetett utat 30—30 fő jelentkezésére, ősszel be­fizettük az előleget, és össze­állt a két csoport: 60 opti­mista ember. Leesett a hó, mi pedig fentük a lécek élét és a fogunkat a jó sítúra re­ményében. Másfél hónappal az indulás előtt a második csoportot a bolgár partner lemondta, nemzetközi síver­seny miatt. (Megjegyzendő, hogy egy ilyen versenyt item télen kezdenék el szervezni, hanem jó előre.) A szeren­csésebbek örültek, hogy nem oda jelentkeztek, de két hét ni szenvedélyük kielégítésé­re. Ma Magyarországon meg- • közelítőleg 300 000 alkoholis­ta van, míg dohányos 5 millió. Az alkohol látványo­san hat, öl, és nyomorba dönt, míg a nikotin lassan, de biztosan nemzedékeket hoz hátrányos helyzetbe és éppen, talán a legjobbak szá­mára csökkenti az 56—58 éves korban a dohányosoknál gyakori, korai halál követ­keztében a nyugdíjas évek elérésének lehetőségét. Dr. Adorján Imre, a Dohányzás Ellen Küzdők Társasága nevében * Jó volna tudni, hogy hol van az a hely, ahol nem do­hányoznak, és nem kénysze- ritenék a tüdőmet a füstjük szívására. A saját házamban sem érzem jól magam, mert a vendégeknek, rokonoknak nem illik azt mondani, hogy: ne gyújtsanak rá, mert' mi nem dohányzunk! Véleményem szerint leg­alább annyi betege van a ni­kotinnak mint az alkohol­nak. Ügy gondolom, a levél írója figyelmen kivül hagyta a nikotin miatti születési rendellenességeket, a szívin­farktusos megbetegedéseket, az érszűkületet, és a külön­böző tüdőbetegségeket. Sze­rintem igenis kell foglalkoz­ni ezzel a nem kívánatos jelenséggel, és tenni is kell ellene. múlva arcukra fagyott a mo­soly, részben a hideg, résziben a hír miatt: az első turnust is visszamondták. Most már indoklás sem volt. No már most! Vannak a téli sportnak olyan megszál­lottjai, akik szinte egész sza­badságukat télre tartogatják, arra gyűjtenek, hogy elmen­jenek egy ilyen útra. Most bosszút forralunk! Mind a hatvanan befizetünk egy Kanári-szigeti útra, ke- rüi amibe kerül, de nem me­gyünk el. Csak azért is meg­mutatjuk, hogy mi is mono­polhelyzetben vagyunk. Sz. G. Miskolc népzenei növendékhangver­senyt a leninvárosi zeneisko­lában. Az elmúlt év decem­berében megrendezett Ko­dály Zoltán népdaléneklési verseny győzteseinek műso­ra után, a zeneiskola népi hangszeres tanszakának ta­nulói következtek, citerán és tekerőlanton előadott nép­dal-összeállításukkal. * Szeretnék köszönetét mon­dani unokám: Kovács Ágnes nevében „Simon M. Miskolc” feladónak, alá vissza juttatta unokám elveszett autóbusz- bérletét. a benne levő összes családi fényképpel együtt — irjadr. Kovács Tiborné Mis­kolcról. ÓVODAI SZULINAP Az Észak-Magyarország ja­nuár 12-i számában olvas­tunk egy cikket Mérő Mik­lós tollából, a címe: „Gon­dolkodtak már önök azon, hogy .. Nagyon elvetette a suly­kot a cikk írója azzal, hogy az óvoda nyakába akarja varrni az üres, tartalmatlan mulatozást, hovatovább az alkoholizmus kialakulását. Kemény ítéletet mond álta­lában az óvónőkről, arról meg sem győződve, milyen százalékban terjedt el az a szokás, amelyet ismertet. Azokról az emberekről mond ítéletet, akiknek munkáját feltételezhetően alig, vagy egyáltalán nem ismeri, akik hivatásszeretettel, leg­több esetben jó szak­mai felkészültséggel neve­lik a rájuk bízott gyere­keket. Az óvodai nevelő-ok­tató munkában a hagyomá­nyok ápolása — köztük a születésnap megünneplése — a közösségi nevelés egy kis részterülete a sokoldalú sze­mélyiségfejlesztés, a munká­ra nevelés és más tevékeny­ségek folyamatában. Óvodá­sainkat arra szeretnénk ne­velni, hogy az ajándékozás örömét becsüljék többre az ajándékot kapni örömétől. A születésnapok megünneplése több okból is kívánatos. Van­nak még sajnos ma is olyan gyermekek, akiket csak az óvodában köszöntenek, akik csak itt kapnak ajándékot. Előfordulhat a cikkben jel­zett eset is. de nem ez az általános. Sok szülőt nekünk kell lebeszélni arról, hogy ne hozzon annyi mindent, hi­szen nem mindenki egyfor­mán tehetős. Az óvodai rend­tartás is tiltja a szülők anyagi túlterhelését. Vojtilla Attiláné óvodai felügyelő Tóth Kálmán Miskolc, Középszer út. BOSSZÚ(SÁG) LEVELEKBŐL RÖVIDEN AZT VÁLASZOLTAK ... Vaskó Andrea írja Vizsoly­ból: Nagyon csípős, hideg tál vitte kezdetét január elején. Tanárainkkal azon gondol­koztunk, hogyan lehetne hasznosítani a régi tervet, jégpályát létesíteni az iskola udvarán. A munkában szirt­ié az egész iskola részt veti. Három napig hizlaltuk a je­get és végre nagy örömmel iá mehetnünk. A szabadidőnk jelentős részét itt töltjük, s nagyon szívesen veszünk részt a pályán megrendezett játékokon. * Vinezlér Gábor írja Ónod­ról: 1984. december végén az esti órákban a Nvéklndháza —Ónod közötti úton Trabant gépkocsimból kifogyott az üzemanyag. Már nem vol­tunk messze a lakásunktól, de gyalogosan nem mertük folytatni utunkat, mert fele­ségemen kívül hathónapos fiunk is velünk utazott, s fél­tünk, hogy megfázik. Közben egy számunkra ismeretlen fiatalember felajánlotta se­gítségét. Mivel kocsijából benzint nem tudott kivenni, hazament és hozott annyit, hogy utunkat folytatni tud­juk. A nevét zavaromban nem kérdeztem meg, ezúton szeretném megköszönni em­berséges tettét. * Többször ért már bosszú­ság vásárlás közben, talán ezi ezért nem tudom már el­viselni szó nélkül. Január 21-én, hétfőn pad ló- szőnyeget kínált a miskolci Centrum Áruház. Én tíz óra után szerettem volna vasa­lóim. Egymás után hordták ki a nagy tekercseket, és azok rögtön el is tűntek. Mi­kor én kértem, az. volt a vá­lasz. hogy már nincs, mert ezeket mind lefoglalták. Né­hány férfiismerős kapott csak belőle. Ilyen módon inkább azt kellene kiírni: Centrum­hétfő csak barátoknak! — ír­ja Balogh Mihályné Miskolc­ról. * Balogh Sándor írja Lenin- városból: Ez. év január köze­pén első ízben rend,eztek A Szepesi Pál utcai lakók panaszos levelét kivizsgálva az alábbi tájékoztatást ad­juk. Vállalatunk takarítási és sikosságmentesítési kötele­zettsége a fenti utcában a Fazekas úti zöldterület és a teniszpálya melletti járda­szakaszra terjed ki, melyet dolgozóink a levél tanúsága szerint el is végeznek. A 3 84. számú Tanácsren­delet szerint a Szepesi Pál utca 2—116. szám előtti és melletti járda takarítása a házfelügyelő feladata. Ez a tisz.tántartási kötelezettség vonatkozik a járdára, zöld­felületre, de csak a közút szegélyéig terjed. Amennyi­ben az Ingatlankezelő vagy egyéb szerv a takarítást vál­lalatunknál megrendeli, kész­séggel állunk rendelkezésük­re. Farkas György, a Miskolci Köztisztasági Vállalat igazgatója Fotó: Laczó József Gvertyatartó - emblémával

Next

/
Oldalképek
Tartalom