Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-05 / 29. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1985. február 5., kedd ■ A Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat az idei téli vásáron 45 millió forint értékű árukészlettel várja vásárlóit. Valamennyi üzletük előtt hosszú sor kígyózott már a reggeli órákban. Arany- vasárnapra emlékeztető vásárlási lázról adtak számot a miskolci Tulipán Divatház dolgozói is. (Folytatás az 1. oldalról) Miskolcon, az Ifjúsági Áruházban tegnap délelőtt — alig két órával a nyitás után — 400 ezer forint bevételt könyvelhettek el. Főként a téli- és az átmeneti kabátok bizonyultak kelendőnek, hasonlóan a vidéki üzletekhez, amelyekben szintén a kabát most a sláger. Ebből kínálják a legtöbbet a kazincbarcikai Kazinc Áruházban is, ahol — ezenkívül még dzsekiket, nadrágokat, lábbeliket és kötöttárukat is nagy kedvezménynyel árusítanak — mintegy 3.5 millió forintos vásári készlettel várják a vevőket. A leninvárosi Sajó Áruház kedvezményes árukészlete 1.5 millió forintot tesz ki, ugyanannyit, mint az ózdi Tulipán Áruházé. A vidéki kereskedelmi egységek közül említésre méltó a szerencsi 48-as számú, Hegyalja Kisáruház is, ahol elsősorban kötött- és méterárukat, illetve lakástextíliákat kínálnak — nagy kedvezménnyel. Hasonló gazdag készlet várja a vásárlókat a sátoraljaújhelyi szaküzletekben is. <Í7alcc7f»rvP7Ptplfl(pl ■ ■ ■ 40 éve alakult újjá a Szakszervezetek Országos Tanácsa Mint arról a közelmúltban a hírközlő szervek beszámoltak, 1945. január 18-án, a főváros pesti oldalának felszabadulása napján már megalakult az új ideiglenes szakszervezeti központ. (A szakmai szervezeteket összefogó országos választott testületet Magyarországon először 1891-ben hozták létre.) A VII. kerületi Almássy tér 2. szám alatti egyemeletes házban folyt le az alakuló ülés. (Az épület ma a Ruházatipari Dolgozók Szak- szervezetének székháza.) A bejárat melletti falon márványtáblába vésett aranybetűk hirdetik e történelmi jelentőségű eseményt. Az ideiglenességet hamarosan felváltotta a véglegesen megalakult országos szervezet. Budapesttől függetlenül — hiszen gyors hírközlés, információcsere jóformán lehetetlen volt még ekkor — az ország ideiglenes fővárosában, Debrecenben sorra alakultak újjá a szakszervezetek. A vasutasok a postások, a tűzoltók, a vagongyári munkások, a textilesek, a villamosvasút, a városi kertészet és a temető alkalmazottai, a házfelügyelők, a kiskereskedők, a csatorna- és vízépítő munkások, a tisztviselők, a köztisztasági hivatal dolgozói, és egyéb alkalmazottak sorra jelentették be szakszervezetük újjáalakulását. A Debrecenben megjelent (akkor még tiszántúli) Népszava 1945. január 27-i számában olvashatjuk: Göröngyös úton indultunk el a boldogabb Magyarország felé, de meggyőződésünk, hogy erőink összefogásával járhatóvá tesszük ezt az utat. Biztató jel, hogy a fizikai és szellemi munkások tömegesen lépnek be a szakszervezetbe. Január végén Budapesten is sorra jelentették be megalakulásukat az új, demokratikus szakszervezetek. Az orvosok, gyógyszerészek, postások szakszervezete, a segédmunkások országos szövetsége már 24-én megkezdte működését. Ezeket követték a mérnökök és technikusok, a tanárok, tanítók és óvónők, vasasok, bőrösök, a fodrászok, a hírlapterjesztők, a famunkások, a gép- járművezetők, a művészek, az artisták, a vendéglátóipari, az építőipari, a könyvkötő és rokonszakmák szak- szervezeteinek megalakulása. Február első napjaiban megértek a feltételei annak, hogy létrehozhatták a szakmai szakszervezeteket összefogó végleges országos központot, a „Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központját”, amely 1948- ig működött ezen a néven. 1948-ban vette fel a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnevezést. A Budapesten ekkor megjelent egyetlen napilap, a Kállai Gyula, Darvas József, Zilahy Lajos szerkesztésében kiadott demokratikus újság, a Szabadság 1945. február 4-i, vasárnapi száma közölte külön cím alatt, hogy megalakult az új szakszervezeti tanács. „A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt együttműködésére vonatkozó egyezményének szellemében megalakult a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. Főtitkára Kossá István lett. Az újonnan megalakult szerv héttagú titkárságot választott, mely hamarosan összeül, hogy a szakszervezetek általános kérdéseit, s közvetlen teendőit megtárgyalja. Egyébként már egész sor szakmai szervezet működik, köztük a korábban is fennállottak mellett igen sok új, főleg azokon a területeken (állami alkalmazottak, értelmiségiek), ahol eddig a reakciós államapparátus a szervezkedést nem tette lehetővé.” Három nap múlva, február 7-én bejelentették, hogy megalakulása után megkezdte munkáját, dolgozik a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. „A magyar ipari, szellemi és mezőgazdasági foglalkoztatottak szervezkedése fontos lépést tett előre. A kommunista és szociáldemokrata munkásság közös elhatározással megszervezte a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központját, mely legfőbb összefogó szerve a Szabad Szakszervezetekben tömörülő dolgozóknak.” A szakszervezeti központ a Fiumei út (ma Mező Imre út) 4. szám alatt, a volt kivándorlókat védő iroda helyiségeiben kezdte meg működését. Az épület ma lakóház. Az első országos tanács tagja volt: Apró Antal (építőmunkás), Bartha Bertalan (vasas), Bokacsi Lajos (litográfus), Brumiller László (nyomdász), Dobos József (fás), Gyuricza Gyula (kereskedelmi), Kisházi Ödön (vasas), Kiss József (bőrös), Kovács Józsefné (kereskedelmi), Maróti Károly (közlekedési), Túli István (szabó), Vas (Witteg) Miklós (vasas), dr. Weil Emil (orvos). Az Ellenőrző Bizottság elnöke: Bíróné Ratkó Anna, az új országos központ főtitkára Kossá István volt. A megalakulás alkalmából Kossá István nyilatkozatot adott, amelyben többek között ezeket mondta: „A szakszervezetek kiépítése rohamosan halad. Mi, kommunisták a szakszervezetek egysége mellett vagyunk. Ezért sehol sem alakítunk külön szakszervezeteket, hanem a régi szervezetekben szociáldemokrata elvtársainkkal a legteljesebb egyetértésben fogunk harcolni a magyar dolgozók jogaiért és a független, demokratikus Magyarországért. — Nem kétséges, hogy a négy demokratikus párt mellett ma a szakszervezetek hatalmas szervezett erőt jelentenek, melyet az ország újjáépítése érdekében mozgósítani lehet és szükséges.” Február 11-én jelent meg ugyancsak a Szabadság hasábjain Mód Aladár írása a szakszervezetekről, jelentőségükről, az új országépítő munkában rájuk váró feladatokról: „A szervezkedés szabaddá vált feltételei között az új szabad szakszervezetek azon az úton vannak, hogy rövidesen az ország egész fizikai és szellemi munkásságát felöleljék. Nap mint nap tömegek iratkoznak be, egész üzemek csatlakoznak. — A szakszervezeteknek ma döntő szerepük van a termelés és a közlekedés, az oktatás és az egészségügy, az ország újjászervezésének minden frontján. — Az új szabad szak- szervezetek a munkásosztálynak ma tehát nem pusztán gazdasági érdekképviseletei, hanem országépítő, milliókat mozgósító hatalmas élő szervei, melyek hivatva vannak az újjáépítés, a szabad Magyarország megteremtése érdekében az ország egész fizikai és szellemi erejének szervezett mozgósítására.” V. S. Mindennapos párbeszéd a lakossággal Tanácsi dolgozók munkaértekezlete A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács összdolgozói tartottak munkaértekezletet tegnap délután a megyei tanács dísztermében. Az értekezleten jelen volt és felszólalt Fejti György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Egy-egy hivatal, intézmény — ha szabad így fogalmazni — zártkörű — munkaértekezletéről általában nem szokás újságban tudósítani, a megyei tanács dolgozóinak értekezletéről mégis szükséges néhány szót ejteni. Elsősorban azért, amit a munkaértekezlet előadója, Ladányi József, a megyei tanács elnöke többször is hangoztatott, tudatosított: a tanácsi dolgozók politikai munkát végeznek, tevékenységük így, vagy úgy befolyásolja, alakítja megyénk egész lakosságának közhangulatát. A tanács elnöke mintegy másfél órás beszámolóban elemezte részleteiben is a megye legfontosabb mutatóinak alakulását, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségügy, az iskolák, a gyermekintézmények, a közlekedés eredményeit, főként pedig a tennivalókat. Ezekkel kapcsolatosan természetesen mindazt a tevékenységet, melyet a tanácsi dolgozók végeztek el sikerrel, vagy éppen még kívánnivalókkal. Különösen a tennivalókat taglalta. Az ivóvíz- ellátással, a csatornázással, a kistelepülések ellátásával, a szolgáltatással összefüggő tennivalókat, melyek a határozott sikerek ellenére is adottak. A zöldség-gyümölcs- ellátás javítása terén is sok a tennivaló. Fellelhetők továbbra is a tanácsi munka ügyintézésének hiányosságai, a bürokratikus vonások. Még akkor is ügyelni kell ezekre, ha százalékban csupán kismértékűek. Valójában ugyanis emberek sokaságáról van szó. Ennek a munkának a javítása is része a sokat emlegetett közérzet alakításának, nem is akármilyen módon. Végezetül a tanács dolgozóinak munkáját elismerve, megköszönve, további eredményekre, a munka javítására serkentette az egybegyűlteket. A munkaértekezleten számos felszólalás hangzott el. Szót kért Fejti György is. Bevezetőként utalt a lakosság és a tanács kapcsolatának fontosságára, a mindennapos párbeszédnek a szükségességére, melynek révén minden állampolgár előtt nyilvánvalóvá válik a tanács intézkedése, a meglevő pénzek felhasználásának miértje, hogyanja. A döntések előkészítésébe mindenképp szükséges továbbra is minél jobban bekapcsolni a lakókat. A továbbiakban szólt néhány napirenden levő, sokakat érdeklő kérdésről, például a tsz-ek melléküzem- ági tevékenysége átrendezésének problémájáról, a lakáskérdésről, mely továbbra is feszültséget okoz. szükséges a feszültségek okait kutatni, a feloldáson munkálkodni. Szólt a társadalom perifériáján lévőkről, a veszélyeztetett helyzetű fiatalokról, valamint a megye lakóit irritáló más kérdésekről. Azzal a kívánsággal, hogy minderről a kérdések sokrétűségében, nyíltan kell szólni, a megismerés, a jobbítás szándékával. A munkaértekezlet számos felszólalója ugyancsak azokat a lehetőségeket taglalta, amelyek segítségével még eredményesebbé lehet tenni a tanács sokrétű, soha be nem fejezhető, megyénk valamennyi lakójára hatással bíró munkáját. A négyes ikrek édesanyjukkal Ai első hét alkalmazkodási nehézségei után kitünően érzik magukat a négyes ikrek, akik az év első napján jöttek a világra. A három kislányt és egy kisfiút édesanyjuk 14 napos koruk óta naponta négyszer táplálja, háromszor pedig cumisüvegből kapják az anyatejet. Képünkön: Bakó Sándorné négy gyermekével. Közületek, figyelem! Új szolgáltatás! A PV Diósgyőri Papírgyára 1985. február 1-től minden szerdán 8 órától 14 óráig többletgyártásból keletkező termékeiből (fehér és színes kartonok, illetve famentes irodai papírok) kiárusítást tart Érdeklődni: PV Diósgyőri Papírgyára Miskolc, Hegyalja utca 203/A. Stuller Lajosné értékesítési csop.-vez Telefon: 51-333/39
