Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-03 / 28. szám

1985. február 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport Ma 'kerül sor a Bükkben, illetve Ózd és Sárospatak környékén az Olimpiai öt­próba sportakció téli kistúrá- jára. A rajthoz állóknak 20 kilométert kell végiggyalo­golniuk. Jelentkezni a kora reggeli órákban a csanyik- völgyi K'ISZ-iskolán, a Han- gonyi tónál, valamint a sá­rospataki Művelődési Házban lehel. A mezőnyöket általá­ban 9 órakor indítják. A szintidő 5 óra. Aki teljesíti a követelményt, 1 pontot kap. Mint ismeretes, a próbák so­rán 10, illetve 20 pontot el­érőket értékelik és díjazzák. Sportági megkötés nincs, mindenki olyan próbán ve­het részt, amelyiken óhajt. Szülői értekezlet — tanulságokkal Az első telefonhívást to­vábbiak is követték. Akkor már semmiképpen sem le­hetett tréfára venni a dol­got. Szülők panaszkodtak, hangot adtak aggályaiknak. Egy szakosztály került vég­veszélybe, s a feltevés csep­pet sem túlzás. A diósgyőri úszókról van szó. Köztudott, hogy három évvel ezelőtt az egyesület szomszédságában megnyílt a városi uszoda. A piros-fehér klub vezetőinek ez sugallta pz ötletet, amelyet tettek követtek. Létrehozták a szakosztályt, amely évi ne­gyedmillió forintos költség- vetéssel látott munkához. Három mellékfoglalkozású edző kezdte nevelni a pa­lántákat, s munkájuknak kétségkívül érezhető ered­ményei jelentkeztek. Olyany- nyira, hogy márciusban már az ORV-n jogosultak az in­dulásra a fiatalok. De vajon indulnak-e? Mielőtt még a téma bon­colgatásába mélyednénk, árthyit nem árt elmondani, hogy a DVTK 1985. évi költ­ségvetéséhez a meglevőn fe­lül jelentős összeg szükségel­tetik. Erre egyelőre nincs fe­dezet, de az érdekeltek min­den tőlük telhetői elkövet­nek, hogy megnyugtató meg­oldást találjanak. Bizonyos mértékben érthető, hogy ahol lehet, ott igyekeznek farig­csálni egyik-másik szakosz­tály éves költségvetéséből. Az egyik érintett szakosz­tály az úszóké. A napokban szülői érte­kezletre gyülekeztek az ér­dekeltek. Amikor a helyiség­be léptünk, őszintén megle­pődtünk. Ilyen nagyszámú érdeklődőre ugyanis nem szá­mítottunk. Száznál is többen szorongtak a KISZ-klubban, ahol egyfajta útkeresés jel­leggel tanácskoztak az érde­keltek. Az értekezletet megelőző­en felkerestük Fazekas Mik­lóst, a klub módszertani osz­tályának vezetőjét, akitől az alábbiakat tudtuk meg. — Az éves költségvetés­ből százezer forintnál is több megy el az uszoda bérleti díjára. A működésre mind­össze 90 ezer forint jut. A félreértések elkerülése vé­gett azt mindenképpen sze­retném leszögezni: nincs szó a szakosztály megszünteté­séről! Egyelőre tájékozódni szeretnénk, kíváncsiak va­gyunk a szülők véleményé­re. Ügy érezzük, mindenki­nek az jelentené a legjobb megoldást, ha sikerülne ön­ellátóvá tenni a szakosztályt. Ehhez viszont szükség van a „külső" segítségre, máskü­lönben az egyesület képte­len fedezni a költségeket. Hadd mondjak egy érzékle­tes példát: ha összejönne 150 szülő, aki havonta 150 fo­rint tagdíjat fizetne cseme­téjéért, máris megoldódna minden gondunk. Ez ugyan­is éves viszonylatban hozzá­vetőlegesen 270 ezer forintot jelentene. Mielőtt megkér­dezné, hogy van-e erre pél­da, elmondom, hogy nálunk így működik a teniszszak­osztály. Ott vállalták a hoz­zájárulást a sportolók, men­nek is a maguk medrében a dolgok. De tudomásom sze­rint van egy másik elképze­lés is. Ennek értelmében a Vízmüvek alakítana úszó- szakosztályt Miskolcon, s át­vennék a legtehetségesebbe­ket. Ez megnyugtató megol­dást jelentene nemcsak ne­künk, de az ugyancsak ne­hézségekkel küzdő MVSC- nek is. Érvelése logikusan hang­zott, ellenvetéseinket nem is nagyon tettük szóvá. Fen­tieket valamivel később a szülői értekezleten is el­mondta. A résztvevők — ne tagadjuk — nem tapsolták vörösre a tenyerüket. Érthe­tően. Olyanok is akadtak, akik szerint ez az eljárás nem éppen sportszerű, mert micsoda dolog az, hogy egy egyesület kizárólag a nevét adja saját szakosztálya mű­ködéséhez, minden egyéb fontos „kelléket” mások biztosítanak?! Ne hallgassuk el, hogy a DVTK. mint kiemelt egye­sület az OTSH-tól csak az A- és B-kategóriába sorolt szakosztályok működtetésére ■kap támogatást. A diósgyőri úszók egyelőre nincsenek a „térképen”, fogalmazzunk úgy, hogy pillanatnyilag tö­megsport szinten tevékeny­kednek. Ennek az sem mond ellent, hogy 1984-ben Peimli Piroska személyében ezüst­jelvényes sportoló is szelte a habokat az uszodában. Valamivel korábban Kovács Zsolt megszerezte az arany­jelvényes minősítést, de ő manapság már a BVSC szí­neiben úszik. Fejlődése itt nem tűnt biztosítottnak ... Fentiek miatt érthető te­hát az útkeresés. Az egye­sület irányítói bizonytalan befektetésként könyvelik el az úszásra fordított anya­giakat, tőlük ugyanakkor eredményeket vár el a sport­vezetés. A kettő összeegyeztetése korántsem egyszerű feladat. De valamilyen megoldásnak lennie kell! — ez egyetlen érintett előtt sem kétséges. Nézzük a szakosztály edzői karát. Fázold Ádám, Kovács Bertalan és Fázold Henrik mellékfoglalkozásban dol­goztak. A múlt idő haszná­lata indokolt, mert jelentős változások történtek. Fázold Henrik a KSI-hez távozott, édesapja egyre nehezebben tudja egyeztetni munkahelyi elfoglaltságával az edzések irányítását, s ugyanebben a cipőben jár Kovács Berta­lan is. Hogy valamennyi érintett sportszeretetből tet­te a dolgát, az aligha vitat­ható. Havi 1000, 1200 és 1700 forintos fizetés mellett ez el­évülhetetlen érdemük. De va­jon meddig lehet tőlük el­várni ezt az önzetlenséget, az áldozatvállalást? Arról már nem is beszélve, hogy valamirevaló szakosztály egyszerűen nem létezhet fő­foglalkozású mester nélkül! Erre viszont nincs pénz. Fázold Henrik távozása űrt hagy, ő volt az az edző, aki­re felnéztek a tanítványok, s a szülők is elismerték áldo­zatos tevékenységét. Csoport­ja nem marad árván, Fázold Ádám vállalkozott a plusz­munkára, ő veszi át a cse­meték istápolását. Ettől függetlenül szakem­berekre lenne szükség Diós­győrött! Honnan, Kik jöhet­nek számításba? Miből fede­zik a bérüket? Nyitott kér­dések. A szakosztály körüli két­ségkívül heves vitában eszünkbe jutott, hogy nem is olyan régen Miskolcon imég öt klub kebelében lehetett úszni. Pillanatnyilag a DVTK-nál és az MVSC-nél nyílik erre lehetőség, vala­mint a Miskolci Postásnál, ahol egészen ifjakkal foglal­kozik Vígh József. Tavaly az MVSC került a szakadék szélére, most a diósgyőriek ropják táncukat a felfüg­gesztett kötélen. Ugyanakkor Miskolc az a város, ahol négy színhelyen is (az Au­gusztus 20. strandfürdő me­dencéjében, Miskolc-Tapol­cán, a Szabadság-uszodában és a városi uszodában) is mód nyílik a gyakorlásra. Egyetlen másik honi város sem büszkélkedhet ilyen le­hetőséggel. Az eredmény mégis lehangoló. A magas bérleti díjak miatt egysze­rűen képtelenek a szakosz­tályok a fejlődésre, mivel nem jut pénz az utazásra, a versenyeztetésre. Legfeljebb itthon, egymás között vetél­kednek. Ez soványka meg­oldás, semmiképpen nem se­gíti a legjobbakhoz való fel­zárkózást. Mielőtt a vészharangot kongatnánk, azt azért lát­niuk kell az érdekelteknek: a lehető legkényelmesebb megoldás egy szakosztály felszámolása. Szerencsére Diósgyőrött nem erről az ol­dalról közelítik meg a témát, hanem azt az utat keresik- kutatják, amely járható le­het a jövőt illetően. A klub annak idején saját erőből hozta létre a szakosztályt, amelyhez biztosította az anyagiakat is. A nehezülő körülmények késztetésére ha­tároztak úgy, hogy eddig já­ratlan úton indulnak el. A szülők mindenesetre nem kevés ellenérzéssel távoztak az értekezletről, amely ösz- szességében semmit nem ol­dott meg. A napok telnek, a gyerekek úszni szeretnének, mindez azonban a jelek sze­rint komoly akadályokba üt­közik. A Vízművek nem akar lemondani a bevételi forrás­ról, amely mégis veszélybe kerülhet a szakosztályok fel­számolása esetén. A helyzet a végsőkig ki­éleződött. Így, ahogy van, senkinek sem jó. A „guban­cot” azonban előbb-utóbb va­lakiknek csak ki kell bo­gozniuk. Már csak a száz­nál több diósgyőri úszógye­rek érdekében is! Doros László Kosárlabda VB-selejtező Miskolcon elkaphatjuk a jugoszlávokat! Válaszol: Ránky Mátyás szövetségi kapitány A Bp. Honvéd-Granarolo Bologna miskolci BEK-selejtezőn (ké­pünkön) csaknem meglepetés született. Az olaszok mindössze egy ponttal nyertek. A válogatottnak a jugoszlávok ellen talán si­kerül a nagy bravúr? Február 14-én, este 6 órá­tól nagyszerű program várja a sportkedvelőket a miskol­ci városi sportcsarnokban. Itt kerül sor a Magyaror­szág—Jugoszlávia férfi ko­sárlabda világbajnoki selej­tező mérkőzésre. Szövetségi kapitányunkat nem volt könnyű utolérni. A délutáni órákban lakásán kerestük telefonon. Megtud­tuk, hogy éppen edzést tart és a „randevúra” csak ak­kor lehet esélyünk, ha ké­ső este hívjuk. Megtettük. — Elnézést, nem zavarjuk? — kérdeztük Ránky Mátyás­tól. — Ha a kosárlabdáról van szó, akár éjfélkor is rendel­kezésre állok! — felelte. — Hogyan készülnek déli szomszédaink ellen? — A ráhangolást már ja­nuárban megkezdtük. Szere­peltünk a Varsói Nagydíjon. A negyedik helyet szereztük meg, és volt egy-két jó mér­kőzésünk. — Hazaérkezésük után Budapesten dolgoztak .. . — Igen. Hétfőnként és ked­denként került sor a közös edzésekre. Az említett napo­kon három foglalkozást is tartottam. A klubok kérésé­re — és azért, hogy a játé-t kosokat ne szakítsuk ki meg­szokott környezetükből — a keddi tréningeket azonban már elhagytuk. — A VB-seletjező előtt lesz összetartás? — Természetesen. Feb­ruár 4—8. között a főváros­ban edzötáborozunk és el­sősorban a taktikai jellegű gyakorlatok átismétlésére he­lyezzük a hangsúlyt. — „Valami újjal” nem kí­sérleteznek? — Nem hiszem, hogy a plávikat meg lehetne lepni. Mindent tudnak, amit eb­ben a sportágban egyáltalán tudni kell. Ezért nekünk az a törekvésünk, hogy amit jól csinálunk, azt tökélete­sítsük tovább. — Mikor érkeznek Mis­kolcra? — Február 11-én. Tapol­cán, a Pénzügyminisztérium üdülőjében ütjük fel főhadi­szállásunkat. — A csarnokban hányszor edzenek majd? — A meccsig, terveink szerint mindennap — dél­előtt és délután is. — Kiket láthat a közön­ség? — Tizenhatos keretünk a következő játékosokból áll: Horváth, Kiss T., Berkics (Bp. Honvéd), Székely, Ko­vács A., Tárnái, Morgen (Csepel), Zsoldos, Láng, Varga (Tungsram SC), Szűcs (Zalaegerszegi TE), Somogyi (BSE). Varga (Videoton), Hosszú (Baja), Hódi (Kör­mend). Hozzájuk csatlakozik majd Losonczy, aki profi­ként szerepel az NSZK-ban. — Mikor szűkíti a kere­tet? Az eredeti tervek szerint Borsodnádasdon országos alpesi síbajnokságot rendez­tek volna a hét végén. A sportegyesület vezetőitől ka­pott információ szerint az esemény a kedvezőtlen hó­viszonyok miatt elmarad! * A DVTK labdarúgócsapa­ta első nyilvános hazai elő­készületi mérkőzését vasár­— Miskolcra már csak azok utaznak, akik pályára is lépnek. Pontos névsorral még azért nem szolgálhatok, mert egyik-másik kosara­sunk kisebb sérüléssel baj­lódik. — Mit tud a jugoszlávok- ról? — Válogatottjuk az átala­kulás időszakát éli. Több fiatalnak adtak bizonyítási lehetőséget. Ezért, ha vala­mikor, akkor éppen most el­kaphatjuk őket! — Bízik ebben? — Határozottan. Nem ha­zabeszélek, de úgy érzem, hogy csapatunk az elmúlt években sokat, fejlődött, és főleg harcosabbá vált. Csak­nem el is értünk néhány ki­emelkedő sikert, de Fortuna rendre elpártolt tőlünk. Egy­szer pedig a balszerencse-so­rozatnak is vége szakad. — A játékosok is hisznek a jugoszlávok legyőzésében? — Napok óta próbálom elhitetni velük, hogy van esélyük. Előttük lebeghet a Bp. Honvéd példája. Mészá­ros Lajos vezető edző a Granarolo Bologna elleni BEK-selejtező előtt kijelen­tette: „Megcsíphetjük a vi­lághírű olaszokat!” Arra a meccsre ugyancsak Miskol­con került sor. Vendégeink mindössze egy ponttal, 94- 93-ra diadalmaskodtak. Le­hetett volna fordítva is. A szenzáció tehát csaknem , be­következett. nap délelőtt játssza. A vas­gyáriak a stadion melletti salakos edzőpályán fogadják a Honvéd Papp József SE együttesét. Az összecsapás délelőtt fél tizenegykor kez­dődik. * Ózdon 82 csapat részvéte­lével rendezték mega terem­labdarúgó-bajnokságot, amelynek két csoportjában már befejeződtek a íküzdel­— Selejtező csoportunkban szerepelnek a belgák és a hollandok is. Két csapat lép­het tovább... — Az egyik minden bi­zonnyal a jugoszláv lesz. A másik pedig... Ha megver­jük a belgákat... nem, nem folytatom. Most a jugoszlá­vok következnek. Számolga­tásra ráérünk február 14-e után is. Azt gyorsan leszö­gezem, hogy kudarc esetén sincs veszve még semmi. A jugók biztosan legyőzik a belgákat és a hollandokat is. — Köszönjük, hogy ren­delkezésünkre állt! Viszont­látásra Miskolcon! — Még annyit, hogy bí­zom nagyszerű közönségük­ben. Remélem, hogy olyan hangulatot teremtenek majd, mint azt az Európa-bajnoki selejtező alkalmával tették. Ne felejtsék: újra világklasz- szisokat, a kosárlabda művé­szeit láthatják. És a labda gömbölyű. Elcsúszhat a föld­kerekség egyik legjobb gár­dája is. A sportcsarnok igazgatójá­tól kapott tájékoztatás sze­rint a belépőjegyek 40 (fel­nőttek), illetve 20 (diákok, katonák) forintba kerülnek majd. Érdemes lesz idejében elindulni, a közönség ugyan­is érkezésének sorrendjében foglalhat helyet a lelátókon. Kolodzey Tamás mek. A serdülők mezőnyé­ben az Újvárosi Általános Iskola szerezte meg az első helyet, második lett a Vö­rös Hadsereg úti iskola, har­madik pedig Nekézseny együttese. Az öregfiúk baj­nokságában Királd győzött, második a Lendület SE, har­madik pedig a 102. számú Szakmunkásképző Intézet tanáraiból alakult csapat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom