Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

1985. február 26., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Korrigálják a tévedést Visszatérítenek a szén árából Kenézion A NEB vizsgálata Közérdekű bejelentések ér­keztek február elején a Sá­toraljaújhelyi Népi Ellenőr­zési Bizottsághoz: többen is panaszolták, hogy a Sárospa­tak és Vidéke Áíész-nél a rendelkezésektől eltérő, hely­telen árakat alkalmaznak a tüzelőanyagoknál. A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgá­latot indított és megállapítot­ta, hogy a szénnél és a tű­zifánál a megyei átlagfuvart kétszeresen számították fel. A berentei kocka darabos szén mázsája a rendelkezés szerint 58 forint 90 fillér — mint alapár, ehhez 10 forint 50 fillér úgynevezett befuva- rozási díjat kell még felszá­mítani, így ennek a szénfaj- tána'k az ára 80 forint 40 fil­lér. Ezzel szemben az áfész kenézlői tüzelőértékesítő tele­pén a berentei kocka dara­bos szén mázsájáért 79 fo­rint 50 fillért kértek, mivel a beíuvarozási díj mellett a megyei átlagfuvart is felszá­mították. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság február 18-án a törvé­nyes állapot helyreállítására hívta fel az áfész igazgató- sági elnökét. Mint Kocsis János elnök, a Sárospataki városi Pártbi­zottság első titkárát tájékoz­tatta: a szövetkezet a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgá­latát megelőzően, már feb­ruár 11-én észrevette a té­vedést és módosította a szén és tüzelőfa fogyasztói árát. Január 21-től február 11-ig 892,5 mázsa szenei adtak el a lakosságnak és 354,2 mázsa szenet a közületeknek. Ily módon a lakosság 9014, a közületek pedig 3577 forint­tal fizettek többet a tényle­ges fogyasztói árnál. Hogyan kerülhetett sor a tévedésre? Mint az áfész elnöke tájé­koztatójában leírta, félreér­tésről, az új árképzés félre­értelmezéséről volt szó. 1985; január 21-e 'előtt, a szenek fogyasztói árát fuvar nélkü­li, pályaudvari áron számí­tották, ehhez kellett hozzá­számolni a vasúti és a Vo­lán-fuvardíjat. A Belkereske­delmi Minisztérium változta­tott a korábbi gyakorlaton és u szén fogyasztói árába mar központilag beépítette a tá­volsági, tehát a 10 forint 10 filléres vasúti fuvardíjat. Ezt a módosítást az árosztály ve­zetője figyelmen kívül hagy­ta, s ily módon került sor a 10 forint 10 fillér kétszeri felszámítására. A Sárospatak és Vidéke Áfész, amint a hibát észre­vette, azonnal intézkedett az árkülönbözetek , visszafizeté­séről. Ehhez egy űrlapot ké­szített, amelyet eljuttatott mindenkihez, aki az érintett időben vásárolt szenet Ke- nézlőn. Az árkülönbözetet az értesítés kézhezvétele után, személyi igazolvány felmuta­tása mellett a telep pénztá­rában mindenkinek visszafi­zetik. Az árosztály vezetőjét té­vedéséért felelősségre von­ják, a vásárlóktól elnézést kérnek. Végül is, nem káro­sodott senki, de a térségben élők bizalma mégiscsak meg­rendült az áfész iránt. A vásárlók most kétszer is utá­naszámolnak a blokkoknak, megszámolják a visszajáró pénzt, ennek az áfésznek a boltjaiban jobban figyelnek a bolti mérlegekre. Ki tudja, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszaálljon a ré­gi bizalom? L. Gy. Emödi siker Százmillió fölött Az ipari ágazatok eredménye Egy 2700 hektáros gazda­ság, a múlt évben először több mint százmillió forintos értéket termelt meg. Ebben a hírben nincs semmi külö­nös. Az országban, sőt még megyénkben is nem egy üzem, nemegyszer mulatha­tott fel még ennél is na­gyobb eredményeket. Mégis van itt valami más, valami különös, hiszen az emödi Sza­badságharcos Termelőszövet­kezet több mint 11 milliós nyereséggel zárta az elmúlt évet, amely még laikus szá­mítás alapján is nagyobb a tizenegy százalékos nyere­ségkulcsnál. Ez az országos átlagtól sokkal jobb mutató! A több mint 6,1 tonnás őszi búza, az öttonnás őszi árpa kiemelkedő eredmény­nek számít ezen a vidéken. Olajos növényeik — mint ahogy Kosa Bertalan, a szö­vetkezet elnöke ismertette?" az aszály ellenére meglepően jól teremtek. A napraforgó közel 2,2 tonnát, a repce pe­dig 2,4 tonnát fizetett a kom­bájnok nyomán. Ráadásul, a száraz időjárás jelentős költ­ségmegtakarítást — nem kel­lett a terményt mestersége­sen szárítani — eredménye­zett. Az állattenyésztés az elmúlt évben továbbfejlődött. Egy tehéntől 194 literrel fej­tek többet, így megközelítet­ték, az országosan is jónak mondható ötezer literes ter­melést. Sikerült javítani a takarmányellátáson, így az állatok hamarabb hozzájut­hatnak a természetszerű, magas biológiai tartalmú, teljes értékű takarmányok­hoz. (Bár, az aszály beltar- talmilag csökkentette ezek értékét.) A magas hozamoknak, s a gépesítési ágazat alacsony költségeinek köszönhetően, az alaptevékenység, rendkí­vül jó eredménnyel zárt, amit csak erősített az utóbbi évek­ben kiépített ipari ágazatok eredménye. Az akkumulátor- szerelő üzem, a varrodai te­vékenység, a műanyagrész- leg, a ragasztógyártással együtt több, kisebb nyere­séggel járult hozzá a szövet­kezeti eredményhez, amely meghaladta a 11 millió fo­rintot. Az alig több mint kétezer hektáros, de már több, mint százmillió forint termelési ér­tékű gazdaság példamutató eredményéhez dr. Bodnár Fe­renc országgyűlési képviselő gratulált. Kiemelte azt a hoz­záértő, áldozatos munkát, amelynek jövőbeli hasznát majd az emődiek élvezhetik. Hölgyek Ai építőiparban tavaly megállt, ai idén viszont folytatódik a létszámcsökkenés. Nem a kéz kevés... — Nadrág az olaszoknak — Édes és keserű — A séma nem segít A hivatalház lehérkö- 0 penyes női csapata — csupa szépen kozmeti­kázott, rendszeresen fodrász­hoz járó lány és asszony — összedugta a fejét, s takarí­tó gazdasági munkaközössé­get alapított. A hivatalos munkaidő után hetenként kétszer a város másik vé­gébe utaznak, a divatos smukkokat leszedik maguk­ról, s egy munkásszállót ta­karítanak. Vállalkozásuk csaknem annyit hoz a kony­hára, mint amennyi a cég­től kapott adminisztrátori fi­zetés. Miért csinálják? Szük­ségből, s mert lehetőség van rá. Aligha érdekli őket, hogy egy év alatt hazánk népes­sége 21 ezerrel csökkent, s 20 ezerrel mérséklődött a munkára foghatók hada is. Aligha érdekelte és vezérel­te őket elhatározásukban, hogy az új gazdálkodási for­mákban keresők száma folya­matosan emelkedik, s a múlt év végén csaknem elérte az egyharmad milliót .. . De a minden idők legelegánsabb takarítóbrigádjának létrejöt­te, ha nagyon áttételesen is valahol kapcsolódik a vál­tozó hazai foglalkoztatási struktúra módosulásához. Jelzi az új sanszokat, utal az újmódi ellentmondásokra. * A népesség számát, a po­tenciálisan foglalkoztathatók számát egy adott időpontban adottnak, ha úgy tetszik ob- jektivnek kell felfogni. Eb­ből következően, ha a mun­kaerőpiacon egyensúlytalan- nak tűnik a keresleti-kínálati viszony, akkor a felismerés csak egy lehet: nem a kéz kevés, hanem az elosztás rossz. Nem titok, hogy ma már, a szűkösebb anyagi fel­tételek között is, egy új ipari létesítményt könnyebb összehozni, mint azt hozzá­értő, s helyben maradó szak­emberekkel ellátni. Hazánk történetében talán először vált másodlagossá a „felszer- számozás", hiszen — relatí­ve — a kiművelt emberfők­ből egyre nagyobb a hiány. Gyakorlattá váll (túl a jó­zan felismerésen az igények sarkantyúja kényszeritette ki ezt), hogy a munkát, a gyá­rat viszik a munkáshoz, nem pedig megfordítva. Drágult a közlekedés, komfortosabb életfeltételeket kínál a falu. a hagyományos értelemben vett városfejlődést (illetve mennyiségi növekedést) kor­látozni kellett. Ezért telepí­tett szivattyúgyárat még évekkel ezelőtt Szerencsre a Diósgyőri Gépgyár, ezért ke­res vállalkozó kedvű, s ipari hajlandóságú mezőgazdasági üzemeket a December 4. Drót művek, ezért kért több helyiipari lehetőséget a sá­rospataki pártértekezleten a kenézlői pártbizottság titká­ra. A foglalkoztatottsági-gaz­dasági struktúra átrendező­dése nem újkeletű. Az első lépést az jelentette, hogy a fővárosi cégek (nem gesztus­ból, hanem szigorú számítá­sokon alapuló megfontolás­ból) vidékre telepítették gyá­raikat. Jó példa erre a mis­kolci Medicor, amely a szép emlékű Vimelux és gyerek­kocsigyár törzsgárdájára épít­ve, ma már a betanított, szakmunkássá lelt háziasszo­nyokkal világszínvonalú ter­mékeket gyárt. S persze szól­ni kell a termelőszövetke­zetek aranytojást tojó mel­léküzemágainak tyúkjáról is. Az állami gazdaságok a nagyobb nyereségre töreked­ve lehetőség szerint mindin­kább igyekeznek kikapcsolni termékeik értékesítésénél a közvetítő szervezeteket. Áru­jukat egyre nagyobb arány­ban az úgynevezett közös fi­nanszírozási rendszer kere­tében. egyenes úton juttat­ják el a vásártöhoz. a fel­használóhoz. Az értékesítés, beszerzés láncában ilyenkor közös vállalatukat, az Ág- ket-l foglalkoztatják. Ez a szervezet szerény, 0.2—1 szá­zalékos megbízási dijat szá­(A „mellékes” 1983-ban elő­ször többet hozott Borsod­ban, mint a fő ágazat, azaz a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés. De ennek oka, jelesen a mezőgazdasági ter­mékek nyomott árainak elemzése, meghaladja e dol­gozat kereteit.) Tény, hogy a tsz-ek a nyolcvanas évek elején jó foglalkoztatási le­hetőségeket nyújtották és jól prosperáltak. Többek kö­zött például Borsod egyik kis falujában készült az a természetes alapanyagból előállított .fehérnemű is, amelyet Itáliában, a medi­terrán vérmérsékletű olasz férfiaknak „potencianövelő alsónadrág” jelszóval kínál­tak . . . * Az összehasonlító tábláza­tokat böngészve megállapít­ható, hogy megyénkben, a termelő ágazatokban foglal­koztatott aktív keresők ará­nya mindig meghaladta az országos átlagot. A meghatá­rozó nagyipar súlyát jelzi ez a tény, s utal arra, hogy Borsodba bizonyos fáziské­séssel érkezett az átrendező­dés hatása. Itt később kez­dett csökkenni a ..gyáristák" száma, s a kereső nők ará­nya is mindig alacsonyabb volt. A megyei ingázók szá­ma meghaladja a 100 ezret, a miskolci bejárók serege naponta 35 ezerre rúg. A megyeszékhelyen éde­sebb az édes, keserűbb a ke­serű. A nagyüzemek folya­matos létszámhiánnyal küz­denek. A városi tanács mun­kaügyi osztályának kimuta­tásai szerint az évenkénti, kielégítetlen igény az LKM- ben 1400. a drótgyárban 150. a gépiparban 500. az építő­mül csak fel, és lehetőség van arra, hogy az ennél na­gyobb nagykereskedelmi ha­szon, — a nagykereskedelmi árrés — az eladót, illetve a vevőt illesse meg. Az állami gazdaságok az egymás közötti forgalmazás­nál alkalmazzák például ezt a rendszert, amellyel az Ág- ker összes forgalmának im­már egyharmadát bonyolítja le. szemben a három évvel iparban csaknem 600 dolgo­zó. Figyelemre méltó a szál­lítás-hírközlés ötszázat meg­haladó igénye is. Stimulálja a hiánypszichózist (s ez gyakran torzítja a statiszti­kát), hogy a hiányszakmák miatt felsrófolódik a lakato­sok, villanyszerelők, gépi forgácsolók, hegesztők, kő­művesek és ácsok kereslete, lg.v aztán a mennyiségi ösz- szeférheletlenséget tavaly (hatezer helyre csak kétez­ren kerestek munkát) a mi­nőségi, szakmai összetétel eltérése is rontotta. Ugyan­is szakin unkás-bizonvitvány- nyal a jelentkezőknek csak egynegyede rendelkezett, vi­szont 20 százalék körül volt az általános iskolát nem végzettek aránya. Ám a se­gédmunkások iránti igény (az építőipart és a szállítási vállalatokat leszámítva) mér­séklődön. * A február 19-i, miskolci munkaügyi konferencián hangzott el. hogy Miskolcon és a városkörnyéken több régi munkahely szűnik meg, mint amennyi új létesül. A demográfiai hullám miatt viszont több lesz a pálya­kezdő fiatal. Bonyolítja a helyzetet, hogy az ipari igé­nyeknek (a szakmai össze­tétel miatt) a lehetséges utánpótlás a felét sem éri el. Várható, hogy a loborzó- tábla nem tűnik majd el a kereskedelmi vállalatok por­tálja elől, hiszen ez a ma­napság nem túl vonzó szak­ma már az idén sok dolgo­zóját kénytelen nyugdíjaz­tatok A fentebb említett konfe­rencián is elmondották. ezelőtti húsz százalékkal. Az elmúlt évben jelentős meny- nyiségű takarmány cserélt így, rövid úton gazdát az ál­lami nagyüzemek között, de a más termények forgalma­zásában is szívesen alkal­mazzák ezt a formát. A gaz­daságok helyzetét javítja az is — mindenekelőtt az idő­szaki pénzügyi gondok eny­hítésével —, hogy az export­áru egy részét az Ágker hogy a teljes foglalkoztatott- ságot biztosítani kell, de a munkához való jog nem azonos az egyetlen munka­helyhez, munkakörhöz való joggal. Mert aki ma eszter­gályosnak tanul, az nem biz­tos, hogy esztergályosként éri meg az. ezredfordulót. A most diplomát szerző műsza­ki nem teheti oklevelét a kirakatba 2000-ben, ha nem képezi (átképezi) magát, hi­szen a felezési idő — egy ko­rábbi jövendölés szerint — tíz esztendő. Ez azt jelenti, hogy az eddig szerzett tu­dásanyag fele tíz év alatt el­évül, a másik fele viszont — éppen a technikai, tech­nológiai forradalom miatt — még nem áll rendelkezésre. Éppen ezért tanulják az is­kolások a számítógép nyel­vét, éppen ezért honorálják jobban a vállalatoknál a többszakmás mérnököket és munkásokat. A napi gondok szorító kínja nem feledtetheti ve­lünk, hogy a jövő olyan lesz, mint amilyen a ma is­kolája. A Nobei-díjas Szent- Györgyi Albert mondta ezt, s az iskola fogalmát, mint ismeretszerző forrást, olyan szélesen értelmezte, amelybe éppúgy beletartozik a család ösztönző szerepe, mint a társadalom, a munkahely, a kisebb kollektíva, egyéni ké­pességeket a köz javára ki­bontakoztató hatása. Idő­rendben haladva: Huxley könyvére hivatkozzunk-e (Szép, új világ), vagy pedig Chaplin filmjére (Modern idők) az emberi megpróbál­tatásokra utalva? A séma semmit sem segít. A köz- igazgatási változások átraj­zolják a térképet, a kemény tél átértékelte az energia- gazdálkodást, az új szabá­lyozók másfajta követelmé­nyeket teremtenek a foglal­koztatottság struktúrájának alakításában is. Törvényt a napi gyakorlat kreál. Ezt tudni, felismerni, alkalmaz­ni nem kisebb feladat és felelősség, mint jó szerszá­mot és megfelelő munkada­rabot tenni abba a kézbe, amely ünnepes alkalmakkor 'apsol és zászlót lobogtat Brackó István megvásárolja és rövid idő alatt ki is fizeti a szállítmá­nyok ellenértékét. Ezzel azonban nem zárul még az ügylet: az értékesítés után az Ágker végelszámolást ké­szít és a nyereséget is visz- szajuttatja a termelőnek. Erre azért van szükség, mert a termékek kivitele néha 5 —6 hónapot is igénybe vesz és korábban a termelők pén­ze ilyen hosszú ideig volt „benne” az áruban. Kereskedő állami gazdaságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom