Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jövedelmezőség = szakcsoportok? Speciális képzés Horváth Péter műszerész áramellátó-kártya javítása közben A bonyolult áramellátó berendezések felülvizsgálata és javítása nagy szakértelmet kíván, a képen Tőkés Miklós látható munka közben Szeretnék legalább két órára egy évvel idősebb len­ni. Mert bár úgy érezzük, hogy minden óvintézkedést megtettünk, de túl sok itt a csapda. És elég csupán egyszer félrelépni... — Orosz József, a taktaszadai Oj Ba­rázda Termelőszövetkezet elnöke mondja ezeket. De kezdjük az elején. Pár évvel ezelőtt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet erőteljesen megkezdte mel­léküzemágainak kiépítését. Az ok sokak által ismert. Az elnök is ezzel kezdi: — Kényszerpályára kerül­tünk. Az évről évre támadó belvíz megkérdőjelezte a biztonságos mezőgazdasági termelést. Mint mindenki más, mi is megpróbálkoz­tunk a kis anyagi ráfordí­tást igénylő ipari-szolgálta­tó ágazatok kiépítésével. Kezdetben sikerrel. A gaz­daság pénzügyi helyzete megszilárdult. Milliókat ál­dozhattunk alaptevékenysé­günk fejlesztésére, amely napjainkra meg is erősödött. — Akkor hol a baj? — Baj? Ezt a fogalmat in­kább ne használjuk. Nincs is miért. Ajánlom helyette a feszítő gondokat, amelyek­ből van, és úgy néz ki, lesz is bőven még. Történt ugyanis, hogy az ipari-szolgáltató ágazatok jö­vedelmezősége romlani kez­dett. Bizonyos fokig ez vár­ható volt. A beruházások száma csökkent, s az ár- csökkentéssel jelentkezett a konkurrencia is. Mindehhez párosult az építőipari anyag­árak emelkedése. A haté­konyság ziuhanásszerű rom­lását megállíthatja-e egy új gazdasági forma, a szakcso­port? Az elnök tiltakozik: — Ez a kép túl leegysze­rűsített. A szabályozó rend­szer változása a szövetkeze­tek többségét a szakcsopor­tok megalakítására ösztö­nözte. Mert miről is van szó? Ha melléküzemágként tartjuk tovább az ipari ága­zatokat, úgy azok árbevéte­lének 13 százalékát kötele­sek vagyunk termelési adó­ként befizetni. Ha átalakul­nak — ez jóformán papír­munka — szakcsoporttá, ak­kor ez alól mentesülnek, s az adókedvezmény nagy ré­szét béresíthetik. Vagyis tagjaik jóval többet keres­hetnek, mint a melléküzem- ágakban dolgozók, s a jogsza­bály azt is lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti kötött­ségek nélkül dolgozzanak. A gyakorlat nyelvére fordítva: a százával alakuló szakcso­portok óriási csáberőt jelen­tenek. A szövetkezetek csak akkor tarthatják meg ipari ágazatukat — ha nem akar­ják, hogy egy-egy részleg egyszerre kérje ki munka­könyvét —, ha beleegyez­nek a szakcsoport megala­kításába. — Csupán ezért kell szak­csoportokat alakítani? — Ezért is. De elsősorban azért szükséges, mert to­vábbra sem mondhatunk le az iparból származó egyet­len forintról sem. Igaz, így a melléktevékenységből szár­mazó jövedelem erősen le­csökken, mert itt már nem a tsz, hanem a szakcsoport érdeke dominál, de még er­re a nyereségre is szüksé­günk van, mert enélkül a bővített újratermelés, a szö­vetkezet fejlesztése elkép­zelhetetlen. — Es a szakcsoportoknak is szüksége van a szövetke­zetre? — Igen, mert az indulá­sukhoz szükséges tőkét mi biztosítjuk. Enélkül meg sem alakulhatnának. A képlet: a közös gazda­ság átad pár százezer fo­rint értékű álló-, s mondjuk egymillió forint értékű for­góeszközt. Ennek fejében a szakcsoport árbevételének szerződésben megállapított százalékát kapja meg, ter­mészetesen a befektetett pénzén kívül. Következés­képpen a szövetkezet a leg­jobban jár, hiszen különö­sebb kockázat nélkül kama­tos kamatot kap az átadott pénzügyi alapokért. Az elnök: — Különösebb kockázat nélkül? Éppen, hogy óriási kockázattal. Mert egy pil­lanatra sem szabad elfelejt­kezni arról, hogy szakcso­portjának működéséért a szövetkezet vagyonával fe­lel! Vagyis a kudarcért nem a szakcsoport, hanem a tsz vállalja a felelősséget. Bele­gondolva, hogy megyénk hány mezőgazdasági nagy­üzemében okoztak fejfájást, mérleghiányt ezek a vállal­kozások, elég nagy merész­ség kell ahhoz, hogy egy- egy új szakcsoport megala­kításába valaki belevágjon. Mert az eredményes terme­lésre mi a garancia?... Az adott szó? Viszont az is igaz, hogyha jól dolgoznak, akkor hatékonyabbak, mint a szövetkezeti melléküzem- ágak. — Mondana erre egy pél­dát? — Volt egy melléküzem- águnk, amelyik szöggyár­tással foglalkozott. Vásárol­tunk három, özönviz előtti gépet, s a gyártás nagy re­ményekkel kecsegtetett, hi­szen a szög állandó hiány­cikkek közé tartozik. Kez­detben jól is ment minden, úgy tűnt, sikerül elkerülni a buktatókat. Azután jött a termelési adó, s máris azon kezdtünk gondolkodni, ho­gyan számoljuk fel az egé­szet, hiszen tízmilliós árbe­vétel mellett 1,3 millió adót kellett volna fizetnünk. Ez az összeg több volt, mint az elérhető nyereség. A dol­gozók viszont vállalták, hogy szakcsoporti keretben dol­goznak. Megnőtt a termelé­kenység, rendeződtek az alapanyaggondok. Nagy haj­tóerő az érdekeltség, sokat is keresnek, de a szövetke­zet sem jár rosszul, hiszen árbevételük tíz százaléka minket illet. Ilyen jó nye­reséggel soha nem tudtuk volna üzemeltetni ezt a részleget. — Ha ez a forma ennyire bevált, akkor nem túlzott a szakcsoportoktól való féle­lem? — A tények azt mutatják, hogy nem. A szakcsoport lé­nyegében önálló jogi sze­mély, üzletet köthet, anya­got vásárolhat és adóznia is kell. Vagyis a szövetkezet­nek lényegében nincs bele­szólása, hogy a szakcsoport mivel foglalkozik. Ha annak elnöke szeret hazardírozni, több munkát vállal, mint amennyit részlege elbír, vagy rossz szerződést köt, sokszor csak akkor ébre­dünk, amikor megtörténik a baj, az óriási ráfizetés. És egy szakcsoportot könnyebb megalakítani, mint felszá­molni. A felelőtlenség árát: a felületes számlázást, az el nem végzett, de felszámolt munkát, anyagot, a kötbé­reket a tsz-nek kellene fi­zetni, s ez sokszor megha­ladhatja a szövetkezet pénz­ügyi erejét. És akkor mit lehet ten­ni? A taktaszadaiak megle­hetősen érdekes módot vá­lasztottak a kockázat mér­séklésére. Háromszázezer fo­rinton túli üzletkötés csak a szövetkezet vezetőinek jó­váhagyásával történhet, s a szakcsoportok működését ne­gyedévenként ellenőrzik. És ha még ez is kevésnek bi­zonyul ... ... — akkor következik az a nem-szeretem-dolog, amiért megorrolnak ránk a szak­csoportok tagjai. Egyszerűen „sorba állítjuk” saját szak­csoportunkat a banknál. A gyakorlat nyelvére fordítva ez annyit jelent, hogy min­den pénzre elsőnek tesszük rá kezünket, amelyet a szakcsoport számlájára be­fizetnek. És ez tart addig, amíg adósságukat, amivel nekünk tartoznak, ki nem fizetik. — kármán — Rendkívül mozgalmas, ugyanakkor eredményes esz­tendőt zárt tavaly a Tiszai Erőmű Vállalat, amelynek minden telephelye (a szén- tüzelésű és az új szénhidro­gén-bázisú erőmű, továbbá a tiszalöki, kesznyéteni és kis­körei vízi erőmű) teljesítette 1984. évi energiafejlesztési előirányzatát. A régi (tiszapalkonyai — szerk.) széntüzelésű erőmű­ben az egyik fő feladat az volt, hogy ellássa hőenergiá­val Leninvárost és a nagy­üzemeket (TVK, TIFO), ugyanakkor kihasználva a szénbázisú villamosenergia- fejlesztő kapacitást, a lehe­tő legtöbb energiát biztosít­sa a népgazdaságnak. A vál­lalat kollektívája mindkét feladatot maradéktalanul tel­jesítette, ugyanis a hőszolgál­tatás 7 százalékos növelése mellett az utóbbi évtized re­kord villamosenergia-terme- lését érte el. A régi, felújí­tás alatt álló erőmű 159 mil­Nem nevezhető látványos­nak, mégis rendkívül fon­tos a munkájuk, nagyrészt tőlük függ, hogy a MÁV Miskolci Igazgatóságának te­rületén mindenkor bizton­sággal közlekedhetnek a vo­natok — így összegezhető tömören a Biztosítóberende_ zési Fenntartási Főnökség központi javító részlegében tevékenykedő 70 dolgozó feladata. E fontos munkáról Kolencsik Béla üzemvezető­helyettessel beszélgettünk: — Az áramellátó és egy­ségjavító csoportok alapve­tő feladata a vasúti' távköz­lési és biztosítóberendezések javítása, időszakos felül­vizsgálata — mondta. — Emellett a mi dolgunk ezek­nek a berendezéseknek a te. lepítése, melyekkel olyan in­formációk zavartalan továb­bítását kell biztosítanunk, lió kilowattórával termelt többet az 1983-ban produ­kált fejlesztésnél, s ezáltal mintegy 38 ezer tonna im­port szénhidrogén helyettesí­tése vált lehetővé, melynek értéke 240 millió forintra tehető. A Tiszapalkonyai Hőerőmű nagyszerű teljesítményére jellemző, hogy villamos- és hőenergia-termelésre egymil­lió 870 ezer tonna — körül­belül 32 ezer vagon — rossz minőségű, lakossági célra már nem alkalmas, az or­szág mintegy harminc bányá­jából származó szén fogadá­amelyek megkönnyítik a vasúti forgalomszervezési munkát, megteremtik a biz­tonságos közlekedés feltéte­leit. — Milyen szakmai vég­zettségű dolgozókat foglal­koztatnak? — A korszerű technika he­lyet követel magának a vasúti irányításban is, s ez komoly szakmai felkészült­séget igényel dolgozóinktól. Műszerészeink, lakatosaink és kábelszerelő szakembe­reink speciális képzésben részesülnek, melynek bázis- intézménye a fővárosban ta­lálható. Ebből adódnak egy­ben munkaerőutánpótlás- gondjaink. A nagy távolság, a hosszú képzési idő mi­att, nem tudjuk biztosítani a folyamatos utánpótlási, sát, tárolását oldotta meg, s egyúttal gondoskodott a tü­zelés során keletkezett 700 ezer tonna pernye megfele­lő elhelyezéséről. A szénhidrogén tüzelésű, 860 megawattos új erőmű kollektívájának sem volt könnyű dolga, hiszen min­denkor az energiafogyasztók rendelkezésére kellett állnia; minimális fajlagos hőfel­használással termelte az energiát, mégpedig úgy, hogy nagy mennyiségű — közel félmilliárd köbméter — hazai, nagy inerttartalmú földgázt hasznosítottak. Az ennek a feszültségnek a fel­oldása mind sürgetőbb a ve­zetés számára. A műhelyeket járva volt alkalmunk szót váltani a dolgozókkal. A beszélgeté­sekből arra a következtetés­re jutottunk, hogy a mun­kaerőgondok nemcsak a szakemberképzés hiányos­ságaira vezethetők vissza. — Erről mi a véleménye? — Ha a bérezésre gon­dolt, akkor az egyik legfá­jóbb pontra tapintott rá. A valóság az, hogy az utóbbi 3 évben a vasutasok béré­nek alakulása nem követte az országos átlagot, s ennek hatására jelentősen nőtt a fluktuáció. Ez a írni szak- szolgálatunkat igen hátrá­nyosan érinti, hiszen a tá­vozókat nehezen tudjuk pó­tolni. Az üzemvezető-helyet­tes megemlítette: az elmúlt két évben a vasút és az ipar ■között a bérszínvonal-kü­lönbség 6 százalékkal nőtt. Még szemléletesebb a lema­radás, ha megemlítjük, hogy például a TIFÖ 12 száza­lékos bérfejlesztésével szem­ben a fenntartási főnökség csak 2,8 százalékos emelést tudott biztosítani. Igv nem csoda, hogy megnőtt az ipar elszívó hatása. Mindenütt szívesen fogadják az innen távozó szakembereket, hiszen magas szakmai felkészültsé­gük sokrétű alkalmazásukra nyújt lehetőséget. — Mit tesznek annak ér­dekében, hogy a kedvezőt­len tendencia megváltozzon? Van-e lehetőség, hogy mara­dásra bírják a dolgozókat? — A kialakult helyzet megköveteli a gyors cselek­vést. Ezért született az a döntés, hogy ebben az év­ben érettségizett dolgozóink részére — itt a műszerészek­re gondolok elsősorban — háromhónapos időtartamú speciális továbbképző tanfo­lyamot indítunk Miskolcon. A képzés során az oktató­bázist ás saját erőből bizto­sítjuk. Célunk az, hogy ezt a formát rendszeressé te­gyük, ezzel is enyhítve szak­embergondjainkat. Ez vi­szont csak szépségtapasz se­beinkre, az elkövetkezendő időszakban megoldást kell találnunk a bérek javításá­ra, mert csak így tarthatjuk meg azokat a dolgozókat is, akik a jövőben esetleg ná­lunk szerzik meg a maga­sabb szakmai ismereteket. Kép és szöveg: Csákó Gyula új erőmű a múlt évi rendel­kezésre állási tervet 104,8 százalékra teljesítette. Az igények ingadozására mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy egy-egy blokk 50—220 megawatt határok között üzemelt, amely kedvezőtlenül befolyásolta az energiaátala­kítási hatásfokot, nehezítette az optimális paraméterek be­tartását. Ennek ellenére, a nemzetközi összehasonlítás­ban is élenjáró fajlagos hő­felhasználási mutatót ért el a 860 megawattos erőmű. Az előirányzott földgázfelhasz­nálási tervét 27,5 millió köb­méterrel túlteljesítette, amely mintegy 11 ezer tonna fűtő­olaj, vagy ennek megfelelő hőértékű földgáz megtakarí­tását tette lehetővé. A vállalat vízi erőműveiben, a Tisza kedvező vízjárását kihasználva a tervezettnél 25,4 millió kilowattórával több villamos energiát ter­meltek, ami ugyancsak je­lentős — mintegy 38 millió forint értékű — fűtőolaj ki­váltását eredményezte. T. B. Gyors építkezés Továbbfejlesztett UNIVÁZ-szerkezetek Az úgynevezett UNIVÁZ épületszerkezeti elemek gyár­tásához húsz évvel ezelőtt kezdett hozzá a BVM Alsó- zsolcai Gyára, s a korszerű szerkezetek rövid időn be­lül népszerűvé váltak a ter­vezők és építtetők körében. Alig három év alatt a gyár teljes termelésének 50 szá­zalékát jelentette, s biztos piacot ígért a jövőt illetően is. Az utóbbi évek gazdálko­dási feltételei azonban érzé­kenyen érintik a vállalatok beruházási tevékenységét. A visszafogott építési ütem pe­dig rányomja bélyegét a szerkezeti elemeket előállító gazdasági egységek munká­jára is. Az alsózsolcai gyár slágerterméke, az UNIVÁZ- szerkezet gyártása ma alig éri el a 30 százalékot. A kialakult helyzetben a gyár vezetése — alkalmaz­kodva a változó gazdálkodási feltételekhez — mégis úgy döntött, hogy a korszerű építési elemek gyártásáról a jövőben sem mond le. En­nek érdekében a gyár fej­lesztő mérnökei kidolgozták a szerkezeti elemek korsze­rűsített változatát. Az ed­digi kísérletek biztató ered­ménnyel zárultak, a koráb­binál jóval rugalmasabb vázszerkezetek bizonyították életképességüket, amit a ter­vezők és az építők kedvező véleménye is alátámaszt. A korszerűsített szerkezeti elemeket leginkább az úgy­nevezett közösségi épületek kivitelezése során célszerű hasznosítani. Rendkívül gyor­san készíthetők belőlük iro­daépületek, szállodák, s nem utolsósorban iskolaépületek kialakításánál is felhasznál­hatók. Az új, korszerűsített változatból készült többek között Budapesten az újpesti művelődési központ, me­gyénkben pedig a miskolci KÖJÁL-székház és a mező­kövesdi új kórház építésénél alkalmazzák az UNIVÁZ- szerkezeteket. (csákó) Milyen volt a múlt esztendő? Á vasúti közlekedés biztonsága 111111

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom