Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
1985. február 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 A dohányzás egészségügyi hatásainak megítélésekor két, megközelítőleg egyforma tábor: a dohányzók és a nemdohányzók állnak szemben egymással. Álláspontjukat mindketten szenvedélyesen képviselik — ámbár, a dohányzók közt több olyan akad, aki szívesen leszokna, tudja, hogy minden észérv a nemdohányzás mellett szól, de nincs elég akaratereje. Hiába, a dohányzás sokaknál szenvedélyszámba megy, s hogy mégis erősebb, indulatosabb a nemdohányzók hangja, mint az alkoholizmus ellen küzdőké, az azért van így, mert a cigaretta füstje passzív dohányzóvá teszi a helyiségben tartózkodó nemdohányzót. Nem tudom, hol a humá- nusság abban, hogy szépen eltűrjük, ha kollégánk, renitenskedés nélkül, munkáját ugyan elvégezve csendesen „elissza a máját”, s nem tesszük szóvá, míg a dohányzót szidjuk. Nem azért, mert rongálja a szía cigaretta ? ! vét, tüdejét, hanem azért, mert kifújt füstjével károsítja a nemdohányzók tüdejét is. Mértéket a hangoskodásban! A nemdohányzók érvanyagában szerepel, hogy több állam belátta, hogy a dohányzás okozta károk felülmúlják a dohányiparból, dohányjövedékből eredő hasznot. Felismerték ezt a tényt az alkoholfogyasztás vonatkozásában is. A dohányzás káros, ez nem leheti vitás. A dohányosok közül többen halnak meg szívinfarktusban, mint a nemdohányzók közül. Napi 20 cigaretta elszívása a szívinfarktus kockázatát a háromszorosára emeli. Gyakran nem is annyira a cigaretta elszívása fontos, hanem a rágyújtás pillanata. Az erős dohányos tudja, hogy ez ártalmas számára, mégis a legkisebb nehézség, kényelmetlenség arra készteti őket, hogy cigarettadobozhoz nyúljanak, ideges, sokszor remegő mozdulattal. Ez a szorongásos neurózisra jellemző mechanizmus hasonló a neurotikusok olyan gyakori, fokozott italfogyasztásáéhoz. Nem véletlen, hogy idült alkoholisták nagy része egyébként szenvedélyes dohányzó is. A dohányzás ártalmainak csökkentése elsősorban az orvosoktól, de valamennyi egészségügyi dolgozótól fokozott erőfeszítéseket kíván. Az egészségnevelés mellett fontos szerepe van a személyes példamutatásnak is. Együtt játszunk Jó és kívánatos hogy apuka játsszon együtt gyermekeivel, de ne így, cigarettával a szájában. A dohányfüst kényszerű belégzé se ártalmas a gyermeknek. A dohányzás illemszabálya 1. Ne gyújtsunk rá, mielőtt a környezetünkben levőktől erre engedélyt nem kértünk. 2. Ne fújjuk a füstöt mások arcába, ruhájára. ü. Ne dohányozzunk terhesek, csecsemők, kisgyermekek és betegek környezetében. 4. Ne okozzunk a dohányzással rendetlenséget, tűzveszélyt, használjuk a közterületeken a hamutartókat. 5. Égő cigarettával ne lépjünk be lakásba, irodába, üzletbe. ti. Ne dohányozzunk ott, ahol általában tiltva van. 7. Jól nevelt ember nem beszél cigarettával a szájában. 8. Neveletlenség étkezés közben rágyújtani, s addig, amíg az asztalnál még valaki eszik. 9. Ne kínáljuk azt, aki már leszokott a dohányzásról. 10. Ne vigyük a dohányzást túlzásba, ne váljunk rabjává. Kultúrcmbcr tud uralkodni szenvedélyein. Ejnye, kismama! El nemcsak illetlenség, hanem bűn! A dohányzó szoptatós ma- "o, a füstön kívül, a szervezetében levő nikotinnal is károsítja 9yermekét. 0 cigaretiázásról - rendhagyón A nagyközönség már megszokta, hogy időközönként legtöbb nikotint és kátrányolvashat egy-egy egészségnevelő cikket a dohányzás ártalmairól; erre a cikkre az olvasók aszerint reagálnak, hogy a dohányosok vagy az antinikolinisták táborába tartoznak. Lényegében azonban — marad minden a régiben. A dohányzás elleni küzdelem egyik legnagyobb akadálya az, hogy az „utánpótlás” a tizenévesek közül kerül ki, akik nem gondolnak arra, hogy mi lesz majd húsz vagy harminc év múlva. Az ok és az okozat — e két- három évtizedes időbeli — eltolódása észérvekkel nem ellensúlyozható. A továbbiakban tehát — rendhagyó módon — nem is a dohányzás ártalmairól szólunk, hanem arról, hogy mit tegyen az, aki már tudja, hogy a dohányzás nem használ sem maga, sem környezete egészségének, netán már meg is próbált leszokni, de — függetlenül attól, hogy ez átmenetileg sikerrel járt-e, vagy sem — ismét a dohányzók táborába tartózik. Ez a tábor egyébként elég tekintélyes: reprezentatív felmérések szerint lakosságunk mintegy 40"„-a dohányzik, és a hazai cigarettafogyasztás összességéből mintegy évi (3500 szál cigaretta jut egy- egy dohányosra. Ez naponta körülbelül 18 cigarettát jelent dohányosonként. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy ezzel a nemzetközi ranglista „előkelő” helyén állunk és megelőzünk számos iparilag fejlett országot. Ügy tűnik, az' illetékes szervek megelégszenek azzal, hogy megtiltották a dohány- neműek reklámozását, kötfe- lezően előírták azt, hogy minden egyes doboz cigarettán feltüntessék: „A dohányzás káros az egészségre!” Eközben azonban a dohány- forgalmazás állami monopólium és tekintélyes bevételt jelent a költségvetés számára. Ez persze nem valami újkeletű dolog: már 1851ben bevezették a dohányjövedék állami monopóliumát. Korántsem az állam lefölöző szerepe ellen szólunk, hiszen ennek megszüntetése nem csökkentené, sőt inkább fokozná a dohányzást; pusztán azt kell szóvá tennünk, hogy az eddiginél jobban differenciálva arra kellene ösztönöznie dohánygyárainkat, hogy alacsonyabb nikotintartalmú és kevesebb kátrányterméket kibocsátó cigarettákat hozzanak forgalomba. Ehhez mindenekelőtt elő kellene írni azt, hogy minden egyes csomagoláson szerepeljen az, hogy a szóban forgó cigarettafajta mennyi nikotint és kátrányterméket bocsát ki. E kérdés jelentősége mindjárt szembetűnőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai közönség éppen a terméket tartalmazó dohányféleségeket, cigarettákat kedveli. Mert igaz ugyan, hogy ma már nem a Kossuth meg a Munkás a legkeresettebb cigarettafajták. Ez is haladás, mert ezek füstjében van a legtöbb káros anyag: 25—30 mg kát- ránylermék és 1,2—1,4 mg nikotin cigarettánként. Sajnos, azonban a helyükbe lépő füstszűrös gyártmányok alig valamivel kevesebbet tartalmaznak e mérgező anyagokból: a filteres Sym- phonia ugyanannyi nikotint és csak 5 mg-mal kevesebb kátrányt, a Fecske pedig az 5- mg kátrány-kondenzátum csökkentés mellett még 0,2 mg nikotinnal is kevesebbet. A jelenlegi gyártmányválasztékból a Helikon tűnik a „legenyhébb”-nek: „csak" 15—20 mg kátrányt és 0,8— 1,0 mg nikotint mutat ki a vizsgálat benne. Az előzőekből következik: minéL jobban szűrje meg a füstöt. Ne felejtsük el: a cigaretta első felében sokkal kevesebb az ártalmas anyag, mint a másodikban (ahol szíváskor felhalmozódik). Ebből következik: legalább ne szívják végig a „csikket”. Próbálják meg, hogy nem szívják le (tüdőre), hanem pöfékelnek. Azonkívül: évente 1—2 alkalommal majd mindenki átesik náthán, megfázáson, grippén („influenzán”); ilyenkor a legtöbb ember nem is kívánja a megszokott cigarettát. Egy ilyen alkalommal a siker nagyobb reményével kísérelhető meg a leszokás, különösen, ha jó előre beszerzett néhány doboz Tabex nevű gyógyszert. Ebből az első napon 2 óránként 1 szemet, összesen 6-ot kell bevenni, majd fokozatosan lehet csökkenteni az adagot napi 5, 4, végül 2 tablettára. Dr. K. K. Az oldalt összeállította: Adamovics Ilona Sokszor összezárja a kényszer a dohányzókat a nem dohányzókkal. A füstös teremben egy idő után fogy az oxigén, lankad a figyelem. Egyre több helyen bevett gyakorlat, hogy értekezlet közben tilos a dohányzás. Óránként szünetet tartanak, s akkor, aki akar a folyosón rágyújthat, igy nem zavar senkit.
