Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 21., csütörtök Filmlevél Társasutazás Egy megrázó kocka a filmből. V annak sebek, amelyek nem gyógyulnak, mert nem gyógyulhatnak sohasem. Nem enyhül a fájdalom negyven, vagy negyvenegy esztendő múltán sem nem enyhül mindaddig, amíg a kevés túlélő bármennyire fogyatkozó hányada itt él a társadalomban és itt élnek azok a később születettek, akik elődeiktől megismerhették emberközelből 1944 szörnyűségét. Auschwitz borzalmait, hatszázezer magyar ' zsidó deportálását, közülük több mint négy és fél százezer gázhalálát, egyéb módon történt kegyetlen kiirtását elfeledni nem lehet, noha a túlélők, meg az utódok egy megváltozott haza más társadalmában élnek, az Auschwitz vágta seb csak he- gesedik, de véglegesen be nem gyógyulhat. És nem mehet feledésbe azoknál sem, akik kortársként élték át 1944 nyarát, látták a kegyetlen deportálásokat. És azért sem mehet feledésbe, mert ez a szomorú-gyászos lap nem szállítható ki a hazai történelemből semmiképpen. Hosz- szú ideig valamiféle tabu téma volt ez, ám az őszintébb történelemvizsgálat, különösképpen pedig a negyvenedik évforduló erőteljesen reflektorfénybe helyezte. Oswie- cim lengyel városka neve Auschwitzként íródott be az, emberiség történetének fekete lapjaira — kitörölhetetlenül. Több mint négymillió különböző nemzetiségű deportáltat gyilkoltak meg itt a németek. Ez indokolta, hogy elkészült Gazdag Gyula új dokumentumfilmje, a Társas- utazás, amely mától látható az ország premiermozijaiban. Néhány autóbusznyi magyar állampolgár — egykori deportált és utódaik — kerekedett fel tavaly a deportálások negyvenedik évfordulója idején, hogy társasutazás keretében felkeresse hajdani szenvedéseinek, hozzátartozói elvesztésének helyét és kegyelettel emlékezzen. A film pedig emlékeztetni akar. Nincsen ebben a dokumentum- filmben egyetlen előre megkomponált kocka sem. A rendező és operatőrje — Ragályi Elemér — „csak” rögzítette ennek a sajátos társasutazásnak a mozzanatait. (A Társasutazás cím kicsit bántó, csaknem frivolnak hat ez esetben, mért ha társasutazási keretben történt is, inkább zarándokúi volt ez, ám a Zarándokút címet egy húsz év előtti hasonló dokumentumfilm — amely akkor Mauthausen borzalmait idézte meg — már lefoglalta. A film hajdan a miskolci film- fesztiválon díjat is nyert.) Nem hozza a film újra a néző elé az ismert auschwitzi képsorokat, a csontváz-hullák dózerrel való elföldelésél. egyebeket, nem erősítette fel mondandóját a múlt szörnyűségei képi felidézésével. hanem azt mutatta meg, miként emlékeznek az utazás részvevői, hogyan él bennük a négy évtizedes , szörnyű emlék, miként tekintenék vissza nyomasztó élményeikre. Az utazás is a mai körülményeket idézte. Kényelmes autóbuszok, útközben pincér- kiszolgálásos étkeztetés, többségben jól öltözött emberek és emlékeik kontrasztja rajzolta fel a rettentő képet. Egy szereplő, akinek arcát sem láttuk soha, budapesti lakásában fejtegette emlékeit, tépelődéseit. A zarándokút, a hazug , .Arbeit macht frei" feliratú kapu és a tábor mai képe minden tárgyi emlékidézés nélkül „vallott" a múltról és húzta alá a négy évtizede a túlélők számára megválaszolhatatlan kérdéseket: hogyan volt ez lehetséges a huszadik században, miként lehetett embermilliókat, köztük hatszázezer magyart a legcsekélyebb ellenállás nélkül a szó legszorosabb értelmében vágóhídra hajlani? Az útközben hallott beszélgetést öredékek. a budapesti szereplő gondolatai, egyes megjegyzések a táborban, a felfakadt sebtől síró felnőttek megválaszolatlan kérdései, vagy összezárt szájjal néma hallgatása, a véletlenül balesetet szenvedett idős nő esete mindmegannyi adalék ahhoz, hogy nemcsak Auschwitz emlékei élnek az emberekben, hanem azok idegsejtjeikben ma is tovább munkálnak, génjeik útján utódaikba is álöröklödnek. Ezért kellett emlékeztetni, ezért kellett Gazdag Gyulának ezt a mementó jellegű filmet így elkészíteni. Az auschwitzi táborban egyik utas — kántor — imaleplet ölt és felhangzik az ősi héber haloltbúcsúztató ének, az „Él mól el ralta- mim ...” Négy és fél millió áldozatért szól a túlélők és az utódok nevében. És talán azok nevében is, akik úgy érzik semmi közük sem volt hajdan és ma sincsen mindahhoz, amiről e dokumentumfilm szól. Egy emberöltőnél hosszabb idő telt el Auschwitz, óla, a fiatalabbak közül sokan hitetlenkedhetnek: hogyan történhetett mindez? A kérdés megválaszolatlan. Gazdag Gyula filmje nem ígér szórakozást, de elgondolkoztató, megrázó élményt ad. Aranyoskám A könnyed szórakozások kedvelőinek e héten a Sydney Pollack rendezte amerikai Aranyoskám — Tootsie — ajánlható. Főszereplője Dustin Hoffman, akit igen sok filmből ismerhet a hazai mozilátogató. Most kettős szerepben találkozunk vele: egy sikertelen színészt játszik, akinek semmi sem sikerül, hát nőnek öltözve próbál szerencsét és arait óriási sikert, ünnepelt tévésztár lesz, hihetetlenül népszerű sorozat főhőse. E kettős élet a magánéletében igen sok zavart, bonyodalmat okoz, végül a tévé nyilvánossága előtt leplezi le magát, élő adásban. Roppant színészi teljesítmény, fordulatos, mulatságos történet keretében. Benedek Miklós Hány testvére volt Móricz Zsigmondnak? A századunk nagy regényírójáról, Móricz. Zsigmondiéi szóló előadásokat hallgatva, vagy a vele foglalkozó írásokat olvasva gyakran találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy nincs még egy írónk, aki olyan „nagy" családból származott, mint ő. Rendszerint azt is elmondják. hogy heten voltak testvérek. Ezzel szemben az igazság az, hogy Móricz Bálint és Pallagi Erzsébet házasságából nem hét. hanem kilenc gyermek született: nyolc fiú és egy leány. Igaz viszont, hogy két fiú csecsemő-, illetve egészen kisgyermek korában meghalt. Tiszacsécsén született Zsigmond, István és Dezső, a taktaközi Prügyön további öt fiú: Gyula, Miklós, László és a két iker, Károly és Sándor. Gyula azonban 17 nappal a születése után meghalt. Így Móricz Bálint hét fiúval költözött Sárospatakra 1892-ben, hogy könnyebb legyen gyermekeit a gimnáziumban taníttatni. Patakon mindjárt az első évben tragédia történt. Míg az édesanya a kertben dolgozott, a gyermekek az udvaron játszottak. Az egyik szomszéd fiú biztatására gyufát kerítettek, s tüzel gyújtottak. Ettől a 22 hónapos Lacika ruhája lángot fogott. A jajgatásra odaszaladt anya ölébe kapva a gyermeket, futott vele a mintegy fél kilométerre lakó Kondor doktorhoz, aki azonban már nem tudott segíteni: a gyermek szörnyű fájdalmak közben meghalt. Móricz Lacika a pataki református temetőben van eltemetve. A hat fiúhoz hetedik gyermekként egy leányka. Ida született Sárospatakon. 1894. április 1-én. Móricz Ida a 91. esztendejéhez közeledve is jó egészségben. neves szobrászként él Bécsben. Sárospatakon a Héce nevű városrész elején látható az a ház. amelyet maga Móricz Bálint épített népes családjának. Valahányszor Móricz Zsigmond — már neves íróként — Sárospatakon járt. sohasem mulasztotta el felkeresni az egykori szülői házal. Elérzékenyedve mutatta az öl kísérő patakiaknak, hol állt az a nagy asztal, amelyet egy-egy ebédnél nyolcán ültek körül. Ida akkor még pici leányka volt. Kilenc gyermeket szülni, belőlük kettőt eltemetni, hetet felnevelni és tanítói, jogászi, mérnöki diplomához juttatni. Zsigmonddal pedig századunk egyik nagy regény! rója ként mega j ándékoz- ni a nemzetet: micsoda testi-lelki erőfeszítést kívánt a szülőktől! A zsellérlegényből „autodidakta” módon ácsmesterre lett apa vállalkozó kedvével már Tiszacsécsén ámulatba ejtette a falut. Leginkább azzal hökkentette meg őket, hogy paraszt létére papkisasszonyt vett feleségül. S az édesanya, Pallagi Erzsébet . .. Apja, Pallagi József beregújfalusi református lelkész pataki diák volt, s részt vett az 1848 49-es szabadságharcban. Fiatalon meghalt, s özvegye, Nyilas Katalin (innen a kisdiák Nyilas Misi neve) Tiszaesécsére költözött, s amikor Móricz Bálint kérőként jelentkezett, feleségül adta hozzá a leányát. Gyönge, törékeny asszony volt Móricz Zsigmond édesanyja. Mennyi munka várt rá a nagy családban! Kapált a kertben, főzött, mosott, vasalt. állatokat etetett, főképpen pedig varrt — éjszakákon át is — magukra és másoknak. hogy könnyítsen a sorsukon, s az otthon melegét megteremtse gyermekeinek és a bodrogközi falvakban házakat, csűröket, iskolákat építő, de estére családjához mindig hazatérő férjének. Móricz Zsigmond regényeiben, elbeszéléseiben mindig nagy szeretettel emlékezik szüleire. Falusi alakjaiba édesapja jellemének, sorsának nem egy vonását sűrítette bele, gyakran név szerint is megemlítve. Édesanyjáról több női alakot is ■mintázott műveiben. „Sohasem ismertem édesanyámnál finomabb lelkű, családjáért hősiesebben és nemesebben önfeláldozó nőt” — írja gyermeki rajongással, majd így folytatja: „Olyan nemes érzelmekben nem neveltek családot. mint ö minket... Értékesebb ö. mint az összes férfiak és nők, akik születtek és meghaltak, és akik éltek a mi családunkban ... ” Hegyi József Ratító-est a megyei könyvlárfian A tévéből is jól ismert Pálfy G. István mutatta be Ratkó Józsefet, a költőt és drámaírói hétfőn este a megyei könyvtárban. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt hetekben a (kulturális) sajtót. az többször is találkozhatott Ratkó József nevével. Drámáját, a Segítsd a királyt! a színibírálóktól szokatlan (mert elszoktunk tőle) meleg hangon, felső fokon dicsérik. Ratkó József azonban elsősorban és mindenekelőtt — költő — emelte ki Pálfy G. István —, abból a ritka fajtából, amely minden mozdulatával a közügyekért perel. Ez olykor szó szerint is értendő, mer.t Váci Mihályhoz hasonlóan néptribunusiként el-, ki-, közbenjár az arra érdemesnek tartott ügyekért, személyekért. Hálátlan, népszerűtlen szerep ez, mert csak haragosokat, ellenségeket lehet így szerezni. De Ratkó tudatosan vállalja ezeket a konfliktusokat, ezekről a szorongató sorskérdésekről vallanak a versei is. Várható volt, hogy a verseiben is tetlenérhető drámaiság egyszer színpadért kiált. A hozzászólások tanulságosak voltak. Éppen a Rat- kó-dráma főhőse: i. István •király — úgymond — „divatja” körül alakult ki a vita. Miért éppen Szent István? S .miért éppen most? A szerző úgy véli, hogy a nagy államalapító alakja, drámája számos, korunkra is jellemző, ma is aktuális konfliktust hordoz. Jó hazát kell teremteni — mondotta Pálfy bevezetője zárómondataként. Elévülhetetlen erkölcsi és politikai parancs ez, amelynek teljesítéséhez erőt és példát is ad a magyar történelem. De hogyan? Ismerjük-e, értjük-e ezt a történelmet? A kérdés érdekes módon vetődött fel hétfőn este ott, a megyei könyvtárban. Az egyik kislány — tiszteletre méltó, korosztályára jellemző bátorsággal és nyíltsággal védelmébe vette a nagysikerű rockoperál, az István, a királyt. Egy irodalmi esten talán nem teljesen indokolatlan a kérdés, hogy vajon egyértelműen örülnünk kell-e annak, hogy a történelmi mondandó ezen a kommersz és amerikaizá- lódott zene nyelvén szólal meg, s ráadásul úgy, hogy Koppány a pozitív figura? Azt mindenki elismerte, hogy szakmailag jól oldották meg, ám ez sem menti a szöveg- és szövegkönyv pongyolaságait, torzításait! A téma több komolyságot és felelősségtudatot feltételez és igényel(ne). A világért se szeretném megbántani a fiatalokat, akik lelkesednek ezért a zenéért, s főleg nem azt az ifjú hölgyet, aki „megvédte” kedvenceiket. De. hogy valami zavar van a történelmi tudatunkkal, önértékelésünkkel, az ezen az estén is kiderült. S jó, hogy kiderült, jó, hogy vita alakult ki, mert éppen erre figyelmeztet — többek közt — Ratkó költészete: önmagunkat sem találjuk meg, a jövőképünk is eltorzul, ha felelőtlenül herdáljuk el a múltunkat. (horpácsi) II Budapesti tavaszi fesztivál az egész országé Március 22. és 31. között 5. alkalommal rendezik meg a Budapesti tavaszi fesztivált. A nagy tavaszi kulturális seregszemlére hazalátogat és két koncertet is ad a nagy sikerű zongoraművész, Czilfra György. Doráti Antal. külföldön éló világhírű karmester vezényli az Ope- raház Fidelio bemutató előadását. A Fővárosi Operettszínházban a Párizsban is nagy sikert aratott Ribnyi- kov—Voznyeszenszkij rockoperája, a Remény, a Madách Színházban pedig Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabja kerül bemutatásra. A Pécsi és a Győri Balett, valamint a Magyar Állami Operaház balettkarának bemutatkozó előadásain kívül a fesztivál balett-táncosokat vár Kubából, Párizsból. Olaszországból, a Szovjetunióból és az NDK-ból. A Budapesti tavaszi fesztivál jegyértékesítését február 13-án elkezdték. Jegyeket minden utazási iroda és idegenforgalmi hivatal vidéki kirendeltségében lehet igényelni. (Ugyanitt tájékoztatást adnak a fesztivál teljes programjáról.) A MÁV 50 százalékos kedvezményt biztosít a fesztiválra utazó vidékiek számára. A pecsételés helyszíneiről a pályaudvarokon elhelyezett plakátokon értesítik a közönséget. Árkádia K., Bp. 1984 Nem olvastam mostanában keserűbb, gunyorosabb írást, mint Joseph Heller annak idején, a megjelenésekor (1979) Amerikában nagy vihart okozó regényét: a Gold a mennybe megy-et. Érteni vélem az ottani felháborodás okát, hiszen a 22-es csapdája szerzője ezúttal is az. amerikai mítoszokba, a jenki gőgbe mar bele vitriolosan. Nem kevesebbet állít, mint azt. hogy a „korlátlan szabadság” országában minden kisszerű, korrupt, elhasználódott, elidegenedett és hazug, a családi éleitől, egész, a „nagypolitikáig”. Mindent átitat a pöífesz- kedő üres semmitmondás, amellyel éppen az elbizonytalanodást, az. érlékek-érték- rendek katasztrófái is erodálását próbálják leplezni. A híres szabadság korántsem korlátlan, mert az egész társadalmat, mint a hajszálrepedések. át- meg átszövik a faji, társadalmi, nemzeti, vallási megkülönböztetések, sovinizmusok, s úgy pattogzik le a legkisebb konfliktusokban is a liberális máz, mint az edényről a zománc. Heller értelmezésében minden porcikájában beteg társadalom ez, a gyógyulás reménye nélkül, hiszen fel sem akarja ismerni, nem is akarja tudatosítani, hogy beteg. Főhőse: Bruce Gold a század elején Oroszországból bevándorolt zsidó szülők gyermekeként már Amerikában született. Bölcsészdoktor (angol), egyetemi tanár, de unja, nem szereti a mesterségét. Verseket, regényeket, tanulmányokat is ír. Figyelemre méltókat, ,de nem átütő sikerrel. Rossz közérzetét több komponens határozza meg. Mint értelmiségi, elég intelligens ahhoz, hogy elemezni tudja azt a világot, melyben él, ugyanakkor kellőképpen kiábrándult, sőt hellyel-közzel cinikus is és már nem hisz a pozitív változás lehetőségében. Sőt. pesszimizmusa olyan mély — s ezt megfogalmazza egyik tanulmányában is —, hogy csak a rossznak ad esélyt: „minden változás csak rosz- szat hoz” — mondja. Válságba jut a házassága, szenved a családjától, származásától, a durván (is) megnyilvánuló faji megkülönböztetéstől. Ám egy nem várt fordulat felcsillantja előtte a politikai pálya lehetőségét — volt egyetemi évfolyamtársa csábítja, hitegeti, mondván, hogy akár még miniszter is lehet. Ennek azonban az az ára, feltétele, hogy váljon el, vegyen el egy arisztokrata lányt, tagadja meg a múltját, családját, liberális elveit. Goldol megszédíti a karrier lehetősége, mohón kap a kijelölt lány után, beleveti magát a washingtoni (politikai) életbe. Heller iróniája, szarkazmusa ezeken az oldalakon tombolja ki magát. Gold, ugyanis egy gyerek naivitásával, jóhiszeműségével próbál megfelelni — az ágyban, a bizottságokban, hivatalokban, a kapcsolatok kiépítésében —, ám ez egyre kuszább és reménytelenebb (ugyanakkor pokolian mulatságos) helyzetekbe sodorja. Mígnem maga is belátja — a családja eddig is korholta érte —, hogy reménytelen, a politika nem az ő világa és visszamegy tanítani, illetve megírni a könyvet „az amerikai zsidóság létélményéröl”. Heller természetesen nem kímél senkit és semmit: a főhősét és a családját sem. Goldol kifejezetten nevetséges figurának ábrázolja, akit a környezete kicsit ütödött óriás-gyerekként kezel, beleértve még a nőket is. Nem lehetett könnyű dolga a fordító Szilágyi Tibornak visz- szaadni a jiddis szavakkal kevert sajátos tájszólást és gondolkodásmódot, az amerikai jiddis-zsargont.. Ö sem tudta azonban eltüntetni, enyhíteni a túlírtság, a helyenként bénító bőbeszédűség unalmát. Helyenként bombasztikus, máshol meg — az európai olvasó számára — érdektelenül belterjes (és terjengős) ebben a regényében Heller. Mintha egyszerre megunta volna hősét és a témát kurtán-f.urcsán rekeszti be a történetet, amelyet — végig — a széthullás veszélye fenyeget. Ám mindezek ellenére is érdekfeszítő — és helyenként igen mulatságos és tanulságos — olvasmány. Horpácsi Sándor
