Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
1985. február 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A politikai naptár eseménydús heteket mutat. A pártszervezetekben az elhatározott menetrend szerint a beszámoló tag. gyűlések után lezajlottak a vezetőségválaszitások. A párttagok — sokan pártonkívü- liek is — véleményt nyilvánítottak a kongresszusi irányelvekről. Immár harmadszor tudósíthatjuk olvasóinkat az üzemi, intézményi, legfrissebben a városi párténtekezle- tekről. A sor a márciusi megyei pártértekezlettel zárul. Különösen jelentős szá. munkra, hogy a pártértekezletek dokumentumai és vitái milyen pontossággal adják vissza a sokszínű élet jellemző folyamatait Nos, a tapasztalatok bizonyítják a régi igazságot, hogy a nehezebb időkben érzékenyebbek az emberek, hamarább és pontosabban mérnek teljesítményt, mulasztást, egyáltalán: embert. A tiszteletkor, a sztereotipiák újraismétlése mindig értelmetlen, napjainkban egyenesen bántó. Szerencsére mind kevesebben élnek vele. Nem állítom persze, hogy már nincsen olyan felszólaló, aki ne magyarázná bizonyítványát, ne tetszelegne saját, jobb esetben az általa képviselt közösség eredményességében. De az ilyen erőlködéseket ma már gyorsabban megmosolyogják az emberek és hangot is adnak nemtetszésüknek. Kétségtelen — divatos fordulattal élvén — fokozódott probléma-éizé- kenységün'k. Ezt azonban én nem érzem negatív előjelű hibavadászatnak a gondok riadt halmozásának, avagy afölötti csámcsogásnak. Több megnyilatkozásból következtetek arra, hogy racionálisabbá vált viszonyunk a valósághoz. Higgadtabban tudjuk kezelni eredményeinket és nem esünk pánikba a gondok láttán. Mintha edzettebbé váltunk volna a na. qyobb teher alatt. Mindemellett egészséges és jogos a közösségeknek az az igénye, hogy az eredmény, a jobb munka ismertessék el. Anyagilag is, erkölcsileg is. Kivált szükség van erre manapság, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebb eredmény is több és jobb munkát, nagyobb erőfeszítést kíván. Érdemes erre a nagyon természetes igényre figyelmeztetni azokat, akik csak a gondokat, a nehézségeket látják. Igenis újra és újra jogos büszkeséggel lehet és kell tisztelegni a szénbányá. szók, a kohászok, gyakran emberfeletti erőfeszítései, a helyttállás megannyi szép példája előtt. Igazítani kell mércénket a mai időkhöz, amennyiben Borsodban kivált hozzászoktunk a nagy számok, a nagy beruházások adta sikerekhez. Helyzetértékelésünk fő vonulatait mind többen látják helyesen, mind többen érzékelik a maga konkrétságában azt a helyzetet, amelyet a külső körülmények és a belső adottságok együtt határoznak meg. Ezzel kapcsolatban az említett pártfórumokon tanúi lehetünk egv előremutató fejleménynek. Rövidebben intézzük el az úgynevezett külső körülmények hatásár, a korábbinál valamivel kevesebbet időzünk a belső adottságok - a fenti szféra, a szabályozók szorítása, stb., más asztala - körben és több időt fordítunk annak végiggondolására, hogy az adott helyzetben mint kell tennie a mi közösségünknek, mit kell tennem nekem. Van még másramutogatás — ezt el kell ismerni -, nagyobb leleménnyel találjuk meg a gondokat a más asztalán, de az idő, a nehezebb feltételek szorításában a konstruk- tivitásnak dolgozik. Sok jó helyzetelemzés, s ami méq fontosabb, feladatmegjelölés fogalmazódik meg ezekben a napokban a taggyűléseket követő pártértekezleteken. Az egészséges szellemiség, a jó szemlélet maqa is nagy erő. Még nagyobb feladatot és mesteribb munkát jelent azonban a végrehajtás megszervezése és vezénylése. E téren is jó volna tartani tanácskozásaink színvonalát. Nagy Zoltán Váltótisztítók ÍIÉI«li!ll§ Fűtött váltókkal szerel- 0 ték föl évekkel ezelőtt a miskolci Tiszai pályaudvart, ennek köszönhetően itt kevesebb a gond a téli fagyokban. Am a mostani hideget nem mindegyik fűtőtest tudja elviselni, gyakoriak a hibák. Ilyenkor természetesen a hagyományos módszerekhez kell folyamodni... Képünkön: asszonyok dolgoznak a vóltó- tisztitáson. Munkájuk nagyon nehéz, nélkülük üzemzavarok lennének a Tiszai pályaudvaron. Fotó: Csákó Gyula Ez a műszer még a cigarettafüstöt is érzékeli. De nem mond semmit annak, aki nem ismeri. (Bal oldali kép.) Egy gödör a szociális otthon konyhájának falában. Az itt dolgozók nem is tudták, hogy milyen veszély fenyegeti őket. (Jobb oldali kép.) O lyan jó leírni: nem mindenben közönyösek a miskolciak. Elengednek ugyan késes üldözőt maguk mellett az utcán, de ha „gáz” van, szólnak. A legilletékesebbek állítják ezt. amikor ezen a hideg reggelen körbeülünk egy hatalmas tárgyalótermi asztalt a TI- GÁZ miskolci üzemegységének reprezentatív székházában. Katona Zoltán igazgató arra kér minket: tudatosítsuk a lakossággal, hogy a TIGÁZ jó néven vesz mindenfajta hibabejelentést, a „kacsák” miatt sem vonnak felelősségre senkit, a legképtelenebb bejelentéseknek is utánajárnak. Legutóbb például kivonultak Perecesre is, mert „gázszagot” érzett valaki, holott Perecesen nincs is gázvezeték ... Leskó Tibor művezető megjegyzi: — Korábban, amikor az EMV merkap- tánbűze elárasztotta Miskolcot, egymást érték a telefonok, aztán, amikor a sajtó is közölte, hogy ez a bűz nem a gáznak a bűze, a lakosság megnyugodott. Véleményem szerint ennek súlyos következményei lehetnek! A hiba ott van, hogy mi is etilmer- kaptánnal szagosítjuk a gázt, azzal az anyaggal, amit Sajóbábonyban gyártanak. — Miért nem váltanak át más szagra? — Azért, mert Sajóbábonyban megoldják a szűrést. Reméljük! Addig pedig azt tesszük, hogy a szerelőinket kiküldjük a Bá- T3o,ny patakhoz, és ha az bűzlik, akkor mi megnyugszunk egy kicsit. Hauszmann László hálózatellenőr azonnal apellál: — Nehogy azt higgye valaki, hogy mi a szag után megyünk. Ütemterv szerint és ütemterven kívül is — állandóan ellenőrizzük a várost és a megyét. Olyan behatároló és érzékelőkészülékeink vannak, amelyek a szivárgás, illetőleg a légszennyezés mértékének egymilliomod részét is ki tudják mutatni. A közterületeken folyamatos az ellenőrzés, a kapukon belül megbízásos alapon végezzük el a mérést, Télen egyébként rendkívüli esetekben is mérünk, mert a talaj 60—90 centiméter mélyen fagyott, nehezen tud áttörni rajta a gáz. A hó viszont segítségünkre van a mezőkön, réteken. mindenütt, ahol nem sóznak, mert elszíneződik. megolvad. A városokban szondályukakat kell fúrnunk — tetszés szerinti helyeken. — Jól tudjuk, a TIGÁZ földgázzal dolgozik. Mégis, nem tudnának valamilyen tanácsot adni a propán-bután palackok használóinak? Nagyon sok a baleset... — A pb-gáz kisebb koncentrációban robban, mint a földgáz, nehezebb a levegőnél, ellentétben a földgázzal, amely könnyebb. Ha lev iszik a gázpalackot a borospincébe, hogv nehogy megfagyjon a lőre. természetesen baj van. Ez sajnos konkrét példa. De .nem szabadna disznót perzselni sem pb-palackkal. Nálunk a falifűtők, vízmelegítők, cserépkályhába épített hé- ra-égők okoznak gondokat, Nem lehetünk ott minden lakásban, ezért kérjük az üzemeltetőket, ellenőrizzék, van-e huzat a kéményben — mondja Farkas László üzemvezető-helyettes. — Hogyan? — Fújjanak be egy slukk cigarettafüstöt. Például! Mindenesetre, jó ha meggyőződik a tulajdonos a szellőzésről. Egyébként halljuk újabban, hogy tu- rista-gúzpalackot használnak olyan lakásokban, ahol villanytűzhely van, ezzel helyettesítik a drágább villamos energiát. Nem jó módszer, nagyon veszélyes. Hauszmann Lászlót elkísérjük munkahelyére, az utcákra, a városon kívüli területekre. ARC típusú készüléke a legjobb vadászkutyák szimatát is felülmúlja. Jelenthetjük: a Széchenyi úton és a Bacsó Béla utcában remekek á vezetékek, hiszen Hauszmann László .szuperérzékeny készüléke néma és sápadt maradt. Visszatérve a diszpécseri helyiségbe, a pálmafák közé, a mediterránba (igen irigyeljük fotóriporter kollégámmal együtt ezt a szép helyet), várunk egy kicsit a pálmafa alatt, kivárjuk az elő telefont. Cseh Bernátné a Táncsics térről telefonál, a gázmérő óránál szivárog a gáz. Papp Ferenc és Boncsér József — nincs rá jobb kifejezés — pattan. Bekapcsolják a szirénát, máris ott lesznek. Amíg ők szirénáznak, Krizsán Gábor, a nyomásszabályozó karbantartók kis csapatának vezetője kinyitja előttünk azt a bűvös kaput, amelyet egyébként cerberus őriz. — Ide — mondja Krizsán Gábor — nem jöhet be egyedül senki sem. — Miért? — Mert ha mérgezést kap, nincs kinek szólnia. Mint hallják, egyébként sem embernek való ez a terem. Nincs olyan fül, amely el tudná viselni. Nézzék, ezek a berendezések látják el Kelet-Mis- kolcot. — Ha elzárnám ezt a csapot?... — No, ezért sem jöhet be ide egyedül a legjobb munkatársam sem ... Nem riadókocsival. Fazekas László Skodájával szánkázunk ki a miskolci szociális otthonhoz, mert ott „gáz van”. Másfél .méteres gödör mélyén találjuk Ferkovics István és Hajdú János hegesztőszerelőket. És itt máris meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen hegeszteni és gázzal dolgozni egy időben — nos, borsódzik az ember háta, olyan veszélyes. — Nem kell félni — mondja Budai Dénes művezető. — Ismerik a fiúk a veszélyt. — Mióta ömlik itt a gáz? — Azt nem tudjuk, társadalmi munkában ellenőrzik a munkatársaim a közintézmények kerítésén belüli vezetékeit. Itt most, utólag megmondhatom, igen .nagy volt a veszély. Tele a konyha gáztűzhelyekkel, fent .meg az öregjeink, az otthon lakói. Már tegnap kibontották a hibás szakaszt, leszigetelték. De csak ma dolgoznak érdemben, ma javítják ki a korrózió okozta lyukat. — Miért? — Mert meg kellett várnunk, hogy elkészüljön az ebéd — mondja Budai Dénes. — Mindenkor igazodunk a napirendhez, nem akarunk kellemetlenséget okozni sehol. — Kicsit korábban készültünk el az ebéddel, de finomra sikerült — mondja az otthon főszakácsa, Marké László. — Húsleves, gyümölcsmártás, sertésgyu- vecs ... De, ha tudtam volna' hetekkel ezelőtt, hogy ilyen veszélyben dolgozunk, bizony odaégett volna a gyuvecs. — ök fedezték föl. A gázosok ... — Kapnak is érte .. . Mariska, kérek három jó adag gyuvecsetü! Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László Aki valamikor valamit rosszul csinált, kijelentheti-e, hogy nem vállalom? Ügy véljük, nem. Régebbi cselekedeteit minősítheti tévesnek, munkáját tarthatja rossznak, másként csinálhat sok mindent, mint azelőtt, de soha nem érezheti, tiszta lelkiismerettel soha ki nem mondhatja, hogy amit megtettem — főleg aminek társadalmi, vagy legalábbis sok embert érintő következményei voltak —, nem vállalom. Egyébként hiába is mondaná ki bárki, hogy ezt, vagy azt nem vállalom, mert a tettek, a cselekedetek, az írások, a tárgyak — ha úgy tetszik, a tárgyiasult gyakorlat, az anyaggá vált elmélet, terv stb. — vállalják az embert. Velünk jönnek a sírig és aki nem felejt, vagy aki utána néz, felidézi. ki hagyta itt ily módon a nyomát. Ezért is furcsa és bosszantó, hogy napjainkban, amikor a fejlődés dialektikája sokszor újszerű, szokatlan cselekedetek sorát követeli — jó néhányan eltúlozzák, még inkább félreértik a kockázatvállalást, amely helyett nem lehet azt mondani: „Fenntartom magamnak a tévedés jogát!” Az olyan ember, akinek már a „nem vállalom”-ot sem kell kimondania, már eleve felmenti magát cselekedeteinek következménye alól. Jogom van-e a tévedésre — fontolgatjuk néha magunkban. Nemcsak a mindennapi személyes életünkben, magánügyeinkben, hanem a nagyobb közösséget érintő dolgainkban is. Dehogy van jogom. Félek tőle — a tévedéstől. De dolgozom, de beleszólok az ország-világ, a munkahely, a politika ügyeibe — tehát vállalnom kell a tévedés kockázatát. Aki előre fenntartja a tévedés jogát, bizonyára könnyebb szívvel dolgozik. Ha nem sikerül valami (üzlet, ház, gép, bármilyen terv stb.), akkor elmondhatja: tévedtem, a lónak is négy lába van stb. Különben is előre szólt: fenntartom magamnak a tévedés jogát. Szerinte nyíltan, őszintén, köntörfalazás nélkül előre megmondta a kollektívának, vagy akinek kellett, akinek jónak látta. Ügy gondoljuk, napjainkban sokszor félreértett és „divatos” kifejezés a „tévedés joga”. Jó néhány esetben felelőtlenséget, hozzá nem értést, hazardí- rozást takar. A tévedés lehetősége nem jog. A jog írott szabályai és a szocialista erkölcs íratlan normái szerint egy becsületes embernek csak a tévedés kockázatának lehetősége adatik meg. Lehetősége! Az sem sokszor, hiszen nem vagyunk gazdagok. (Petra)
