Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1985. február 16., szombat Egy kocka a legjobb rendezés dijával honorált Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című filmjéből. (Középen az azóta elhunyt Öze Lajos, mellette Cserhalmi György.) Átalakul-e a magyar film? Feljegyzések a XVII. magyar játékfilmszemle után Február li-a és 12-e között tartották meg Budapesten a XVII. magyar játékfilmszemlél. A zsűri döntése, amelyet 12-én, este hirdettek ki, sokak előtt ismert már, a fődíjat nyert Redl ezredes című filmet 14-e óta már vetítik is a premiermozik. Az új filmekkel is még az év első felében megismerkedhet a mozilátogató nagy- közönség, ám nem érdektelen talán annak feljegyzése, milyen volt a magyar film egyesztendős képe, a szemle tükrében. Elöljáróban föl kell jegyezni, hogy versenyben tizenhét filmet mutattak be, ami alig valamivel több, mint az, elmúlt esztendei versenyfilmeknek a fele. Ez a számbeli visszaesés mindenképpen gazdasági okokra vezethető vissza, de tapasztalható egy olyan jelenség is. amely szerint egyes rendezők önkritikusan elálltak a szemlén való részvételtől, nem nevezték filmjeiket. Ez már maga minősítést jelent, ráadásul negatív előjelűt, ugyanakkor a teljes összkép kialakításához ezek a filmek akkor is hiányoztak, ha csak a sötétebb vonásokat erősítették volna. Versenyen kívül információs keretben is láthattunk néhány filmet, s az összképhez ezek is hozzátartoznak. A szemle hagyományainak megfelelően találkozót szerveztek az igen nagy számban ideérkezett külföldi kritikusok, filmes újságírók, egyéb szakemberek, valamint magyar kollégáik és a filmalkotók, stúdióvezetők között. Ezek a találkozások, gondolatcserék mindig izgalmasak, hiszen nem érdektelen megtudni azt, vajon a külföldi szakember miként látja a magyar filmművészetet, különösen, ha áttekinthet egyszerre tizenöt-húsz alkotást (számukra külön vetítések is voltak), meg egyébként is régi. visz- szajáró vendég, s otthon is figyelemmel kísérheti hazánk filmalkotásait. A nagyon sokszínű vitában ref- rénszerűen tértek vissza a következő 'kérdések: ha Magyarországon állandóan gazdasági nehézségekre lehet hivatkozni, miért törekszik a filmgyártás nagy tömegeket mozgató, kosztümös, költséges filmek készítésére? Mi indokolja a külföldi színészek nagyszámú foglalkoztatását; miként hat ki a gazdaságpolitika a kultúrpolitikára? S nem utolsósorban igen sokan firtatták a koprodukciók kérdését, konkrétan azt, vajon a külföldi, elsősorban nyugati partnerekkel közösen készített filmeknél mennyire érvényesül a partner befolyása, mennyire hat az ki a film milyenségére. Ugyanis, a legkülönbözőbb országokból jött szakemberek egybecsengő véleménye szerint külföldről úgy látszik, hogy a magyar film feladta korábbi sajátosságait, amelyekért a haladó filmvilág tisztelte és szerette, s helyette — minden bizonnyal, a koprodukció hatására — olyan filmeket próbálnak csinálni, vagy legalábbis olyan filmeket is. amelyek bárhol clkészíthe- töek lennének, amelyekből elveszett a magyar film nemzeti jellege. Voltak, akik a fél-dokumentumfilmek jelenlétét hiányolták, amelyeknek korábban roppant nagy sikerük volt külországokban. Ezeket a gondokat természetesen nemcsak a külföldi filmesek látják, megfogalmazódtak ezek már korábban itthon is. A külföldiekkel folytatott beszélgetés során is elhangzott, hogy a magyar filmművészet kénytelen a koprodukcióra vállalkozni, éppen az állami dotáció összegének stabilsága mi^tt. Ez a dotáció stabil, a nyersanyagárak viszont nem. A veszély kétségtelenül fennáll, amit emlegettek, ugyanakkor például a Redl ezredes esetében minden külföldi elismerte a kopro- dukciós munka ésszerűségét, indokoltságát. Voltak persze filmek, amelyeknél mesz- sze elmarasztalták ezt a gyakorlatot. Másnap a zsűri nyilvános vitáján is szóba kerültek hasonló gondok, bár ott más volt a kiindulási alap. A zsűri tagjai a látott verseny- művek alapján mondták el véleményüket. Igen helyes volt az az állásfoglalás, hogy „személyes Ízlésből ne csináljunk ítéletet”, mert mint a nyilvános vitán is kitűnt, a társadalmi zsűrin belül is nagy viták voltak egyes filmek megítélésében. Milyen hát a magyar film helyzete napjainkban? Az utóbbi években az ötvenes évek volt az állandóan visszatérő téma. Nos, ezen, noha az időszak nincs még egészében feltárva, filmművészetünk túllépett és más történelmi korszakok felé is fordul érdeklődése. Igen jelentős vonulata ennek a szemlének a történelmi, vagy történelmi jellegű filmek jelenléte. Mint például a Redl ezredes, amely a monarchia utolsó éveiben, a Vörös gróf nő, amely a monarchia felbomlásának időszakában játszódik. Vagy a legjobb rendező díjával kitüntetett Szirmok, virágok, koszorúk, amely a szabadságharc bukását követő korból merítette témáját. De ide sorolandó az egyébként nem sikeres E szmélés. a múlt századvég agrárprole- tá r-mozgalma i na k bemu táfásává 1. És ma még jelen, de nemsokára már történelem amire például a Bábolna múltja című dokumentumfilm vállalkozott, amely talán az utolsó pillanatban végzi el a filmes értékmentést. Ez a történelmi érdeklődés nagyon fontos vonás filmjeinkben, hiszen a történelmet minden nemzedék számára úgy kell vizsgálni, értékelni, hogy megtudható legyen, a jelen emberének problémái miként tükröződnek a múltban, a múlt eseményei miként adnak választ mai kérdéseinkre. A napjainkat ábrázoló filmekkel kapcsolatban felmerülhet a kérdés: ilyenek vagyunk-e, mi magyarok, mint amilyennek a filmek ábrázolnak? A válasz csak az lehet a filmek ismeretében: ilyenek is. Ugyanakkor a filmek gyakran szólnak periférikus helyzetekről, kevesebbszer általánosabb, fontosabb társadalmi problémákról. Örömmel regisztrálható, hogy több kísérlet tapasztalható a vígjáték, a szórakoztatás irányában. Ha a filmeket most egyhuzamban végignéztük, még élesebben kitűnik, ami már évközben is tapasztalható, például az „ügyeletes zsenik" túljátszatásának rossz gyakorlata. Tagadhatatlan, hogy igen tehetséges emberekről van szó, mégis feltűnő, amikor egy színész akár nyolcszor is előfordul a dobogón, hogy bemutassák, mert -éppen szerepel, vagy főszerepet játszott annyi filmben. A tehetség menti a dolgot, de jobb lenne a nagyobb választék. Hiányzik a jó forgatókönyv. Sok a nem író állal írt csikorgó dialógus. Sajnálatosan gyakori téma a szétesett családok gyermekeinek mérhetetlen kiszolgáltatottsága, örvendetes vonás viszont — bár ez nem tartalmi, eszmei jellegű, de az egész világon elismerést arató —, hogy nemcsak a már jól ismert kitűnő operatőrjeink tartják változatlan formájukat, hanem nagyon jelentős ifjú operatőrgárda is izmosodik. A XVII. magyar játékfilmszemle végezetével a záróünnepségen dijakat adtak. A már említett lődíj és legjobb rendezési díj mellett honorálták a mai valóságfeltárást a Cyarmathy Líviának juttatott különdíjjal, az Egy kicsit én, egy kicsit te című filmjéért. Több színészi és operatőri munka elismerése mellett az Angyali üdvözlet — amelyet hajdan igen sokan vitattak — egyes részmegoldásaiért kapott különdíjas S nagyon egyet lehet érteni a KISZ Központi Bizottsága díjának a Szabó László rendező számára a Sortűz egy fekete bivalyért című filmjéért történi odaítélésével. Milyen volt összességében a filmszemle? Kevéssé ün- neoélyes és csillogó, de úgy tűnik, inkább nyitott, őszinte.- Ugye, szépek az enyéim is? - kérdi Fazekas János bácsi Fazekas János bácsi kinyitja a fészerajtót: — Az őszi—téli termés — mutat nem kis büszkeséggel a tekintélyes mennyiségű fonott termékre. Bevásárlókosar rak, ruháskosarak, mózeskosarak, kenyértartók és ki tudja, hányféle formás alkalmatosság. — Mi mást csinálnék a hosszú estéken? Fonok. Ehhez értek. Csak az a baj, hogy úgy látom, az idén nem lesz jó a fűzfatermés, bár, ha lesz egy kis árvíz, az jót tesz a bokroknak az ártéren. Szemlélgetjük, dicsérgetjük az ügyes kezű mester munkáit. örül is neki, de aztán csak kiböki: — Tudják, itt Dorogmán szinte az egész falu tud vesszőt fonni, még gyermekkorunkban megtanultuk. Szóval, tud fonni az egész falu. de van egy asz- s/.o.'iy. aki mindenki között a legügyesebb. Olyan dolgokat talál ki, hogy csak csodálkozunk. No, nem azért mondom, a második helyre meg engem sorolnak ... De a Liditől én is csak tanulhatok. Özvegy Bárati G.yuláné, Lídia, nyári konyhájában most vígan duruzsol a kályha. Népes kis társaság beszélget a napi dolgokról: a háziasszony nővére, unokanővére, sógornője, no és nagy az üröm, szabadságot kapott néhány napra a katonafiú, öt meg meglátogatta a legjobb barátja. S mivel kutya hideg van odakint, bebocsátást nyer Vacak, az okos kis tacskó is. — A Tisza ingyen adja a vesszőt, mindenki tud fonni — erősíti meg János bácsi szavait Barati Gyuláné. Volt idő, amikor súlyos anyagi gondoktól mentett meg minket ez a tudomány. Az 50-es években kosárfonó szövetkezetei is alakítottunk, akkor ültettük is a nemes vesszőt. A szövetkezet egy idő után feloszlott, vesszőt sem ültetünk azóta, vadíűzzel dolgozunk. Van ugyan a faluban egv vesszőfeldolgozó, ahol főzik, hántolják a messziről idehozott vesszőt, ők a Tiszafüredi Háziipari Szövetkezetnek dolgoznak. — Most, hogy nincs szövetkezet, hogyan, miként élnek meg a fonásból? — A fél ország tudja Ti- szadorogmáról, hogy fonnak itt az emberek. Nézze, nekem van egy kis füzetem, amibe eiöjegyzem a megrendeléseket. Igen sokan piacra, vásárokra is hordják az árut. én ezt nem teszem, mert nem tudok alkudozni. De járják a falut alkalmi felvásárlók is, akik itt olcsón megveszik az. árut és valahol jó pénzért eladják. Én egyébként a rosszabbul keresők közé tartozom, mert nem tudok gyorsan dolgozni... De az nagy öröm, amikor egy elegáns boltban ráismerek a munkámra. Mert száz közül is megismerem! És az is nagy öröm volt számomra, amikor a berlini VIT-re az én egyik padlóvázámat vitte ajándékba a magyar küldöttség. — Lidia, mennyit lehet keresni a fonással? — Nekem van egy kisegítő 'állásom a téeszben, ott 800 forintot kapok, a fonással is megkeresek ennyit, jobb hónapban ezer forint fölött is. Most. sajnos, nem megy a munka. kukoricatöréskor megsérült az ujjam és nem érzem a vesszőt. így pedig keserves ... Különben csak télen és esténként fonok, nyáron a föld, a kert elég munkát ad. Most már a kislányom is besegít, igen ügyes keze van és nagy fantáziája. Olyan térelválasztó függönyt, készített hulladék vesszőből, hogy a csodájára járnak. — Minden fiatal megtanul fonni manapság is? — Sajnos nem, nem mindenkinek van kedve hozzá. .Pedig kár, hiszen biztos kenyerei adunk a gyerekeink kezébe, amikor játékosan megtanítjuk őket. Veronikával mi igen jól szórakoztunk, amikor egész kicsi lány korában tanítgattam. Baratiék kellemesen berendezett lakása valóságos tárháza a vesszőfonók leleményességének. Padlóváza, kenyértartó, fűszerespolc, újságtartó, könyvespolc, magnókazettatartó, szennyesru- ha-tároló, sütemény- és gyü- mölcskínáló készült fűzfavesszőből ... — Amikor így, mint ma is, összegyűlik a rokonság, jól elbeszélgetünk, szüksége van az embernek a társaságra. Senkit sem zavar, ha beszélgetés közben fonogatok. így kötöm össze a kellemest a hasznossal, bár nem mondanám, hogy a fonás — önmagában — nem szórakoztat. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József A borkombinát központja Érdemes sétálni, nézelődni is Sátoraljaújhelyen. Nem csupán a főként itt található kirakatokban, boltokban látható rakamazi cipők, csizmák, a helyi specialitás, a Zemplén kolbász, az ugyancsak jó hirü, helyi kenyér, meg más érdekességek miatt, hanem az utóbbi években mind szebb küllemet öltő házak, utcák látványának kedvéért is. A hosszú évekig, évtizedekig túlságosan is csendes, határmenti város sok tekintetben éled, elevenedik. Üj házak, intézmények is épülnek, a régi, 80-100 éves épületek - ezek vannak többségben - felújítására, csinosítására is jut valamicske pénz. Több is elkelne, viszont Újhelyen igy is a most záruló tervidőszak a legsikeresebb. Az új létesítmények közé tartozik a borkombinát központja is (Noll Tamás tervezése), mely akár idegenforgalmi látványosság is lehetne, ha a bent dolgozókat nem zavarnák a látogatók. Kívülről azonban mindenképp meg lehet nézni, meg az ajtót kinyitva - mintha keresnénk valakit - a sajátos hangulatú aulát is. (Fotó: Laczó József) Benedek Miklós
