Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. február 15., péntek ,,Dr. Túrós András rendőr ezredes, megyei főkapitány (dátum és időtartam) fogadónapot tart. Helye: Borsod megyei Rendőr-főkapitányság, Miskolc, Zsolcai kapu 32." A rendőrségi közlemény háromhónaponként rendszeresen megjelenik az Észak- Magyarországban és a Déli Hírlapban. így tulajdonképpen megyénk egész lakossága tudomást szerezhet róla, hogy a jelzett időpontban személyesen találkozhat a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjével. Ha úgy kívánja, négyszemközt, titoktartás mellett mondhatja el véleményét a rendőrség munkájáról, panaszt tehet, elsorolhatja sérelmeit. A legutóbbi fogadónapon személyesen is részt .vehettem. „Kérem, segítsen rajtam...” — A panaszosok száma emelkedik — mondja elöljáróban Túrós András. — Egyre több elkeseredett ember kopogtat az ajtómon, akik úgy érzik, hogy kilátástalan helyzetbe kerültek. Családtagjaik, szomszédjuk, esetleg munkatársaik teszik elviselhetetlenné életüket. Természetesen találkozom olyan bejelentőkkel, akik a rendőri intézkedések szakszerűségét, vagy elhúzódását vitatják, panaszolják. Minden bejelentést részleteiben és alaposan megvizsgálunk, amelynek során meghallgatjuk a másik fél véleményét is. A vizsgálat után a körülmények, a feltárt adatok ismeretében döntök. Erről a legtöbb esetben levélben küldök értesítést. Mit tegyek a fiammal? Az első panaszos egy idősebb, megtört férfi. Sötétbarna műszőrme sapkáját a megilletődött emberek mozdulatával emeli le fejéről, majd kérges kezében gyű- rögeti. Dologtalan fia tűrhetetlen életmódjának megváltoztatására próbál megoldást keresni. — Tessék mondani, mit tegyek vele? Még nincs harmincéves, erős, mint a bika. Mégsem dolgozik. Kértem már szépen, próbáltam csúnyán, káromkodva rászorítani a tisztességes életre. Az elmúlt hat és fél évből majdnem ötöt börtönben töltött. Ha egy kis pénzhez jut, azonnal az italhoz nyúl. Többször akart öngyilkos lenni. Az sem használt neki, hogy „rátették a REF-et”. Talán ha sikerülne megakadályozni őt az ivásban, megjavulna ... — Ügy gondolja, hogy a munkaterápiás intézet segítene? — Lehet, sőt kifejezetten azt szeretném kérni. Higgye el, főkapitány elvtárs, kár érte, hiszen még olyan fiatal, és így elkótyavetyéli az életét... A fiú ügyében — a bejelentés után pár órával — megmozdul a rendőrség gépezete. Ha igaznak bizonyul a panasz, nincs törvényes akadálya, előbb-utóbb a munkaterápiás intézetbe kerül. Valószínűleg így jár majd az az ötvennégy éves férfi is, aki a nyolovanadik esztendőjén túlhaladott édesanyja nyakán élősködik a bejelentés szerint. Az öt testvért a mama özvegyen, egyedül nevelte fel. Fia, akit bepanaszolnak a rendőr-ífőka- pitánynál, mindaddig dolgozott, amíg a gyermektartás fizetésére kötelezték. Félt a börtöntől. Most viszont az idős asszonytól elcsalja szinte az utolsó fillérjét. Ha nem kapja meg a pénzt, a „világból is kiszekálja édesanyánkat”. A munkát persze — nagy ívben — kerüli. — Akad még megoldás, vagy nyugodjunk bele a megváltozta Ihatatlanba? — kérdezi a panaszos. — Ha valóban nem dolgozik már hónapok óta, akkor a munkakerülésért még ma előállítjuk — ígéri meg a megyei főkapitányság vezetője. Betörhetem-e az ajtót? Feketébe öltözött, energikus hölgy lép be az ajtón. Nem mindennapi kérdéssel, de hétköznapinak számító problémával fordul a rendőr-főkapitányhoz. — Apánknak volt egy élettársa — sajnos. — Házunk egytizenketted részét megörökölte, ott él a lakásban. Mi a testvéreimmel el akarjuk adni az ingatlant, de ő kijelentette, hogy nem költözik ki, majd az arcunkba vágta: s^áz évig fog élni. Találtunk volna már vevőt, de ő nem engedi megtekinteni belülről a házat. Hiába kopogtatunk, dörömbölünk, nem nyit ajtót. Tessék mondani, rátörhetjük? — Ezt azért nem ajánlanám — mondja Túrós András. — Kulturáltabb megoldást javaslok. — A törvény szerint a házat elsőként annak kell felajánlani, aki benne lakik. Ha nem fizet, és sikerül lakottan vevőt találni rá, akkor hatósággal biztosítjuk, hogy a vásárló belülről megnézhesse a lakást. A volt élettársat azonban nem lehet egyszerűen csak az utcára kitenni, inkább próbáljanak valahogy megegyezni vele. Egy-egy bejelentés meghallgatására és az azt követő gyors intézkedésre általában öt, tíz perc jut a fogadónapon. Bizonyítást nyer a régi igazság: ha csak meghallgatják a panaszkodót, már megkönnyebbül. Ha pedig konkrét segítségre számíthat — miként az a házmester, aki a lépcsőházban csövező fiatalokat jeleníti be — megnyugodva, örömmel veszi tudomásul az intézkedést. Persze nem mindenki baján lehet azonnal segíteni, mint például azon a fiatalemberén, aki így adja elő történetét: — Vagy százezer forintnak üthetem bottal a nyomát. Én bolond, „lelépésre” megvásároltam egy tanácsi bérlakást. A pénzt kifizettem, de még csak át sem léptem a küszöbön. A bíróságon kimondták az ítéletet, hogy adja vissza a pénzt, szabályos fizetési meghagyást, letiltást bocsájtottak ki, de azon az emberen egyetlen fillért sem lehet behajtani. Bejelentett munkahelye nincs, de valahol csak kell dolgoznia, hiszen másként éhen halna. Nem lehetne utánanézni? Nagy szükségem lenne a pénzre, hiszen keveset keresek, és a gyermektartást is vonják ... A fiatalembert a kapitányság egyik vizsgálótisztje részletesen kihallgatja majd, mert előfordulhat, hogy a tanácsi lakás „eladója” szabálytalanságot, esetleg csalást követett el. A panaszos mindenesetre készségesen vállalkozik a hosszúnak ígérkező beszélgetésre. Visszakaphatom a gyermekem? — Egyedül neveltem fel a fiamat. Egyetemre járhatott, orvos lett belőle, diplomás ember. Jó gyerek volt, fát lehetett volna hasogatni a hátán, egészen addig, amíg az a nő el nem csavarta a fejét. Egészen belebolondult, s azután én már a statiszta szerepét sem játszhattam a családban. A lakásukba be sem léphettem, a kisunoká- mat még a szemem elől is elzárták. Tavaly nyugatra utaztak, s az én fiam nem jött haza. Kint maradt Svédországban. Haza lehetne valahogy hozni? Mit tegyek, hogy a menyem, aki visszajött a gyerekkel, rendesen járassa a kisfiút, egyáltalában a közelébe engedjen? A jól öltözött szőke hölgy láthatóan már a kimerülés határán egyensúlyozik. Keze remeg, feltörő zokogását csak nehezen fojtja vissza. Néhány biztató szó — és valamennyire máris megnyugszik. Reménykedve zárja be maga mögött az ajtót. A főkapitány megjegyzi: volt már néhány példa rá, hogy a szülők, hozzátartozók kérésére, könyörgésére, no meg azért, mert reménye nem teljesült, hazatért a disszidens. Ám ebben az esetben erre aligha van remény. A fiú jövedelme itthon elérte a havi húszezer forintot. Nyilván azért hagyta el hazáját, mert a gazdag országban még magasabb életszínvonalra számít... Az eredeti időpontnál (12 óra) jó ötven perccel később fejeződik be a fogadónap. Négy óra, harminahat ember. Bizalommal fordultak a rendőrséghez. Okkal. Udvardy József Hosszú-hosszú évszó- @ zadokon keresztül mi, európaiak azt hittük, hogy Európa a világ közepe. Mindent a magunk mértékével, látásmódjával mértünk és szemléltünk, mélységesen lenézve más földrészek kultúráját. Ennek egyetlen magyarázata volt: a tudatlanságunk. A nagy földrajzi felfedezések óta ez a szemlélet fokozatosan megváltozott, hogy századunkban sorra fedezzük fel és ismerjük el Afrika, Ázsia, Dél-Ameri- ka stb. ősi kultúráit. Afrikát például sokáig csak „primi- tív"-ként emlegettük. Claudia Zaslavsky, egy elvont, de nagyon izgalmas területet, az afrikai matematikatudományt kutatta és tárta fel. Tudományos ülés a megyei kórházban Bábszínház, szombaton is Amint az várható volt, a miskolci bábszínház januári debütálása után igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a vasárnapi előadások iránt. Nagyon sokan maradtak mindmáig jegy nélkül, éppen ezért a Miskolc városi Művelődési Központban elhatározták, hogy „terven felül” is játszik a bábszínházi csoport. Február 16-án — szombaton délután 2 órai kezdettel az Ady Endre Művelődési Házban is bemutatják az Ezüstfurulya című mesejátékot. (A vasárnapi játékrend „a malomban” nem változik.) Néprajzi gyűjtőpályázat Huszonnegyedik alkalommal írták ki megyénkben az Istvánffy Gyula nevével fémjelzett néprajzi és helytörténeti gyüjtőpályázatot. Pályázni lehet helyszíni gyűjtésen, a munkás- vagy parasztélet saját tapasztalatain (esetleg levéltári kutatáson) nyugvó eredeti ismeretanyagot feltáró pályamunka elkészítésével. (A pályázaton automatikusan vesznek részt az országos diáknapok rendezvényeire benyújtott pályamunkák.) A néprajzi és helytörténeti pályázat nyílt, azon bárki részt vehet, egyénileg vagy szakköri munkával. A pályaműveket megyei és országos szinten is elbírálják, felnőtt és ifjúsági kategóriában, a legkiválóbbnak ítélt gyűjtőmunkát Istvánffy Gyula-díjjal jutalmazzák. A dolgozatokat a miskolci Herman Ottó Múzeum címére kell beküldeni augusztus 15-ig. A megyei eredményhirdetés 1985 októberében lesz, a megyei múzeumi hónap megnyitásakor. (Akiket a pályázati kiírás bővebben érdekel, felvilágosításért a Herman Ottó Múzeum. munkatársaihoz fordulhatnak.) Tudományos ülést rendeznek ma délelőtt a megyei kórházban. A program szervezője és házigazdája a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya, amelyen részt vesznek a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem szülészeti klinikájának és a Medicornak a szakemberei is. Az ülésen témaként szerepel többek között a minden terhesre kiterjesztett ultrahangos szűrés bevezetése, e vizsgálatok lehetőségei és a kórházi körülmények közötti követelményei, és szó esik szervezési kérdésekről is a megyében működő UH-laboratóriumok között. Vén gazember, két fillérrel Vén gazemberrel a minap találkoztam újra. Igen újra. több mint ötven év után. Sőt, csaknem ötvenhárom éve láttam utoljára. Nagyon nem is hiányzott. Nem én neveztem el így, hanem nálam sokkal illetékesebb valaki, akit úgy hívtak, hogy Mikszáth Kálmán. Pedig a becsületes neve Borly Gáspár volt, nemes ember és munkájára nézve jószágkormányzó az Inokay-birtokon, ki tudja, hol. Mikszáth kisregényt írt Borly Gáspár esetéről, akit a bárói család, azaz Inokayék pereputtya Vén gazember néven emlegetett, mert csak a végén tudták meg, hogy e morózus öreg milyen derék ember, és mit is fedezett az ő gazem- bereskedése, de ez most talán nem tartozik ide. A Mikszáth-regényből színdarab, meg film is készült, a legelső magyar hangosfilmek egyike, a harmincas évek elején. Láttam a filmet hajdan és láttam most Budapesten, a Filmmúzeumban, a két világháború közötti magyar filmtermést bemutató sorozatban. Tömve volt a mozi, a nézők kor szerinti megoszlása meglehetősen vegyes volt. Nem volt minden tanulság nélkül való közel ötvenhárom év után ismét találkozni egy — már születésekor is — gyatra filmmel, amit napjainkban legfeljebb Bársony Rózsi és Halmay Tibor énekes-táncos duettjei lesznek elviselhetővé. Persze, a filmnek Mikszáth Kálmánhoz sincs sok köze, legalábbis a film eszmeiségét illetően. Viszont nagyon tetszett nekem, hogy a kasznár úgy adta el az uraság borát, hogy literenként két fillérrel magasabb árat vett fel a borkereskedőktől, mint amennyit a bárónak jelentett. Két fillér roppant kincset jelentett akkor, a húszas évek elejére transzponált történetben. Hatalmas vagyont rakott össze a Vén gazember ebből, ezért is lett a család szemében Borly Gáspár helyett Vén gazember. A film előtt híradót is láttam, mégpedig azt a híradót, amelyet ötvenhárom évvel ezelőtt e filmmel együtt vetítettek. Szó volt ebben ötvenméteres síugrásról, mint tovább már nem növelhető rekordról, meg sok egyébről. Többek között egy riport arról számolt be, hogy a pénzverdében „a rendszeresen elkallódó kétfilléresek pótlására” újabb kétfilléres érméket öntöttek és vertek. A fekete-fehér képen is szépen csillogtak a vadonatúj bronz kétfilléresek. Eltöprengtem: két fillér micsoda téma! Gond a pénzverdének. Borly Gáspár, alias Vén gazember meg gazdagszik belőle. De hogy miért gazdagszik, az más kérdés, mert ha most elmondanám, kiderülne, nem is gazember, noha a vénsé- gét nem lehet elvitatni. Szóval kétfilléresek, meg két fillérek jegyében moziztam a Filmmúzeumban. S mindezt csak azért meséltem el, mert hallottam: a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat és a Magyar Filmintézet — a Filmmúzeum gazdája — között tárgyalások folynak, s hihetőleg hamarosan Miskolcon is megkezdődik a két világháború közötti magyar filmek bemutatása, lesz itt is filmmúzeumi sorozat. S talán értékeket is látunk jócskán, nemcsak olyan szánandóan primitív készítményt, mint a német— magyar verzióban készült Mikszáth-csúfoló Vén gazember ... (bm)