Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

1985. február 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A térezheti egy idegen, az olvasó, hogy mit él­hetett át ez az ember az elmúlt év novembe­rétől? Belegondolhat-e az álmatlan éjsza­kák keservébe, a nyugtalan álmokat követő riadi ébredésbe, a nappalok szorongó reménységeibe, a józan meggondolás kétségeibe? És mi kitalál - hatjuk-e, mire gondol most, miután átlépte a tár­gyalóterem küszöbét, s a vádlottak padjánál las­sú, nehéz mozdulatokkal kihámozta magát téli­kabátjából? Lesznek-e cégérek, ódon lámpaoszlopok? Sátoraljaújhely utcáin A Sátoraljaújhelyen járók tapasztalhatják: mind csinosabb külsőt ölt a város, a régi házak meg­szépülnek, az utcák hangulatosabbá lesznek. Képünkön a művelődési otthon előtti utca látható. (L. J.) A lakosság és az idegenforgalom közkincsévé kell tenni a város védett épületállományát — állapították meg a közelmúltban a Sátoraljaújhelyi városi Tanács vb-ülésén. Piros aroú, inkább zömök, miint kövér férfi, olyan ötven­éves lehet. Azok közé tarto­zik, akik keményen, szívósan dolgoznak. Személyi adatait kérdezi határozott hangon a fiatal, szemüveges bíró. majd — en­nék ez a rendje — vagyoni viszonyait tudakolja. Hibát­lanul töltötték ki a papíro­kat, családi házuk fele része fölött rendelkezik, s volt egy személygépkocsija, egy öreg Moszkvics, értéke harminc­ezer forint lehetett. Most roncs, félrelökve rágja a rozs­da az udvar végében. Való­ban, egy kiskorú eltartásáról kell gondoskodnia, meri itt, a tárgyalóteremben ebbe a kategóriába sorolják lány­gyermekét. az Erzsikét. Mun­kahelye van, de nem dolgo­zik. Az eseményeket köve­tően íizeletlen szabadságot kért vállalatától, a 3-as szá­mú Volántól, ahol autóbusz- sofőrként szolgált. Jogosítvá­nya már több mint három évtizede van, néhány hely­színi bírságot fizetett csupán. Egyébként még koccanása sem volt, nemhogy nagyobb balesete. Egészen azon a százszor el­átkozott napig. Az asszonyok a burgonyát szedték, ő odahaza maradt, új disznóólát barkácsolt. Pá­linkát, sört ivott a munka köziben. Amikorimár délután­ra, estére hajlott az idő, kezdett mindjobban nyugta­lanná válni. A sógorát várta, aki megígérte: a Moszkvics- csal hazafuvarozza a földön dolgozókat és elhozza a ter­mést is. Nem szabad azt oda­kint a szabadjára hagyni. Könnyen ellophatják, s aztán már csak bottal ütheti az A TÚLSÁGOSAN sűrűn beépített városközpontok egyre több fejtörést okoznak az autósoknak, akik mind nehezebben bukkannak sza­bad parkolóhelyre, s ha ta­lálnak is, biztosra vehető, hogy ott fizetni kell. A bel­városok aszfaltszigeteihez manapság mondhatni szoro­san hozzátartoznak a parko­lóórák. Hihetjük-e, vagy sem, ezek felállítását nem a pénzbevételek ily módon va­ló .1 övelése tette szükséges­sé, hanem az a szándék, hogy az adott helyen a nap folyamán minél több jármű gazdája találjon szabad he­lyet, hogy ügyes-bajos dol­gait elintézve újabb autósok is beállhassanak. Ha hinni lehet az elképzelésben, ez az oka, hogy nem lehet tíz-ti­zenöt forintért sem fél nap­ra elfoglalni egy kocsihelyet a belvárosban. Miskolcon tizenegy fizető parkolóhely van és ezek kö­zül négyet órákkal szereltek fel, a többinél őrök szedik a díjakat. Egy év alatt 1 mil­lió 200 ezer forinthoz jut így a város, amit aztán utak, hidak javítására lehet fordí­tani. Az elmúlt évben hatvan­hetvenezer forint körül ala­kult a bírság, amit azok fi­egész évi munka nyomát. A sógor nem jött, az idő egyre jobban szorított. Jól tudta, persze, hogy tudta, nem lett volna szabad a gépkocsiba ülnie, de hát megtörtént, most már mit tegyen? Az első fuvar különösebb baj nélkül megtörtént. No de né­hány zsák krumpli még kint maradt, rajta, még egy for­duló. Majd „elporoszkál” a földúton, nem lehet baj, hi­szen kisujjában van az autó­vezetés. De — az ördög sohasem al­szik — kifogyott az üzem­anyag, a kútra is el kellett menni, egészen be Szikszóra. Visszafele már meggondolta magát. „A fene se rázatja halálra magát azon a rongy földúton, amikor ott az asz­faltozott.” Ha simán haza­megy, akkor talán nem tör­tént volna meg a baj. Ám a kocsmánál megállt. Vásárolt két deciliter pálinkát, három üveg sört. Az utolsó cseppig elfogyott. — Igaza van, tisztelt bíró úr. nem szabad gőzös fejje! a kormány mögé ülni. De ha iszik az ember, könnyen meg­feledkezik a szabályokról, és mi tagadás, bennem már ugyancsak dolgozott a szesz. A 188-as kilométerkőnél (a pontos helyszínt csak később tudtam meg) egy szemközt futó kocsi reflektora elvakí­tott. Sokszor előfordult már ez velem, viszont akkor meg­ijedtem. fél,reran to ttom a kormányt, nekiszaladtam a partoldalnak, felborultam, és fej reál ltarn. Szinte ép bőrrel megúsztam, csupán a feje­men sérültem meg egy kicsit. Ami ezután következett, arra már csak homályosan, kihagyásokkal emlékezem. A zettek, akik nem akarták tu­domásul venni a kiszabott tarifái. Az idén új szolgáltatási vezeteti be a Városgondnok­ság: havi, féléves és éves bérleteket bocsátott .ki. Ez­zel a lehetőséggel elsősorban a szolgáltató vállalatok él­tek. A mozgó szervizeik, hi­baelhárítók, szerelők így a belvárosi parkolókba bármi­kor beállhatnak. Ebben az évben tovább bővül a parkolóhelyek szá­ma a megyeszékhelyen. A Búza téren, az autóbusz­rendőrök bevittek a szikszói kórházba, beragasztották a sebet, aztán vért vettek tő­lem. Megmondták, a vizsgá­lat azért szükséges, mert lát­hatóan ittas vagyok. Ekkor elöntött a hideg verejték. Nincs mese, kérem, egészen elveszítettem a fejemet. Mint a fuldokló, kerestem egy szalmászálat, és a lehető leg­rosszabb megoldást választot­tam. Említettem már, hogy pontosan nem emlékszem, mi történt. Az viszont biztos, hogy megpróbáltam „lebe­szélni” a rendőröket a felje­lentésről. Ha ők úgy mond­ják, biztosan úgy van: pénzt ajánlottam nekik. Gondolja meg, bíró úr! Már levették a vért tőlem, hivatalos papírok voltaik az ittasságomról... Tiszta fejjel gondolhattam volna a vesztegetésre? De ez még semmi. Otthon (hazavit­tek, mert nem volt nálam sem a személyi igazolvány, sem a forgalmi engedély) hatezer forint készpénzt ma­rokra lógtam, s bedobtam a kocsiba. Elképzelhetik, mit érezhettem, amikor másnap magamhoz tértem, s újra vé­giggondoltam, mit csináltam. * A Miskolci Városi Bíróság büntetőtanácsa tárgyalta a vesztegető gépkocsivezető. Fi árus Miklós (Onga, Patak utca 2.) ügyét. A bíró az ira­tok ismertetésekor felolvasta a munkahelyi véleményt, amelynek tanúsága szerint a vádlott szorgalmasan, jól vé­gezte munkáját. 1983-ban azonban — amikor szúrópró­baszerűen ellenőrizték a vég­állomáson — a szonda elszí- neződött. Ez a tény az ítélet mérlegelésekor különösen sú­lyosan esett a latba, s egye­ljek között ezért is tiltották el a vádlottat két esztendőre a gépjármű vezetéstől, foglal­kozásának gyakorlásától. Fid- rus Miklóst a pontos minősí­tés szerint, 2 rendbeli hiva­tali vesztegetés bűntette, va­lamint ittas járművezetés vétsége miatt (a vizsgálat 3,2 ezre lék n yi alkoholtartalmat mutatott ki a vérében, amely súlyos alkoholos befolyásolt­ságnak felel meg) 8 hónapi. 2 évre felfüggesztett szabad­ságvesztésre, valamint 5000 forint pénzbüntetésre ítélte, egyben elkobozta a vesztege­tésre szánt 6000 forintot. A tárgyaláson az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője háromnapi gondolkozási időt kért. Udvardy József pályaudvar mögötti terüle­ten már elvégezték a terep- rendezést is. Nyáron a for­galmasabb kirándulóhelyek idényparkolóiban is csak pénzért lehet várakozni. Hadd jegyezzük meg, hogy az idegenforgalmi szezon idején gyakran a fizetőhelyek is kevésnek bizonyulnak, az autós pedig keres, kutat, amíg megállásra alkalmas szabad területet nem talál. Aki keres, az talál is. Ott, ahol tábla ugyan nem tilt­ja, de egyéb okok miatt mégsem lenne tanácsos. Így például lebontott házak he­lyén, rendezetlen területe­ken. Érdemes lenne felku­tatni az ilyen kis szigeteket a városban és azok talaját elegyengetni, táblával jelöl­ni a parkolási lehetőséget. A BEÉPÍTETLEN terüle­tekben igen szegény Miskol­con ez is enyhíthetne a par­kolási gondokon. Az autóst nem zavarná, hogy nincs aszfalt és feltestés, cserébe, hogy fizetnie sem kellene. Mert azért más városokban is találni egy-egy kis teret, ahol nincs parkolóóra és díjszedő sem. — nagy j — A védett épületállomány nagyobbrészt a belvárosban, illetve a Barátszeren talál­ható. Ez utóbbi — egyéb­ként —, mint önálló tele­pülésrész, a városalapítással egyidős. Itt helyezkedik el két nevezetes, szorosan egy­máshoz kapcsolódó épület- egység. Az egyik a volt pá­los—piarista templom, amely az átépítés során nyerte el mai, barokk stílusú formá­ját. Ehhez kapcsolódik a Kossuth Kollégium, amely szintén barokk stílust kép­visel — középkori, gótikus részletekkel. A város köz­pontja sem szűkölködik a történelmi múltat reprezen­táló épületekben. Gondol­junk csak a városi tanács épületegyüttesére, vagy a te­ret délről lezáró templomra, plébániára. Ehhez kapcsoló­dik még a Petőfi utcai, copf stílusú templom is. A töb­bi műemlék, illetve müem- lékjellegű épület pedig el­szórtan helyezkedik el a vá­ros különböző részein. Az Esze Tamás utcában például barokk, illetve klasszicista stílusban megépített lakóhá­zakban gyönyörködhetünk, a Rákóczi utcában barokk ká­polna és egy eklektikus stí­lusú lakóház vonzza a láto­gatókat. A Mártírok útján pedig barokk templom, a Tompa utcában copf stílu­sú lakóház, a Dózsa György utcában klasszicista ' eredetű, eklektikus átépítésű, koráb­ban szlovák iskolaként funk­cionáló épület reprezentál múltat és jelent. Es hogy ezt a kettős kül­detést hogyan sikerül meg­valósítani, az alapvetően függ az épületek jelenlegi gazdáitól. A védett épület- állomány nagy része állami, kisebb része egyházi, illetve személyi tulajdonban van. Az egyházi tulajdonú épüle­tek kivételével a védett épü­letek jelenleg lakóházként funkcionálnak és a város­központban levő lakóépüle­tek földszinti részén keres­kedelmi létesítmények is mű­ködnek. Az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támoga­tásával több egyházi épület teljes, illetve részleges fel­újítása befejeződött. Hely­reállították például a pia­rista templomot, bár a re­konstruált főoltárt még nem helyezték vissza. A Kossuth Kollégiumot tanácsi pénzből újították fel. Időközben be­fejeződött a görög katolikus templom rekonstrukciója is, a római katolikus templom viszont ismét megérett a felújításra, annak ellenére, hogy ott nemrégiben feje­ződött be egy, a tetőszerke­zetet és a homlokzatot érin­tő rekonstrukció. A városgazdálkodási vál­lalat kezelésében levő védett épületeket — összhangban a városrendezési tervvel — fo­lyamatosan újítják fel. A közelmúltban befejezték a Kossuth téren négy épület rekonstrukcióját, és még hátravan két épület átépí­tése. A rekonstrukciók so­rán az épületek földszinti részén — lakások megszün­tetésével — növelték a ke­reskedelmi létesítmények számát, és bekapcsolták a házakat a városi távfűtési rendszerbe. A tömbrekonst­rukció folytatódik, és — a tervek szerint — a VII. öt­éves tervidőszak végére be­fejeződik. A felsorolt mun­kálatokkal összhangban — a tömb nyugati részén — új lakóépületeket és kereske­delmi egységeket alakítanak majd ki. Olyan bevásárló- központ létesítését határoz­ták el, ami hangulataiban megőrzi a régit, de funkció­ját tekintve korszerű lesz. A múlt év végére tetemes ráfordítással befejeződött a városi tanács műemléképü­letének felújítása. A jövőben még tervezik az épület te­tőszerkezetének felújítását is, és gondolkodnak azon, miként lehetne felhasználni az udvart nyári kulturális rendezvények céljaira. A személyi tulajdonban le­vő védett épületek állaga jó, kivéve egy lakóépületet, ahol szükséges volna a kapu és a homlokzat helyreállítása, de a tanács hatósági kényszer- intézkedést csak akkor te­het, ha a felújítási munká­latokhoz egyben támogatást is tud biztosítani. Az anya­gi lehetőségek pedig korlá­tokat szabnak másutt is. A városgazdálkodási vállalatnál például gondot okoz az ala­csony szinten meghatározott felújítási költségnorma be­tartása. Pénzügyi fedezet hiányában nem tudják meg­valósítani például a Kossuth téren tervezett cégérek el­helyezését, az üzletfeliratok egységesítését. Ugyanilyen okok késleltetik a környe­zetbe illő közvilágítási lám­pák felállítását is. D. H. Gondoskodnak a vadállományról A kemény tél, a vastag hótakaró ellenére eddig jól telel a vadállomány a Du­na—Tisza közén. Nagy ré­sze van ebben az apró- és neines vadakról való körül­tekintő gondoskodásnak. Ezen a télen már minden eddiginél több takarmányt, szemes terményt etettek fel a vadgazdák, s még min­dig „teríteni” kell az ete­tőket. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság Du­na menti erdeiben az álla­tok számára csapást nyi­tottak a hóban az etetők­höz. A Kecskemét melletti nyíri erdő dámjai az er­dészház udvarán lakmá- roznak, a bugaci erdészet­ben pedig, ahol nemrég te­lepedtek meg a vaddisz­nók, még az agyarasoknak is kedveznek: csöves ku­koricát helyeznek el szá­mukra az etetőkiben. Bő táplálékot igényelnek ilyen­kor a gímszarvasok, ame­lyek ez idő tájt váltják koronájukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom