Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
1985. február 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A térezheti egy idegen, az olvasó, hogy mit élhetett át ez az ember az elmúlt év novemberétől? Belegondolhat-e az álmatlan éjszakák keservébe, a nyugtalan álmokat követő riadi ébredésbe, a nappalok szorongó reménységeibe, a józan meggondolás kétségeibe? És mi kitalál - hatjuk-e, mire gondol most, miután átlépte a tárgyalóterem küszöbét, s a vádlottak padjánál lassú, nehéz mozdulatokkal kihámozta magát télikabátjából? Lesznek-e cégérek, ódon lámpaoszlopok? Sátoraljaújhely utcáin A Sátoraljaújhelyen járók tapasztalhatják: mind csinosabb külsőt ölt a város, a régi házak megszépülnek, az utcák hangulatosabbá lesznek. Képünkön a művelődési otthon előtti utca látható. (L. J.) A lakosság és az idegenforgalom közkincsévé kell tenni a város védett épületállományát — állapították meg a közelmúltban a Sátoraljaújhelyi városi Tanács vb-ülésén. Piros aroú, inkább zömök, miint kövér férfi, olyan ötvenéves lehet. Azok közé tartozik, akik keményen, szívósan dolgoznak. Személyi adatait kérdezi határozott hangon a fiatal, szemüveges bíró. majd — ennék ez a rendje — vagyoni viszonyait tudakolja. Hibátlanul töltötték ki a papírokat, családi házuk fele része fölött rendelkezik, s volt egy személygépkocsija, egy öreg Moszkvics, értéke harmincezer forint lehetett. Most roncs, félrelökve rágja a rozsda az udvar végében. Valóban, egy kiskorú eltartásáról kell gondoskodnia, meri itt, a tárgyalóteremben ebbe a kategóriába sorolják lánygyermekét. az Erzsikét. Munkahelye van, de nem dolgozik. Az eseményeket követően íizeletlen szabadságot kért vállalatától, a 3-as számú Volántól, ahol autóbusz- sofőrként szolgált. Jogosítványa már több mint három évtizede van, néhány helyszíni bírságot fizetett csupán. Egyébként még koccanása sem volt, nemhogy nagyobb balesete. Egészen azon a százszor elátkozott napig. Az asszonyok a burgonyát szedték, ő odahaza maradt, új disznóólát barkácsolt. Pálinkát, sört ivott a munka köziben. Amikorimár délutánra, estére hajlott az idő, kezdett mindjobban nyugtalanná válni. A sógorát várta, aki megígérte: a Moszkvics- csal hazafuvarozza a földön dolgozókat és elhozza a termést is. Nem szabad azt odakint a szabadjára hagyni. Könnyen ellophatják, s aztán már csak bottal ütheti az A TÚLSÁGOSAN sűrűn beépített városközpontok egyre több fejtörést okoznak az autósoknak, akik mind nehezebben bukkannak szabad parkolóhelyre, s ha találnak is, biztosra vehető, hogy ott fizetni kell. A belvárosok aszfaltszigeteihez manapság mondhatni szorosan hozzátartoznak a parkolóórák. Hihetjük-e, vagy sem, ezek felállítását nem a pénzbevételek ily módon való .1 övelése tette szükségessé, hanem az a szándék, hogy az adott helyen a nap folyamán minél több jármű gazdája találjon szabad helyet, hogy ügyes-bajos dolgait elintézve újabb autósok is beállhassanak. Ha hinni lehet az elképzelésben, ez az oka, hogy nem lehet tíz-tizenöt forintért sem fél napra elfoglalni egy kocsihelyet a belvárosban. Miskolcon tizenegy fizető parkolóhely van és ezek közül négyet órákkal szereltek fel, a többinél őrök szedik a díjakat. Egy év alatt 1 millió 200 ezer forinthoz jut így a város, amit aztán utak, hidak javítására lehet fordítani. Az elmúlt évben hatvanhetvenezer forint körül alakult a bírság, amit azok fiegész évi munka nyomát. A sógor nem jött, az idő egyre jobban szorított. Jól tudta, persze, hogy tudta, nem lett volna szabad a gépkocsiba ülnie, de hát megtörtént, most már mit tegyen? Az első fuvar különösebb baj nélkül megtörtént. No de néhány zsák krumpli még kint maradt, rajta, még egy forduló. Majd „elporoszkál” a földúton, nem lehet baj, hiszen kisujjában van az autóvezetés. De — az ördög sohasem alszik — kifogyott az üzemanyag, a kútra is el kellett menni, egészen be Szikszóra. Visszafele már meggondolta magát. „A fene se rázatja halálra magát azon a rongy földúton, amikor ott az aszfaltozott.” Ha simán hazamegy, akkor talán nem történt volna meg a baj. Ám a kocsmánál megállt. Vásárolt két deciliter pálinkát, három üveg sört. Az utolsó cseppig elfogyott. — Igaza van, tisztelt bíró úr. nem szabad gőzös fejje! a kormány mögé ülni. De ha iszik az ember, könnyen megfeledkezik a szabályokról, és mi tagadás, bennem már ugyancsak dolgozott a szesz. A 188-as kilométerkőnél (a pontos helyszínt csak később tudtam meg) egy szemközt futó kocsi reflektora elvakított. Sokszor előfordult már ez velem, viszont akkor megijedtem. fél,reran to ttom a kormányt, nekiszaladtam a partoldalnak, felborultam, és fej reál ltarn. Szinte ép bőrrel megúsztam, csupán a fejemen sérültem meg egy kicsit. Ami ezután következett, arra már csak homályosan, kihagyásokkal emlékezem. A zettek, akik nem akarták tudomásul venni a kiszabott tarifái. Az idén új szolgáltatási vezeteti be a Városgondnokság: havi, féléves és éves bérleteket bocsátott .ki. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a szolgáltató vállalatok éltek. A mozgó szervizeik, hibaelhárítók, szerelők így a belvárosi parkolókba bármikor beállhatnak. Ebben az évben tovább bővül a parkolóhelyek száma a megyeszékhelyen. A Búza téren, az autóbuszrendőrök bevittek a szikszói kórházba, beragasztották a sebet, aztán vért vettek tőlem. Megmondták, a vizsgálat azért szükséges, mert láthatóan ittas vagyok. Ekkor elöntött a hideg verejték. Nincs mese, kérem, egészen elveszítettem a fejemet. Mint a fuldokló, kerestem egy szalmászálat, és a lehető legrosszabb megoldást választottam. Említettem már, hogy pontosan nem emlékszem, mi történt. Az viszont biztos, hogy megpróbáltam „lebeszélni” a rendőröket a feljelentésről. Ha ők úgy mondják, biztosan úgy van: pénzt ajánlottam nekik. Gondolja meg, bíró úr! Már levették a vért tőlem, hivatalos papírok voltaik az ittasságomról... Tiszta fejjel gondolhattam volna a vesztegetésre? De ez még semmi. Otthon (hazavittek, mert nem volt nálam sem a személyi igazolvány, sem a forgalmi engedély) hatezer forint készpénzt marokra lógtam, s bedobtam a kocsiba. Elképzelhetik, mit érezhettem, amikor másnap magamhoz tértem, s újra végiggondoltam, mit csináltam. * A Miskolci Városi Bíróság büntetőtanácsa tárgyalta a vesztegető gépkocsivezető. Fi árus Miklós (Onga, Patak utca 2.) ügyét. A bíró az iratok ismertetésekor felolvasta a munkahelyi véleményt, amelynek tanúsága szerint a vádlott szorgalmasan, jól végezte munkáját. 1983-ban azonban — amikor szúrópróbaszerűen ellenőrizték a végállomáson — a szonda elszí- neződött. Ez a tény az ítélet mérlegelésekor különösen súlyosan esett a latba, s egyeljek között ezért is tiltották el a vádlottat két esztendőre a gépjármű vezetéstől, foglalkozásának gyakorlásától. Fid- rus Miklóst a pontos minősítés szerint, 2 rendbeli hivatali vesztegetés bűntette, valamint ittas járművezetés vétsége miatt (a vizsgálat 3,2 ezre lék n yi alkoholtartalmat mutatott ki a vérében, amely súlyos alkoholos befolyásoltságnak felel meg) 8 hónapi. 2 évre felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint 5000 forint pénzbüntetésre ítélte, egyben elkobozta a vesztegetésre szánt 6000 forintot. A tárgyaláson az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője háromnapi gondolkozási időt kért. Udvardy József pályaudvar mögötti területen már elvégezték a terep- rendezést is. Nyáron a forgalmasabb kirándulóhelyek idényparkolóiban is csak pénzért lehet várakozni. Hadd jegyezzük meg, hogy az idegenforgalmi szezon idején gyakran a fizetőhelyek is kevésnek bizonyulnak, az autós pedig keres, kutat, amíg megállásra alkalmas szabad területet nem talál. Aki keres, az talál is. Ott, ahol tábla ugyan nem tiltja, de egyéb okok miatt mégsem lenne tanácsos. Így például lebontott házak helyén, rendezetlen területeken. Érdemes lenne felkutatni az ilyen kis szigeteket a városban és azok talaját elegyengetni, táblával jelölni a parkolási lehetőséget. A BEÉPÍTETLEN területekben igen szegény Miskolcon ez is enyhíthetne a parkolási gondokon. Az autóst nem zavarná, hogy nincs aszfalt és feltestés, cserébe, hogy fizetnie sem kellene. Mert azért más városokban is találni egy-egy kis teret, ahol nincs parkolóóra és díjszedő sem. — nagy j — A védett épületállomány nagyobbrészt a belvárosban, illetve a Barátszeren található. Ez utóbbi — egyébként —, mint önálló településrész, a városalapítással egyidős. Itt helyezkedik el két nevezetes, szorosan egymáshoz kapcsolódó épület- egység. Az egyik a volt pálos—piarista templom, amely az átépítés során nyerte el mai, barokk stílusú formáját. Ehhez kapcsolódik a Kossuth Kollégium, amely szintén barokk stílust képvisel — középkori, gótikus részletekkel. A város központja sem szűkölködik a történelmi múltat reprezentáló épületekben. Gondoljunk csak a városi tanács épületegyüttesére, vagy a teret délről lezáró templomra, plébániára. Ehhez kapcsolódik még a Petőfi utcai, copf stílusú templom is. A többi műemlék, illetve müem- lékjellegű épület pedig elszórtan helyezkedik el a város különböző részein. Az Esze Tamás utcában például barokk, illetve klasszicista stílusban megépített lakóházakban gyönyörködhetünk, a Rákóczi utcában barokk kápolna és egy eklektikus stílusú lakóház vonzza a látogatókat. A Mártírok útján pedig barokk templom, a Tompa utcában copf stílusú lakóház, a Dózsa György utcában klasszicista ' eredetű, eklektikus átépítésű, korábban szlovák iskolaként funkcionáló épület reprezentál múltat és jelent. Es hogy ezt a kettős küldetést hogyan sikerül megvalósítani, az alapvetően függ az épületek jelenlegi gazdáitól. A védett épület- állomány nagy része állami, kisebb része egyházi, illetve személyi tulajdonban van. Az egyházi tulajdonú épületek kivételével a védett épületek jelenleg lakóházként funkcionálnak és a városközpontban levő lakóépületek földszinti részén kereskedelmi létesítmények is működnek. Az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatásával több egyházi épület teljes, illetve részleges felújítása befejeződött. Helyreállították például a piarista templomot, bár a rekonstruált főoltárt még nem helyezték vissza. A Kossuth Kollégiumot tanácsi pénzből újították fel. Időközben befejeződött a görög katolikus templom rekonstrukciója is, a római katolikus templom viszont ismét megérett a felújításra, annak ellenére, hogy ott nemrégiben fejeződött be egy, a tetőszerkezetet és a homlokzatot érintő rekonstrukció. A városgazdálkodási vállalat kezelésében levő védett épületeket — összhangban a városrendezési tervvel — folyamatosan újítják fel. A közelmúltban befejezték a Kossuth téren négy épület rekonstrukcióját, és még hátravan két épület átépítése. A rekonstrukciók során az épületek földszinti részén — lakások megszüntetésével — növelték a kereskedelmi létesítmények számát, és bekapcsolták a házakat a városi távfűtési rendszerbe. A tömbrekonstrukció folytatódik, és — a tervek szerint — a VII. ötéves tervidőszak végére befejeződik. A felsorolt munkálatokkal összhangban — a tömb nyugati részén — új lakóépületeket és kereskedelmi egységeket alakítanak majd ki. Olyan bevásárló- központ létesítését határozták el, ami hangulataiban megőrzi a régit, de funkcióját tekintve korszerű lesz. A múlt év végére tetemes ráfordítással befejeződött a városi tanács műemléképületének felújítása. A jövőben még tervezik az épület tetőszerkezetének felújítását is, és gondolkodnak azon, miként lehetne felhasználni az udvart nyári kulturális rendezvények céljaira. A személyi tulajdonban levő védett épületek állaga jó, kivéve egy lakóépületet, ahol szükséges volna a kapu és a homlokzat helyreállítása, de a tanács hatósági kényszer- intézkedést csak akkor tehet, ha a felújítási munkálatokhoz egyben támogatást is tud biztosítani. Az anyagi lehetőségek pedig korlátokat szabnak másutt is. A városgazdálkodási vállalatnál például gondot okoz az alacsony szinten meghatározott felújítási költségnorma betartása. Pénzügyi fedezet hiányában nem tudják megvalósítani például a Kossuth téren tervezett cégérek elhelyezését, az üzletfeliratok egységesítését. Ugyanilyen okok késleltetik a környezetbe illő közvilágítási lámpák felállítását is. D. H. Gondoskodnak a vadállományról A kemény tél, a vastag hótakaró ellenére eddig jól telel a vadállomány a Duna—Tisza közén. Nagy része van ebben az apró- és neines vadakról való körültekintő gondoskodásnak. Ezen a télen már minden eddiginél több takarmányt, szemes terményt etettek fel a vadgazdák, s még mindig „teríteni” kell az etetőket. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság Duna menti erdeiben az állatok számára csapást nyitottak a hóban az etetőkhöz. A Kecskemét melletti nyíri erdő dámjai az erdészház udvarán lakmá- roznak, a bugaci erdészetben pedig, ahol nemrég telepedtek meg a vaddisznók, még az agyarasoknak is kedveznek: csöves kukoricát helyeznek el számukra az etetőkiben. Bő táplálékot igényelnek ilyenkor a gímszarvasok, amelyek ez idő tájt váltják koronájukat.
