Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. január 19., szombat A vasútigazgatóságnál: „Sínen” van az oktatás... Tapasztalt kísérő jelenlétében egészen fiatal jegyvizsgáló ténykedik a fülke ajtajánál. Az utolsó menetjegy megvizsgálása után „További kellemes utazást ki- vánok!”-kal búcsúzik. És ezt teszi rendre. (Az expressz folyosóin „sétáló” utas tapasztalhatja.) Újra idéződik mindez bennem, miközben a MÁV Miskolci Igazgatóságának oktatási főnökségén azt hallom éppen: „A szolgáltatás színvonalának emelése érdekében — elsőként Miskolcon — egy év óta tanfolyamszerűén folyik a jegyvizsgálók képzése. Korábban a miskolci igazgatóság területén is a körzeti üzemfőnökségek székhelyein történt a képzés. A központosítással egységesebb, színvonalasabb felkészítést kapnak a jelentkezők. A szakmai képzés mellett olyan oktatási formák is vannak, amelyek keretében, például a beszédtechnikával, a magatartáskultúrával foglalkozunk ...” Nem lehet ezt eléggé dicsérni — mondanám, de más témánk is van beszélgető- partnereimmel. Ahhoz ugyanis, hogy a vasúton utazó ember egyáltalán kapcsolatba kerüljön a kulturáltan szolgáló jegyvizsgá lóval — ahhoz először is biztonságos pályák, közlekedő szerelvények, indító- meg fogadóállomások kellenek. Mindehhez pedig szakmájukat biztosan ismerő, a technikával lépést tartani tudó emberekre van szükség. — Éppen ezért beszélgethetünk mi most itt, ebben az objektumban — mondja Baranyi István, a MÁV Miskolci Igazgatóság oktatási főnökségének vezetője. — A vasúti munka megjavítását célzó intézkedések részeként a MÁV nagy gondot fordított és fordít dolgozói szakmai képzésére. Így jött létre Miskolcon is, önálló egységként az oktatási főnökség. Az elméleti és gyakorlati oktatás, képzés, nevelés a feladatunk, mindezt két íő- területen kell megoldanunk: a vasúti technikai fejlődésből eredő felnőtt szakember- képzés mellett a szakmunkástanulók és szakközépiskolások gyakorlati oktatása is itt folyik nálunk, a tanműhelyben. Ilyen műhely az ország hat oktatási főnöksége közül még Debrecenben van. Nagyon lényeges, hogy olyan vállalatoknak is képezünk szakembereket, ahol a belső vasúti közlekedést saját dolgozóikkal oldják meg. — Hányán gyarapíthatják itt ismereteiket egy év során? — Az elmúlt esztendőben 25 különböző időtartamú tanfolyamon 640-en vettek részt az oktatásban, képzésben. A korábbi évhez képest a tanfolyamok száma öttel, a hallgatóké százharminccal növekedett. Kicsit kinőttük már ezt az objektumot, van idő, amikor kétszáz százalékos „kihasználtsággal” működünk. — És kik oktatnak? — A szakma legjobb szakemberei, akiknek jó pedagógiai érzékük van. Főhivatású oktatónk nincs, mondhatnánk, hogy a felsőfokú képesítéssel rendelkező, közvetlen gyakorlati irányítást végző szakemberek állnak itt katedrára, a vasúti igazgató személyes megbízása alapján. A hagyományos oktatási felszereltséggel jó színvonalon rendelkezünk, megfelelőek az oktatás technikai feltételei. A két héttől nyolc hónapig terjedő tanfolyami időben többségben „bentlakásos” a képzés, de folyik munka melletti oktatás is, így például a targoncavezetők, vasútépítők és -karbantartók, darukötözők részére. Jelenleg országos beiskolázású tanfolyamok vannak, a résztvevők több igazgatóság területéről érkeztek a villamosmozdony-vezetői, a kocsivizsgálói, az ív- és láng- hegesztői képzésre. A MÁV Miskolci Igazgatóság oktatási főnökségén folyó munkát „jegyzik”, elismerik, ennek bizonyítékai azok a megbízások, amelyek országos vonzatú tanfolyamok, a tanműhelyben a szakma kiváló tanulója címért folyó versenyek megrendezését Miskolcnak juttatták. Az oktatási főnökségen nagy hangsúlyt fektetnek a hallgatók kényelmének biztosítására, a szabadidős lehetőségek megszervezésére. A tanműhely vezetője Csutorás Márton, az itt folyó munkáról ezeket mondotta : — A 100-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetből a vasúti járműszerelők, a 101-esböl a dízelmozdonyszerelő, nagyvasúti villamos járműszerelő tanulók gyakorlati képzése folyik nálunk. összességében 64 első éves szakmunkástanulóval foglalkozunk, a másod- és harmadévesek a leendő munkahelyeken „gyakorolnak”. Mindemellett az építőipari szakközépiskolával is van — négy év óta — kapcsolatunk, a másod-, harmad- és negyedéves tanulók, vasútépítő szakosok járnak hozzánk, 97-en. A tanműhely műszaki színvonala megfelel a követelményeknek. A három éve végrehajtott, 600 ezer forintos pótlólagos beruházás révén van olyan a technikai felszereltségünk, amellyel a tanulók gyakorlati oktatása jó hatékonysággal biztosítható. Hatan dolgozunk itt ezért, nagyon jól összeforrott a munkatársi csapat, az iskolák szakoktatóival eredményes az együttműködésünk. — Hogy tapasztalják, milyen az érdeklődés manapság a vasút iránt? — Én azt mondhatom, hogy a vasútnak középiskolás szinten nincs jelentős problémája. Nem hagyatkozunk egyébként csak az iskolák irányító szerepére, az elmúlt években igen nagy energiát fektettünk a tanácsadó, pályairányitó munkába. Felkerestük a bázisiskolákat, a szóba jöhető tantestületeket, szervezünk üzemlátogatást, bemutatjuk a tanműhelyt, vetítünk osztály- főnöki órákon. Hogy mi az eredmény? A járműszerelői szakma kivételével nincs gond az utánpótlásban, vannak szakágak, amelyekre kétszeres, két és félszeres a jelentkezés. Ügy érezzük, valamivel több a presztízse a MÁV-nak, mint évekkel ezelőtt volt. Van vonzás . .. Az elmúlt két évben a vasútépítők számára társadalmi összefogással tanpályát építettünk, amely kiscsoportos, életszerű foglalkozásokra alkalmas. Végül is a kölcsönös nyitás hozta meg a jegyezhető eredményeket. Mindezek után azt lehet mondani: a miskolci oktatási főnökségen — „sínen” van a vasutasképzés ... Ténagy József Színházi este Nyíregyházán : V v;': ■, SEGÍTSD A KIRÁLYT! Ratkó József drámájának ősbemutatója „A földkerekség valamennyi népe valószínűleg ugyanúgy őrlődik múltja és jövője szorításában, néha múltjába, néha jövőjébe kapaszkodva, mint mi, magyarok. Csak mi örvendhetünk is a szerencsének, hogy akadt egy bölcs királyunk, aki megsejtette az egyetemes emberi létezés mélyebb természetét, egyszersmind megmaradásunk titkát, és volt bátorsága sejtéseit az öntudat és a tett rangjára emelni. Máig érvényes parancsolattá. Segítsük hát a királyt, mert igazára, bölcsességére, élete művére ma tán nagyobb szükség van, mint valaha ...” — olvashatjuk Kosa Ferenc filmrendező sorait Ratkó József: Segítsd a királyt! című történelmi drámája nyíregyházi bemutatójára kiadott szövegkönyv végen. A Móricz Zsigmond Színház ősbemutatójának szövegét a Szombathelyen megjelenő Életünk című folyóirat adta közre könyvalakban is. Nyíregyházán közel négyórás emelkedett ünneppé lett a bemutató. István király körül, az idegen hatalmak szorításában, új és régi hitek birkózásában, nemzeti létünk fennmaradásáért építkező és múltunk értékeihez ragaszkodó bajvívásban ölelkeztek és feszültek ellent a gondolatok, történelmi alakok. Mit üzent nekünk a dráma, a drámaíró ama korból? „Friss és eleven folyó víz a nép, s ahogy múlik a véletlen idő, oldás nélkül is tisztul szüntelen; kicsi s ártatlan csecsszopói révén megújul és megtisztul napra-nap!” Egy nép fennmaradásának, jövendő történelmének súlyát vállalta tehát fel István király, s vállalta az évszázados lépésekben gondolkodó — néha tétovának tűnő — napi építkezést... vagy ahogy jelenkorunk fogalmaz: a reálpolitikát. Miben áll ez a reálpolitika? A templomépítő mesterember bölcs nyugalmában, abban a konok kitartásban, melyben nem szóval, hanem az ember két kezének munkájával iparkodunk legyűrni a bajt, abban a szőlőmetsző türelemben, hol a gyógyítás, az élet igenlése vezeti a sebet ejtő kezet, abban a gondoskodásban, hol a gazda — szőkébb esztendőkre gondolva is — nem engedi csapra verni országát, mint az aszúk nedvét őrizgető hordót. Ki másokért, népéért aggódik, gyakran önmaga sámánaival. rémálmaival küzd. Ékesedhet korona fején, ha szemében megmegcsillan a könny, emberként áll előttünk. István király ilyen emberként mozgott Ratkó József drámájában, és sorsa, gondolatai, vívódásai éreztették velünk, hogy: az a legárvább, kinek halottai sincsenek. Túlemelkedve egyéni tragédiáján (fia: Imre herceg elvesztésén), megértette nyakaskodó társa üzenetét, miszerint: „Egy haláltól a lét nem romlik el!” „A líra: logika” — ismerhetjük József Attila sorát. Ratkó József drámát írt most. de költészet minden sora. A líra logikájában a történelem úgy bomlik emberi sorsokká, hogy azok egybeszőtt matériája nemzeti mi voltunk évezredes szimbólumainak képét rajzolia ki. Nem kaca- gányos. sastollas. íjas. fehérlovas csillogás és árvalányhajas, belbecs nélküli körkép mozgott a színpadon, hanem olyan emberek telítették meg haraggal» féltő indulattal, elesettségükben is kemény férfiasságot árasztó erővel, a megidézett kort, akik tudták, hogy: „Rosszul mívelni a jót, vagy jól a rosszat — felelte nagy bűn — második halál!” Ehhez a magatartáshoz könyörtelenül hűségesnek kell maradni, mégha pillanatnyi, vélt javunkon csorbítunk is, hiszen elhangzik az is, hogy: „A szabadság, ha mérték nélküli, bűnt bűnre vet.” Ratkó József nem drámaíró. Ratkó József új magyar drámát irt. E — látszólag két ellentmondó — állítás erősíti a felvonultatott gondolatok érvényét, elgondolkodásra, megfontolt töprengésre készteti a befogadót, és — bár jelen esetben királyról szól az opus — napjaink intelme is lehet: „Kézzel segítsd, ne szájjal, a királyt!” a megvakított Vászoly szava. Illenék néhány szót ejteni , a színpadra állítás minőségéről is. A puritán egyszerűségű drapériák és gyertyák, a visszafogott mozgásba fegyelmezett színészek kiváló keretet adtak a gondolat feszültségének, de erről meggyőződhetnek azok a borsodi szinházrajongók is, akik január 21-én Sárospatakra látogatnak, ahol a művelődés házában bemutatják Ratkó József drámáját. A szerző — a nyomtatásban megjelent szövegkönyv végén „köszönetét mond Al- vinczi Péter, Illyés Gyula, Károli Gáspár, Pázmány Péter, Petőfi Sándor és Szenczi Molnár Albert uraknak, hogy önzetlenül átengedték az magyarságért és hitünkért aggódó szavaikat, gondolataikat” — melyeket lelki és szellemi csinosodásunkra font mai magyar drámává Ratkó József. Szendrei Lőrinc' Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézete ötödik alkalommal rendezi meg ur- banisztikai továbbképző tanfolyamát. A négy és fél éves tanfolyam célja, hogy megismertesse a tervezőintézetek dolgozóival és a közigazgatási építésügyi szakemberekkel a terület- és településfejlesztés legújabb tudományos és gyakorlati eredményeit, vizsgálati és tervezési módszereit, a további fejlesztést meghatározó új követelményeket, szabályozási eljárásokat. Az érdeklődők a továbbképző intézetnél, az urbanisztikai . társaságnál, valamint a megyei és a városi tanácsoknál és a tervező vállalatoknál kaphatják meg a jelentkezési lapokat, amelyeket legkésőbb január 25- ig kell elküldeni a Magyar Urbanisztikai Társaság titkárságának. Bevallva-bevallatlanul minden irodalmi folyóiratunk az értelmiségnek készül. Elképzelhető persze, hogy a szerkesztői szándék szélesebb olvasóközönséget céloz meg, ám az olvasásszociológusok egyre riasztóbb jelzései szerint ez a bázis inkább szűkül, vékonyodik és sekélye- sedik, mintsem hogy szélesedne, gazdagodna. Mondjuk ki kertelés nélkül: maga az értelmiség sem olvas eleget, elég igényesen. Hogy miért nem? Erre is választ kaphatunk a Napjaink (1985) januári számában. A lap folytatja a tavalyi tokaji írótábor vitájának a közlését, azaz a hozzászólásokat Huszár Tibor vitaindítójához, valamint Cs. Varga István zárszavát. Igen tanulságos olvasmány annak is, aki végigülte a vitát (erről annak idején lapunk részletesen tudósított). Mindenképpen dokumentumértéke van és még inkább lesz. Nem is annyira korunk értelmiségének helyzetéről, mint inkább arról a szintről és módról, ahogyan ez reprezentatívnak nem, de jellemzőnek mindenképpen elfogadható értelmiségi réteg tu>datában, megnyilvánulásaiban tükröződik. Nem feladatom most itt a vita értékelése (megtettük ezt annak idején), ezért csupán két fogalmat emelek ki az egyik hozzászólásból: az értékképviseletet és az értékkifeje- zést. Nem a szójáték kedvéért mondom, de az összetett szavak fel is cserélhetők, mert az értelmiségtől joggal várják el az érdekkifejezést és az értékképviseletet is. Megfelel-e ma ennek a funkciójának? A vita (hallgatva is, olvasva is) nem ad egyértelmű választ erre a nyugtalanító kérdésre. Zavar van az értékrendben, az érdek- képviseletben is. E háromnapos vitától túlzás lenne elvárni, hogy tudományos definíciókat, vagy akár ) naprakész válaszokat adjon. Mégis azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt sürgette, hogy a tokaji írótábor lépjen túl, tovább, a nagy panasznap, vagy a „jól kibeszélgettük magunkat” szintjén. Ezekre is szükség van — fórumokat is kell keresni rá —, ám egy ilyen tanácskozástól több hozadék is elvárható. Érdekes és tanulságos, ha a fent említett két fogalmat szembesítjük ezzel a lapszámmal. Milyen érdekeket véd és milyen értékeket képvisel? Két tanulmányra hívnám fel a figyelmet. Székelyhídi Ágoston Itt és holnap címmel a nemzeti önismeretünk nagyon is aktuális és súlyos kérdéseire keres választ. Éppen úgy, mint ahogyan tette azt hajdan Fülep Lajos, akiről Fodor András, Tüskés Tibor és Éles Csaba dolgozatát ígéri a tartalomjegyzék, ám az én rosszul fűzött példányomban csak Éles Csabát találtam. (A kultúra: tradíció; A képzőművészeti hagyomány és modernség ikerproblémája Fülep Lajos ifjúkori műveiben). Az értékmegőrzés kérdéskörét boncolgatja izgalmasan Nemesik Pál: Gondolatok a munkásdalgyűjtés vitájáról című cikke. C6ak tiszta forrásból — mondta Bartók — ám a jelek szerint vannak, akik szintetikus folyadékot löttyintenek a gyanútlanok poharába, munkásdal címen — figyelmeztet Nemesik Pál. A maguk nemében magvas és jó tanulmányok, kritikák teszik teljessé a lapszámot (Gál Sándorról, Szabó Gyuláról, Gyurkovics Tiborról stb.), s lígy csak egyetlen költő (De-- ák Mór) és egyetlen novella (Takács Józsefé) kapott teret. A lap egészét így egyfajta belterjesség, ezoterikus- ság jellemzi. (borpácsi) Megalakult az OBT tudományos és kulturális bizottsága Megalakult az Országos Béketanács tudományos és kulturális bizottsága. Csütörtökön, az MTA székházában megválasztották a testület elnökségét és tisztségviselőit. A tudományos és kulturális bizottság elnöke Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetének igazgatója lett. Az új bizottság legfőbb feladata, hogy tagjainak sokoldalú ismeretére és tapasztalatára építve, segítséget nyújtson a magyar békemozgalom hazai és külföldi munkájához. Érték, érdek, értelmiségünk A januári Napjaink
