Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1985. január 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Hernádvölgye Tsz nyeresége Ahol a rekordokat V gyűjtik A vevő először nyelt egyet, s amikor észrevette, hogy nézik, megint mozdított egyet az ádámcsutkáján. Sőt, még az ajkát is lébiggyesztette. De utána latin vérmér­sékletének teljes hevével, égnek emelt 'karral magasz­talja legalább egy órán át a bemutatott áru minősé­gét. Nyeső István, a hernádnémeti Hernádvölgye Ter­melőszövetkezet elnöke elnevette magát: Autóbuszalvázak Kínának A magyar járműipar jelentős megren- # delést kapott Kínából. A Csepel Autó­gyárnak, ar Ikarusnak és a MOGURT- nek rövid idő alatt ezer autóbuszalvázat kell oda exportálnia. Ebből a mennyiségből hétszáz darabot a Csepel Autógyárban, há­romszázat pedig az Ikarusban gyártanak le. Felvételeink a Csepel Autógyárban készültek, ahonnan 1984;ben kétszáz, 1985-ben pedig öt­száz alvázat szállítanak Kínába. A motorral, futóművekkel, sebességváltóval, hidraulikus szervokormánnyal szerelt egységeket majd a kínai üzemekben látják el karosszériával. Benzinfaló teherautók Ha üresen fúlnak — Az áradozás azért nem akadályozta meg abban, hogy kilenc állatot végtelen sajnálkozással, de visszauta­sítson. Viszont az is igaz, hogy az olasz vásárló a töb­bi százhetvennyolcat, Szaúd­— De milyen évnek? Az elnök arcából minden kitalálható: — Nem is rejtem elége­dettségemet — mondja. — Nagyszerű évet tudhatunk magunk mögött, a sokéves kitűnő szakmai munka meg­hozta a gyümölcsét. Az őszi búza hét tonna feletti, avagy a tavaszi árpa 5,5 tonnás hektáronkénti termése ön­magáért beszél. Ezt a két nyári betakaritású kalászost közel 3200 hektáron termesz­tettük (!). Nincs szégyenkezni 'valónk a cukorrépával sem, az 54,2 tonnás hektáronkénti termés semmiképpen nem lebecsülendő, hiszen a cu- korkihozatal területegységre viszonyítva nyolc tonna fe- 1 Aí-•volt. Egyedül a napra­forgó termesztését nem kí­sérte szerencse. A kéttonnás termés nem mondható rossz­nak, de jónak sem. Bár ősszel végig kellett szárítani a kukoricát, az el­múlt évekhez képest mégis sikerült a mesterséges víz­elvonás költségeit mérsékel­ni. Igaz, ez több mint hét­millió forintjába került a szövetkezetnek. — Ennyibe került a gáz bevezetése a gesztelyi tele­pünkre. A két nagy teljesít­ményű Bábolna—15 típusú berendezés átállítása viszont azt jelqnti, hogy húsz-hu­szonöt százalékkal olcsóbb lett a szárítás, vagyis a ve­zeték gyorsan behozza árát, hiszen nálunk évente mint­egy húszezer tonna kalászos, s 16 ezer tonna kukorica terem meg. A hozamok nö­velésével, az energiaköltsé­Arábia megrendelésére meg­vette. Így végső soron mi jártunk jól .. . És ezzel az alkuval Her- nádnémetiben lényegében vége volt az évnek. — És a kukorica? — Sokáig nagy kérdés volt. őszintén megmondva, technológiailag nem a leg­szebben sikerült a vegysze­rezés. Ez később a már szé­pen fejlődő kukoricatáblák­ban is meglátszott. Volt olyan időszak, amikor csak én reménykedtem abban, hogy elérjük a hektáronkénti tíztonnás hozamot. Végül a Luca-nap döntött. Ekkor ta­karítottuk be ugyanis az utolsó tábláról az abrakot, s leírhattuk, hogy hektáron­ként 103 mázsa feletti má­jusi morzsolt termett a ha­tárunkban. A kukorica volt a harma­dik növény, amelyik rekor­dot termett a Harangod lankáin, nem számítva a cu­korrépát, amelynek hozama még országos viszonylatban is számottevő. gek mérséklésével így a nö­vénytermesztés hatékonysá­gát még fokozni is tudjuk. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt állattenyésztésünk­ről, amelynek jövedelmező­sége tovább romlott. A tejtermelés tehenenkénti 4227 literes hozam ellenére sem hoz nyereséget. Ezért határoztak úgy, hogy a ki­sebb, 150 férőhelyes újcsa- nálosi telepükön fajtaátala- kitó keresztezésbe kezdenek, s nagy tejtermelő képességű feketefríz üszők termelésbe állításával fokozzák majd a tejtermelést. Tavaly tovább romlott a marhahizlalás gazdaságossága is, elsősor­ban az alapanyag beszerzése okozott gondot, másrészt a kistermelők 12 forinttal kér­tek többet a bikaborjak ki­lójáért. Így hiába olcsó a helyben termelt takarmány, s hiába kerültek az ezer fé­rőhelyes telepről a meghiz­lalt állatok döntő hányad­ban exportra, a szarvasmar­ha-ágazat alig tudta hozni a remélt csekély nyereséget. A baromfi viszont igen. — Annak ellenére, hogy a baromfitápok ára emel­kedett! Abraktakarékos ete­téssel mégis sikerült elérni, hogy 49 nap alatt az előírt 1,32 kilogramm helyett 1,62 kilogrammra gyarapodjanak a csirkék. Természetesen a kiváló mezőgazdasági eredmények ellenére sem feledkeznek meg a melléküzemágak ki­építéséről. A szövetkezet kis kockázatot vállalva inkább helyben, s a megyében ala­kította ki ezeket az üzem­ágakat, nagy súlyt fektetve a s?ilárd termelési háttérre, a biztos jövedelmezőségre. Az elnök: — Ma már termelésünk 20—22 százalékát adják az ipari, szolgáltató üzemek. Legrégebbi ágazatunkat, a munkavédelmi kesztyűgyár­tást viszont, úgy tűnik, je­lentősen mérsékelni kell. A kereskedelem annyira leszo­rította az árakat, hogy csak gazdaságtalanul tudnánk ter­melni. Két legnagyobb var­rodánkat a lehető leggyor­sabban átalakítjuk, s a cso- baji termelőszövetkezetnek végzünk majd jól kifizetődő bérmunkát. A többi üzem­águnk, az ózdi építő részleg, a DIGÉP-ben és a kohá­szatban dolgozó szállítók, lángvágók hozzák a tervü­ket. A legeredményesebben az úgynevezett „siegling”- üzemünk dolgozott. Két éve kötöttünk szerződést ezzel a speciális laposszijakat készí­tő nyugatnémet céggel, s ma már 180 ipari, s kereskedel­mi vállalatnak készítünk, illetve szervizelünk meghaj­tó- s szállítószalagokat. Ám a termelőszövetkezet nevét az utóbbi időben egy meglehetősen szokatlan ter­mék még jobban fémjelzi! Nyeső István: — Mi sem hittük volna, hogy hintalógyártásban leg­alább akkora hírnevet szer­zünk, mint mezőgazdasági termelésünk hozamaival, de az az igazság, hogy az évi kétezer játékeszköz, amelyet ózdi asztalosüzemünkben fa­ragnak ki, s kerepestarcsai asszonyok borítanak vászon­nal, szőrmével, s szerszá­mozzák fel, édeskevésnek bizonyult. Ez a játékgyá­runk, amely 60—70 bedol­gozóval működik, az egyik leghatékonyabb ágazatunk. Egy év gazdálkodását, a legyőzött nehézségeket, si­kereket, kudarcokat nehéz átfogni. Csak érzékeltetni lehet azt a sokszínű, sokol­dalú munkát, amelynek ered­ménye a hernádnémeti Her­nádvölgye Termelőszövetke­zet 28 millió forint körüli nyeresége. Mór-mór példázatnák szá­mít egy néhány esztendeje történt eset. Az egyik vál­lalatnál a művezető évekig benzinfaló ZIL teherautóval járt be dolgozni. S nem vé­letlen, hogy a mostani taka­rékos időkben gyakran em­legetik az előbbi ügyet. A teherautók ugyanis drága jószágok, s az is pazarlás, ha a garázsban állnak. Ám még nagyobb luxusnak szá­mít, ha áru nélkül, üresen róják a kilométereket, és fogyasztják a drága üzem­anyagot. A Közlekedési Mi­nisztériumban pontosan kö­vetik a teherszállító jármű­vek használatát. Horváth Ár­pád, a gépjárműközlekedési osztály vezetője legelőbb persze az ellentmondásokat sorolja. — Nem lehet a körülmé­nyek ismerete nélkül meg­ítélni, s kiragadni a teher­autók közlekedését. Hiába szállítanának például éjjel árut az üzletekbe, ha az ot­tani dolgozók csak egy mű­szakba járnak be. S a ma­gyar vállalatok többsége nem állt át a két műszakra, ezért a teherautók többsége dél­után két óra után már el sem indul. — A körülmények ismere­tében önök ma mit várnak a fuvarozó cégektől? — Jól mondja, hogy ma mit várunk. Nincsenek örök igazságok. A gazdasági hely­zettől függően a mi köve­telményeink is változnak. Manapság azt várjuk a me­netirányítóktól és a szállí­tási osztályoktól, hogy visz- szafelé is szerezzenek fuvart, és ezért keressenek part­nert, akiknek szállíthatnak. Lehetőleg használják a pót­kocsit, és a rakfelületek te­herbírását se hagyják figyel­men kívül. Természetesen mi tudjuk a legjobban, hogy ennek tucatnyi akadálya van. Az áruáramlás például nem azonos Budapest és Miskolc között. A főváros- centrikusság miatt jóval több anyagot, alkatrészt hoznak Budapestre, mint amennyit Miskolcra visznek. Sehol a világon nem járnak megrakottan oda-vissza a teherautók. A 70—80 száza­lékos kihasználás már min­denütt nagyon jónak számít, s ezt az arányt kell meg­közelítenünk. FIZETNI KELL — A fuvarozók mellett persze a közületek és a me­zőgazdasági üzemek is sok gépjárművet közlekedtetnek. — Valóban, s őket más­ként is kezeljük, mint a fu­varozókat. Más a feladatuk is. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság zavarta­lan működését, bonyolítását szolgálják, és nálunk sok a kis teherbírású, egytonnás teherautó is, amelyeket gyakran arra használnak, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Természete­sen a közületeknél és a me­zőgazdasági üzemeknél is marad szabad kapacitás, amit kitölthetnek, hiszen 1968 óta engedély nélkül vállalhatnak fuvart. Különö­sen a mezőgazdasági üze­mek járművei állnak ki­használatlanul, hiszen azok­ra főleg a csúcsidőkben van szükség. S fuvarjaik ötödét ma már külső cégnek vég­zik. — Ezerkilencszáznyolcvan óta fölöttébb szigorúan bün­tetik az üresen futó nehéz- járművek gazdáit. — Szigorúak vagyunk, mert kényszerítenünk is kell a fuvarozókat, nemcsak tele­beszélni a fejüket, hogy mit kell tenniük a gazdaság, az ország érdekében. Ha az öt­tonnásnál nagyobb teher­autók száz kilométernél töb­bet futnak üresen, akkor kilométerenként 3 forintot kell a cégnek fizetnie. Ter­mészetesen jól tudjuk, ahogy már az előbb is említettem, hogy nem mindig lehet meg­rakni a kocsit. Ám töreked­ni kell rá, s az intézkedé­sünknek meg is volt az eredménye, hiszen azóta ja­vult a kihasználás. Az éven­te büntetésként befizetett 70 —100 millió forintot pedig visszajuttatjuk a fuvarozók­hoz. Energiatakarékosságot szolgáló diagnosztikai be­rendezéseket vásárolunk, s pályázat alapján adjuk oda a legjobb fuvarozóknak. — A számok mindenesetre elég sökatmondóak, hiszen 1983-ban 27 millió kilométer­rel kevesebbet futottak üre­sen a teherautók, mint 1982- ben. — S ez a megtakarítás még értékesebb, ha azt is tudjuk, hogy a fuvarozók kevesebb árut szállítottak, de jóval tá­volabbra, mint azelőtt. És ha már a számoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy si­került megközelíteni az ideá­lis 70—80 százalékos kihasz­nálási arányt is. A fuvarozók 1983-ban már 69 százalékosan kihasználták gépjárműveiket, s a teherbírásukat is az ad­diginál jobban kihasználták. — A közúti gépjárművek tavaly 60 ezer tonnával ke­vesebb üzemanyagot fogyasz­tottak, mint egy évvel ko­rábban. — A normarendelet óta pontosan meghatározott, hogy melyik kocsi mennyit fogyaszthat, így az IFA 21, mig a ZIL, típustól függően 33—35 litert. Ám kétségte­len, hogy az üzemanyag-ta­karékosságnál sokat számí­tott a készpénzfizetés beve­zetése. A sofőrnek is érde­ke, hogy takarékosan vezes­sen, hiszen a megmaradt pénz a zsebében marad. Az­óta még azt is tapasztaltuk, hogy a saját pénzükön is beállítják a motort, hogy ke. vesebbet fogyasszon. A má­sik fontos intézkedésünk a dí­zelmotorok beszerelése. IFA- és román DAC-motorokat szerelünk be a ZIL-kocsik- ba, s így 35 helyett 21 li­tert fogyasztanak. Még 8—10 ezer teherautó motorját kell kicserélni, s jövőre minden bizonnyal az utolsó benzin­faló motorok „nyugdíjba mennek”. A magánfuvaro­zóknak is segíteni kívánunk jövőre, hogy felújított IFA- motorokhoz juthassanak. — A személyautókhoz ha. sonlóan a teherszállító jár­müvek is lassan, de biztosan öregednek, s ez nem túl ked­vező jövőt sejtet. — Valóban, pénz híján a régi járműveket manapság nem könnyű kicserélni, s ezért hatévesnél is idősebbek a teherautók. Márpedig az öreg járműveket többet kell javítani, s az üzemeltetésük is drágább. Ez a cseppet sem kedvező helyzet még inkább megköveteli, hogy ne fussa­nak üres teherautók a köz­utakon. D. L. — kármán — A Miskolci Pamutfonodában jól kezdték el az 1985-ös esztendőt, mivel az első héten mindennap száz százalék felett teljesítették termelési tervüket. Ezek sorában különösen kiemelkedik a január 2-i 105 százalékos re­korderedmény. örülnek a fonónők, mert ki. tűnő minőségű alapanyagból készítenek ío. nalat. Az elmúlt eszitendőben a világ min­den tájáról érkezett be pamut, nemegyszer rossz minőségű, ragacsos alapanyag, amely­ből csak nagy küzdelem árán lehetett fo­nalat fonni. Mégis megérte, mert olcsó alap­anyagból jó minőségű fonalat produkáltak, ami a nyereséget biztosította. Jelenleg már dolgoznak az automatikus onsózógépek, amelyeket használt állapotban .Nyugat-Németországból vásároltak meg. A gépek bejáratása bizonyos nehézségekkel jár, alkatrészpótlásra szorulnak, de az év közepétől már itt is biztosított lesz a zökke. nőmentes munka. Eredményes bripádmunka a járműjavító üzemben A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében a napokban értékelték az őszi szállítási csúcs, az eltelt négy hónap brigádtelje- sítményeit. Az összesítésből kiderült, hogy a szocialista kollektívák jelentősen túltelje­sítették vállalt kötelezettségeiket, s ezzel együtt túlszárnyalták a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben tett pótfel­ajánlásaikat is. A legkiemelkedőbb ered­ményt a következő munkacsapatok érték el: a kocsijavító „A” osztálynál a Kovács Lajos által irányított Stromfeld Aurél szo­cialista brigád a tervezett 143 MÁV több. tengelyes fővizsgával szemben 157 kocsit javítottak meg. A megmunkáló részleg bri­gádjai közül a Czihai Zoltán vezette brigád érdemel említést, amelynek tagjai összesen 2149 ütköző összeszerelésével végeztek négy hónap alatt, míg a kocsijavító „D” osztály brigádjai közül a Zádori Sándor irányítá­sával tevékenykedő kollektíva érte el a leg­jobb eredményt. Luca-napi tét Költségek vonzásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom