Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
1985. január 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Hernádvölgye Tsz nyeresége Ahol a rekordokat V gyűjtik A vevő először nyelt egyet, s amikor észrevette, hogy nézik, megint mozdított egyet az ádámcsutkáján. Sőt, még az ajkát is lébiggyesztette. De utána latin vérmérsékletének teljes hevével, égnek emelt 'karral magasztalja legalább egy órán át a bemutatott áru minőségét. Nyeső István, a hernádnémeti Hernádvölgye Termelőszövetkezet elnöke elnevette magát: Autóbuszalvázak Kínának A magyar járműipar jelentős megren- # delést kapott Kínából. A Csepel Autógyárnak, ar Ikarusnak és a MOGURT- nek rövid idő alatt ezer autóbuszalvázat kell oda exportálnia. Ebből a mennyiségből hétszáz darabot a Csepel Autógyárban, háromszázat pedig az Ikarusban gyártanak le. Felvételeink a Csepel Autógyárban készültek, ahonnan 1984;ben kétszáz, 1985-ben pedig ötszáz alvázat szállítanak Kínába. A motorral, futóművekkel, sebességváltóval, hidraulikus szervokormánnyal szerelt egységeket majd a kínai üzemekben látják el karosszériával. Benzinfaló teherautók Ha üresen fúlnak — Az áradozás azért nem akadályozta meg abban, hogy kilenc állatot végtelen sajnálkozással, de visszautasítson. Viszont az is igaz, hogy az olasz vásárló a többi százhetvennyolcat, Szaúd— De milyen évnek? Az elnök arcából minden kitalálható: — Nem is rejtem elégedettségemet — mondja. — Nagyszerű évet tudhatunk magunk mögött, a sokéves kitűnő szakmai munka meghozta a gyümölcsét. Az őszi búza hét tonna feletti, avagy a tavaszi árpa 5,5 tonnás hektáronkénti termése önmagáért beszél. Ezt a két nyári betakaritású kalászost közel 3200 hektáron termesztettük (!). Nincs szégyenkezni 'valónk a cukorrépával sem, az 54,2 tonnás hektáronkénti termés semmiképpen nem lebecsülendő, hiszen a cu- korkihozatal területegységre viszonyítva nyolc tonna fe- 1 Aí-•volt. Egyedül a napraforgó termesztését nem kísérte szerencse. A kéttonnás termés nem mondható rossznak, de jónak sem. Bár ősszel végig kellett szárítani a kukoricát, az elmúlt évekhez képest mégis sikerült a mesterséges vízelvonás költségeit mérsékelni. Igaz, ez több mint hétmillió forintjába került a szövetkezetnek. — Ennyibe került a gáz bevezetése a gesztelyi telepünkre. A két nagy teljesítményű Bábolna—15 típusú berendezés átállítása viszont azt jelqnti, hogy húsz-huszonöt százalékkal olcsóbb lett a szárítás, vagyis a vezeték gyorsan behozza árát, hiszen nálunk évente mintegy húszezer tonna kalászos, s 16 ezer tonna kukorica terem meg. A hozamok növelésével, az energiaköltséArábia megrendelésére megvette. Így végső soron mi jártunk jól .. . És ezzel az alkuval Her- nádnémetiben lényegében vége volt az évnek. — És a kukorica? — Sokáig nagy kérdés volt. őszintén megmondva, technológiailag nem a legszebben sikerült a vegyszerezés. Ez később a már szépen fejlődő kukoricatáblákban is meglátszott. Volt olyan időszak, amikor csak én reménykedtem abban, hogy elérjük a hektáronkénti tíztonnás hozamot. Végül a Luca-nap döntött. Ekkor takarítottuk be ugyanis az utolsó tábláról az abrakot, s leírhattuk, hogy hektáronként 103 mázsa feletti májusi morzsolt termett a határunkban. A kukorica volt a harmadik növény, amelyik rekordot termett a Harangod lankáin, nem számítva a cukorrépát, amelynek hozama még országos viszonylatban is számottevő. gek mérséklésével így a növénytermesztés hatékonyságát még fokozni is tudjuk. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt állattenyésztésünkről, amelynek jövedelmezősége tovább romlott. A tejtermelés tehenenkénti 4227 literes hozam ellenére sem hoz nyereséget. Ezért határoztak úgy, hogy a kisebb, 150 férőhelyes újcsa- nálosi telepükön fajtaátala- kitó keresztezésbe kezdenek, s nagy tejtermelő képességű feketefríz üszők termelésbe állításával fokozzák majd a tejtermelést. Tavaly tovább romlott a marhahizlalás gazdaságossága is, elsősorban az alapanyag beszerzése okozott gondot, másrészt a kistermelők 12 forinttal kértek többet a bikaborjak kilójáért. Így hiába olcsó a helyben termelt takarmány, s hiába kerültek az ezer férőhelyes telepről a meghizlalt állatok döntő hányadban exportra, a szarvasmarha-ágazat alig tudta hozni a remélt csekély nyereséget. A baromfi viszont igen. — Annak ellenére, hogy a baromfitápok ára emelkedett! Abraktakarékos etetéssel mégis sikerült elérni, hogy 49 nap alatt az előírt 1,32 kilogramm helyett 1,62 kilogrammra gyarapodjanak a csirkék. Természetesen a kiváló mezőgazdasági eredmények ellenére sem feledkeznek meg a melléküzemágak kiépítéséről. A szövetkezet kis kockázatot vállalva inkább helyben, s a megyében alakította ki ezeket az üzemágakat, nagy súlyt fektetve a s?ilárd termelési háttérre, a biztos jövedelmezőségre. Az elnök: — Ma már termelésünk 20—22 százalékát adják az ipari, szolgáltató üzemek. Legrégebbi ágazatunkat, a munkavédelmi kesztyűgyártást viszont, úgy tűnik, jelentősen mérsékelni kell. A kereskedelem annyira leszorította az árakat, hogy csak gazdaságtalanul tudnánk termelni. Két legnagyobb varrodánkat a lehető leggyorsabban átalakítjuk, s a cso- baji termelőszövetkezetnek végzünk majd jól kifizetődő bérmunkát. A többi üzemágunk, az ózdi építő részleg, a DIGÉP-ben és a kohászatban dolgozó szállítók, lángvágók hozzák a tervüket. A legeredményesebben az úgynevezett „siegling”- üzemünk dolgozott. Két éve kötöttünk szerződést ezzel a speciális laposszijakat készítő nyugatnémet céggel, s ma már 180 ipari, s kereskedelmi vállalatnak készítünk, illetve szervizelünk meghajtó- s szállítószalagokat. Ám a termelőszövetkezet nevét az utóbbi időben egy meglehetősen szokatlan termék még jobban fémjelzi! Nyeső István: — Mi sem hittük volna, hogy hintalógyártásban legalább akkora hírnevet szerzünk, mint mezőgazdasági termelésünk hozamaival, de az az igazság, hogy az évi kétezer játékeszköz, amelyet ózdi asztalosüzemünkben faragnak ki, s kerepestarcsai asszonyok borítanak vászonnal, szőrmével, s szerszámozzák fel, édeskevésnek bizonyult. Ez a játékgyárunk, amely 60—70 bedolgozóval működik, az egyik leghatékonyabb ágazatunk. Egy év gazdálkodását, a legyőzött nehézségeket, sikereket, kudarcokat nehéz átfogni. Csak érzékeltetni lehet azt a sokszínű, sokoldalú munkát, amelynek eredménye a hernádnémeti Hernádvölgye Termelőszövetkezet 28 millió forint körüli nyeresége. Mór-mór példázatnák számít egy néhány esztendeje történt eset. Az egyik vállalatnál a művezető évekig benzinfaló ZIL teherautóval járt be dolgozni. S nem véletlen, hogy a mostani takarékos időkben gyakran emlegetik az előbbi ügyet. A teherautók ugyanis drága jószágok, s az is pazarlás, ha a garázsban állnak. Ám még nagyobb luxusnak számít, ha áru nélkül, üresen róják a kilométereket, és fogyasztják a drága üzemanyagot. A Közlekedési Minisztériumban pontosan követik a teherszállító járművek használatát. Horváth Árpád, a gépjárműközlekedési osztály vezetője legelőbb persze az ellentmondásokat sorolja. — Nem lehet a körülmények ismerete nélkül megítélni, s kiragadni a teherautók közlekedését. Hiába szállítanának például éjjel árut az üzletekbe, ha az ottani dolgozók csak egy műszakba járnak be. S a magyar vállalatok többsége nem állt át a két műszakra, ezért a teherautók többsége délután két óra után már el sem indul. — A körülmények ismeretében önök ma mit várnak a fuvarozó cégektől? — Jól mondja, hogy ma mit várunk. Nincsenek örök igazságok. A gazdasági helyzettől függően a mi követelményeink is változnak. Manapság azt várjuk a menetirányítóktól és a szállítási osztályoktól, hogy visz- szafelé is szerezzenek fuvart, és ezért keressenek partnert, akiknek szállíthatnak. Lehetőleg használják a pótkocsit, és a rakfelületek teherbírását se hagyják figyelmen kívül. Természetesen mi tudjuk a legjobban, hogy ennek tucatnyi akadálya van. Az áruáramlás például nem azonos Budapest és Miskolc között. A főváros- centrikusság miatt jóval több anyagot, alkatrészt hoznak Budapestre, mint amennyit Miskolcra visznek. Sehol a világon nem járnak megrakottan oda-vissza a teherautók. A 70—80 százalékos kihasználás már mindenütt nagyon jónak számít, s ezt az arányt kell megközelítenünk. FIZETNI KELL — A fuvarozók mellett persze a közületek és a mezőgazdasági üzemek is sok gépjárművet közlekedtetnek. — Valóban, s őket másként is kezeljük, mint a fuvarozókat. Más a feladatuk is. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság zavartalan működését, bonyolítását szolgálják, és nálunk sok a kis teherbírású, egytonnás teherautó is, amelyeket gyakran arra használnak, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Természetesen a közületeknél és a mezőgazdasági üzemeknél is marad szabad kapacitás, amit kitölthetnek, hiszen 1968 óta engedély nélkül vállalhatnak fuvart. Különösen a mezőgazdasági üzemek járművei állnak kihasználatlanul, hiszen azokra főleg a csúcsidőkben van szükség. S fuvarjaik ötödét ma már külső cégnek végzik. — Ezerkilencszáznyolcvan óta fölöttébb szigorúan büntetik az üresen futó nehéz- járművek gazdáit. — Szigorúak vagyunk, mert kényszerítenünk is kell a fuvarozókat, nemcsak telebeszélni a fejüket, hogy mit kell tenniük a gazdaság, az ország érdekében. Ha az öttonnásnál nagyobb teherautók száz kilométernél többet futnak üresen, akkor kilométerenként 3 forintot kell a cégnek fizetnie. Természetesen jól tudjuk, ahogy már az előbb is említettem, hogy nem mindig lehet megrakni a kocsit. Ám törekedni kell rá, s az intézkedésünknek meg is volt az eredménye, hiszen azóta javult a kihasználás. Az évente büntetésként befizetett 70 —100 millió forintot pedig visszajuttatjuk a fuvarozókhoz. Energiatakarékosságot szolgáló diagnosztikai berendezéseket vásárolunk, s pályázat alapján adjuk oda a legjobb fuvarozóknak. — A számok mindenesetre elég sökatmondóak, hiszen 1983-ban 27 millió kilométerrel kevesebbet futottak üresen a teherautók, mint 1982- ben. — S ez a megtakarítás még értékesebb, ha azt is tudjuk, hogy a fuvarozók kevesebb árut szállítottak, de jóval távolabbra, mint azelőtt. És ha már a számoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy sikerült megközelíteni az ideális 70—80 százalékos kihasználási arányt is. A fuvarozók 1983-ban már 69 százalékosan kihasználták gépjárműveiket, s a teherbírásukat is az addiginál jobban kihasználták. — A közúti gépjárművek tavaly 60 ezer tonnával kevesebb üzemanyagot fogyasztottak, mint egy évvel korábban. — A normarendelet óta pontosan meghatározott, hogy melyik kocsi mennyit fogyaszthat, így az IFA 21, mig a ZIL, típustól függően 33—35 litert. Ám kétségtelen, hogy az üzemanyag-takarékosságnál sokat számított a készpénzfizetés bevezetése. A sofőrnek is érdeke, hogy takarékosan vezessen, hiszen a megmaradt pénz a zsebében marad. Azóta még azt is tapasztaltuk, hogy a saját pénzükön is beállítják a motort, hogy ke. vesebbet fogyasszon. A másik fontos intézkedésünk a dízelmotorok beszerelése. IFA- és román DAC-motorokat szerelünk be a ZIL-kocsik- ba, s így 35 helyett 21 litert fogyasztanak. Még 8—10 ezer teherautó motorját kell kicserélni, s jövőre minden bizonnyal az utolsó benzinfaló motorok „nyugdíjba mennek”. A magánfuvarozóknak is segíteni kívánunk jövőre, hogy felújított IFA- motorokhoz juthassanak. — A személyautókhoz ha. sonlóan a teherszállító jármüvek is lassan, de biztosan öregednek, s ez nem túl kedvező jövőt sejtet. — Valóban, pénz híján a régi járműveket manapság nem könnyű kicserélni, s ezért hatévesnél is idősebbek a teherautók. Márpedig az öreg járműveket többet kell javítani, s az üzemeltetésük is drágább. Ez a cseppet sem kedvező helyzet még inkább megköveteli, hogy ne fussanak üres teherautók a közutakon. D. L. — kármán — A Miskolci Pamutfonodában jól kezdték el az 1985-ös esztendőt, mivel az első héten mindennap száz százalék felett teljesítették termelési tervüket. Ezek sorában különösen kiemelkedik a január 2-i 105 százalékos rekorderedmény. örülnek a fonónők, mert ki. tűnő minőségű alapanyagból készítenek ío. nalat. Az elmúlt eszitendőben a világ minden tájáról érkezett be pamut, nemegyszer rossz minőségű, ragacsos alapanyag, amelyből csak nagy küzdelem árán lehetett fonalat fonni. Mégis megérte, mert olcsó alapanyagból jó minőségű fonalat produkáltak, ami a nyereséget biztosította. Jelenleg már dolgoznak az automatikus onsózógépek, amelyeket használt állapotban .Nyugat-Németországból vásároltak meg. A gépek bejáratása bizonyos nehézségekkel jár, alkatrészpótlásra szorulnak, de az év közepétől már itt is biztosított lesz a zökke. nőmentes munka. Eredményes bripádmunka a járműjavító üzemben A MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében a napokban értékelték az őszi szállítási csúcs, az eltelt négy hónap brigádtelje- sítményeit. Az összesítésből kiderült, hogy a szocialista kollektívák jelentősen túlteljesítették vállalt kötelezettségeiket, s ezzel együtt túlszárnyalták a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben tett pótfelajánlásaikat is. A legkiemelkedőbb eredményt a következő munkacsapatok érték el: a kocsijavító „A” osztálynál a Kovács Lajos által irányított Stromfeld Aurél szocialista brigád a tervezett 143 MÁV több. tengelyes fővizsgával szemben 157 kocsit javítottak meg. A megmunkáló részleg brigádjai közül a Czihai Zoltán vezette brigád érdemel említést, amelynek tagjai összesen 2149 ütköző összeszerelésével végeztek négy hónap alatt, míg a kocsijavító „D” osztály brigádjai közül a Zádori Sándor irányításával tevékenykedő kollektíva érte el a legjobb eredményt. Luca-napi tét Költségek vonzásában