Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1985. január 9., szerda Fiatalok A z elmúlt három-négy esztendőben másfél száz fiatal agrárszakember jött a megyébe. Az első időben nyilván ők is úgy vannak, mint általában a pálya­kezdő értelmiség, lefoglalja őket a mun­kába való beilleszkedés, önmaguk szakmai elfogadtatása. Ráadásul a fiatal szakembe­rek zöme, ahogy azt Szegedi Imre, a TIT megyei szervezete mezőgazdasági és élel­miszeripari szakosztályának titkára mon­dotta. a kedvezőtlen adottságú szövetkeze­tekben helyezkedik el, így azután szak­mailag is, fizikailag is nagyobb megterhe­lésnek vannak kitéve. Három-öt esztendő is eltelik, mire a fiatal boldogul, olyan ru­tint szerez a munkában, hogy már jobban be tud kapcsolódni a közéletbe is. Ennyi idő alatt megismerik, (kitapasztalják képes­ségeit, átjut az életmódváltás zökkenőin, nemcsak a munkahelyi, hanem a lakóhelyi környezetbe is beilleszkedik. Olyan általános igazság ez, amely persze nemcsak az agrárszakemberekre érvényes, hanem a pályakezdő értelmiségre, 6őt álta_ lánosabban valamennyi pályakezdőre. Az is szélesebb körű igazság, hogy a pályakezdés évei nemcsak munkakezdést jelentenek, de erre az időszakra esik a családalapítás, az otthonteremtés is. Gondolom természetes, hogy a bizonyítás szándéka, akarása, a legfontosabb minden pályakezdőnél. A tanulás évei után a pro­duktív munkának kell következnie! Az in­dulás pedig sohasem volt könnyű, és soha­sem lesz az. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ismeretterjesztésben Éppen ezért rendkívül fontos lenne, hogy a különböző tudományos szervezetek — nemcsak a TIT-re gondolunk itt, hanem a különböző tudományos szakmai szervezetek­re is — ne csak az ismeretek továbbadásá­ba vonják be az értelmiséget, hanem fóru­mai legyenek az értelmiség ismeretszerző lehetőségének is. Többek között azért is, mert nem mindenki alkalmas, hogy pél­dával éljünk arra, hogy TIT-előadó legyen. Ez másfajta képességeket is kíván, mint a szükséges ismeretek birtoklása. De ha tud­ják, ismerik az ismeretterjesztés lehetősé, geit, akkor felhívhatják rá a velük dolgozók figyelmét, mozgósíthatnak, s egyáltalán hangsúlyt adhatnak anmak, hogy az új tu­dományos eredményekkel való megismerke­dés a munkában való előrelépés egyik fel­tétele. Persze nemcsak a TIT-en belül folyhat ismeretterjesztő tevékenység. A mezőgaz­dasági példánál maradva a különböző ter­melési rendszerekben való részvétel speciá­lis szakmai ismeretek megszerzését teszi le. hetővé, és ezek továbbadásába nyilvánva­lóan azok a fiatal szakemberek vonhatók be, akik munkájuk révén kötődnek hozzá. A belső munkahelyi, szakmai továbbképzé­sek igen jó gyakorlóterepei lehetnek a fiatal szakembereknek ahhoz, hogy megta­nulják, miként kell továbbadni a tudást, az ismereteket. Vagy említhetnénk azt is, hogy a munkahelyi vezetők fokozatosan átadhat­nák különböző társadalmi megbízatásaikat a fiataloknak, hiszen többnyire három-négy társadalmi megbízatása is van egy-egy munkahelyi vezetőnek, különösen falun. a fiatal értelmiségi képességeire, lendületére és tenni akarására nemcsak a munkahelyi feladatok megoldásában számítunk, hanem a társadalmi élet más területein is, a moz­galomtól az ismeretterjesztésig. A közéleti tevékenységet pedig- éppen úgy gyakorolni kell, tanulni, mint a szakmát. Sokan úgy vélekednek, ha a fiatal túl­jutott a pályakezdés és az otthonteremtés nehézségein, magától értetődően kapcsoló­dik be a közéletbe. Előfordulhat ilyen is, ám nagyon is reális a veszélye annak, hogy a csak befeléfordulás, a -csak a munkára összpontosítás kizökkenti a KISZ-ben már gyakorolt mozgalmi tevékenységből az em_ .. bereket. Ráadásul az is igaz, hogy a fiatalok '* otthonteremtése, a szükséges anyagi fedezet biztosítása hihetetlenül nagy energiákat köt le. Egyszerűbben mondva; akkor vál­lalnak erőn felül munkát — sokszor nem is saját szakmájuknak megfelelőt —, ami­kor még a frissen megszerzett ismereteikre szükségük lenne újabbakat építeni. Ebben az időben jut kevés idejük az önképzésre, amire az egyetemi tanulmányok után is nagy szükség van. Mert az ismeretek könv- nyen kopnak akkor is, ha a gyakorlat ta­pasztalata kezdetben ad lendületet a mun­kájuknak. De szólhatnánk arról is, hogy nem ki­elégítő ma még a termelőszövetkezetekben a nyelvtanulásra való ösztönzés, holott a nyelvtudás a mezőgazdasági területen is fo­kozott jelentőséggel bír, hiszen a tudomány jelentősége nő, a tudományos ismeretek, új eredmények egy részéhez pedig, akárcsak más területeken, itt is idegen nyelven jut hozzá. A szükséges nyelvtudás megszerzé­séhez pedig ugyancsak az ismeretterjesztő társulat juttathatja hozzá a fiatal szakem­bereket. A z ismereteknek a szüksége és tekinté­lye egyaránt nő napjainkban, az élet minden területén. Amíg egyrészről megnő' az igény az ismeretek első kézből való megszerzésére — arra, hogy az igazán országos hírű szakemberek adják tovább a tudományos eredményeket, az új eljárá­sokat, módszereket —, ezek igazi közkincs, csé tételére is szükség van. Akár úgy, hogy a szakmai továbbképzések, konferenciák is­mereteit viszik tovább, akár úgy, hogy a televízió tudományos műsorait magyaráz­zák, kommentálják. Ezt pedig mindig azok­nak kell megtenniük, akik ott élnek, ahol ezeket az ismereteket kamatoztatni lehet. Csutorás Annamária Egy béllel később, bélköznapon Egy héttel később hall­gattam meg a Rádió Kaba­részínpadának BUÉK, 1985! című műsorát, azaz már ja­nuár 7-én, amikor megismé­telték. Szürke hétköznapi este volt, kint hideg, ráadá­sul szokatlan hideg, az ut­cákon egy lélek sem járt, a szilveszteri papírtrombitákat régen elvitte a szemetes­autó. Kihaltság mindenfelé, s főleg sehol egy szemernyi ital, sehol egy velem nevető társ. Hétköznap, ünnepi hangulat nélküliség, kiáb­rándító józanság közben hallgattam az óév rádiós bú­csúztatását. Semmi hangulati plusz! S nagyon tetszett, így, több napos gerjesztés után létrejött hangulat, az utcáról beszüremlő trombita- sivítás nélkül. Marton Frigyes csapata nagyszerű két és fél órát adott. Major Tamás és Ve­rebes István kettős beveze­tője már egy sor időszerű kérdést érintett igen szelle­mesen, az egymást követő számok pedig a szürke hétfő estén is valósággal vibrál­tak, felráztak, hangos derű­re fakasztottak. Nos, nem mind, mert akadt ebben is halovány, olyan, amely meg­szokásból, vagy szerzője iránti valamilyen elfogult­ságból kerülhetett jobb tár­sai közé, de a többség a rádiókabaré-játszás javát kí­nálta. Koltai Robert „illeté­kes szakembere” olyannyira ismerősnek tűnő handaban­dázásai, Vitray Tamás par­lamenti focimeccse, amely­nek minden labdaérintése egy-egy éles napi aktuali­tás volt, Inke—Haumann örök Mit is ír a hogyishív­ják ?-jának remekbesikeriilt darabja, vagy más kategó­riából Antal Imre anekdotás csevegése, Tímár György bakkecskerímei kellemesen szórakoztattak. Mint mond­tam, voltak hétköznapibb számok is, s voltak, ame­lyek hétköznap is laposaknak tűnnek. Verebes István mű­sorvezetése gördülékeny, szellemes volt. A műsor vé­gén újra Majorral kettes­ben zárták a kabarét. An­nak közéleti töltése, mon­dandója is maradéktalanul érvényesült. Talán a mű- sorszámok egymásutánjában lehetett valami kis hiba, mert éppen a halványabb­nak minősülő számok szin­te egymás mellé kerültek a második fél részben. Ha egy ünnepi estre, fel­fokozott hangulat közepette való fogyasztásra szánt mű­sor az ünnep múltával is fogyasztható, sőt nagyon íz­lik, az magas értéket jelent. Most ez a helyzet. Jó, hogy meghallgattam. Amikor elő­ször sugározták — szilvesz­terkor —, hivatalból a tele­víziót néztem. Most magán- szorgalomból ültem a rádió mellé. Nem bántam meg... (benedek) A Vasas Művelődési % Központban működő Kelet alkotókor rend- . szeresen meghív ismert köl­tőket, irodalmárokat. Leg­közelebb január 15-én este Serfőző Simon most megje­lent válogatott kötetéről cse­rélnek eszmét. Két fok. Mindössze ennyi volt, amit a miskolci Autó­javító Kisvállalat szerelői hétfőn reggel a szerelőcsar­nokban találtak, márpedig két fok idén még egyetlen alkalommal sem volt a csarnokban. Rendszerint leg­alább öt-hat fokos meleg várta a szerelőket. Ám hét­főn reggel csak kettő, de őszintén szólva senki nem vette volna észre, hogy ezen a napon még hidegebb van,v mint máskor. Csak a hőmé­rő árulkodott. Ráadásul az ember hőér­zékelése is szerfölött gyarló, a kinti mínusz tizenöt fok­ról a csarnokba betérve könnyen azt hiheti, megtör­tént a csoda, amelyre szep­tember közepe óta várnak, vagyis elkészült a fűtés, s így végre meleg van. De hát az autójavító sze­relői nemigen bíznak a cso­dákban, ennélfogva sejthet­ték azt hétfőn reggel is, nem valószínű, hogy a hét végén magától megjavult a fűtés. Mindössze a magamfajta alkalmi látogató hihetett ilyesmit, de tíz perc ácsor- gás után már az is ponto­san tudta, hogy érzékei csap­ták be egy rövid időre, s egyébként éppen olyan hi­deg van, mint volt egész ősszel, s a tél eddig eltelt részében. Szóval hideg volt a csar­nokban, de hát az optimis­ta ember mindig talál ma­gának valami vigaszt, s a szerelők között — hál’ is­tennek —, sok a derűlátó, igy aztán igaz, hogy a ko­csimosónak kis híján odafa­gyott a keze a kocsikhoz, igaz, hogy a szerelők, gém- beredett kézzel éppen csak meg tudták fogni a kulcso­kat, csavarhúzókat, továbbá igaz, hogy a fűtő- berendezést éppen szeptem­ber hónapban szerelték • le, márpedig több száz év sta­tisztikai átlaga szerint — a rövidke vénasszonyok nyara kivételével — Magyarorszá­gon szeptember után már mindig csak hidegebbre lehet számítani, mert az őszt rend­szerint tél követi, és igaz az is, hogy lég­cserélő berendezés sem mű­ködik a csarnokban, vagy ha igen, akkor a fűtéshez ha­sonlóan az is észrevehetet­len, ezért aztán bár hideg van, legalább büdös is, ami még a kisebbik baj, hiszen az ember szaglóhámsejtjei egy perc alatt képesek meg­szokni a kellemetlen szago­kat is, ám nagyobb baj, hogy a kipufogógázok szén- monoxidot (bár ez szagta­lan), ólomvegyületeket is bőven tartalmaznak, ame­lyek, hosszú időn ót, rend­szeresen, napi nyolc órán keresztül belélegezve, min­den bizonnyal maradandó egészségkárosodást is okoz­nak, szóval bár mindez igaz, el­terjedt a hír, miszerint, aki a vállalattól megfázással, influenzával táppénzre kény­szerül, az állítólag majd százszázalékos táppénzre jo­gosult. Mindez persze milyen munkajogi lavinát indít majd el, azt egyelőre csak sejteni lehet, hiszen a vál­lalat még a nyáron megren­delte a fűtés korszerűsítését, ami viszont a mai napig nem történt meg, s ha tegnap hozzákezdtek volna, akkor is kitavaszodik, mire végeznek vele. Addig pedig, marad a két fok. Esetleg az időjárás ke­gyelmez a szerelőknek... (csendes) Ili barlangot fedezlek lel A dél-baranyai Beremend község közelében, az ottani cementgyár bányájának területén munka közben egy eddig ismeretlen, minden bizonnyal nagyméretű cseppkőbarlangot fedeztek fel a bá­nyászok. A barlangnak egyedülállóan értékes cseppkőképződményei vannak, levegője pedig feltűnően meleg. Téli séta Lillafüreden ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom