Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-06 / 4. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÖLJETEK! SSL PEraíEK SZOMBAT A hét vége Borsodban A kohászat havas vasárnapja rr ki r isznecser A födiszpécser vasárnap csak ipari televíziót néz. Kilométerekről is látja, hogy csapolnak az acél­műben. ESZUMAGYARDISZiUl AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 4. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1985. január 7. Ma kezdődik Géniben Gromiko és Shultz találkozója Hosszú idő után ismét találkozik és tárgyalóasztalhoz ül a világ két vezető hatalmának külügyminisztere. A műszaki fődiszpécser asztalán öt telefon van. Az egyik piros készülékről le­operálták a tárcsát. Ezzel, a diszpécsterpulton keresztül, a gyár bármely üzemével köz­vetlen kapcsolat teremthető. Amolyan „forró drót” ez, amelynek révén értekezletet is lehet tartani. Háromszáz tonna plusz! Javában tart már a fűtési szezon. A hőmérők higany­szálai mínusz 12—18 fok kö­zött mozognak ezekben a napokban, szükség van tehát a meleget adó szénre. Az utóbbi időben bizony megfe­szített munka várt szénbá­nyászainkra, akik sok-sok hétvégét, szabadnapot dol­goznak, hogy a lakosság és az erőművek szénigényét ki­elégítsék. Folyamatosan termeltek az elmúlt hét szombatján is a borsodi szénbányászok, a vál­lalathoz tartozó hat üzem­ben. Január 5-én, a három­műszakos termelés eredmé­nye 14 453 tonna szén volt, amely háromszáz tonnával több a tervezettnél. A köz­kedvelt lyukói szénből 4300 tonnát termeltek ezen a na­pon. Az északi szénmedence bá­nyászai vasárnap egyharma­dos műszakban folytatták munkájukat. A Lenin Kohászati Művek fődiszpécsere, Pusztai Árpád vasárnap reggel nemcsak a „hivatalt” vette át társától, hanem az információkat is. Szombaton 1700 tonna nyers­vas és 3500 tonna acél ké­szült a diósgyőri nagyüzem­ben. Vasárnap virradóra, látva a nagy havazást, húsz embert rendeltek be, havat seperni, sózni. A cégnek egyébként hókotrója is van. A diszpécserszolgálat reg­gel nyolc órától másnap nyolcig tart. Pusztai Árpád és csapata (Czingul Sándor és Vizi Tamás) tegnap reg­gel azzal a reménnyel lép­hetett szolgálatba, hogy a vasárnapi termelési eredmé­nyek sem maradnak alatta a szombatinak. Igaz, a havazás miatt a Volán elvezényelte az alapanyag-szállító kocsi­kat (napi nyolc-tíz 12 ton­nás Kamaz az igény), így A szombaton este kezdő­dött havazás később hózápor­ba csapott át, majd a késő esti óráktól vasárnap haj­nalig csendesen szállongott a hó. Vasárnap reggeltől ismét Szombaton is teljes kapa­citással dolgozott a Nagy­aztán a gyári kocsik hozták a tömörítvényt és a hulla­dékot. A goromba tél meg­sanyargatja a vasutat is, de pillanatnyilag elegendő te­hervagon áll rendelkezésre. A szállításnál fagyra érzé­keny anyagot (homok és mangán) már jó előre betá­rolták. A dolgozói létszám megfelel a szokásos vasár­napi átlagnak, így tegnap semmi akadálya nem veit a zavartalan termelésnek. A diszpécserteremben lám­pák villognak, s a négy te­levíziós képernyő közül egyi­ken látszik, hogy csapolnak. Kék, piros és zöld jelek ke­rülnek a kimutatásra, azaz följegyzik a berakás, a ki­készítés és a fúvatás idejét. Az 1980. november 6-tól mű­ködő LD-konverterből tegnap délelőtt csapolták le a 325 170. adagot. havazott, megyénk jelentős területén egész nap esett. En­nek megfelelően a korábbi 15 centiméteres hóréteg va­sárnap délelőttig 18 ccntimé- (Folytatás a 2. oldalon) miskolci Állami Gazdaság gyömrőpusztai tojásválogató üzeme. Az új év jól kezdő­dött. Ahogy azt Fehér György termelési igazgatóhe­lyettestől megtudtuk, gazda­ságuk az év első hetében 1 millió tojás exportálására ka­pott diszpozíciót. Már 5 va­gon tojást útnak indítottak. A hatodik vagont szombaton rakták meg, hogy minél ha­marább megérkezhessen a friss, fehér héjú tojás a tá­voli Azerbajdzsánba. A minőség megőrzését, a szállítási veszteség csökkené­sét speciális, vastagabb falú ikartonok biztosítják, s azt, hogy a vevő elégedett, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gazdaság ezen a hé­ten újabb 1 millió tojást rakhat kartonokba, majd va­gonokba, és indíthat útnak a Szovjetunióba. Megállás, lazítás, tehát a héten sincs. Vasárnap reggel Genfbe érkezett Shultz amerikai kül­ügyminiszter, délután pedig szovjet partnere, Andrej Gromiko is. Kettejük talál­kozója hétfőn kezdődik a rendkívüli nemzetközi érdek­lődés, s egyúttal az óvatos várakozások jegyében. A kétnapos eszmecsere célja, hogy megvizsgálják: milyen keretekben és milyen célki­tűzésekkel volna lehetséges megkezdeni a tervezett új tárgyalásokat, a nukleáris és az űrfegyverzetek teljes kér­déskörében. Mint emlékezetes, a két nagyhatalom fegyverzetkor­látozási tárgyalásai 1983 vé­gén megszakadtak. A Szov­jetunió, amely nagy erőfeszí­téseket tesz, hogy sikerre vi­gye a hadászati támadófegy­verek, illetve a közép-ható­távolságú nukleáris fegy­verek korlátozásáról hosszú éveken át folytatott tárgya­lásokat, a Reagan-kormány példátlan fegyverkezésével, újabb erőpolitikai kísérletei­vel került szembe. Ezek ke­retében többek között meg­kezdték több száz további nukleáris fegyverhordozó nyugat-európai telepítését — olyan támadó fegyverekét, amelyek néhány perc alatt elérhetik a Szovjetuniót. E helyzetben a szovjet politi­ka számára nem maradt más választás, mint megten­ni a szükséges katonai ellen- intézkedéseket, s egyúttal le­szögezni: a Szovjetunió nem kíván látszattárgyalásokon részt venni, amelyeken az amerikai fél célja nem a megegyezés, hanem a fegy­verkezés palástolása. A Reagan-kormány. amely első négy évében érdemi tár­gyalásokra nem volt hajlan­dó, második ciklusát — leg­alábbis szavakban — azzal nyitotta meg, hogy a fegy­verzetek korlátozásáról való tárgyalási, megegyezési- kész­ségét állította előtérbe. A változásban — amely eddig csak a hangvételben mutat­kozik — két fő tényező játsz­hatott szerepet. Az egyik, hogy világossá vált: mind az amerikai, mind a nyugat-eu­rópai közvélemény túlnyomó többsége növekvő nyugtalan­sággal figyeli a Reagan-kor­mány féktelen fegyverkezé­sét, erőpolitikáját, s bár egyetért a fegyverzetek bő­vítésvei, nem hajlandó tá­mogatni olyan politikát, amely nukleáris konfliktus küszöbére sodorhatja a vi­lágot. Nem kevésbé fontos tényező a Szovjetunió hig­gadt magatartása. Szovjet részről világossá tették, hogy nem engednek a nyomásnak, nem engedik megbontani a két nagyhatalom lényegi egyensúlyát, amely mind a hadászati, mind az egyéb fegyverfajtáknál fennáll. Ugyanakkor változatlanul készek az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és enged­mények alapján megállapod­ni a különböző fegyverze­tek csökkentésében, illetve eltiltásában. A külügyminiszteri talál­kozóra hatszáznál több új­ságíró sereglett már Genfbe, ám a tájékoztatás — leg­alábbis az első szakaszban — szerénynek ígérkezik. Gromiko és Shultz hétfőn délelőtt a Szovjetunió, dél­után az Egyesült Államok képviseletén tanácskozik, a kedd délelőtti harmadik ta­nácskozás színhelye ugyan­csak a szovjet misszió. Nyit­(Folytatás a 2. oldalon) A második az igazi hét Az események nem ismerik a naptárt, s ezért az esztendő első, csonka hetének hírei esetlegesnek tűn­nek. A véletlen boronálta egymás mellé őket: a bor­sodi bányászok az idén sem adják alább a tavalyi vir­tusnál, ahogy az idő engedi, dolgoznak a földeken is, és a diósgyőri kohászok sem elégednek meg azzal az eredménnyel, amelyet az ultisok „pénz az ablakban” kifejezéssel illetnek. Ma kezdődik az év második, de végeredményben első, teljes munkahete. Különös hangsúlyt ad ennek az ünncptelen premiernek az a tény, hogy 1985-öt írunk. A tervidőszak utolsó esztendeje a nagy összegzések időszakának ígérkezik. Egy tervezési, gazdasági ciklus lezárása teremti meg az alapját a jövő tervezésének és gazdálkodásának. Ez az örök igazság tetéződik az­zal a reménnyel, hogy a nehezén már túljutottunk. A számok ugyan szerények, de az 1984-cs népgazdasági terv teljesült, s az idei elképzelések a határozottabb előrelépést szorgalmazzák. Ez — hogy a témánál ma­radjunk — éppúgy jelenthet több vasat, szenet és to­jást, mint vastagabb pénztárcát és jobb közérzetet. (brackó) Hétfői újság 1985 eleje lapunk életé­ben bővelkedik fordulópon­tokban. A múlt év végi né­hány kísérlet után a januári lapszámok — legjobb szán­dékaink szerint — immár fo­lyamatosan ofszet eljárással készülnek. így az Észak-Ma- gyarország esztétikusabb kül­sővel jelentkezik, jobban ol­vasható, látványnak is kelle­mesebb. A megszorítás — legjobb szándékaink szerint — jelzi, hogy még egy-két hétig készenlétben van a régi technika is, számítván az új gép bejáratásával esetleg együttjáró zavarokra. Nap mint nap együtt izgulunk az újság készítői: újságírók, nyomdászok, lapterjesztők, hogy most már lehetőleg minden kedves olvasó kezé­be, és mindennap a szebbik változat kerüljön. A mai nap megint új mér­földkő: ezentúl vasárnap he­lyett a központi napilapok­kal együtt, hétfőn jelenünk meg. A magyar hírlapszol­gálat ezzel a lépéssel hoz­záigazodott a megváltozott életritmushoz, ezen belül a tömegkommunikációs eszkö­zök új forradalmához. Az el­múlt években a munkaidő csökkenésével együtt gyorsan változott az emberek hétvé­gi életvitele. Remélhetőleg mind több embernél marad több idő a családra, a pi­henésre, a kikapcsolódásra. Tudjuk, hogy ma még az emberek egy része pótlóla­gos munkára kényszerül, de ezzel együtt is, ahogy kita­vaszodik, úgy indul meg egy új népvándorlás a városok­ból a természetbe, a kis­kertekbe, a telkekre. A hét végén több idő jut a tv-né- zésre, a rádióhallgatásra, szeretnénk, ha jutna az új­ságolvasásra is. Ezekkel a körülményekkel számolunk tudatosabban, amikor szom­baton testesebb és reménye­ink szerint tartalmasabb la­pot kínálunk, hétfőn pedig a hét vége krónikájával kívá­nunk friss jó reggelt a mun­kába indulóknak. Hétfői lapszámunkat sze­retnénk egy kissé másként szerkeszteni, mint eddigi be­idegződéseink diktálnák. Ab­ból indulunk ki, hogy a hét vége elsősorban a családé, a pihenésé, a szórakozásé, vagy legalábbis a másmi­lyen munkáé. Több figyelme) akarunk tehát fordítani az élet eme meghittebb vonu­lataira, személyesebb dolga­inkra. Nem adva fel termé­szetesen azt az elvünket, hogy minden fontos, orszá­gos és helyi eseményről, nemzetközi fejleményről is tájékoztassunk. Mindebből következik, hogy hétfőn több teret adunk a kultúrának, a sportnak. Szélesebb értelemben az egészséges életmód mind gyakrabban és sajnos, mind többeknél jelentkező problé­máinak. Követni akarjuk a természetbe, a kiskertekbe, a hétvégi házakba induló csa­ládokat, avagy az otthonuk­ban olvasókat. Szeretnénk megosztani olvasótáborunk­kal a családok örömeit, nem feledkezve meg a gondokról sem. Ostorozni okarjuk az életpazarlókat, mind a szé­lesebb, mind a szűkebb ér­telemben vett emberi kör­nyezet rongálóit. Azokat, akik helytelenül élnek a megnövekedett szabad idő lehetőségeivel. Tudatában vagyunk an­nak, hogy célkitűzéseinket az eddiginél jóval nyitottabb szerkesztéssel érhetjük csak el. Szó szerint szeretnénk együtt szerkeszteni e lapszá­mokat a kedves olvasókkal, mindannyiunk megelégedésé­re, kivéve természetesen azo­kat, akik személyükre vonat­kozó bírálatainkkal nem ér­tenek egyet. Ebben a szel­lemben kérjük Tisztelt Olva­sóink együttműködését. Bí­ráljanak, szidjanak is, ha jogosnak érzik, de mindig reméljük segítőkészségüket. Nagy Zoltán Egymillió tojás Azerbajdzsánba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom