Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Leninvárosban ifjúsági te­remlabdarúgó tornát rendez­tek, melyen nyolc csapat vett részt. Eredmények: 1. Tiszakeszi Községi Üzemi SE, 2. Tiszatarjáni Tsz SE, 3. Emődi Vörös Meteor, 4. Ároktői Tsz SE, 5. Tiszapal- konyai SE, 6. Sajószögedi Tsz SE. Az OTST felépítéséről, munkájáról Válaszol: Csótai József, a tanacs tagja „A testnevelés- és sportpolitikai feladatok sikeresebb vég­rehajtása érdekében tovább kell fejleszteni a testnevelési és sportmozgalom irányítását. Az irányító munkában hatá­rozottabban érvényesüljenek a társadalmi-mozgalmi voná­sok, erősödjön az állami rend. Javuljon az állami szervek, a különböző társadalmi és sportszervek tevékenységének összhangja. Az érdekek egyeztetését, a végrehajtás meg­szervezését elvi alapokra kell helyezni. Erősödjön a de­mokratizmus, szélesedjen a társadalmi bázis a mozgalom feladatainak meghatározásában és ellenőrzésében. Ezért a Minisztertanács tanácsadó, véleményező, koordináló és I ellenőrző szerveként Országos Testnevelési és Sport Taná- I csőt kell létrehozni." (Az MSZMP Politikai Bizottságának i 1984. februári állásfoglalásából.) — A testület 1984. novem­ber 28-án alakult meg — mondta Csótai József, a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem testnevelés tanszé­kének vezetője, a tanács tagja. — Az első ülésen már kidolgozta ügyrendjét, mely­ben szerepel, hogy véleményt nyilvánít mindazon kérdé­sekben, amelyeket az OTSH elnöke a Minisztertanács, il­letve a különböző kormány- bizottságok elé terjeszt. To­vábbi feladataink címszavak­ban : ajánlásokat kell ten­nünk az állami és társadalmi szervezeteknek a testnevelé­si és sportmozgalom fejlesz­tésére; elő kell segítenünk az irányításban, a szervezés­ben részt vevő szervek, szer­vezetek tevékenységének ösz- szehangolását; képviselnünk kell a testnevelési és sport- mozgalom egységét, és az OTST feladata lesz az is, hogy állást foglaljon a sport- politikai kérdésekben. — Kérjük, ismertesse a tanács összetételét! — Elnöke Buda István ál­lamtitkár', az OTSH elnöke, titkára pedig Elbert György, az OTSH főosztályvezetője lett. A testületnek — mely társadalmi alapon végzi mun­káját — állami „vonalon” tagja az ÁIB, az Egészség- ügyi, a Honvédelmi, a Pénz­ügy- és a Művelődési Mi­nisztérium, az Országos Terv­hivatal és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának képvi­selője. Társadalmi „vonalon” pedig ugyancsak képviselteti magát a Hazafias Népfront, a KISZ, az MHSZ, a Ma­gyar Űttörők Országos Szö­vetsége, a SZOT és az Or­szágos Szövetkezeti Tanács. Az szinte magától értetődő, hogy az OTST-nek tagjai a sportmozgalom és -tudomány jeles személyiségei is. — Felsorolásából kitűnik: „családjuk” igen népes... — Valóban így van, s ez mindenképpen szükséges. Ko­rábban ugyanis évekig ele­mezgettük a sportmozgalom dolgait, szóltunk a visszás­ságokról, a fejlődést gátló tényezőkről, az eredményte­lenség okairól. A különböző testületekben azonban nem foglaltak helyet azok, akik döntéshozatali joggal rendel­keztek, vagy hivatali beosz­tásuknál fogva szavuk dön­tő jelentőséggel bírt. Mo6t, aki csak segíthet, ott ül az asztalnál. Ez predig megha­tározó, mert enélkül nem le­het eredményes tevékenysé­get kifejteni. — önt melyik szerv dele­gálta az OTST-be? — A Művelődési Minisz­térium. — Milyen konkrét felada­tot kapott? — Az egyetemi, főiskolai testneveléssel és sportmozga­lommal kapcsolatos ügyek­ben kell majd elsődlegesen állást foglalnom, véleményt nyilvánítanom. Ez persze nem jelenti — és nem is je­lentheti! — azt, hogy más témákba nincs beleszólásom. Itt jegyezhetem meg: a ta­nácsban szűkebb pátriámat, Borsodot is képviselem. — Véleményező, tanácsadó munkáját hogi/an fejti ki? — Az OTSH által elké­szített tervezeteket — azo­kat az anyagokat, amelyek a kormányzati szervek, illet­ve a Minisztertanács elé ke­rülnek — elküldik az Országos Testnevelési és Sport Tanács valamennyi tagjának. A ter­vezeteket tehát én is meg­kapom, azokat tanulmányo­zom, és — miután érdek- képviseleti területem szak­embereivel megtárgyaltam — észrevételeimet közlöm. Ezt teszi a tanács valamennyi tagja. Az Országos Testne­velési és Sporthivatalnak a tervezet véglegesítésekor vé­leményünket figyelembe kell vennie. — Az alakuláskor kimond­ták: évente várhatóan há­rom alkalommal üléseznek majd. Miért van erre szük­ség? — Egyszerűen azért, mert nem mondhattunk le a vita lehetőségéről, a vélemények ütköztetéséről. Egymás né­zetét így ismerhetjük meg, s az érvek, ellenérvek „ösz- szecsapásakor” születhetnek jó ötletek, javaslatok. Hang­súlyoznom kell: az OTSH államigazgatási feladatait a tanács nem vállalta magára, hanem csak a nagyobb hord­erejű, a sportmozgalom egé­szét érintő kérdésekben fog­lal állást. — Legközelebb mikor ta­lálkoznak? — Tavasszal. Pontos idő­pontja azonban még nincs a soron következő ülésünk­nek. — A leendő napirend ugyancsak ismeretlen? — Nem. A Minisztertanács elé kerülő „A testnevelés és sp>ort fejlesztésének további feladatairól” című tervezet­ről fogunk vitázni, majd ál­lást foglalni. Az anyag csak ezek után nyeri el végleges formáját. * Azért, hogy olvasóink előtt az OTST munkamechaniz­musa még ismertebbé váljon, az ülést követően e témára és a határozattervezet vitá­jában elhangzottakra vissza­térünk. Kolodzey Tamás Az út hókásás, csatakos, de a stadion környéke jó terepet kínál egy kis gimnasztikázásra. Az előtérben Fekete és Cörgei gyakorol. Később következhet a futás. Előbb csak óvatosan, aztán már a kötelező jellegű 12 perces időtartamban. Csúszik a cipő, nehéz megőrizni az egyensúlyt, de a sikerekért ilyen­kor kell megküzdeni. Szabó István felvételei Csütörtökön, a DVTK labdarúgócsapata megkezd­te a felkészülést a tavaszi idényre A piros-fehérek pénteken délelőtt orvosi vizsgálaton vettek részt, hétfőtől napközis rendszer­ben, hazai környezetben folytatódik a gyakorlás. Január 14-től kéthetes szol­noki edzőtáborozás követ­kezik. Üjság, hogy Teodo- ru I. és Szemere várakozó álláspontra helyezkedtek, nem látogatják a foglalko­zásokat, a hírek szerint gondjaik egyelőre orvos­lásra várnak ... Szabó Im­re, akit nyáron igazolt a klub a Vasasból, már nincs Diósgyőrött, közös meg­egyezéssel szerződésbontás­ra került sor, a játékos Szolnokon folytatja pálya­futását. „Már nincsenek illúzióim” Beszélgetés Molnár Annával Húszon innen még nem sokat teketóriázik az ember, ha kedvező ajánlatot kap. Főleg akkor, ha a főváros­ba hívják, összepakolja cókmókját, s tele elképze­lésekkel, tervekkel elindul az ismeretlen felé, hogy va­lóra váltsa álmait. Csak ké­sőbb, évek múltán derül ki. hogy érdemes volt-e vállal­ni a kockázatot. Molnár Annának szűkre szabott négy esztendőre szólt a „mandátuma”. A ki­robbanó tehetségként cl- könyvélt asztaliteniszcző kis várgabetűt leírva tért vissza Miskolcra. Mondani sem kell: már nem ott folytatta, ahol abbahagyta annak idején ... Vége a délutáni edzésnek, a férfiak veszik birtokba az asztalokat. Molnárral a sa­rokba húzódunk. — Mostanában csend ve­szi körül... Széttárja karjait. — Ne csodálkozzon ezen. Semmilyen kiemelkedő ered­ményt nem értem el az utób­bi időben, miért lenne kö­rülöttem nagy felhajtás? KEVESEN ÁLLTAK MELLETTE — Nincs szándékomban különösebben bolygatni a múltat, de azért kíváncsi va. gyök arra, miért mondott bú­csút 1973-ban Miskolcnak? — Akkoriban kacérkodtam a válogatottsággal. Bérezik azt mondta, jobb ha a fő­városban játszom, mert az állandó edzőtáborozások mi­att „kéznél kell lennem”. Ott puskáztam el a dolgot, hogy rosszul választottam klubot. — Ezt hogy érti? — Nem a 31. számú Épí­tőkhöz, hanem a Statisztiká­hoz kellett volna igazolnom, ök akkoriban voltak feljö­vőben, s Ormai irányítása alatt valószínűleg másképpen alakulhatott volna az én jö- vőm is. — Ez feltételezés, bizonyí­tani képtelenség, de kíván­csi vagyok, mire alapozza véleményét? — Bérezik erőltette, hogy két oldalról pörgessek, azt mondta, nekem azt kell ját­szanom, amit Jónyemek. Bo­rítást is cseréltetett velem. A válogatott edzésein azon­ban már éreztem, hogy rom­lik a mozgásom, a klubban végzett gyakorlások pedig megerősítettek véleményem­ben. Annyit edzettem, mint korábban soha, mégis iöttek a vereségek. Az egyik Tízek- bajnokságon például 9. let­tem ... Ha akkoriban mel­lettem áll a klubedzőm, s szót emel a stílusom érdeké­ben, talán nem következik be a törés. De Lukácsné nem az a típus, aki ellentmond Bercziknek... — A „nagy kaland” röpke négy esztendeig tartott. Ha így utólag visszatekint a fő­városban töltött időre, elége­dett? — Nem panaszkodhatom. Részt vettem a szarajevói vi­lágbajnokságon, ahol női csa­patban 4. lettünk. Jártam Európa-bajnokságon. Három számban lettem lengyel baj­nok, női párosban Magossal megnyertük a francia nem­zetközi bajnokságot. A 31. számú Építőkkel VVK-győ- zelemig jutottunk. Háromszo­ros Budapest-bajnoknak mondhatom magam. kétszer az egyéni OB-n második he­lyen végeztem. Klubtúrák, utazások, szóval került a mérleg serpenyőjébe jócs­kán. — Hogy fogadták vissza­térését az itthoniak? — Azzal nem volt külö­nösebb gond. A lányok ak­kor az NB II-ben szerepel­tek, de később sikerült fel­jutnunk, s azóta a legjob- bakkal játszunk. MA IS RAJONG A SPORTÁGÉRT — Bevallom, engem fog­lalkoztat, hogy egy idő után' miért lett önben kevesebb a lelkierő, a kitartás? — Pedig egyszerű a ma­gyarázat. Amíg az ember fiatal, természetes, hogy cé­lokat tűz maga elé. Ezek az­tán valóra válnak, vagy ál­mok maradnak. Visszakerü­lésemet követően leszámol­tam az illúziókkal. Tudtam, hogy többet a válogatott kör­nyékére sem kerülhetek. Ta. Ián azért, mert itthon igazá­ból soha nem kényszerítet­tek kemény munkára. Bor­zasztóan szeretek játszr ni, i:..ádom az asztaliteniszezr Persze, győzni és versenyez­ni a legjobb. Azt hiszem, hogy a mi edzőink nem tud­nak a szó szoros értelmében követelni. Egy szakvezető­nek olykor igenis gonosznak kell lennie, nem szabad el­fogadnia a mondvacsinált ki­fogásokat. Szerintem az a jó, ha egy-egy gyakorlást kö­vetően lóg a sportoló nyel­ve. Véleményem szerint ná­lunk az a baj: ezek a lányok soha nem jutottak el a tűrő­képesség határáig, nem érez­ték, milyen is az, ha az em­ber maximálisan kiadott ma. gából mindent. Én Bercik­nél a kemény munkát szok­tam meg, most is igényel­ném. Az edzésünkön azon­ban, amikor a sarkokra he­lyezem a labdákat, a többiek azt hiszik, hogy ki akarok velük szúrni. Az olyan gya­korlásoknak semmi •'•rtelme, amikor nincs rákényszerítve a sportoló, hogy kiadjon ma. gából mindent. — Ezt általános tapaszta­lat mondatja önnel? — Nem, kizárólag csak a mi csapatunk háza táján szer­zett látásmód alapján mon­dom. Itt van például Karádi Krisztina. Ma is lejött az edzésre, s azzal kezdte, hogy fáradt vagyok. Leöltözött, ütögetett egy keveset, de ilyen hozzáállással, intenzi­tással az életben soha nem viszi semmire! — ön a tapasztaltabc, az idősebb, a képzettebb ver­senyző jogán ezt szóvá tehe­ti az öltözőben, az egymás közötti beszélgetések során! Egy korábbi siker jutalma a disztányér. A győzelmeket azon­ban nem adják ingyen. — Számtalanszor elmond­tam. De a mai fiatalok ezt másként fogadják, mint mi annak idején. Végül is elju­tottam oda: ma már nem is szólok nekik, mert egyszerű­en nem látom értelmét. Ha valakiben nincs meg az egészséges becsvágy, hiány­zik az ambíció, akkor meg­ette a fene az egészet. És végtére is: ezért tart ott pil­lanatnyilag a Bor.odi Építők Volán SC női gárcij^, hogy késhegyi e Tnenő harcot foly­tatunk a kiesés ellen. Azt sem lehet előre tudni, egy- egy mérkőzésen mire leszünk képesek. Lehet, hogy négyen is kirobbanó formában ját­szunk, de az sem kizárt, hogy hárman el sem találják a labdát... — Ha jól tudom, korábban edzősködött is ... — Igen, két és fél évig az avasi 42-es számú iskolában volt egy csoportom. Lányok­kal gyakoroltam, hogy bő­vüljön a szakosztályban a vá­lasztási lehetőség. Aztán sú­lyos gondokkal küszködött az egyesület, s felmondták a szerződésemet. Azóta „csak” egy versenyző vagyok a sok közül... Manapság sem megy ku­riózumszámba. hogy Molnár Anna inkább a férficsapat­ból kér meg valakit: gyako­roljon vele. Négyfóros mér­kőzéseket játszanak, s annak örül a legjobban, ha a srá­cok igencsak a sarkokra he­lyezik a labdákat. Ankért 1 kell rugaszkodni, márpedig ő soha nem szerette a langyos vízben való „ úszkál 1st. A szakedzői képesítés egyelőre fiókban hever, de ez csak picit zavarja. Még játszani akar. lehetőleg minél tovább. Titokban álmodik csak ar­ról: ha egyszer edzőként mű­ködik majd, olyar. gyereke­■t nevel, akik minden ideg­szálukkal az asztalitenisze­zésre koncentrálnak. Ügy, ahogyan azt Molnár Anna tette és teszi mostan­ság is. Doros László

Next

/
Oldalképek
Tartalom