Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-20 / 16. szám
\ ■■■■■■■■■■■——uwa»BHJ!WB«a—mawg-niamiiu PÉNTEK SZOMBAT A hét vége megyénkben VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Szén és olaj a vagonokban A mozdony nagyot 0 szusszant, felzúgott, majd meglódultak az olajjal teli vagonok. A Ti- szapalkonyáról érkezett nyolc darab, egyenként 5G tonna olajat tartalmazó vagon Pe- thő János mozdonyvezető irányításával jutott el a Gö- möri pályaudvarról az ÁFOR telephelyére. Révész Lajos tolatásvezető és társai kísérték a vasárnapi szállítmányokat és a mínusz 16 Cel- sius-fokos hidegben minden váltónál, átjárónál lassítottak, megvizsgálták a síneket, nehogy a jég kidobja a vasúti kocsikat a vágányból. Miskolc nagy áruforgalmi áteresztő központjában, a Gömöri pályaudvaron Gyarmati Zoltán rendelkező forgalmi szolgálattevő CB-r;ídi- ón és telefonon adta ki percenként az utasításokat, és jegyezte a beérkező információkat. Sipkó Pál kereskedelmi főnök eközben tájékoztatott minket a vasárnapi forgalomról. — Reggel hat órakor érkezett a jelzés az ÁFOR-tól, hogy tíz kocsit le kell ma adni, melyekben gázolaj érkezett. Ezekben a napokban minden szén- és olajszállítmánynak elsőbbsége van, a vállalatok és a kommunális ellátás a legfontosabb. Oly nagy a kereslet a szén iránt, hogy a TÜZÉP-telepeken meg sem melegszik ... sőt! Nem egy esetben valósággal ki kell bányászni a szenet a vagonokból, hiszen mire a bányától a vásárlókig ér, befagy a vasúti kocsikba. Nemcsak a TÜZÉP-en, hanem a vasúton is kemény munkára készteti a fagy a munkásokat. Az átjárókat, váltókat állandóan tisztítani kell és nemcsak vasárnap, hanem hétköznapokon is kevés a létszám. Miközben a Gömöri pályaudvar büféjében forralt borhoz jutottak az utazók, a ködbe vesző sínek mentén mozgó emberek megállás nélkül dolgoztak, hogy ne legyen fennakadás az energia hordozók szállításában. . Nyugdíjban Mezőgazdák, ha találkoznak... Ki nyolcvanhárom éves, ki a „kölyök” hatvan, de jöttek távoli, eldugott falvakból, hogy újra együtt lehessenek, újra megölelhessék egymást és tiszteletet adjanak örökre elment társaiknak. Életük — történelmünk része, győztes hadjáratuk, a mező.* gazdaság szocialista átszervezése ma már érettségi tétel. Mégsem csak emlékezni jöttek, hanem ismerkedni jelennel, jövővel. Mert a termelőszövetkezetek területi szövetsége szervezte hagyományos nyugdíjas elnöktalálkozón évek óta a legizgalmasabb kérdés: hol tart a gazdálkodás ma? Gondolta-e egykoron Majik András, a felsővadászi termelőszövetkezet volt elnöke, amikor a szocialista mezőgazdaság gondolatának magvát vetette társai fejébe, életébe, hogy egyszer majd ezen a dimbes- dombos, sártól ragadó, aprófalvas, szegény földű Csereháton hektáronként közel nyolc tonna búzát is aratnak? Hitte-e a mezőkövesdi Marcis János, amikor a közöshöz lovakért, földért, ekéért embereket agitált, hogy valaha, nem is olyan sokára ezen a tájon akár tíz tonna kukorica is megterem? Mindez már valóság. Amikor Hartmann Bálint, a TESZÖV titkára beszámolójában a gondokról is szót ejtett, égnek nyúltak az időtől megkopott erejű kezek, hogy segítő szándékot jelezzenek. Mert ugyan nyugdíjasak1 ők, de még mindig „katonák”. Számítunk-e rájuk? Sajnos az a tapasztalat, hogy az új generáció nem figyel az elődök szavára, gyakran meg sem hallgatja őket. Pedig lehet tanulni tőlük —• hitet a munkában. Nem volt könnyű gazdálkodniuk nekik, a közel száz összegyűlt elnöknek, akik az elsők között voltak a mező- gazdaság szocialista átalakításában, erősítésében. Kiknek egyszerű parasztemberként kellett megtanulniuk a közös gazdálkodás irányításához szükséges ismereteket, kiknek a kezdetkor még elvetni csak-csak volt miből és mivel, de aratni, a kenyérnek valót betakarítani bizony „rázós’ feladat volt. De nem egjkzerű ma sem eredményesen gazdálkodni a közös nagyüzem elnökeinek, akik az új gazdasági szabályozók jelenlétével bonyolult és igen nehéz évet nyitnak. Sajnos, a korábban nyugdíjba ment vezetők nyugellátása a rövidebb szolgálati idő és az akkori kisebb jövedelmek miatt alacsony. A péntek, délelőtti összejövetelen, amelyen a párt-, állami és szövetkezeti vezetők találkoztak a megyénk nyugdíjas termelőszövetkezeti elnökeivel, szó esett erről is, úgymint a nyugdíjrendezés lehetőségeiről. Szóba került egy szélesebb körű találkozó kérdése, hisz’ Szalipszki Endre, a fancsali termelőszövetkezet nyugdíjas elnökének szavaival élve, a meccset együtt vívták, a „csatár” főagronómusok, a „hátvéd” főkönyvelők és ők, az elnökök a „csapatkapitányok”. Évzáró-évnyitó egységgyűlést tartottak szombaton az ózdi munkásőrök a Liszt Ferenc Művelődési Központ színháztermében. Az elnökségben helyet foglalt: Básti János, az Özd városi Párt- bizottság első titkára, Szűcs Imre, a Munkásőrség országos parancsnoki tanácsának tagja, Csinos József, a megyei pártbizottság munkatársa, Soós Ottó megyei munkásőr parancsnok, dr. Pethes András, az ÖKÜ vezérigazgatója és Stefán Pol- csányi, a Csehszlovák Népi Milícia képviselője. Az elmúlt esztendő munkájáról, valamint á rnunkás- őregység terveiről Váczi Dezső parancsnok tett jelentést. Az eredmények között említette, hogy erősödött ,a bázisvállalatokkal kialakított kapcsolatuk, éves gazdálkodási és ellátási feladataikat zavartalanul oldották meg. Tovább korszerűsítették elhelyezési körletüket és befejezték az akkumulátortöltő helyiség kialakítását. A parancsnok szólt a leszerelő munkásőrökhöz és a tartalék állományba vonulókhoz. Végül köszönetét mondott a személyi állomány minden tagjának, az irányító párt- bizottságnak, pártszervezeteknek, társ fegyveres szerveknek, gazdasági vezetőknek a segítségért. Ezt követően Szűcs Imre átnyújtotta a Munkásőrség országos parancsnoka által adományozott díszoklevelet és plakettet az MSZMP bor- sodnádasdi lemezgyári bizottsága, az ÓKÜ és a Put- noki Bányaüzem képviselőinek. (Folytatás a 2. oldalon) AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XU. évfolyam, 16. szám Ara: 1,80 Ft Hétfő, 1985. január 21. A kommunisták és a velük egyetértő pártonkívüliek Merítsenek erőt az elmúlt 40 év eredményeiből Havasi Ferenc felszólalása a komáromi munkásőrök egységgyűlésén A kommunista mártír, Nédermann Ferenc nevét vtseiö komáromi munkásőregység szombaton ünnepi gyűlést tar- tott az Almásfüzitői Timföldgyórban; annál a nagyvállalat, mól, amelynek dolgozó kollektívájától kapták csapatzászlójukat a szocialista haza fegyveres védelmére 1957 február- jóban szerveződött egység munkásőrei. Az egységgyülésen Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka is köszöntötte a résztvevőket, s kitüntetéseket adott ót kiemelkedő érdemeik elismeréseként számos munkósörnek. Részt vett és felszólalt az egységgyűlésen Havasi Fe- fenc, az MSZMP Politikai Bizottságánál* tagja, a Központi Bizottság titkára, aki — többek között — hangoztatta: Ma nem olyan a világ, hogy arra számíthatnánk: .majd más segít rajtunk. Ugyanakkor tudjuk, hisszük: a 10 millió magyarnak van annyi szorgalma, tudása, akarata és hite a saját ügyében, hogy meg tud •birkózni a jelenlegi nehézségekkel; majd arról szólt, hogy tovább kell javítani pénzügyi egyensúlyi helyzetünket, korszerűsíteni gazdaságunkat, jobbítani az élet- körülményeket, megőrizni és továbbfejleszteni szocialista vívmányainkat. Az irányelvekben kifejezésre jutó olyan törekvéseket is helyesléssel fogadta a közvélemény, hogy korszerűsítsük, fejlesszük tovább a politikai intézményrendszert, növeljük az önigazgatást, erősítsük az ön- kormányzatokat, a társadalmi demokratizmust, javítsuk a párt- és a kormányzati munkát, adjunk nagyobb önállóságot a gazdálkodó szerveknek, s fokozzuk a felelősségüket is. Mindez feltételezi — mutatott rá Havasi Ferenc — a politikai és társadalmi munkában hellyel- közzel még meglevő formalizmus, a gazdálkodásban előforduló „kincstári szemlélet”, a bürokratizmus felszámolását, a fegyelem megszilárdítását a munka minden területén, mindenekelőtt azonban a politikai, a társadalmi élet pezsgőbbé, színesebbé tételét. Fontos, hogy a kommunisták és a velük egyetértő pártonkívüliek merítsenek erőt az elmúlt 40 esztendő eredményeiből, és bátran, hittel, erővel nézzenek szembe a megoldandó feladatokkal is. További előrehaladásunkhoz még céltudatosabb kiállásra, politikánknak nemcsak a védelmére, hanem megértetésére és eltökéltségre, bizalomra van szükség. Ezeknek az emberi tényezőknek az erősítéséből, küldetéséhez méltó módon, kiveheti a részét a munkásőrök nagy családja is — hangsúlyozta befejezésül Havasi Ferenc. Fidel Castro nyilatkozata Kuba nem enged forradalmi elvei Kuba a kölcsönös érdekek alapján őszinte tárgyalásokra és megegyezésre törekszik az Egyesült Államokkal, de nem enged forradalmi elveiből. Az elmúlt negyedszázad bebizonyította, hogy a szigetországgal nem lehet az erő nyelvén beszélni — hangsúlyozta Fidel Castro. A kubai állam- és kormányfő a legnagyobb spanyol napilap, az El Pais főszerkesztőjének nyilatkozott. A több mint nyolcórás interjú főbb megállapításait a lap vasárnapi száma közölte. Castro véleménye szerint az USA alapvető politikai irányzata nem változott, de Washingtonban is tudják — mondotta —, hogy a történelmi realitásokat hosszú időn keresztül nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mozdony helyett szánkón Elsősorban a hegyvidékeken veszik elő ezt a téli alkalmatosságot. A miskolci Vörösmarty Mü. velődési Ház évek óta szervezi Bükkszentkeresztről induló lovasszános túráit. Felvételünk tanúsága szerint a mögöttünk maradt héten a vasutas dolgozók is ízelítőt kaphattak a túrázás eme módjából. (. jsm H mmm n
