Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-13 / 292. szám

1984. december 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 NB IS-es lett a Kinizsi női csapata „Mi megteltük a magankét” A közelmúltban örvende­tes hírt kaptunk Tatáról. A Kazincbarcikai Kinizsi női kézilabdacsapata az osztá- lyozón kiharcolta az NB li­es szereplés jogát. Kicsit féltettük a barci- kaiakat, nagyon sajnáltuk volna, ha a cél előtt elbuk­nak. — Néhány esztendő alatt nagyszerű munkát végezte­tek, és kívánjuk, hogy „ál­motok” váljon valóra! — mondta a Kinizsi vezetőinek a megyei szövetség elnöksé­gi ülésén Menyhért László, elnök. Kállai Béla, a szakosztály vezetője az értekezleten ha­tározottan leszögezte: „Mi megtettük a magunkét, fölé­nyesen nyertük a megyei bajnokságot, az encsi, úgy­nevezett rájátszást, bebizo­nyosodott: Borsodban a leg­jobbak vagyunk! Hogy mi lesz az osztályozón? Szere­tek „lutrizni”, magunkra is tippelek. Becsülettel készül­tünk, minden tőlünk telhe­tőt megtettünk, és ha vé­letlenül mégsem sikerül, jö­vőre újra megpróbáljuk ...” Nos — sikerült. Tatán má­sodikok lettek, az ezüstéi'em elegendő volt az előrelépés­hez. * — Gratulálunk Béla bá­csi! — támadtuk” le a szak­osztályvezetőt. — Ha azt felelem, hogy nem volt könnyű, enyhe ki­fejezést használok — repli- kázott Kállai Béla. — 1980- ban kezdtük. Jól emlékszem: Veres Lajos tanácselnök-he­lyettes és Vincze Istvánná, városi sportfelügyelő meg­keresett bennünket. Kérték sütőipari vállalatunk vezeté­sét, hogy vállalkozzon me­cénás szerepre. Elmondták, hogy tapasztalataik szerint nálunk népszerű a kézilab­da, meg jól szerepeltünk a tömegsportversenyeken, és így tovább. — A válaszon sokáig gon­dolkodtak? — Nem kellett minket biztatni! Gönczi Sándor igazgató összehívta a társa­dalmi szervek vezetőit. Az ötlet valamennyiüknek tet­szett, így hamar kimondták az igent. Hozzáláttak a szervezés­hez, játékosokat toboroztak, felépítették szakosztályukat, beneveztek a megyei baj­nokságba. A városi tanács pályát és öltözőt biztosított részükre, az anyagiakat pe­dig elsősorban a sütőipari vállalat vállalta magára. Évről évre előrébb léptek a tabellán, az együttes köz­ben alakult, formálódott. Az idén pedig — ahogy mon­dani szokás — révbe értek. — Szolga Miklós és Ferkel Sándor irányította a szak­mai munkát, nagy hozzáér­téssel, türelemmel, elkötele­zettséggel — folytatta Kál­lai Béla. — A csapat tagjai voltak: Ungvári L ászióné, Székely Mária, Bányász Mi- hályné, Hoffmann Anita, Bodnár Józsefné, Szabó Edit, Mészáros Jánosné, Tóth Jó­zsefné, Felediné Magyar Ág­nes, Szabó Ildikó és Román Tünde. Valamennyien meg­tették a magukét, de az osz­tályozón külön is kitűnőt produkált Bányászné, Bod- nárné és Felediné. Felejthe­tetlen látvány volt, amikor az utolsó sípszó után egymás nyakába borultak. Nem sok­kal később pedig „sírva ne­vettek”. Egyikük azt fejte­gette, hogy emlékszünk-e a kezdésre? Hát persze, 47:7- re kaptunk ki! És igencsak nekikeseredtünk. Ha ott, va­laki kijelentette volna, hogy „leszünk mi még NB Il-esek is”, alighanem kinevetjük... * Az ünneplés már befeje­ződött a Kazincbarcikai Sü­tőipari Kinizsi (ezen a né­ven szerepelnek majd az NB II-ben) háza táján. A játé­kosok most megérdemelt pi­henőjüket töltik, az alapo­zást január hetedikén kez­dik. A felkészülés persze ad­dig sem szünetel, a szak- oszlályvezetés nem ment szabadságra. Igyekszik elő­teremteni a „kellékeket”, az anyagi, tárgyi eszközöket. A vállalat buszt vett, köz­lekedési gondjuk tehát nem lesz. A csapat számára szük­séges pénzt ugyancsak a vál­lalat, továbbá a Kazincbar­cikai városi Tanács V. B. testnevelési és sportosztálya és a megyei szövetség ja­vaslatára a megyei tanács illetékes osztálya biztosítja. Azt még nem tudják, hol játsszák majd meccseiket. Három variáció tartja ma­gát, nyilván a legmegfele­lőbbet fogják választani. Kö­zönségükre természetesen gondolnak, a 300—500 néző rendszeres biztatását nem nélkülözhetik. Alaposan ki­dolgozzák utánpótlás-neve­lési „haditervüket”, tisztá­ban vannak vele, hogy hosz- szú távon enélkül nem bol­dogulhatnak. Az, hogy jó úton járnak, nem lehet két­séges, hiszen ifjúsági csapa­tuk a megyei bajnokságban közvetlenül az élcsoport mö­gött végzett. Egy újonc gárdának nem lehet más célja, mint a bennmaradás kiharcolása! — vallják, és alighanem helye­sen teszik. Ha majd gyöke­ret vernek, merészebb ter­veket is szőhetnek. A jövő évi megkapaszkodás érdeké­ben természetesen néhány „kész” játékos leigazolását tervezik, és számítanak a környékbeli szakosztályok se­gítségére. Miként a barcikai, városkörnyéki vállalatok, üzemek, iskolák, intézmé­nyek megértő támogatására is. Az NB II-es pontvadászat 1985 áprilisában indul... Kolodzey Tamás Toviüott a Videoton Belgrádban tegnap UEFA Kupa visszavágó-mérkőzésen találkozott a Partizán Beog­rad és a Videoton labdarúgó- csapata. A fehérváriak 5-0- ás előnnyel érkeztek a jugo­szláv fővárosba, így abszolút esélyesek voltak a továbbju­tásra. A hazaiak mindent megpróbáltak annak érdeké­ben, hogy hátrányukat be­hozzák, támadtak is, de mindössze két gólt sikerült szerezniük. A Videoton ugyan nem közelítette meg az első mérkőzésen mutatott formá­ját, de küzdőképességből je­lesre vizsgázott. Az ered­mény : Partizán—Videoton 2-0 (2-0). De Sistilemondott Giancarlo de Sisti, a Fio- rentina menedzsere lemon­dott. Ebben a döntésében közrejátszott, hogy az olasz bajnokságban a firenzei együttesnek viszonylag gyengén megy a játék. A gárda — amelyet a nyáron a brazil Socratessel erősí­tettek meg — eddig leját­szott 11 bajnoki mérkőzé­sén 11 pontot szerzett, s pillanatnyilag a táblázat 7. helyén áll. De Sisti 1981 óta volt tisztségében, s a klub vezetése azt szeretné, ha a bajnokság végéig tisz­tében maradna. Segítségül az egykori szövetségi kapi­tányt, a jelenleg II. osz­tályban edzősködő Ferruc­cio Valcareggit szeretnék megnyerni mellé. Az bizonytalan, hogy de Sisti kitart-e, az viszont szinte biztos, hogy a követ­kező idényben az argentin Cesar Luis Menotti dirigál­ja a Fiorentinát A firen­zei együttes tagja egyébként Passarella, aki részese volt a Menotti-legénység 1978-as világbajnoki diadalának. A tanmedencében Ezekben a napokban a kajakosok-kenusok már megkezdték a felkészülést az új idényre, i DVTK fiataljait a tanmedencében örökitette meg a fotóriporter lencséje. Fotó: Mák József Csak röviden... DECEMBER 24-ÉN ÉS 31- ÉN is nyitva tart majd a miskolci városi sportcsarnok műjégpályája. A létesítmény mindkét napon délelőtt 9—11, délután pedig 12.30— 15 óra között fogadja a sportolni vágyókat. BIRKÓZÁS. Ifjúsági II. korcsoportos szabadfogású csapatbajnokság, Budapest. A végeredmény: 1. FTC, 2. Bp. Honvéd, 3. Szegedi VSE,... 5. DVTK. TÖMEGSPORT. Vasárnap délelőtt 8 órától vívják az encsi városi sportcsarnok­ban a Felszabadulási öreg­fiúk teremlabdarúgó-toma döntőjét. A selejtezőn nyolc csapat vett részt, a finálé­ban pedig négy együttes küzd majd a helyezésekért. Zene, mozgás, életöröm Tart még az aerobik-láz? A teremben remek mu­zsika árad, középen lányok és asszonyok hajladoznak. A tanárnő, Papp Jánosné először bemutatja a gya­korlatot, széles gesztusok­kal magyaráz, aztán bekap­csolódnak a többiek és percekig csinálják. Illetve: addig, amíg ki nem fulladnak, el nem fogy a levegő. Mert azért itt nin­csenek szigorú szabályok, a résztvevők kedvtelésből, sa­ját örömükre tornásznak. A közgazdasági szakközép- iskolában vagyunk, ahol ezen az estén a létesítmény tor­natermét a környékbeli höl­gyek vették birtokukba. Szűk egy órán keresztül hó­dolnak a mozgás örömének. Nincsenek sokan, mindössze tucatnyian hajlonganak, de a lelkesedésük annál nagyobb. Mostanság gyakran hallom, hogy leáldozóban az aero- bik-láz, a Fonda-találmány „kifutotta” magát. No, de máris? Hiszen alig három-négy éve ért el honi tájainkra ez a mozgásforma, s azonnal átütő sikert köny­velhetett el a hölgyek köré­ben. Vajon mennyire tartja még magát? — teszem fel a kérdést az iskola testnevelő­jének. — A kezdet kezdetén a dolog újszerűsége fogta meg inkább az embereket — magyarázza Papp Jánosné. — Jöttek is jócskán, óriási volt a tömeg, az érdeklődés. Itt az iskolában három éve- kezdtük el a tanfolyamokat, s noha a látogatottság csök­kenő tendenciát jelez, azért még nem kell a teljes rész- vétlenségtől tartanunk. — Ügy vélem, hogy azok maradtak, akiknek valami­féle céljuk van a testedzés­sel — vetem közbe. Egyetértőén bólogat. — Akik kizárólag a divat miatt jöttek, azok már ré­geit lemorzsolódtak. Nagy Ottóné a közelben lakik. Civilben ő is tanár, a Kossuth Gimnáziumban ok­tatja a fiatalokat. Szeptem­berben iratkozott be az aero- bikra. — Hogyan került a tő obi- ék közé? — Roppant egyszerű a ma­gyarázat. A kislányomat hoztam Robinson Gyulához, mert úgy véltük, hogy kevés számára a heti 2—3 óra testnevelés, ráadásul ezekből rendszerint el is marad ... Eleinte csak néztem a töb­bieket, aztán arra gondol­tam: ugyan miért ne próbál­nám meg én is? Jólesik a mozgás. A kilókból is tűnt el, de amit nagyon fontos­nak érzek: más lett a súly­elosztás, jóval nagyobb a munkabírásom. mozgás iránt, de a környé­künkön erre sajnos egyálta­lán nincs lehetőség. Lugosi Andorné az aero- bik egyik itteni alapítója, harmadik. éve látogatja rendszeresen a keddi és csü­törtöki foglalkozásokat. — Engem is a gyerekek csábítottak, ők gyerektornán vettek részt. Eleinte figyel­tem őket. Ez csaknem egy évig tartott. Aztán megpró­báltam. Mit mondjak? Elő­ször bizony nehezen enge­delmeskedtek az akaratnak a végtagok, de most már kife­jezetten élvezem. Sokkal jobban bírom a terhelést, ha egy héten háromszor lenne foglalkozás, akkor sem hiá­nyoznék egyikről sem. Levezetőnek a kosárlabdá­zást választják a résztve­vők, mások erősítenek. Hasz­nálják a medicint, s a bor­dásfalnál is serénykednek többen. — Ne haragudjon, de mi az iskolának az üzlet ebben az aerobik tanfolyamban? — nézek Pappnéra. — A tanfolyamok részvé­teli díjából havonta 7500 fo­rint az intézményé, igaz, en­nek döntő része el is megy a rezsire, meg az óraadó ta­nárok díjára. Szóval koránt­sem a haszon az elsődleges ebben az esetben. — Ha jön egy teljesen kezdő, milyen a terhelhető­sége? — Általános tapasztalat, hogy igen gyenge a kondí­ciójuk az újonnan érkezők­nek, főleg a hasizmuk marad el a kívánalmaktól. Fél évig kezdő csoportban sajátítják el az alapokat, aztán a kö­zéphaladókhoz kerülnek. Egyébként érdekes, hogy az iskolai testnevelési órák is mozgalmasabbak, jobb a hangulatuk, ha közben szól a zene. Még azok is csat­lakoznak a társakhoz, akik máskor különböző kifogások­kal felmentést kérnek. Jane Fonda, meg Sidney Rome minden bizonnyal tisztes hasznot könyvelhetett el az „apostoli” szerepkörből adódóan. Nem megvetendő az a si­kerélmény sem, amelyet ki­tartó követőik mondhatnak a magukénak. Doros László — Elegendő-e a heti két foglalkozás? — Nézze, eddig egy sem volt, most ez megfelelő. In­tenzíven igyekszünk csinál­ni mindent. Nyáron a kis­lányomat úszótanfolyamra vittem, s amíg vártam rá, jómagam is lubickoltam egyet a medencében. Télen a kor­csolyázással lehet közelebbi barátságba kerülni, de mivel nagyon sokan veszik igény­be a miskolci műjégpályát, s nagy a tömeg, nem ve­szélytelen a dolog. — A férje nem jár időn­ként sportolni? — Épitészmérnök, s igé­nye lenne a heti rendszeres Elkezdődött az EB-felkészülés Az új reménységekkel felfrissített ökölvívó válogatott ke­ret megkezdte a felkészülést a május 25-én a Budapest Sportcsarnokban kezdődó 26. Európa-bajnokságra. A ver­senyzők előbb tüzetes orvosi vizsgálaton vesznek részt, majd beindul a kemény munka. Néhány napig a „főnök”, azaz Papp László vezetőedző nélkül. Papp László ugyanis rövid időre a Sportkórház lakója, influenzás megbetegedése miatt. Ott elmondta: reméli, hogy rövidesen csatlakozhat a versenyzőkhöz. — Csak májusban kezdődik az EB, de máris a „nyakun­kon” van a kontinensrandevú, minden percet ki kell hasz­nálni — nyilatkozta a neves mester. — Nagyon keméy mun­ka következik. Aki nem bírja, arra nem számítunk. Rész­letes felkészülési, illetve versenyegyeztetési tervet dolgoz­tunk ki az EB kezdetéig. Mindenkinek meglesz a lehetősége arra, hogy bizonyítson. i A kezdőknek a legnehezebb gyakorlat a hasizomerősítés. „Jobbra dőlünk, aztán balraI" A tanárnő mindent bemutat a résztvevőknek. Szabó István felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom