Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
1984. december 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hatékony foglalkoztatás, szociális biztonság Az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények, a munkahelyi ártalmak — a hő, a por, a gáz, a zaj — a balesetveszély, a folyamatos munkarend fokozottabban veszi igénybe az emberi szervezetet, sietteti a fizikai és az idegi elfáradást az Ózdi Kohászati Üzemekben. ( Ezt a speciális helyzetet az Országos Orvosszakértő In- I tézet sem ismeri eléggé, így a rehabilitációra való ja- I vasiatok megvalósítására sok ! esetben nincs mód. Pedig — mint a vállalati szakszervezeti bizottság és a főbizalmi testület elé terjesztett tájékoztatóban olvasható — jelenleg 550 megváltozott munkaképességű dolgozóról van szó, amelyből kétszáznak a munkaképesség csökkenése 40 százalékos, vagy azt meghaladó mértékű. A szív, a vérkeringés, a légző- szervi, az emésztőszervi megbetegedéseken túl 20 százalékos a mozgásszervi megbetegedések aránya. A rehabilitáció a születésüknél fogva fogyatékos, illetve baleset, vagy egészség- romlás folytán megváltozott munkaképességűvé vált fiatalok és felnőttek társadalmi beilleszkedésének folyamata. Ennek alapvető feltétele a rendszeres munkavégzés, olyan munkakörben és olyan keretek között, amelyek szociális biztonságot, megfelelő jövedelmet és társadalmi elismerést nyújtanak. Társadalompolitikai célkitűzéseink és a gazdasági fejlődés üteme egyaránt azt igényli, hogy a megváltozott munkaképességűek társadalmi beilleszkedése a foglalkoztatási rehabilitáción alapuljon, elsősorban a társadalmilag hasznos, hatékony munkavégzés képezze a megfelelő életszínvonalhoz szükséges jövedelmek alapján. Az Özdi Kohászati Üzemeknél a megváltozott munkaképességű dolgozókkal való törődés, az üzemi rehabilitáció jelentőségének megfelelően kiemelt helyet kap. A rehabilitációt a dolgozó, a munkahelyi vezető, az üzemorvos, a kezelőorvos, vagy az Országos Orvosszakértő Intézet kezdeményezi. A vállalatnál a megváltozott munkaképességű dolgozók számára alkalmas munkakörök jegyzékét évenként felülvizsgálják. Jelenleg mintegy kétezer munkahelyet jelöltek ki a megváltozott munkaképességű dolgozók számára. A munkahelyek többségében nők is foglalkoztathatók. A vállalati rehabilitációs bizottság a múlt évben 171 dolgozó ügyével foglalkozott. Az ellenőrzés 96 főre terjedt ki. Ennek során személyes elbeszélgetésre került sor azokkal a rehabilitációs dolgozókkal, akikkel a határozat szerint végleges munkaköri könnyítést kellett alkalmazni. A vállalatnál kellő figyelmet fordítanak a rehabilitációs tevékenységre és a határozatnak megfelelően foglalkoztatják a rehabilitált dolgozókat. Személyi órabércsökkenésre nem került sor. A rehabilitációs munka további javítása érdekében az üzemorvosok bevonásával elkészült a leggyakrabban előforduló betegségfajtában szenvedők részére ajánlott munkakörök jegyzéke. A megváltozott munkaképességű dolgozók számára alkalmas munkahelyek bővítése érdekében tovább javították a könnyű-vasszerkezeti műhelyben a műszaki feltételeket és a munkakörülményeket. összességében megállapítható, hogy a szervezeti egységek kellő figyelmet fordítanak a rehabilitációs tevékenységre és a határozatoknak megfelelően foglalkoztatják a rehabilitált dologzó- kat. E tevékenység továbbfejlesztésének érdekében nagy gondot kell fordítani a megváltozott munkaképességű dolgozókkal való foglalkozásra, a foglalkoztatásra alkalmas munkahelyek számának bővítésére, az egészségügyi ellátás fejlesztésére, a megelőző tevékenység javítására. Jelenleg a szakrendelések bővítését gátolja a szakorvoshiány. A mozgás- szervi megbetegedések gyógyításához a vállalat hajdú- szoboszlói üdülőjét — az anyagi terhek miatt — a dolgozók nem szívesen veszik igénybe. E gondok és problémák ellenére azonban a vállalat a megváltozott munkaképességű dolgozók anyagi biztonságáról gondoskodik. További feladat a megelőző tevékenység fejlesztése, a munkahelyi ártalmak lehetőség szerinti mérséklése. O. J. A munkáról, gazdálkodásról, tervekről folytatott beszélgetés közben említette egyik igen jól gazdálkodó, jelentős exportot terhiek) gyárunk igazgatója, hogy az idei exportterv túlteljesítése érdekében több brigád vállalt szombati munkát. A közös ügy önkéntes szolgálatával egyetértett a szakszervezeti bizottság, a pártszervezet. Mégis: a gyár igazgatója arra kért, ha publikáljuk tevékenységüket, ne említsük a Szombati munkát, mert — szó érheti a házuk táját felsőbb szakszervezeti szervek részéről, mondván: ötnapos munkahét van Ps ennek betartása kötelező, s ha valaki a flolgozók közül kifogásolná a szombati jhunkát, ez rossz fényt vetne a gyárvezetésre, esetleg bizonyos „eljárások” kezdeményezését is jelenthetné... E kérdésen, jelenségen sokat meditált és meditál a gyárvezető is, a dolgozók is és meditálhat lufi, akit hasonló eset közvetlenül, vagy köz- etve érint. S közvetve érinti az eset az dott gyár, város, megye, sőt az ország jfgészét. Hiszen az önzetlenül vállalt, a köz jk'dekét szolgáló pluszmunka a szűkebb |s tágabb társadalmi, környezet számára Egyaránt csak jót jelenthet. Az viszont (gaz — és ez természetes is — vannak bizonyos törvények, szabályok és határok. Psakhogy... Sok esetben éppen ezen a „csakhogy”-on Van a hangsúly, ezen dől el számos igen fontos dolog, s nem mindegy, melyik oldalra! A gazdaságot, gazdálkodást érintő dj szabályozók jelentős többsége a gazdasági vezetők, egységek, irányító kollektívák olyan jellegű önállóságát inspirálják, sőt követelik meg, amelyek a termelő kollektíva és a szélesebb közérdeket úgy szolgálták, hogy előbbre lendítik a legfontosabbat: a termelékenyebb, hatékonyabb munkát bizonyító mutatók állását. A példaként idézett gyár vezetői, kollektívája egyértelműen e plusz érdekében tette, amit tett, mégis amit tettek, kissé félve, esetleges kérdőre vonástól, felelősségre vonástól tartva tették. Miközben — nemcsak önmaguktól — kérdezik: miért?! Az önként vállalt munka, a szűkebb és tágabb környezet, közösség ügyét szolgáló áldozatvállalás egyik jó és fontos momentuma, sajátossága a szocialista gondolkodásmódnak, cselekedetnek. Sőt, mondjuk ki bátran: a szocialista építőmunka egyik fontos eleme! A Munka Törvénykönyvben és a munkaidőt szabályozó törvényeinkben határozott a kötelező munkaidő mértéke. Azonban éppen gyorsabb fejlődésünk, a rendelkezésünkre álló eszközök, a hozzáértés, az élőmunka — tartalék jobb kihasználása érdekében lehetőség van magasabb bérért, gazdasági közösségek, — vagy éppen másodállások — keretében többet dolgozni. Ezt is törvényeink, szabályozók engedik. Éppen ezért elgondolkodtató: vajon van-e félnivalója bármilyen elmarasztalástól, felelősségre vonástól, annak a dolgozónak, annak a kollektívának, amely úgy dönt: a termelés, a termelékenység, az exporttervek teljesítése érdekében „ráverünk” néhány órát a hét végén?! A példaként említett gyárban egyébként a plusz szombati műszakra azok is „bementek” akiket nélkülözni lehetett volna. Ügy érezték, valamit ők is segíthetnek. És segítettek! Remélhető, hogy nem éri elmarasztalás sem a gyár vezetőjét, sem a szak- szervezeti bizottságot — felülről. (Barcsa) Uj bútorok — új helyen A város huszonkét ponton, többnyire öreg, sötét Kis műhelyekben dolgozott övtizedeken át a Miskolci bútoripari Szövetkezet. Érthetően sok gondot okozott a forrnelés megszervezése, a 'hűhelyek, raktárak közötti állítások pedig jócskán jhegnövelték a termelési Költségeket. Az év hátralévő része 'host már a költözéssel fejűt, november végén ugyanéi5 megtörtént a szövetkezet hj telepének műszaki átadá- a Szinva utca 2—4. szám alatt. A 30 millió forintba kerülő beruházást a KISZÖV és az OKISZ támogatásával, segítségével sikerült befejezniük. Igaz, új gépekre a hitelek törlesztése miatt egy ideig nem telik, mégis összehasonlíthatatlanul javulnak a gyártási feltételek. Jövőre már sorozatban tudják gyártani például azt a Csanyik—II típusú szekrénysort és barokk garnitúrát, amellyel egyrészt második díjat nyertek, másrészt nagy közönségsikert arattak augusztusban a miskolci ipari kiállításon. A szövetkezet szívesen vállalkozik kooperációs munkákra, a jövő évtől kolóniái bútoralkatrészeket gyárt a Béke Kárpitosipari Szövetkezetnek. Remélhetően a legutóbbi években kifejlesztett bútortípusokból, így a plüss huzatú Lilla franciaágyból, az Emese, a Lux garnitúrákból, valamint a Kati sarokgarnitúrából is több jut a megye és a szomszédos megyék bútorboltjaiba. A diszpécserközpontban A Szerencsi Édesipari Vállalat cukorgyárába vasúton és közúton érkeznek a cukorrépa szállítmányok. A feldolgozás egyik lényeges állomása az osztályozás, alapos mosás. A fo lyamatot korszerű diszpécserközponton keresztül, három ipari kamera segítségével irányit ják. Az irányitóközpont kezelője Birk László. Fojtán László felvétele A mezőgazdaságban is Uj vállalatvezetési formák „A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka, és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban” — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalásában. E megfogalmazásból következik, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének egyik eleme a vállalati szervezet korszerűsítése. Ami együttjár azzal, hogy a jövőben jobban elkülönül egymástól a gazdálkodási és az igazgatási szféra, a gazdálkodók szerepe nagyobb lesz a vállalkozói döntésekben. Hagyományokra alapoznak A Központi Bizottság állásfoglalása és az azóta megszületett állami döntések szerint a vállalatok három irányítási formában működhetnek. A kisebb létszámú és területű vállalatoknál a dolgozók gyűlése vagy küldöttgyűlése lesz a legfelsőbb fórum, s választott vezetőség irányítja a vállalatot. Ahol ötszáznál többen vannak, vagy a mezőgazdaságban nagy kiterjedésű a gazdaság, vállalati tanácsok irányítanak, amelyek majd megválasztják az első számú vezetőt, az igazgatót, s gyakorolják felette a munkáltatói jogokat. A harmadik forma az úgynevezett államigazgatási irányítású lesz, amelynek jellemzője, hogy az egyszemélyi felelős vezetőt a vállalat alapítója nevezi ki. Ebbe az irányítási formába tartoznak majd a közszolgáltatást végző vállalatok, trösztök, összességében a vállalatoknak mintegy negyede. Az állásfoglalás és a döntések után élénk érdeklődés kíséri szinte mindenütt az új irányítási formák bevezetését. Ez a természetes, hiszen az elkövetkező két esztendőben valamennyi magyar vállalat átáll " valamelyik irányítási formára, s jövőre az új irányítási módszerrel vezetnek a vállalatok harmadánál. Ez persze az átlag, hiszen az ágazatok között jelentősek az eltérések. A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és erdőgazdálkodásban már jövőre valamennyi vállalat új vezetési módszerrel dolgozik. Az agrárágazatok tehát megelőzik az ipari, kereskedelmi vállalatokat. Persze szó sincs valamiféle erőltetett sietségről. Az új irányítási formáknak közös jellemzője, hogy növekszik az önállóság, erősödnek a demokratikus vezetési módszerek, amelyeknek nagy hagyománya van a termelőszövetkezetekben. Az ágazaton belüli kapcsolatok révén azonban ezek a módszerek elterjedtek az élelmiszeriparban és az erdő- gazdaságokban is. Az elmúlt esztendőkben többször is korszerűsítették irányítási rendszerüket az állami gazdaságok, az élelmiszer- iparban nyolc tröszt és nagyvállalati központ szűnt meg. Az új vállalatirányítási formák tehát egy korábban elkezdődött folyamat kiterjesztését és továbbvitelét jelentik az agrárágazatokban, s így a gyorsabb bevezetés is természetes. Kik vezetnek? lataikkal formálják, segítik a döntéseket. Nagy a felelősségük, hiszen képviselniük kell választóik akaratát, olyan döntéseket kell hozniuk, amelyekkel jó irányban halad a vállalat. A stratégiai kérdésesben ugyanis a testületek határoznak, s ezzel természetszerűen felelősségük is rendkívül nagy lesz. Vállalt feladatuknak csak úgy felelhetnek meg, ha rendszeresen tájékozódnak a vállalat belső dolgai iránt, figyelemmel kísérik a külső környezetet, s egyeztetik e kétféle információt. Látható, hogy nem lesz könnyű dolguk a testület tagjainak. Nem csodaszer Az is igaz persze, hogy vezetni, tanácsot adni csak alapos információk birtokában tud bárki. Ezért a testületek tagjait fel kell készíteni a döntésekre, s ez a felkészítés a szakmai vezetők dolga lesz. Őszintén fel kell tárniuk a gazdaságok, vállalatok gondjait, mert enélkül eleve nem számíthatnak a legjobb döntésekAhol helyesen értelmezik az irányítási formák célját, bizonyára nem is maradnak titokban a kellemetlen információk sem. Ez ugyanis nem érdeke a vállalat vezetésének, hiszen a gazdálkodás eredményeiről évente számot kell adni. Másfelől az igazgatót is öt évre választják, jövedelmét a testületek határozzák meg, tehát a vezetők személyes érdeke is egybeesik a vállalatéval. Mert bizalmat többször csak azok a vezetők kaphatnak majd, akik jó irányba terelik a vállalatot, s megfelelnek választóik érdekeinek. Igaz, az átállás kisebb gondot okoz az agrárágazatokban, mint az iparban, de így is tízezreket érint az új irányítási módszer. A 230 mezőgazdasági vállalat 60 százalékánál választott vezetőségek működnek majd, 30 százalékuknál vállalati tanácsok, 10 százalékuknál pedig államigazgatási irányítású vállalat lesz. Kettőszázharminc helyen teszik fél a kérdést: miként lesz jövőre? Kik vezetik az állami gazdaságot, élelmiszeripari vállalatot vagy az erdőgazdaságot? Az bizonyos, hogy testületek irányítanak majd, de kik lesznek ennek vezetői, képesek lesznek-e megbirkózni a számukra szokatlan és nehéz feladattal. A választott vezetőségekben és a vállalati tanácsokban ugyanis a dolgozók képviselői is ott ülnek, véleményükkel, javasAz irányítási formák bevezetése persze önmagában nem jelent csodaszert egyet- let vállalatnál sem. Hiábavaló lesz a nagyobb önállóság, ha nem tudnak vele élni, felesleges a nagyobb döntési szabadság, ha a vállalat belső érdekeltségi rendszere nem ehhez igazodik. Az új irányítás tehát csak a lehetőségét teremti meg az eredményesebb gazdálkodásnak, valóságot a vállalati kollektívák formálhatnak belőle.