Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
- 1984. december 1., szombat £SZAK:MAGYARORSZAG 7 ,Tegnap ünnepélyes külsőségek közepette adták át Bánkúton, a borsodi ..síparadicsom” új létesítményeit. A Bánkút Síklub háromszintes házzal gazdagodott: 'száz négyzetméterrel bővítették a melegedő, továbbá .elsősegélynyújtó és orvosi szobát is kialakítottak (képünkön középen). A terveket az Agrober társadalmi munkában készítette el, a kivitelezést a bekecsi tsz végezte. Az építkezéshez szükséges fedezetet a Mátra— bükki Intéző Bizottság biztosította. Gazdagodott a Justitia SE is. Az Országos Idegenforgalmi Tanács, az igazságügyi Minisztérium sportbizottsága és a Borsod megyei Tanács támogatósával 11x7 méteres szociális létesítményt (jobbról) hoztak tető alá. Dr. Molnár Adorján felvétele Sakkolimpía A szaloniki sakkolimpián a 10 fordulóban a magyar férfiválogatott 2,5-1,15 arányban veszített az Egyesült Államokkal szemben. Porti sch Lajos döntetlen színezetű erőpróbáját a folytatásban elvesztette Kavalek ellen. A nőknél Görögország A együttese .ellen Kas megnyerte függőjét, ezzel a magyar válogatott 2-0-ra vezetett. Pénteken délelőtt Módi Ildikó másodszor is asztalhoz ült Nika ellen. Tovább javította helyzetét, így győzelme botosra vehető. Csapataink — a függőjátszmák befejeződése előtt — nincsenek rózsás helyzetben. A férfiak lassan eljátsszák dobogós esélyeiket, a nők pedig egyszer nyernek, másszor veszítenek. Eddig nyújtott teljesítményükkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Pedig, ami az értékszámokat, illeti, különösen a férfiaknak ott kellene lenniük a végelszámolásnál. Pénteken este — lapunk zárta után — a 11. forduló következett. A férfiak Spanyolország, a nők Bulgária ellen csatáztak. iíjíisági OB Miskolcon Mo kerül megrendezésre Miskolcon, az MVSC csarnokában ai ifjúsági II. korcsoportos cselgáncsozók országos bajnoksága. Az eseményen felvonul az utánpótlás szine-javo. A viadal délelőtt 10 órakor kezdődik, s a rendezők hat tatamin bonyolítják le. Fotó: Szabó István Beérett a munka gyümölcse Sajóbábonyban A Sajóbábonyi Vegyész férfi kézilabdázói a közelmúltban sikerrel vívták meg oszlályozójukat, bekerültek az NB II-be. A Borsod megyei bajnokság rájátszásos tornáján már olyan kiemelkedő teljesítménnyel rukkoltak ki, hogy előrelépésükkel tulajdonképpen várni is lehetett. (— Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, úgy fogalmazhatunk, hogy a papírformának megfelelően szerepeltünk — mondta Marton János edző. — Céljaink merészek voltak, elképzeléseinket két-„lépcsősre" terveztük. Elhatározásainkat az erőviszonyok ismeretében t etettük papírra. Az bizonyosnak látszott, hogy a megyei pontvadászaton nem er majd minket meglepetés, az osztályozótói viszont természetesen tartottunk.. Ellenfeleinket nem ismertük, így csak saját magunkra, lelkesedésünkre, kitűnő erőnlétünkre támaszkodhattunk.) A bábonyiak a meg/ei küzdelemsorozaton átlagosan 25,3 gólt szereztek mécsesenként, míg1 hálójuk — ugyancsak a statisztika alapján : -T- találkozónként IR.4 alkalommal zörrent meg. Kétszer szenvedlek vereséget, a Honvéd Papp József SE és az Arló gárdája dízo- nyult tőlük jobbnak. A rájátszáson részt vevő csapatok közül azonban csak a nyertes mehetett Tatára, az NB II-es osztályozóra. A bábonyiak fordulóról fordulóra nagyszerű játékkal örvendeztették meg szurkolóikat és két mérkőzéssel a vége előtt már elsőnek érezhették magukat. (— Csapatunk átlagéletkora alig éri el a 19 esztendőt, vagyis jobbára gyerekekkel harcoltuk ki a sikert.’ — jegyezte meg Fedor Győző szakosztályvezető. — örvendetes, hogy valamennyi játékosunk saját nevelésű, közülük többen még tanulnak, néhányon pedig már Sajóbábonyban dolgoznak. Tervszerűen készültünk az NB 11-re, szakosztályunkat, csapatunkat tudatosait építettük. 1980-ban szerződést kötöttünk a 3-as szakközép- iskolával és együttműködésünket folytattuk az intézet jogutódával, az Építőipari Szakközépiskolával is. Nem kis gondot jelentett az edzések összehangolása, hiszen Sajóbábony és Miskolc között van néhány kilométeres távolság.) Bajnoki meccseiket Sajóbábonyban rendezték, pályájuk, öltözőjük kielégítette az igényeket és megfelel a magasabb osztály követelményeinek is. Bázisvállalaruk — az Észak-magyarországi Vegyiművek — biztosította az eredményes munkához nélkülözhetetlen „kellékeket”, az anyagiakat, személyi és tárgyi feltételeket (közlekedési eszközt, felszerelést).. A fiatal gárda pedig meghálálta az előlegezett, bizalmat, stílusos, erőtől duzzadó játékkal elismerést vívott ki magának a szakemberek körében is. Az NB II-be jutást a következő sportolóik harcolták ki: Benő Tibor, Kormos János (kapusak), Vaskó Szedtük Péter, Molyár József, Kurusta Sándor, Horváth Károly, Magyar István, Ka- marási Zoltán, Rakovszki Zoltán, Sebe Attila., Dankő Gábor, Koncz Gábor. Szatmári Sándor és Gulyás István (mezőnyjátékosok). Itt kell megemlítenünk, hogy a felsoroltak közül többen látszottak az országos ifjúsági bajnokság Keleti csoportjában is, melynek keretében, Thodory Csaba edző irányításával, — végig egyenletes teljesítményt nyújtva — az előkelő negyedik helyet szerezték meg. (A szakosztályban egyébként 35-en sportolnak, a felnőtt együttes mellett ifjúsági I. és II. kor- csoportos együttest szerepeltetnek.) Azt jól tudják Sajóbá- bonvban, hogy a harmadik vonalban (köztudott ugyanis, hogy az NB I. „alatt” NB X/B-s bajnokság is létezik) nem lesz könnyű gyökeret verni. (— Kemény munkát, becsületes hozzáállást követelünk valamennyi játékosunktól! — szögezte le Marton János. — Azzal is tisztában imgyunk. hogy az évek múlásával tehetséges fiataljaink fejlődése tovább folytatódik, vagyis nem kell félnünk, az idő nekünk dolgozik. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy a mi „gyerekeink” mire lesznek képesek a felnőttek között. Egy-két rutinos játékos leigazolásával számolunk. Olyanokat akarunk megszerezni, akik képesek arra, hogy átsegítsék majd az] együttest a kezdeti nehézségeken, a bajnokság közbeni holtpontokon. Számítunk a megyei csapatok, szakosztályok támogatására. Az NB II-es szereplés technikai részét a klub természetesen biztosítani fogja) A rajtig majd’ fél esztendő van hatra. Azt mondják: tavaszig leiküzdik ügyes-bajos dolgaikat, hogy utána már csak a bajnokságra koncentrálhassanak! Kolodzey Tamás A minap egy válogatott sportolóval váltottam szót. Azért nem írom le sem a nevét, sem pedig a sportágát, mert korántsem ez a lényeges, sokkal fontosabb az a jelenség, amiről szó esett beszélgetésünkben. Ar'ról váltottunk szót, hogy ni ilyen is mana pság az edzők és sportolók viszonya. Elmondta, hogy amikor nég egészen kezdőnek szállított, de már kopogtatott i, válogatott kapuján, telát számítani lehetett arra, hogy ha fejlődése töretlen ■?sz, semmilyen zavaró kö- ülmény nem nehezíti elö- Sjutását, akkor hosszú Vekre bérletet válthat a igjobbak közé, nos, akkor űzője minden lehetséges egítséget megadott a szánára. Ügy is fogalmazha- unk: az edzéseken megkü- önböztetett módon bánt •ele. igyekezett megfelelő lódon menedzselni, szóval szépen egyengette az útját. .— Ma már tudom, hogy ezt diktálta saját jó felfogott érdeke, hiszen ha valakinek a versenyzője eljut i válogatottba, lehet vele büszkélkedni, oda lehet ál- 'ífani a kirakatba." Sportoló ismerősöm nem s maradt hálátlan, futószalagon szállította az eredményeket, s jelenleg is első számú jelölt kategóriájában. A nemzetközi porondon sem okozott csalódást, világversenyeken . lett érmes, itthon pedig szinte nem talált legyőzőre. Ahogy azonban teltek-múJtak az évek, edzője egyre inkább mások felé fordult. Már nem törődött vele annyit, egyre ritkábban került sor közöttük kiadós beszélgetésekre. mintha a légkör megfagyott volna. Az élsportoló úgy érezte, hogy egyre inkább leírják, besorolják a „lejárt lemez” kategóriájába. Vajon törvény- szerű dolog ez? — tette fel a kérdést, amire akkor és ott nemigen tudtam neki mit válaszolni. Jó ideig töprengtem rajta, megpróbálom megosztani gondolataimat az olvasókkal. Emlékszem, annak idején gyerekfejjel a tűzbe is mentünk volna edzőnkért, aki második apaként egyengette lépéseinket. Szerettük mi választott sportágunkat, de ő valósággal az imádatig fokozta bennünk a rajongást. Néha persze haragudtunk is rá. Főleg akkor, amikor az alapozás gyötrelmes kínjait kellett elviselnünk. Ki tudja már, hányadik kört róttuk a pályán, s hiába néztünk rá esdeklő tekintettel, nem volt mese, csinálni kellett tovább. Szitkozódtunk is eleget magunkban, meg egymás között, de neki nem szóltunk. Legbenső énünkben ugyanis tudtuk, hogy nekünk akar jót. Azt szeretné, hogy majd a hétvégi fellépéseken mi legyünk gyorsabbak, ügyesebbek ellenfeleinknél. Ezért pedig olykor bizony meg kell szenvedni. Az élet nem kizárólagosan ünnepnapokból áll, s máskor kell megszerezni azt a tudást, amivel produkálhat az ember. Evekkel később, amikor találkoztam egykori mesteremmel, s leültünk felidézni a régi szép napokat, érdekes dolgokat mondott. Többek között azt, hogy bizony az alapozás a szakvezetőnek sem diadalmenet. „— Hidd el, néha sajnáltalak benneteket■ Főleg amikor láttam, hogy egyre nehezebben szeditek a lábatokat. De én nem érzékenykedhettem! A későbbi sikereiteket alapoztuk meg együtt, s a közös munkálkodásban egy edző nem ismerhet pardont. Bizonyos esetekben vállalnia kell a hálátlan szerepet is. még ha egyesek hajcsárnak titulálják, akkor is!" Igazat, adtam a szakembernek, mert vitatkozni éppenséggel lehetett volna vele, de nem láttam sok értelmét. Részletkérdésekben esetleg győzködhettem vona, de a nagy EGÉSZET figyelembe véve egészen biztosan ő látta jól a dolgokat. Pontosabban: az edző és a sportoló viszonyát. A két fél egymásra van Utalva. A versenyző csakis akkor loópes produkálni, ha olyan társra talál, aki képes belőle kihozni a maximumot, tudása legjavát. Ehhez sok összetevő szükségeltetik. A szakmai rátermettségtől kezdve az emberiességig. Megítélésem szerint az a jó edző, aki korántsem csak akkor figyel tanítványára, ha éppen együtt vannak a pályán, teremben. A sportoló érzékeny lelkületű ember, igényli, hogy törődjenek, beszélgessenek vele, figyelemmel kísérjék sorsának alakulását. S erre nemcsak addig formál igényt, amíg el nem jut a tőle telhető legmagasabbra, hanem később is. Sőt, talán akkor még fokozottabb mértékben! Sorolhatnám a példákat arra vonatkozólag, hogyan változott edző és versenyző kapcsolata az évek során. Bizony gyakorta fordul elő, hogy megbomlik az összhang. Nem egy esetben egészen odáig fajul a dolog, hogy kenyértörésre kerül sor, elválnak az addig szépen, párhuzamosan haladó utak. Mondhatná erre akárki, hogy nem törvényszerű az egy pályafutás során együtt- munkálkodás. Valóban’ nem az. De kellő belátással, az egymásra történő nagyobb odafigyeléssel mindenképpen elejét lehet venni az értelmetlen elválásoknak. Mert az egyáltalán nem biztos, hogy egy új mester keze alatt ismét szárnyakat kap a versenyző, s képes ugyanarra a magas szintű produkcióra, min’ előző edzőjénél. Doros László Csak röviden... TÁRSADALMI aktívákat jutalmazott meg a Miskolc városi Tanács V. B. testnevelési és sportosztálva. az eredményesen tevékenykedő / szakszövetségi tagokat, egyesületi vezetőket K upecz László osztályvezető köszöntötte, majd elismeréseket, okleveleket, tárgyjutalmakat nyújtott át. SPORTSZERŰSÉG! DÍJ. Az OTSH, az MM és a Magyar Újságírók Országos szövetsége felkéri a testnevelési és sportszervezeteket,, az oktatási intézményeket, különböző szerveket és magán- személyeket, hogy tegyenek: javaslatot általuk ismert sportszerű cselekedettek), vagy pályafutás alapján sz 1984. évi sportszerűség! díj kiadására. A javaslatokat az OTSH sajtó- és propagandaosztályára (Budapest, Rosenberg hp. u. 1. 1054). vagy — oktatási intézmény esetében — a Művelődési Minisztérium testnevelési és sportosztályához (Budapest, Szalay u. 10—14. 1055) kell eljuttatni, megfelelő indoklással mellékelve. Beküldési határidő: január 5. ATLÉTÁK KÖSZÖNTÉSE. A Sátoraljaújhelyi városi Tanács 1981-ben döntést hozott az atlétika fejlesztésére és elhatározta, hogy minden évben megjutalmazza a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolókat. Az ünnepségre a napokban került sor. Vitányi Mihály sportfelügyelő értékelte az idei eredményeket. Kiemelte, hogy először sikerült több atlétának telie- sítenie az arany- és ezüst- j el vén vés szintet, és uevan- csak az idén büszkélkedhetnek először ifjúsági minősített versenvzővel. Eves or®d- ményeik alapián harmadszor nyerték el az utánnot- lás kunát. Különösen Kulcsár János és Tóth Angela aranyjelvényes versenyzők — valamint Zamatóerky László edző — tett ki magáért. A városi- tanács iutal- mait Fleskó T .ászló elnökhelyettes adta át. ASZTALITENISZ. A 101. sz. Szakmunkásképző Intézet DSK rendezte meg .2 csapat részvételével a sz-as- munkásképző intézetek r"ia- patversenyét A lányoknál a Kereskedelmi Szakmunkás- képző győzött, megelőzve a miskolci 101-es és a mezőkövesdi 120-as iskolát, a íróknál a miskolci 101 -es nyert, második az ózdi 102- es. míg harmadik a perece- si 104-es intézet együttese.
