Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

- 1984. december 1., szombat £SZAK:MAGYARORSZAG 7 ,Tegnap ünnepélyes külsőségek közepette adták át Bánkúton, a borsodi ..síparadicsom” új létesítményeit. A Bánkút Síklub háromszintes házzal gazdagodott: 'száz négyzetméterrel bővítették a melegedő, továbbá .elsősegélynyújtó és orvosi szobát is kialakítottak (ké­pünkön középen). A terveket az Agrober társadalmi munkában készítette el, a kivitelezést a bekecsi tsz végezte. Az építkezéshez szükséges fedezetet a Mátra— bükki Intéző Bizottság biztosította. Gazdagodott a Jus­titia SE is. Az Országos Idegenforgalmi Tanács, az igazságügyi Minisztérium sportbizottsága és a Borsod megyei Tanács támogatósával 11x7 méteres szociális létesítményt (jobbról) hoztak tető alá. Dr. Molnár Adorján felvétele Sakkolimpía A szaloniki sakkolimpián a 10 fordulóban a magyar fér­fiválogatott 2,5-1,15 arányban veszített az Egyesült Álla­mokkal szemben. Porti sch Lajos döntetlen színezetű erőpróbáját a folytatásban elvesztette Kavalek ellen. A nőknél Görögország A együt­tese .ellen Kas megnyerte függőjét, ezzel a magyar vá­logatott 2-0-ra vezetett. Pén­teken délelőtt Módi Ildikó másodszor is asztalhoz ült Nika ellen. Tovább javította helyzetét, így győzelme bo­tosra vehető. Csapataink — a függőjátszmák befejeződé­se előtt — nincsenek rózsás helyzetben. A férfiak lassan eljátsszák dobogós esélyeiket, a nők pedig egyszer nyer­nek, másszor veszítenek. Ed­dig nyújtott teljesítményük­kel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Pedig, ami az értékszámokat, illeti, különö­sen a férfiaknak ott kelle­ne lenniük a végelszámolás­nál. Pénteken este — lapunk zárta után — a 11. forduló következett. A férfiak Spa­nyolország, a nők Bulgária ellen csatáztak. iíjíisági OB Miskolcon Mo kerül megrendezésre Miskolcon, az MVSC csarnokában ai ifjúsági II. korcsoportos cselgáncsozók országos bajnoksága. Az eseményen felvonul az utánpótlás szine-javo. A viadal délelőtt 10 órakor kezdődik, s a rendezők hat tatamin bonyolítják le. Fotó: Szabó István Beérett a munka gyümölcse Sajóbábonyban A Sajóbábonyi Vegyész férfi kézilabdázói a közel­múltban sikerrel vívták meg oszlályozójukat, bekerültek az NB II-be. A Borsod me­gyei bajnokság rájátszásos tornáján már olyan kiemel­kedő teljesítménnyel rukkol­tak ki, hogy előrelépésükkel tulajdonképpen várni is le­hetett. (— Ha le akarjuk egysze­rűsíteni a dolgokat, úgy fo­galmazhatunk, hogy a pa­pírformának megfelelően szerepeltünk — mondta Mar­ton János edző. — Céljaink merészek voltak, elképzelé­seinket két-„lépcsősre" ter­veztük. Elhatározásainkat az erőviszonyok ismeretében t e­tettük papírra. Az bizonyos­nak látszott, hogy a megyei pontvadászaton nem er majd minket meglepetés, az osztályozótói viszont termé­szetesen tartottunk.. Ellenfe­leinket nem ismertük, így csak saját magunkra, lelke­sedésünkre, kitűnő erőnlé­tünkre támaszkodhattunk.) A bábonyiak a meg/ei küzdelemsorozaton átlago­san 25,3 gólt szereztek mécs­esenként, míg1 hálójuk — ugyancsak a statisztika alap­ján : -T- találkozónként IR.4 alkalommal zörrent meg. Kétszer szenvedlek veresé­get, a Honvéd Papp József SE és az Arló gárdája dízo- nyult tőlük jobbnak. A rá­játszáson részt vevő csapa­tok közül azonban csak a nyertes mehetett Tatára, az NB II-es osztályozóra. A bábonyiak fordulóról fordu­lóra nagyszerű játékkal ör­vendeztették meg szurkolói­kat és két mérkőzéssel a vé­ge előtt már elsőnek érez­hették magukat. (— Csapatunk átlagéletko­ra alig éri el a 19 eszten­dőt, vagyis jobbára gyere­kekkel harcoltuk ki a sikert.’ — jegyezte meg Fedor Győ­ző szakosztályvezető. — ör­vendetes, hogy valamennyi játékosunk saját nevelésű, közülük többen még tanul­nak, néhányon pedig már Sajóbábonyban dolgoznak. Tervszerűen készültünk az NB 11-re, szakosztályunkat, csapatunkat tudatosait épí­tettük. 1980-ban szerződést kötöttünk a 3-as szakközép- iskolával és együttműködé­sünket folytattuk az intézet jogutódával, az Építőipari Szakközépiskolával is. Nem kis gondot jelentett az edzé­sek összehangolása, hiszen Sajóbábony és Miskolc kö­zött van néhány kilométeres távolság.) Bajnoki meccseiket Sajó­bábonyban rendezték, pályá­juk, öltözőjük kielégítette az igényeket és megfelel a ma­gasabb osztály követelmé­nyeinek is. Bázisvállalaruk — az Észak-magyarországi Vegyiművek — biztosította az eredményes munkához nélkülözhetetlen „kelléke­ket”, az anyagiakat, szemé­lyi és tárgyi feltételeket (közlekedési eszközt, felsze­relést).. A fiatal gárda pedig meghálálta az előlegezett, bi­zalmat, stílusos, erőtől duz­zadó játékkal elismerést ví­vott ki magának a szakem­berek körében is. Az NB II-be jutást a kö­vetkező sportolóik harcolták ki: Benő Tibor, Kormos Já­nos (kapusak), Vaskó Szed­tük Péter, Molyár József, Kurusta Sándor, Horváth Károly, Magyar István, Ka- marási Zoltán, Rakovszki Zoltán, Sebe Attila., Dankő Gábor, Koncz Gábor. Szat­mári Sándor és Gulyás Ist­ván (mezőnyjátékosok). Itt kell megemlítenünk, hogy a felsoroltak közül többen lát­szottak az országos ifjúsági bajnokság Keleti csoportjá­ban is, melynek keretében, Thodory Csaba edző irányí­tásával, — végig egyenletes teljesítményt nyújtva — az előkelő negyedik helyet sze­rezték meg. (A szakosztály­ban egyébként 35-en spor­tolnak, a felnőtt együttes mellett ifjúsági I. és II. kor- csoportos együttest szerepel­tetnek.) Azt jól tudják Sajóbá- bonvban, hogy a harmadik vonalban (köztudott ugyan­is, hogy az NB I. „alatt” NB X/B-s bajnokság is létezik) nem lesz könnyű gyökeret verni. (— Kemény munkát, be­csületes hozzáállást követe­lünk valamennyi játéko­sunktól! — szögezte le Mar­ton János. — Azzal is tisz­tában imgyunk. hogy az évek múlásával tehetséges fiataljaink fejlődése tovább folytatódik, vagyis nem kell félnünk, az idő nekünk dol­gozik. Azt azonban nem tud­hatjuk, hogy a mi „gyere­keink” mire lesznek képesek a felnőttek között. Egy-két rutinos játékos leigazolásá­val számolunk. Olyanokat akarunk megszerezni, akik képesek arra, hogy átsegít­sék majd az] együttest a kez­deti nehézségeken, a bajnok­ság közbeni holtpontokon. Számítunk a megyei csapa­tok, szakosztályok támogatá­sára. Az NB II-es szereplés technikai részét a klub ter­mészetesen biztosítani fog­ja) A rajtig majd’ fél eszten­dő van hatra. Azt mondják: tavaszig leiküzdik ügyes-ba­jos dolgaikat, hogy utána már csak a bajnokságra koncentrálhassanak! Kolodzey Tamás A minap egy válogatott sportolóval váltottam szót. Azért nem írom le sem a nevét, sem pedig a sport­ágát, mert korántsem ez a lényeges, sokkal fontosabb az a jelenség, amiről szó esett beszélgetésünkben. Ar'ról váltottunk szót, hogy ni ilyen is mana pság az ed­zők és sportolók viszonya. Elmondta, hogy amikor nég egészen kezdőnek szá­llított, de már kopogtatott i, válogatott kapuján, te­lát számítani lehetett arra, hogy ha fejlődése töretlen ■?sz, semmilyen zavaró kö- ülmény nem nehezíti elö- Sjutását, akkor hosszú Vekre bérletet válthat a igjobbak közé, nos, akkor űzője minden lehetséges egítséget megadott a szá­nára. Ügy is fogalmazha- unk: az edzéseken megkü- önböztetett módon bánt •ele. igyekezett megfelelő lódon menedzselni, szóval szépen egyengette az útját. .— Ma már tudom, hogy ezt diktálta saját jó felfo­gott érdeke, hiszen ha va­lakinek a versenyzője eljut i válogatottba, lehet vele büszkélkedni, oda lehet ál- 'ífani a kirakatba." Sportoló ismerősöm nem s maradt hálátlan, futó­szalagon szállította az ered­ményeket, s jelenleg is el­ső számú jelölt kategóriájá­ban. A nemzetközi poron­don sem okozott csalódást, világversenyeken . lett ér­mes, itthon pedig szinte nem talált legyőzőre. Ahogy azonban teltek-múJtak az évek, edzője egyre inkább mások felé fordult. Már nem törődött vele annyit, egyre ritkábban került sor közöttük kiadós beszélgeté­sekre. mintha a légkör megfagyott volna. Az él­sportoló úgy érezte, hogy egyre inkább leírják, beso­rolják a „lejárt lemez” ka­tegóriájába. Vajon törvény- szerű dolog ez? — tette fel a kérdést, amire akkor és ott nemigen tudtam neki mit válaszolni. Jó ideig töprengtem rajta, megpró­bálom megosztani gondola­taimat az olvasókkal. Emlékszem, annak idején gyerekfejjel a tűzbe is mentünk volna edzőnkért, aki második apaként egyen­gette lépéseinket. Szerettük mi választott sportágunkat, de ő valósággal az imá­datig fokozta bennünk a rajongást. Néha persze ha­ragudtunk is rá. Főleg ak­kor, amikor az alapozás gyötrelmes kínjait kellett elviselnünk. Ki tudja már, hányadik kört róttuk a pá­lyán, s hiába néztünk rá esdeklő tekintettel, nem volt mese, csinálni kellett tovább. Szitkozódtunk is eleget magunkban, meg egymás között, de neki nem szóltunk. Legbenső énünkben ugyanis tudtuk, hogy nekünk akar jót. Azt szeretné, hogy majd a hét­végi fellépéseken mi le­gyünk gyorsabbak, ügye­sebbek ellenfeleinknél. Ezért pedig olykor bizony meg kell szenvedni. Az élet nem kizárólagosan ün­nepnapokból áll, s máskor kell megszerezni azt a tu­dást, amivel produkálhat az ember. Evekkel később, amikor találkoztam egykori meste­remmel, s leültünk felidéz­ni a régi szép napokat, ér­dekes dolgokat mondott. Többek között azt, hogy bizony az alapozás a szak­vezetőnek sem diadalmenet. „— Hidd el, néha sajnálta­lak benneteket■ Főleg amikor láttam, hogy egyre nehezebben szeditek a lábatokat. De én nem ér­zékenykedhettem! A későb­bi sikereiteket alapoztuk meg együtt, s a közös mun­kálkodásban egy edző nem ismerhet pardont. Bizonyos esetekben vállalnia kell a hálátlan szerepet is. még ha egyesek hajcsárnak ti­tulálják, akkor is!" Igazat, adtam a szakem­bernek, mert vitatkozni ép­penséggel lehetett volna vele, de nem láttam sok értelmét. Részletkérdések­ben esetleg győzködhettem vona, de a nagy EGÉSZET figyelembe véve egészen biztosan ő látta jól a dol­gokat. Pontosabban: az ed­ző és a sportoló viszonyát. A két fél egymásra van Utalva. A versenyző csakis akkor loópes produkálni, ha olyan társra talál, aki ké­pes belőle kihozni a ma­ximumot, tudása legjavát. Ehhez sok összetevő szük­ségeltetik. A szakmai rá­termettségtől kezdve az emberiességig. Megítélésem szerint az a jó edző, aki korántsem csak akkor fi­gyel tanítványára, ha ép­pen együtt vannak a pá­lyán, teremben. A sportoló érzékeny lelkületű ember, igényli, hogy törődjenek, beszélgessenek vele, figye­lemmel kísérjék sorsának alakulását. S erre nemcsak addig formál igényt, amíg el nem jut a tőle telhető legmagasabbra, hanem ké­sőbb is. Sőt, talán akkor még fokozottabb mérték­ben! Sorolhatnám a példákat arra vonatkozólag, hogyan változott edző és versenyző kapcsolata az évek során. Bizony gyakorta fordul elő, hogy megbomlik az össz­hang. Nem egy esetben egészen odáig fajul a do­log, hogy kenyértörésre ke­rül sor, elválnak az addig szépen, párhuzamosan ha­ladó utak. Mondhatná erre akárki, hogy nem törvényszerű az egy pályafutás során együtt- munkálkodás. Valóban’ nem az. De kellő belátással, az egymásra történő nagyobb odafigyeléssel mindenkép­pen elejét lehet venni az értelmetlen elválásoknak. Mert az egyáltalán nem biztos, hogy egy új mester keze alatt ismét szárnya­kat kap a versenyző, s ké­pes ugyanarra a magas szintű produkcióra, min’ előző edzőjénél. Doros László Csak röviden... TÁRSADALMI aktívákat jutalmazott meg a Miskolc városi Tanács V. B. testne­velési és sportosztálva. az eredményesen tevékenyke­dő / szakszövetségi tagokat, egyesületi vezetőket K upecz László osztályvezető köszön­tötte, majd elismeréseket, okleveleket, tárgyjutalma­kat nyújtott át. SPORTSZERŰSÉG! DÍJ. Az OTSH, az MM és a Ma­gyar Újságírók Országos szö­vetsége felkéri a testnevelé­si és sportszervezeteket,, az oktatási intézményeket, kü­lönböző szerveket és magán- személyeket, hogy tegyenek: javaslatot általuk ismert sportszerű cselekedettek), vagy pályafutás alapján sz 1984. évi sportszerűség! díj kiadására. A javaslatokat az OTSH sajtó- és propaganda­osztályára (Budapest, Ro­senberg hp. u. 1. 1054). vagy — oktatási intézmény ese­tében — a Művelődési Mi­nisztérium testnevelési és sportosztályához (Budapest, Szalay u. 10—14. 1055) kell eljuttatni, megfelelő indok­lással mellékelve. Beküldési határidő: január 5. ATLÉTÁK KÖSZÖNTÉ­SE. A Sátoraljaújhelyi vá­rosi Tanács 1981-ben dön­tést hozott az atlétika fej­lesztésére és elhatározta, hogy minden évben megju­talmazza a kiemelkedő tel­jesítményt nyújtó sportoló­kat. Az ünnepségre a na­pokban került sor. Vitányi Mihály sportfelügyelő érté­kelte az idei eredményeket. Kiemelte, hogy először si­került több atlétának telie- sítenie az arany- és ezüst- j el vén vés szintet, és uevan- csak az idén büszkélkedhet­nek először ifjúsági minősí­tett versenvzővel. Eves or®d- ményeik alapián harmad­szor nyerték el az utánnot- lás kunát. Különösen Kul­csár János és Tóth Angela aranyjelvényes versenyzők — valamint Zamatóerky László edző — tett ki ma­gáért. A városi- tanács iutal- mait Fleskó T .ászló elnökhe­lyettes adta át. ASZTALITENISZ. A 101. sz. Szakmunkásképző Inté­zet DSK rendezte meg .2 csapat részvételével a sz-as- munkásképző intézetek r"ia- patversenyét A lányoknál a Kereskedelmi Szakmunkás- képző győzött, megelőzve a miskolci 101-es és a mező­kövesdi 120-as iskolát, a ír­óknál a miskolci 101 -es nyert, második az ózdi 102- es. míg harmadik a perece- si 104-es intézet együttese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom