Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-07 / 287. szám
1984. december 7., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 9 Takács József ofszeteljárással készült kiad- NDK gyártmányú ofszet-rotációs gép, amelyen rövidesen az Észak-Magyaror- ványt ellenőriz. szág is készül. Az újságkészítés hős- 9 korában nemcsak a címeket, a szöveget is kézzel szedték, így öntötték formába az írott szót. Ma ezeket a műveleteket mind korszerűbb nyomdagépek végzik el, természetesen jól kénzett, szakmájukat hivatásnak tekintő nyomdászok közreműködésével. Mert hivatás ez a javából, hiszen az újságírók is, a nyomdászok is nap mint nap vizsgáznak. Nem mindegy számukra, hogy az állandóan növekvő tartalmi követelményekkel lépést tartva, kivitelben is szép, tetszetős legyen az újság, amely jelenleg még hagyományos * technológiával, magasnyomású 'eljárással készül. Énnél korszerűbb az ofszet- technológia, amelynek berendezései már elkészültek. Az újságkészítésnek ez a módszere minőségileg jobb, kivitelezésében is magasabb színvonalú lapelőál- lítást tesz lehetővé. Rövidesen az Észak-Magvaror- szág is így készül, remélhetőleg mindenki megelégedésére. Képeink a régi és jövő nyomdagépeiről készültek. Technikailag is szebb kivitelben Nyomdászok és piÉpek Pillonatnyílag még ezen a magasnyomósó rotációs gépen készül a megy«' é* m »óvod kap lamint a megyében megjelenő üzemi újságok. néhány, aki sejthetett valamit, de a tovatűnt negyedszázad bizonytalanságra kárhoztatta. Az emlékezet is ki van téve az időnek, kopik, porlad, főleg a legfontosabbat, az apró részletet tamadja meg — az idő múlása, miképp a történelem, az ösz- Bzegzéseknek kedvez. Ha az a magyar tisztes Itt halt meg, valakinek, vagy. valakiknek el kellett temetniük. A felszabadító román hadsereg sok katonája esett el a faluban — valahonnan Abaújszina alól folyton jöttek a gránátok, az országutat verették, És hány magyar vesztette életét, sírjukat kik ásták meg? Halotti anyakönyvet csak idevalósiakról vezettek — az idegenek névtelenül süppedtek bele tankcsapdákba, lövészárkokba, sebtiben ásott gödrökbe. Ezt csak azért említem, mert december volt, a föld betonkeményre fagyott, s így célszerűbb már meglevő árkokat felhasználni temetetlen holtak elhanto- iására. Talán ezt a magyar tisztest is lábánál fogva vonszolták a legközelebbi futóárokig, nehogy a kóbor ebek kikezdjék — az Isten sosem bocsátja meg az eleveneknek, ha teme- tetlenül hagynak egy holtat. A harcok csitulSsával innen is kirajzottak csáká- nyos, ásós, lapátos, zömmel idős férfiak, „takarítani”. Az ember éppen azokban az időkben kezdte elveszíteni azt a képességét, hogy a másokkal megesett szörnyűségeket személyes szerencsétlenségként élje át, azaz visszaalkalmazza önmagára. Tapasztalataim arra intenek, hogy a falul se vonjam ki az álta- lánosull közöny dermesztő állapota alól. Mégis, ami a halált illeti, abban megőrzött valamit ősi szokásaiból — az elesett katona, tartozzék bármelyik nemzethez, holtában tiszteletet parancsolt, és nemcsak egészségügyi megfontolásból temették el. A hidasnémeti ártéri legelőn elhantolt német katonát — úgy tudták — a Hernád sodorta eddig, s mivel itt találtak rá, a hidasnémetiek tiszte volt a holtakat megillető kegyeletben részesíteni. Ugyanígy eltemették a románokat, és nem kétséges, hogy azt a magyar tisztest is. Porból lettél, s hogy porrá lehess, ásott sírgödörben, földben kell pihenned. Kóthaí Nándor szobrász sürgetett, ne hagyjak fel a kutatással, ha a domborműre szánt magyar katonasapkás fej arcvonásai a híd megmentöjére hasonlítanának, nagyon jó volna. Megülve Budán, Fehérvári úti műtermében csak tehetetlenségemről tudtam ne; ki beszélni, hogy nem jutok ötről hatra, találgatásokra vagyok kárhoztatva. A karján levő karpaszó- mány alapján inkább hadapród őrmesterre „tippelek”, s ebből csak arra lehet következtetni, hogy fiatal volt, „huszonéves”. „Ez is valami” — törődött bele a mester. — „Fiatal lesz”. Beavatott a szakma titkaiba. Egy: köztéri emlékműnek at kell esnie az állami zsűrizésen. Kettő: ó csak a gipsznegatívot készítheti el, bronzba öntéséről nem gondoskodhat, az igen drága „mulatság”. Három: elképzelésének megfelelő alépítményről keli gondoskodni, amelyre rávésendő pz emléktábla szövege. Munkája már az állami zsűrizésen elakadhat — úgy tudja, magyar katonasapkás fej eddig nem kerülhetett köztéri emlékműlse. Réméit*, ebbe* mz esetben a zsűri bizottság belátó lesz, hiszen a leirt történet egyértelműen magyar katonáról szók Adomázott beidegződött- ségekről, „csatlós” szerepünk túlhangsúlyozásáról, mely mar azért is méV- tanytalan, mert a második • világháborúban sok-sok millió ember vett részt, a magyar hadsereg — „csepp a tengerben”. Ml — nem először történelmünkben — „rossz lóra tettünk”, ha egyáltalán helyénvaló itt a többes szám első személy. Csak az elenyésző kisebbségnek tehető fel a kérdés: „Ugye a magad jószántából fogtál fegyvert, és osztogattad a parancsokat?!” Hazafelé vonatozva, már nem az ismeretlen hősön járt az eszem. A tanács áltál megszavazott 40 ezer forintból aligha futja bronzöntvényre. Akad-e gyárigazgató, aki ingyen vállalja és Vannak-e hozzáértő öntőmesterei? Egyedül a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatóját ismerem személyesen, és éppen erről a nagyüzemről hallottam, hogy7 bronzöntéssel is foglalkoznak, tehát szakemberekkel is rendelkezik. Sajtótörténelem Szabad Magyarorszáq Miskolc, . Az újságolvasót, amikor az Észak-Magyarországot naponta a kezébe veszi, hogy7 a nagyvilág híreit elolvassa, vagy a megye es Miskolc város életenek eseményeiről tájékozódjék, aligha foglalkoztatja az újság története. Pedig megyei lapunk története maga is történelem, hiszen elődje egyidőben született Miskolc város felszabadulásával. A Szabad Magyar- ország a négy évtizeddel ezelőtti események hű krónikája, értékes forrás azoknak, akik a felszabadulást követő időszak eseményeit kutatják. Aki maga is átélte az új korszak születését, ma már az emlékezés nosztalgiájával lapozhatja az újságot, de a fiatalabbaknak is hasznc* olvasmány. A Szabad Magvarors/ág, a MÓKÁN Komité hivatalos közlönye, a „felszabadult magyar dolgozó társadalom napilapja” 1944. december 5-én indult útjára. Az első szám címoldalon köszöntötte a felszabadító Vörös Hadsereget: a város lakossága örömünnepre ébredt december első vasárnapján. A megkínzott, békére vágyó dolgoao magyar társadalom felszabadítói bevonultak Miskolcra! A lakosság szegényen, kifosztva. lerongyolódva, de a lelkesedés őszinte örömével fogadja a bevonuló hadsereget... A Vörös Hadsereg katonai parancsnokának december 3-án kelt napiparancsával. az újság ugyancsak az első számban adta hírül a város lakosságának, > hogy rövidesen normalizálódik az élet, helyreáll a rend. kezdődhet a békés épitömunka. Felszólította a hivatalos szerveket, kereskedelmi es ipari vállalatokat, iskolákat, kórházakat, kulturális és kommunális intézményeket, hogy7 kezdjék meg tevékenységüket. A lap beszámol arról, hogy december 3-án, vasárnap a Városháza tanácstermében Mihajlov szovjet katonai parancsnok a jelenlevő városi hivatalok, szer-: vezett munkások és a Szá- lasi-uralom alatt illegálisan működő pártok képviselőinek javaslata alapján kinevezte a várna vezetőit. Tárgyalásokat folytatóét a politikai pártok re- setóiveJ es a vasgyárak m mikasainak képviselőivel. melyeknek során a legfontosabb kérdések: a rend helyreállítása érdekében szükséges teendők, az állami értékek megör- zeoe és a fasiszta, terrorista elemek letartóztatása ■nottak. A Kommunisták Magyarországi Pártjának Miskolci Szervezete ugyancsak hallatta szavát a Szabod Magyarország első számában. Felhívással fordult a város munkásaihoz, alkalmazottakhoz, szabad fog la Ikozas úak hoz katonákhoz, parasztokhoz. — minden magyar dolgozóhoz, akik együtt kívánnak működni a kommunistákkal — jelentkezzenek a párt Boraiba. A pártszervezet akkor az Erzsébet tér 3. sz. alatt (ma Szabadság tért a Kereskedelmi és Iparkamara épületének első emeletén működött. A Szabad Magya fország első számát 1944. decemberében még további 11 szám követte. Az újság hasábjain megelevenedik az eseményekkel teli korszak. az újjászülető város nehézségekkel terhes, mégis nagyszerű légköre. A mai olvasó számára is sok érdekes adalékkal szolgál az Újjáépítés hírei e. rovat. amely a lap harm*1944 december dik, december 13-án megjelent számában szerepelt először. A legelső, az élet fokozatos beindulását jelző tudósítások a villamos müvek és a vízszolgáltatás hely7reállításáról. a közegészségügy7 helyzetéről, a Népjóléti Bizottság megalakításáról szólnak. E hírek között szerepel a városi tanfelügyelóség tájékoztatója, amely szerint már december közepén elkezdődött az iskolák helyreállítása, és hamarosan 35 használható tanterem állt rendelkezésre az elemi iskolai oktatás megindításához. Az elsők között voltak a kereskedelmi középiskola és a városi zeneiskola is, ahol újra fogadták a gyerekeket. A felszabadulást közvetlenül követő időszakban a város együk legégetőbb gondja a köaellá- tás volt. A Szabad Magyarországból megtudhatjuk, hogy7 a szovjet parancsnokság kezdettől fogva hathatósan támogatta a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara tevékenységét, egyebek között a mezőgazdasági munkák mielőbbi beindítását»«« nyújtott segítséggel. Miskolc lakosaihoz wótt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezetének felhívása. Decet»- ber 17-re a Korona (Kossuth) * mozi helyiségébe népgyűlésre hívták a vére« polgárait Miskolc ideiglenes nemzetgyűlési képviselőinek megválasztására. .. . A Hírek, felhívások után december 18-an „új” műfaj jelentkezett a lapban: a helyszíni riport, amely a felszabadult Üj-Diós- győrről tudósít. Témája, hangja az emberek lelkesedését. tenniakarását tükrözi. Aztán — mintegy a sűly706 gondok feloldásaként — hosszú ideje hiányolt. fontos tudósítás következik : megnyílik a miskolci színház! A Szabad Magyarország december 24-i, karácsonyi szánta „külső pompa nélkül, kevesebb hamis Milánóval, de több realizmussal és bizakodással” köszöntötte olvasóit Karácsonyi ajándékként nyújtja át a hírt: a miskolci villamos üzemek munkásai árammal látják el a város egy részét. Kigyulladt a fény a Dayka Gábor utcától a Hunyadi utcán, Széchenyi úton keresztül a Szemeréig, valamint a Werbőczi utcának (ma Dózsa György utca) a Fazekas utcáig terjedő récéében. Nem kisebb jelentőségű az a tudósítás sem. amely beszámol róla, hogy a miskolci Zöld- keresztes Egészségházban az Urak utcán (ma Petőfi utca) megkezdődött a városi egészségügyi szolgálat. Az ér utolsó Szabad Magyarországa. a 12. szám december 31-én a következő sorokkal kívánt boldog új évet a szabad város minden polgárának: Nincs ideje most a hosz- szú köszöntőknek, nem szükséges hosszan írni arról, mit várunk az 1945- ös esztendőtől. Programunk közismert, cél iáinkat felvázoltuk, közöltük a kormány nyilatkozatát is. A következő évtől, a jövő esztendőben végzendő munkánktól a «zabad Magyarország megvalósítását várjuk. Dr. Kőrnyey l.ásvlóné /
