Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

E&ZAtUMAGYARORSZAQ 4 1984. december 1., szombot Ünnepi ülést tartottak Szegeden Műveltség, művelődés, innováció Egy gépgyári felmérés tapasztalataiból f Borsod megye különböző ipari üzemeiben 1972. óta vé­gez kutatásokat a Szakszer­vezetek Elméleti Kutató In­tézete a dolgozók művelődé­sének, műveltségének fel­mérésére. Ezek középpontjá­ban mindenekelőtt a mun­kások állanak, és ennek az akciónak a keretében került sor a Diósgyőri Gépgyár dolgozói műveltségének, mű­velődésének vizsgálatára is, különös tekintettel a válla­lati innováció követelmé­nyeire. A kutatást vezette és \ a zárótanulmányt írta dr. Tóth Árpád. A zárótanul- mány most kötetben jelent ■meg. Roppant tanulságos e zá­rótanulmány, érdemes né­hány adatát, adalékát több­ször is elolvasni. Természe­tesen egy újságbeli mélta­tásba® nem lehet egy több mint 160 oldalas, adatokban rendkívül gazdag kötetet még megközelítőleg sem is­mertetni, néhány megállapí­tás, gondolat, adalék azon­ban ide kívánkozik. Alapve­tően az, hogy míg a hetve­nes évek elején a kutatá­soknál arra a kérdésre ke­resték a választ, mennyi kul­túra, műveltség szükséges a termeléshez, napjainkban, amikor igen markánsan elő­térbe kerül az innováció, úgy közelítendő meg a mun­ka és művelődés viszonya, hogy a termelés oldaláról kell vizsgálni a művelődés szükségességét, vagyis a mű­velődés, a műveltség nem csupán elvárás, „kívánság", hanem társadalmi-gazdasági szükséglet, sőt, még ettől is több: „kéoyszer”. A Diósgyőri Gépgyárban úgy végezték a felmérést, hogy a legkülönbözőbb gyár­egységekből tízszázalékos mintavételt készítettek; 950 kérdőíves felvétellel az egyes rétegek kutatását helyezték előtérbe, és elsősorban a ki­emelt szakmunkások és a műszaki értelmiségek cso­portjánál jelentős számú mélyinterjút is készítettek. A zárótanulmány bemutatja az egyes gyáregységek termelési szerkezetét, az ott végzett munkát olyan tekintetben, hogy az a munkástól mit var, azaz milyen műveltség szükségeltetik az ott végzen­dő munkához, bemutatja a művelődés tárgyi és szerve­zeti feltételeit, közte igen bőven a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ munká­ját, valamint a gyár műve­lődési bizottságának tevé­kenységét, majd a gyár dol­gozóinak társadalmi és mun­kajelleg csoportjait elemzi. A sokféle érdekes adalék közül igencsak figyelemre érdemes, hogy a sokat em­legetett diósgyőri munkás­dinasztiák, meg a törzsökös munkásság fogalma az eltelt évtizedek során bizonyos mértékig átértékelődött, ugyanis munkások gyerme­keiből értelmiségiek lettek, nem követték apjukat a gyárban, más rétegekből ke­rültek ki a munkások, s napjainkban mindössze hat százaléka a dolgozóknak olyan, akinek az apja is a diósgyőri gyárak valamelyi­kében dolgozott. Kilencven­négy százalék tehát az első generációs diósgyőri mun­kás, s ez igen sok tekintet­ben meghatározó tényező Jóllehet, ezen a kilencven­négy százalékon belül jelen­tős arányt képvise'nek azok, akiknek szülei máshol vol­tak munkások, vagy kisipa­ros szülőknek a gyermekei, tehát ehhez a munkához vi­szonylag közel álltak, ugyan­akkor igen nagy a mezőgaz­daságból jöttek aránya. Ez a munkások kvalifikáltságá­nál, az igényesebb szakmun­kák végzésénél az életvitellel kapcsolatos igényeknél je­lentősen befolyásoló tényező. A bejáró munkások száma viszonylag nem magas, kö­zülük is. sokan olyan közel­ről járnak be, hogy egyes Miskolc területén lakóknak hosszabb az utazási idejük lakásuk és a gyár között, mint a bejárónak. A vizsgálódás a Vállalati innováció követelményeire különös tekintettel folyt, s így a sokféle adat, amit a szabadidótöltés, a lakáskö­rülmények, a kuUurálódással kapcsolatos megnyilvánulá­sok köréből felgyűjtöttek, egyetlenegy kérdésre össz­pontosult: mennyire indítja a jelenlegi helyzet, az inrío- váció, az üzemi alkotómun­ka a dolgozókat önművelés­re, tanulásra? Aláhúzottan olvasható a tanulmányban: „a dolgozók jelentős része az innovációval szemben '•ellen­érdekeit-“”. Alapvetően domi­náns az az álláspont, hogy a termelésirányítók és mun­kások, a mérnökök és a munkások kapcsolata nem jó.. A felmérés adatai sze­rint egyes munkáscsoportok­nál bizonyos szembenállás, ellenérzés mutatható ki a mérnöki munkával szemben; nem kielégítő ez a viszony fordítva sem, noha magas szintű munkásműveltség nél­kül nem képzelhető el ma­gas szintű mérnöki munka sem. Alapvető baj, hogy ahol tanulási készség mutat­kozik is a felmért rétegek­nél, illetve csoportoknál, leg­feljebb arra irányul, hogy a jelenlegi igényeket kielégít­se, vagy megközelítőleg ki­elégítse, az pedig az inno­vációs követelményekhez ke­vés. Mert ami ügy-ahogy ki­elégít ma, az megújulásra semmiképpen sem elég. A zárótanulmány ért a megállapítást igen sok tény­adattal támasztja alá, miie­den egyes adalékot részlete­sen elemez. Befejezésként szól a szakszervezetek és az innováció kapcsolatáról, az ezzel kapcsolatos szakszerve­zeti feladatokról, összegzi az eddigi tapasztalatokat, s mint figyelemreméltó adalékot, ér­demes idejegyezni, hogy amikor a felmérés történt — 1980 májusában — a vállalat a megújulás kezdeti szaka­szában volt, azóta többszörö­sen kitüntetett vállalat lett. Ennek ellenére a negativ kicsengésű adatok továbbra is igen elgondolkoztatok és feladatokat jelölnek. A vizs­gálatot végzők javaslatokat is tettek, amelyek között megtalálhatók az oktatás minden szintű fejlesztésének szükségességére vonatkozó megállapítások, a vállalati művelődési bizottságok tevé­kenységének javítása, vala­mint az, hogy a hetedik öt­éves tervvel, illetve a távla­ti tervekkel szoros összhang­ban célszerű kidolgozni a vállalati művelődés követel­ményének rendszerét minden szinten. A Szakszervezetek Elmé­leti Kutató Intézetének fel­mérése és az annak alapján készült zárótanuimány, első­sorban a gyári, üzemi és művelődési élet irányítóinak szolgálhat adalékokkal, s egyben feladatokkal. De a Diósgyőri Gépgyárban szer­zett tapasztalatok, ha szám­szerűleg nem is, ám követ­keztetéseket tekintve másfe­lé is alkalmazhatók. (benedek) ' (Folytatás az 1. oldalról) Elöljáróban szólt arról, hogy ezekben a napokban, hónapokban ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának év­fordulóját, s 1944 őszének és 1945 telének—tavaszának napjai igazi örömteli ese­ményként íródtak be törté­nelmünkbe, gazdagítva sajá­tosan szép tavaszi forradal­mi ünnepnapjaink számát. Utalt arra, hogy Magyaror­szágot a világ első és egyet­len szocialista államának katonái szabadították fel, s történelmünk során először fordult elő, hogy egy nagy­hatalom igaz barátjaként, felszabadítóként lépett or­szágunk területére. Először fordult elő, hogy a magyar nép iránt baráti érzésekkel viseltető hatalom verte le ke­zünkről az idegen elnyomás súlyos bilincseit. — Amikor a. Vörös Hadse­reg felszabadította hazánkat, nemcsak az országunkat megszállt hitleri és az őket kiszolgáló hazai fasizmus ha­di gépezetét verte szét, ezzel együtt széthullott a súlyos bűnökkel terhelt és a ma­gyar nép előtt gyűlöletes el­lenforradalmi rendszer ál­lamgépezete is — mondotta a továbbiakban Kállai Gyu­fa. E katasztrofális, sokak ál­tal reménytelennek ítélt helyzetben dolgozó népünk nagy politikai érettségről, szinte államalapító bölcses­ségről tett tanúságot — folytatta. — 1944—1945 te­lén viharos gyorsasággal, mélyreható népi demokrati­kus forradalom bontakozott ki hazánkban. Nemhiába ne­veztük akkor a népi demok­rácia több intézkedését, így mindenekelőtt a földrefor­mot új honfoglalásnak. A helyzet adta lehetőséggel élve a munkásosztály, a pa­rasztság és a haladó értel­miség teljesítette történelmi feladatát, nyomban megkezd­te a fasiszta rendszer marad­ványainak felszámolását, s harcba indáit a népi hata­lom politikai és áliamrendjé- nek megteremtéséért — A felszabadulás törté­nelmi folyamatának két ki­emelkedően fontos eseménye volt: 1944, december 2—3-án Saegeden megalakult a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi A háború a véletlenek kó­rod aj ma. A történet — az én „ma­gánnyomozásom" — tizenöt esztendővel ezelőtt, 1969-ben kezdődött. Kivételesen szép kora ósni nap volt Eszem ágába ne jutott — 25 évvel a háborús események után — se természetes, se erőszakos halálra gondolni. Gyönyör­ködtem a Hernád menti táj­ban. A nyárfák sár gulni kezd­tek, az éger sötétzöldje fe­ketébe hajlott, nem messze, valamilyen fa vereslett, s át- ellenben az ártéri legelőn kései virágok nyíltak. A hidasnémeti közúti Her- nád-híd védőkorlátjára kö­nyökölve néztem a mélyben kavargó vizet. Tekintetem hirtelen meg­akadt a vaskorlát egy csú­nya sebhelyén. Gránát talál­hatta el. majdnem átszakí­totta. Emelkedett hangulat­ban lévén, rámondtám: „vas­virág”. Karnvlíitásnyira van tőlem, és menten oda a köl­tői szenvelgés, hogy helyére tolakodiék a kénzelgés: ha akkor itt bámészkodom, „kő kövön”, pontosabban csont v, ___________ • A7 itt. folytatásokban kö­zölt ulbeszéléssorozat lerövi­dített változata annak a do­kumentumregénynek, mely — azonos címmel — a Móra Könyvkiadó gondozásában .Je­lenik meg 19«á-ben, az ünnepi könyvhétre, a ..Kozmosz" Köny­vek aorozatóajt. — Szerző. Front, Í944. december 21 — 22-én pedig Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány — folytatta Kállai Gyula, majd a szegedi zászlóbontás körülményeiről szólva hangsúlyozta: — A Függetlenségi Front alakuló ülése a Magyar Kommunis­ta Párt hitet és erőt sugárzó jelszavának jegyében jött össze: Lesz matjyar újjászü­letés! Nagy szükség volt ak­kor az ilyen reményt és erőt sugárzó jelszavakra. Egyike volt ez a párt azon jelsza­vainak, mely valóban törté­nelmi jelentőségre tett szert. S tehetett is, mert nemcsak a kommunisták jövőbe vetett hitét fejezte ki, de azoknak a reményét is, akik az iga­za bb jövőért készek voltak küzdeni, de önmagukra ha­gyatva nem lettek volna ké­pesek arra, hogy a példát­lanul súlyos helyzetből meg­találják a kivezető utat és másoknak is irányt mutassa­nak. A magyar kommunis­ták javaslatara a nemzeti újjászületésnek ezt az átfo­gó, valóban a népet és a nemzetet felemelő országépí­tő tervét hirdette meg a Magyar Nemzeti Független­ségi Front Szegeden elfoga­dott programnyilatkozata, amely a koalíciós pártok kö­zös célkitűzése lett. — A programnyilatkozat elfogadása éppen ezért nem­csak a felszabadult területe­ken jelentett örömteli ese­ményt, de újabb erővel és lelkesedéssel töltötte el azo­kat is, akik — halálos ve­szély közepette — az ost­romlott fővárosban és a még megszállt Dunántúlon küz­döttek a fasizmus ellen, elő­segítve, hogy a szovjet had­sereg győzelmei nyomán, ott is mihamarabb felvirradjon a szabadság napja. A nyilatko­zatot — amellyel hamarosan megismerekedett az egész ország — öt párt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociál­demokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Demokratikus Polgári Párt ás a Szabad Szakszervezetek képviselői írták alá. A felszabadított területen megtörtént az első lépés az új szabad demokra­tikus magyar állam megte­remtésére. Így jött létre a német megszállás hónapjai­ban a Békepárt, illetve a Kommunista Párt, a Szociál­demokrata Párt, a Függet­len Kisgazdapárt és a Nem­csonton nem marad belőlem. Nyomon követhető a repesz- darabok útja. a véknyabb va­sakba is beleharaptak, s ha jól megkaparnám, a közeli betonoszlop kisebb-nsgyobb krátereit, talán előbukkanna egy-egy rozsdás acéldarabka. A lövedék d'éli irányból jött. Egy kapás, nálam alig idő­sebb férfi állt meg mellet­tem — krumpli ásás ideje volt. Ügy rémlik, nem is kö­szönt, csak elindult belőle a szó — meglőhet, egyedül dol­gozott, és most megragadja az alkalmat, hogy kibeszélje magát. Másfél hónap híján ne­gyedszázadot ugrott vissza az időben, miközben a „vasvi­rágra” mutogatott — 1944. december 17-ét idézte. Egy magyar tiszt egybete­relte a tizenhat éven felüli leventéket. Háromnapi éle­lem, egy váltás fehérnemű és indíts Kassára. Hán”an vol­tak? Hűszan-huszonöten? A csuda tudja. Dél volt, vagy inkább kora délután. A le­ventében ment a négyes sor­ba igazodás, most nem akart zeti Parasztpárt politikai szö­vetsége: a Magyar Front. E szervezet tevékenységének tulajdonképpeni folytatója, jogutódja volt a felszabadí­tott területeken a Magyar Függetlenségi Front. — Mindaz, ami Szegeden történt, nagy hatást gyako­rolt a másik nagy történel­mi esemény érlelődésére is — mondotta. — Hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek közepette a híres, az 1848— 49-es Kossuth-kormányt is befogadó 400 éves Reformá­tus Kollégium oratóriumá­ban összejöhettek a magyar népnek a nemzeti bizottsá­gok által megválasztott iga­zi képviselői. Ennek köszön­hető, hogy 1944. december 21-—22-én Debrecenben meg­alakult a dolgozó nép szuve­renitását megtestesítő Ideig­lenes Nemzetgyűlés és Ide­iglenes Nemzeti Kormány. — A Szegeden elfogadott program legfőbb követelései fokozatosan helyet kaptak a kormány nyilatkozataiban, így a megalakulását beje­lentő, a nemzethez intézett szózatában is. A kormány határozatot hozott a fegyver­szüneti egyezmény megköté­séről, hadat üzent Németor­szágnak, elhatározta, hogy törvényt alkot a nagybirtok­rendszer megszüntetéséről, a bankok, a bányák, s a leg­nagyobb üzemek államosítá­sáról. Kállai Gyula személyes él­ményéit idézve elmondta: a háború éveiben eléggé meg­ismerte a várost. A Hét ve­zér utcai munkásotthonban forrt, pezsgett az élet. E sze­rény munkásotthon falai kö­zött mnnkásnemzedékek ne­velődtek öntudatos forradal­márokká, s munkásdinaszti­ák adták egyik kézből a má­sikba a szocializmus vörös zászlaját. Egy új, emberibb Magyarország megteremtésé­ről folyt a szó, gyakorta olyan előadók vezetésével, mint Móra Ferenc, Szent- Györgyi Albert, Juhász Gyu­la. Móricz Zsigmond, József Attila és Veres Péter, akik valamennyien az új Magyar- ország alapjait igyekeztek egy-egy téglával gyarapítani. Így lett Szeged a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának a városa, s az elmúlt 40 év alatt min­denkor hű maradt történel­mi rangjához, s a zászló, amelyet a nagy elődök emel­tek a magasba, egy percre sikerülni, hód egyik, hol má­sik lépett ki, haptákolt. va­lamit otthon felejtett. Hogy az a tiszt miket ordított! „Mégy hugyozni — szarsz visszajönni! Maradj csak, mert úgy váglak pofán, hogy felbüfögöd az anya tejet!” Már-már majdnem egybe- álltak, amikor... „Uram! Ha nem jön ide­jében az a gránát, most ma­ga itt velem nem találko­zik. Talán mind egy szálig fűbe harapunk. A tojáshéj még a fenekünkön, és haj­tottak volna megdögleni. Nem ismertek ezek már se Istent, se embert. Anyáink ott jaj- veszékeltek. mi sírással küsz­köd tünk. szaladtunk volna a mama szoknyájához — hát nézzen meg egy mai tizen­hat éves fiúcskát. A liszt meg az a három jómadár — bőrzeke volt rajtuk — be­ugrottak az autóba. Azt or­dították: "Itt vannak!“ Mi pedig felkaptuk a nyúlcipőt és azt gondoltuk: hálisten- nek!” Megsimogatta a vasvirágot: — Ennek köszönhetjük, sem hanyatlott le, mrmPs ifjú és erős kezek tartották, s emelték egyre feljebb, egy­re magasabbra. A szegedi zászlóbontásból levonható tanulságokat pel-j dázva kiemelte a szónok: Aí magyar kommunisták harca országunk szabadságának es függetlenségének, új társa-; dalmi rendjének kivívásáért^ népünk demokratikus, majd szocialista egységének meg-j teremtéséért nem volt hiá-; bavaló. Bebizonyosodott^ hogy a nemzeti összefogás, a demokratikus nemzeti egy-; ségfront, a népfrontpolitika,1 amelyet akkor meghirdet-; tünk, nem alkalmi jellegű^ nem taktikai manőver, ha-; nem politikánk elidegeníthe-; tetlen része, a párt szövetsé­gi politikájának alapjáa egész további fejlődésünk­nek nagy előrelendítő erej® lett nemcsak a romok elta­karításának idején, hanem az építőmunka minden szaka­szában. A helyesen értelmezett nemzeti egység politikája vi­szont sok súlyos feladat megoldására tett képessé bennünket. Erre támaszko­dunk ma is, amikor szintén nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk. — Mai ünnepi ülésünk nemcsak tiszteletadás a múlt nagy eseményei és azok ki­emelkedő harcosai előtt Visszaemlékezésünk a mát es a jövőt szolgálja: négy évti­zedes közös küzdelmünk eredményeinek megőrzését gyarapítását nemzeti felada­taink közös akaratú elvégzé­sét és jövőnk olyan megala­pozását, amely méltó a 40 évvel ezelőtti sorsforduló­hoz, s amely kivívja az új nemzedékek tiszteletét —• mondotta végezetül az ün­nepi szónok, s további jó munkát, további sikereket kívánt az ülés minden részt­vevőjének, Szeged város minden lakosának. Az ünnepi beszéd elhang­zása után a korabeli ‘Szer­vezők nevében Forgács Ist­ván nyugalmazott dramaturg szólalt fel. A mai fiatalok: nevében Szögi Etelka. a Szegedi Textilmúvek mun-, kásnője, a gyár KISZ-bizott-' sagának szervező titkára kö-’ szöntötte a hősi korszak ak-i tív résztvevőit, akik megte­remtették a nemzeti össze­fogást, és megvalósították az ország újjáépítését. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. hogy megmaradtunk. Én val-? lásos ember vagyok — a jó-i isten küldte azt a gránátot.' Meglehet — tűnődtem — ez volt-lehetett az egyetlen olyan gránát, mely nem ha­lált — életet hozott Ha aa ismeretlen tüzér csak fél­arasznyival feljebb céloz, pontosan beletalál a szalma- kazalba, a lövedék elfullad, nem robban fel. Most is áll itt kazal. Odaballagtam az északi hídfő oszlopához. Valami tábla lehet rajta, az autók befröcskölték sárral. Kese- rűlapu-csomót tépiem, meg- dörzsöltem. előhívtam a már­ványba vésett betűket: „Épült 1927-ben. krasznokvajdai Szentimrey Pál alispánsága ideiében”. A felső tábla alatt egy má­sikat is rejt a sár és pi­szok. Egy géppapírnál alig nagyobb szürke csíkozású márványtábla tűnt elő. Nem akartam hinni a sze­memnek. Hússzor, ötven- szer, százszor.... ki tudja, hányszor autóztam én át ezen a hídon, de sosem jutott Gulyás Mihály: Híd a senkiföldjén* (Egy nyomozás története)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom