Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

fc^AÁ-MAÜ YA&QRSZAG 4

e

1984. december 4., kedd

Á képernyő előtt

I A „MÓKÁN”

\ .

— A pad

Az elmúlt műsorhét számunkra, miskolciak számára legkiemelkedőbb adása a vasárnap délután sugárzott A „MOr KAN” című. interjú-gyűjtemény volt. Bokor Péter nagyszerű sorozata, a Századunk még nem érkezhetett el Miskolc felszabadításáig, még hónapok vannak hátra a hosszú sorozatban, ám Miskolc felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a sorozat szerkesztősége archívumából összeállított egy olyan ötvenperces interjú-gyűjteményt, amely összességében igen érzékletes, átfogó képet ad arról, a csak Miskolcon volt ellenállási mozgalomról, amelyet a felszabadító szovjet erők méltónak és alkalmasnak találtak rá, hogy a karhatalmat átruházzák rá. Az összeállítás még Miskolc felszabadulása története jó ismerőinek is sok érdekes adalékkal szolgált például a Szabó Lajos vezette nemzetőri alakulat és a MÓKÁN találkozásáról, a MO- KAN-t előkészítő 1944 kora nyári kapcsolatfelvételekről, a néhány hete elhunyt Pödör László bekapcsolódásáról és a rajta keresztül történt kapcsolatfelvételről katonai és haladó polgári személyiségekkel. Az adásban Bokor Péter jnellőzte a Századunkban szokásos rekonstruálást, kizárólag dokumentumeszközökkel operált, az egykori MOKAN-ta- gokat állította kamera elé, az ő vitathatatlan hitelű emlékezéseikből, azoknak más emlékezésekkel történt összevetéséből állt össze az a történelmi emlékezés, ami nemcsak nekünk jelenthet ünnepi évfordulós adást, hanem a hazai felszabadulás, a magyar ellenállás történetében is kiemelkedő mozzanatot idézett meg. s tisztelgett előtte.

V *

Alekszandr Gelrnan szovjet írót nálunk leginkább a Pré- tnium című drámája és annak film- és televíziós feldolgozásai alapján ismeri a szélesebb közönség. Egyéb, nálunk ismert művei is hasonló közéleti töltésűek. Most egy olyan művét ismerhettük meg kedden este, amely a magánélet szféráiba enged betekintést, de nem kevesebb szen- Vedélyességgel ábrázolja azt is, mint egyéb témáit. A pad srímű darabja kétszemélyes, s alakjainak-találkozásában, az e találkozáson feltáruló két emberi történetben olyan életeket ismerhetünk meg, amelyek ugyancsak nem érdektelenek. Mintha Koncz Gábor és Kiss Mari alakjára irta volna Gelman a történetet. Nemere László rendező szerep- lőválasztása telitalálat volt. Az eleinte gátlástalan nőcsá- básznak tűnő Fegya fokozatosan válik előttünk valójában szerencsétlen házasságban kínlódó emberré, aki ligeti kalandokkal próbálja magát vigasztalni, Vera pedig ugyancsak társtalan, ám arra nagyon vágyó és szeretetet szomjazó teremtés, aki még Fegya hazugságainak többszöri leleplezése után is hajlamos lenne megbocsátásra. Két egyszerű, mindennapi szovjet ember a hétköznapokból, ez volt A pád című dráma, amely igen jó rendezésével és két magyszerű alakítással lett «miékezetes tévéélményünkké.

f*

Hans Fattada német író, aki nálunk a Mi lesz veled, emberke? című regénye nyomán a legismertebb, 1945 után rendőrségi akták alapján írta meg Halálodra magadra maradsz című, a fasizmust megbélyegző regényét. Fallada nem volt híve a fasizmusnak, de szembe se szállt vele, ám a háború után a demokratikus újjáépítést szolgálta, rövid ideig polgármester is volt. Nem sokkal később — 1947-ben — meghalt. Az NDK televíziója négyrészes, meglehetősen terjengős filmet készített a Halálodra magadra maradsz című regényből. Oltó Quangel asztalos művezető és környezete rajzában Fallada azt kívánta ábrázolni, hogy az egyszerű, becsületes ember a maga naiv eszközeivel miként próbál tenni valamit a fasizmus ellen. Az összesen hat és egynegyed órás film túlságosan részletező, Ismétlő, a nácizmusról kevés újabb adalékot közlő. Ha csak nem fogadjuk valami újnak a gestapós tiszt öngyilkosságát. Egyrészes filmbe sűrítve talán feszült dráma lehetett volna a naiv asztalos történetéből, de így fárasztó, nem eléggé hitelesített folytatásos filmkészítményt kaptunk.

*

Élénken emlékszem még azokra a látogatásokra, amiket Heltai András Markója Imre igazságügyi és Hetényi István pénzügyminiszter otthonában tett, s bemutatta, mint éi a miniszter magánemberként, barátai körében. Most ■Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke látta ven-j ciégül a minket, nézőket képviselő Heltait szerdán este. Nagyon szép, nagyon szabályos portré-riport kerekedett ki belőle, ám valami görcsös merevséggel és tisztelettel ke- verten, s hiányzott belőle mindaz az oldottság, ami az említett két korábbi hasonló látogatást annyira rokonszenvessé tette.

Benedek Miklós

r A szovjet filmek fesztiváljának egy hónapon át tartott rendezvénysorozata december 5-én 16.30-kör, a miskolci Táncsics moziban tartandó ünnepséggel zárul. Ezen Székely László, Miskolc megyei város Tanácsának elnökhelyettese tart bevezetőt és köszöntőt a város felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából, s ugyancsak köszöntőt mond Vlagyimir äaika, a Szov- exporlfilm magyarországi képviselője, az egyhónapos eseménysorozatot pedig Borsos Árpád, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője értékeli. Az ünnepségen részt vesz Anatolij Kovalenko, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza osztályvezetőhelyettese is. Ugyanekkor kiállítás nyílik a Táncsics- moziban két rézkarcsorozatból : az egyik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar proletariátus kapcsolatát, a másik a felszabadulás évfordulója alkalmából felszabadult negyven évünket mutatja be. Az ünnepség után a Mi lenne, ha . . . című szovjet filmet vetítik. Egyidejűleg kiállítás nyílik a Kossuth moziban is, , s azon negyven évünk filmplakátjaiból látható válogatás.

Nagy G. Margit átveszi a díjat

Résziét a kétévenként megrendezésre kerülő Téli tárlat anyagából

Fajtán László felvétele!

Megnyíít aTéü tárlat

A város felszabadulását köszöntő rendezvények; sorában az elmúlt évtizedekben igen rangos helyet vívtak ki maguknak a képző- művészeti kiállítások. A váltakozva megrendezett országos grafikai bienná- lé és a miskolci Téli tárlat a december jelentős képzőművészeti bemutatója. Idén az utóbbin volt a sor, a Miskolci Galériában — rendkívül nagy érdeklődés közepette — vasárnap, december 2-án délelőtt 11 órakor nyitották meg. A megnyitóünnepségen, amelyen Kiss Ernő, Tözsér Dániel, Iván Klára és G ladies Sarolta játszotta el Bach C- moll triószonátáját, valamint a Musikalisches Op- ferből két tételt, Dusza Ár- pádné, a Miskolci Galéria igazgatónője köszöntötte a megnyitóünnepségen megjelent kiállító művészeket, az érdeklődő közönséget, köztük a város felszabadulási ünnepségeire érkezett testvérvárosi küldöttségeket. Részt vett a miskolci Téli tárlat ünnepélyes megnyitásán a vologdai és a nemibrandenhurgi delegáció, óét voltak a megye párt-, átilamn és társadalmi szerveinek: vezetői is, köafeSk

Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Ladányi József, a megyei tanács elnöke is.

Sümegi György művészettörténész, a Művelődési Min isztérium képzőművészeti osztályának munkatársa mondott megnyitó beszédet. Szólt az évszakhoz kötődő képzőművészeti kiállítások hagyományáról és jelentőségéről. A miskolci Téli tárlat kapcsán szólt arról, hogy ez a kiállítás sok saempontból úttörő jellegű kezdeményezéseket mondhatott és mondhat magának. Ilyen új színfolt, új vonás az idei bemutatón, hogy az Észak-Magyaror- szágon élő hivatásos művészeken kívül igen jelentős számban szerepelnek alkotásaikkal a galériában az amatőr művészek. Korábban országos kitekintésű volt ez a kiállítás, de az országos kiállítások számának gyarapodásával, a bemutatkozási lehetőségek bővülésével ezt a vonzását nem tudta igazán őrizni. A legjobb amatőr művészeknek pedig nem volt olyan kiállítási lehetőségük, amelyeken a hasonlítás igényével mérethetlek volna meg. Így került sor a Borsodi Amatőr Képzőművész Stúdió legjobb alkotóinak meghívására. A területen élő hivatásos alkotók pedig szinte teljes számban részt vesznek a tárlaton. A miskolci Téli tárlat — mondotta Sümegi György — lemond az országos kitekintésről az idén, de belülről gazdagodhat, s remélhetőleg később erősödhet is.

Az idei tárlatra tíz díjat alapítottak a megyei és városi tanácsok, a borsodi üzemek. A díjakat Rózsa

Kálmán,, Miskolc város tanácselnöke adta át a vasárnapi megnyitón. Miskolc város Tanácsának díját az idén Nagy Gy. Margit textilművész kapta. Borsod megye Tanácsának díját vehette át Kalló László festőművész és Varga Miklós szobrászművész. Nógrád .megye Tanácsának díját adták át Eszik Alajos grafikusművésznek. Salgótarján város Tanácsának díját Földi Péter festőművész nyerte el. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját vehette át Feledy Gyula grafikusművész. A Lenin Kohászati Müvek díját Mazsaroff Miklós festőművész, a DIGÉP-ét Lóránt János festőművész nvei'te el. A Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatóságának díját Barczi Pál grafikusművész kapta, az Ózdi Kohászati Üzemek diját pedig Szanyi Péter szobrászművész nyerte el.

A miskolci Téli tárlatra hatvankét művész, több mint kétszáz pályamunkát küldött be, közülük ötven-' négy alkotó száztíz munkával szerepel a december végéig nyitva tarló kiállításon.

Zrínyi-tperák a Sziptvári

Várfearáli Kir birtokában

Kerániakiállítás

íoÉniÉiyos

ülésszak

Az 'elmúlt 40 esztendő társadalmi fejlődése címmel tudományos ülésszakot rendez december 10—12. köpött Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia, az MSZMP KB Politikai Főiskolája, Párttörténeti Intézete, Társadalomtudományi Intézete, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem.

Kicsit hallgatott,' majd így

folytatta:

— De az itt a lényeg, hogy 1945 márciusában az egyik ciHiborimirwt sétáltam a túlparton. Rgysoer asak egy német katonaruhás hullát vettünk észre, felakadt egy tüskön. Kihúztuk és nem akartunk hinni a szemünknek — a hídőrség német parancsnokára ismertünk benne. Már vagy egy hónapja nálunk időztek. A Weisz-féle boltban tanyáztak — a gyújtózsinór vége is náluk volt. Gk is lehettek tízen vagy többen is. Mindennap láttuk az őrmestert, a „fáslisnyakú- nak” hívtuk, valami kelés vagy seb lehetett rajta. A fásli holtában is ott volt a nyakán.

Közbeszóltam:

— Nem tudod, hogyan került a vízbe? Hogyan halt meg?

Csóvált a fején. r

— Fogalmam sincs. Álltunk ott fölötte, és kérdezgettük. „Hát te mit keresel itt, hogyan kerültél ide?” Hát látni akarod a sírját.,;

— Láttam!

X Szigetvári Várbaráti Kör — az írásos és tárgyi emlékek mellett — évek óta kutatja, gyűjti a Zrínyiekkel kapcsolatos zeneművészeti dokumentumokat is. A gyűjtemény legértékesebb darabja a horvát Zrínyi-opera 1876-os partitúrája, amelyét a jugoszláviai Eszék egyik öreg házának padlásán találtak.

— Mi értesítettük a hatóságot. Nem messze a vízparttól, az ártéri legelőn hántolták el, és fából ácsoltak neki keresztet, ráírták, amit a dögcédulán találtak, hátha keresni fogják a hozzátartozói.

— De hát most betonkeresztje van — vetettem közbe.

Laci tudta az eredetét Amikor a felrobbantott vasúti hidat építeni kezdték, két helybéli vasutas megsajnálta. A Hernád gyakran kilép a medréből, végigsepri az ártéri legelőt, elviszi a fake- resztet. Nos, ez a két ember — volt ott cement meg sóder bőven — betonkeresztet öntött neki.

Fizettem, és üzenetet hagytam a boltvezetőnél, ha a kollégák keresnének, a tanácson vagyok — hátha még bent találok valakit.

A várbaráfi kör birtokába jutott továbbá a konstantinápolyi születésű August Adelburg 1868-ban Pesten bemutatott Zrínyi-operájának szövegkönyve és a dalmát származású Antonio Smareglia 1889-ben Bécsben előadott Zrínyi-operájának partitúrája.

Az elnököt találtam dolgozószobájában, földimet, Matisz Károlyt.

— Hát téged mi szél hozott ide, Miskám?

— Délután találtam egy német katonasírt az ártéri legelőn — nagyon jól karbantartják.

— Igen, tudok róla — felelte természetes modorban. —■ Tudod, az államközi kapcsolatok erre is kiterjednek. De azt nem tudom, ki istá- polja.

— És találtam a közúti Hemád-híd innenső hídfőjén egy táblát. Erről tudsz? — szegeztem neki a kérdést.

Széttárta karját.

— Még csak két éve vagyok itt — alig, melegedett meg alattam az „elnöki bársonyszék”.

Mindketten nevettünk, mert — éppen akkor '— ütött-kopott szék volt alatta.

A Fincoop bemutatótermét ben hétfőn megnyílt a Grát nit Csiszolószerszám- és Kőt edénygyártó Vállalat kiállít tása, amelyen új háztartási edénykészleteket, asztalterí- téshez szükséges kiegészítő dísztárgyakat — vázákat, hamutartókat, gyertyatartókat — tárnak a látogatók elé. A bemutatót december 10-ig tekinthetik meg a látogatók; naponta délelőtt 10 és dőlt után 5 óra között.

— És mi áll aaon a táb-5, Ián? — firtatta.

Megmakacsoltam magam.

— Nem mondom meg —• holnap nézd meg, és vond le a következtetéseket. — Fordítottam a szón. — Ki volt 45-ben a főjegyző?

— Mindjárt megmondom — pattant fel Karcsi bará-; tóm — még bent van a hivatalsegéd.

Utánaszóltam:

— Azt is tudakold meg; hol lakik?!

Perc se telt bele, megvolt egy név és lakhely — Miskolc. Semmi közelebbi. Akkoriban kétszázezren lakták a várost. „Gombostű a szalmakazalban ...”

Alig vártam, hogy rám-’ virradjon. Rohantam a szerkesztőségbe. Hátha van telefonja az egykori hidasnémeti főjegyzőnek. És volt! Feltárcsáztam. Hangja csupa kényszeredettség, még életéi

Guíyás Mihály:

Híd a senkiföldjén