Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. december 24., hétfő sport Gazdag program Gazdag a miskolci városi sportcsarnok januári kínálata. A közönség elsősorban teremfocit nézhet majd. Ötödikén és hatodikén folytatódnak a Kőhalmi Kupa küzdelmei. A torna keretében — mint ismeretes — különböző vállalatok, üzemek, intézmények csatáznak egymással. Tizennyolcadikén kezdődik és húszadikán estig tart a hagyományos Focifarsang, a sportcsarnok év-j lói évre egyik legnépszerűbb eseménye. Ezúttal is serdülőket, nőket és öregfiúkat láthat majd a minden bizonnyal népes szurkoiósereg. Huszonhat-huszonhét ed ikén a kézilabdázók veszik birtokukba a küzdőteret, akik a 11. Déli Hírlap Kupáért indulnak harcba. Christov önmagáról és a játékvezetésről Christovval a miskolci városi sportcsarnokban találkoztunk. Az MLSZ teremtornájának selejtezőjét nézte végig. Mint egyszerű néző, beült a közönség sorai közé, de csakhamar felismerték. Tetszett, nem tetszett, kénytelen volt néhány aláírást gyártani. Amióta levezette a Franciaország—Spanyolország Európa-bajnoki döntőt, alaposan megnőtt az ázsiója. Hogy senki ne zavarja, kénytelenek voltunk az emeleti páholyba „menekíteni”. Már a puszta megjelenése is tekintélyt parancsoló volt. Világos inge, sötét nyakkendője, kockás öltönye tökéletes eleganciát kölcsönzött számára. Hátradőlt a székben, s jelezte: várja a kérdéseket. — Gyakran ad nyilatkozatot? — Mostanában igen és olykor már kezd zavarni a dolog. — Nem kedveli a népszerűséget? — Van ilyen ember a világon? Azt hiszem, nincs, én (sem vagyok kivétel. Elárulom, az idegesít, hogy folyton magamról kell beszélnem. — Hogyan került Miskolcra? — A tarcali Tokaj-Hegy- alja Termelőszövetkezet KISZ-szervezetének vendégszeretetét élvezem és a kellemest összekötöttem a hasznossal. Mivel meghívást kaptam a januári Focifarsangra, gondoltam: nem árt. ha megnézem a csarnokot, ahol fütyülni fogok. — Melyik nemzetközi találkozón dirigált utoljára? — A Törökország—Anglia összecsapáson. Nem volt sok dolgom, az angolok alaposan elpáholták ellenfelüket, a meccs pedig sportszerű légkörben zajlott le. — A sors szép élményekkel ajándékozta meg. Bizonyára nem sajnálja, hogy időt és fáradságot nem kímélve e „szakma” mellett kötött ki! — Persze, hogy nem. Igaz, azt sem szabad elfelejteni: „kapunk” mi azért szépen. A szurkoló mindig szurkoló marad. Ha csapatának nem megy a játék, rendre a bírón veri el a port. Egy pillanatig se higgye, hogy azért, mert Európa-bajnoki döntőt vezettem, elég csak kimennem a pályára és máris dicsérnek, a játékosok pedig haptákba vágják magukat! — Sportolói múlttal büszkélkedhet? Névjegykártya. Neve: Voj- tech Christov. Születési éve: 1945. Foglalkozása: közgazdász-mérnök, szabad idejében labdarúgó játékvezető. 1968-ban vizsgázott, Csehszlovákiában 1974 óta vezet I. osztályú mérkőzéseket. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) bírói keretének 1976 óta tagja. Hobbija az asztaliteniszezés, olvasás, de szívesen ir a sportokról és különösen a futballról. Anyanyelvén kivül németül és oroszul beszél. — Ifi koromban futballoztam, de egy súlyos sérülés keresztülhúzta számításaimat, visszavonultam. — Rögtön levizsgázott? — Nem. Három-négy esztendeig elszakadtam a sportágtól, de hiányérzetem támadt. Megpróbálkoztam a bíráskodással, úgy terveztem, hogy néhány szezont végigfütyülök. Aztán életre szóló szerelem lett a dologból. — Gyorsan haladt a „szamárlétrán”? — Panaszra nem volt okom. Sűrűn küldtek a különböző hazai találkozókra és gondolom, hogy közmegelégedésre dirigáltam, mert a harmadik ligás keretből — tíz évvel ezelőtt — felvittek az első osztályúak társaságába. Ez mindenképpen bravúrnak számított. — Aztán megszerezte a nemzetközi minősítést is. Melyik országba küldték először? — Éppen Magyarországra! Hajdúszoboszlón vezettem egy UEFA ifjúsági válogatott meccset. — Azóta hány jelentős külföldi mérkőzést irányitolt? — Hatvanak — Rázós találkozója volt már? — Olyan bíró nincs a földön. akinek még nem akadt melege. Én egy hazai találkozón kerültem be a „felavatottak” táborába. A partjelzőm nem intett, a támadásból gól született. A szenvedő fél játékosai lest reklamáltak, kiszaladtak kollégámhoz és ráncigálni kezdték. A védelmére keltem és kaptam egy akkorát a nagy tumultusban, hogy megszédültem. Még szerencse, hogy több ehhez hasonló élményben nem volt részem. — Meséljen egy sztorit! — Máltán vezettem a Málta—NSZK EB-meccsel. A pályát harckocsik vették körül, olyan érzésem támadt, mintha fronton ítélkeztem volna. Ráadásul vihar tombolt és mindig elfújta a szél a szabadrúgásokhoz leállított labdát. Mire kimértem a 9 métert, a pettyes rendre elgurult. Először a játékosokra gyanakodtam, de aztán észrevettem, hogy vétlenek az ügyben. — Az UEFA és a FIFA gyakran foglalkoztatja. Minek köszönheti ezt? — Ha arra gondol, hogy van „keresztapám”, téved. Egyszerűen jól kell vezetni, ennyi az egész. És akkor küldik az embert! — Az EB döntője után Spanyolország egy emberként szidta .. ■ — Igen, nem akármilyen támadásokban volt részem. Az UEFA vezetői viszont a legmagasabb jegyet adták működésemre, s számomra ez a legfontosabb. Arról igazán nem tehetek, hogy Arcona- da bevédte Piatini szabadrúgását. — Ki a példaképe? — Ketten is vannak. Lo Bello és Palotai Károly. Nyugodtságuk, higgadtságuk, határozottságuk és tökéletes szabályismeretük nagy hatást tett rám. Palotaival egyébként jó barátságban vagyok! — Európa-bajnoki döntőt vezetett már, Jiyilván szeretné majd megkapni a világ- bajnoki finálét is! — Van egy nagy vágyam, de szigorúan titkos, még a feleségemnek sem árultam el. — Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánunk! És viszontlátásra a Focifarsangon. Kolodzcy Tamás Események a Sportvilágból STUTTGART: Befejeződött az a nemzetközi teremlabdarúgó-torna, amelyen részt vett Magyarország válogatottja is. Együttesünk az esemény döntőjében 4-0 arányban bizonyult jobbnak a jugoszláv Crvena Zvezda csapatától, s megvédte idén januárban kivívott tető alatti elsőségét. A két külföldi gárda tehát igen eredményesen szerepelt, a harmadik vendég, az olasz AS Roma az 5. helyen végzett. MOSZKVA: Mint ismeretes, szovjet győzelemmel fejeződött be Moszkvában a jégkorong Izvesztyija Kupa küzdelemsorozata. A második helyen a csehszlovák válogatott végzett. A tornát követően érdekes csemegére került sor, a Szovjetunió válogatottja a többi csapatból összeállított Európa-váloga- tottal mérkőzött. A Tyiho- nov-legénység időnként sziporkázó teljesítménnyel rukkolt ki és tetszetős, jó játékkal 7-3 arányú győzelme), aratott. L1MASSZOL: Vasárnap délután világbajnoki selejtező-mérkőzésre került sor Cipruson, ahol Hollandia labdarúgó-válogatottja vendégszerepeit. A hollandok öt perccel a lefújás előtt szerezték egyetlen, győztes góljukat, így 1-0 arányban nyertek. TOTÓ. Az 51. heti eredmények: 2, x, 1, x, 1, 1, 1, x, x, x, 2, 1, x és a +l-cs x.------------------------- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 ________________ F ehér arany a fa csúcsán Karácsonyi beszeigeiés Guttman Józseffel A szőnyeg közepén feldíszítve ékeskedik a fenyőfa. Csillog-villog, ágai csak úgy hajladoznak az édes terhek alatt. Körülötte a diósgyőri birkózók népes családja nagy egyetértésben. Tekintetük figyelőn pásztázza a katonás rendben sorakozó ajándékcsomagokat. Mindez persze, csak látomás, a képzelet szülötte. Mondom Guttman Józsefnek, a szakosztály vezető edzőjének, aki derűsen hallgatja, s azonnal beleegyezik a „játékba”. — Mi rejlik a csomagokban? — Gyakran mondogatom, hogy az eredmények összeszá miál ásóhoz kevés ember is elegendő. A magyar sportéletben ugyanis van négy-öt mutató, s ezek nem minden esetben fejezik ki hűen egy év történéseit. De úgy vélem, nincs okunk a panaszra, eredményekben gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött. — összefoglalná dióhéjban ezeket? — Szívesen. Az idén 13 első osztályú sportolónk lett, az aranyjelvényesek száma 11. Három nemzetközi minősítésű sportolóval büszkélkedhetünk. A szabadfogású CSB-n bronzérmesek lettünk, a kötöttfogású együttesünk bekerült a legjobbak mezőnyébe. Ebben az évben 103 olimpiai pontot szereztünk. Serdülőink 2., illetve 3. helyezést értek el az OB-n, az ifjúságiaknak mindkét fogásnemben az 5. hely jutott, összegezve: a felnőttek kiegyensúlyozott formában versenyeztek, a juniorok közepesen birkóztak, az ifik azonban gyengén teljesítettek. A serdülők minden elismerést megérdemelnek, 49 pontjuk önmagáért beszél. Témát váltunk, s az edzőkről ejtünk szót. — Mint minden ember, az edző is hiú, ugyanakkor érzékeny. Mennyire nehéz úgy kormányozni őket, hogy a hajó ne kapjon léket? Elneveti magát. — Többen kérdezték már tőlem: menynyire kell szakembernek lennie egy vezető edzőnek? Nos, szerintem harminc százalékban. Végtére is: egy vezérigazgató sem a gépgyártással foglalkozik elsősorban ... Nekem az az elsődleges dolgom, hogy arra a helyre tegyem az embereket, ahol a maximumot képesek nyújtani. Mondok egy példát: amikor Rusznyák befejezte az aktív versenyzést, válságállapotba került. Vele kapcsolatban vezetői sikerélményem van, mert sikerült benne felébreszteni a fontosság érzetét. Megítélésem szerint nem az elméleti tanfolyamokon lett belőle jó edző! Ma már az országban mindenki elismeri, önállóan, remekül dolgozik, s ügybuzgalma is példás. De itt van Juhász Jóska. Megkapta a serdülők edzéseinek irányítását, tehát a legképlékenyebb gárdát bíztuk rá. Majd eldől, hogy mire képes. Jól felkészült mesélő bácsi, vágj' kitünően munkálkodó edző lesz-e belőle? ... — Könnyen megmondja a véleményét? — Nem kenyerem a köntörfalazás. Tudja. nem a sétálgatásban őszültem meg. Ez egyébként szerintem egyfajta „hivatali érdekvédelem” is. Gondjainkkal soha nem szaladgáltunk az egyesület vezetőihez, igyekeztünk ebben a mikroklímában megoldani azokat. A rezzenéstelen arcokat viszont nem szeretem. Inkább kiabáljunk'; keressük a kiutat, de soha ne törődjünk bele a dolgok megváltoztathatatlanságába. Guttman idestova 30 esztendeje kötött életre szóló szerelmet a Diósgyőrrel. Előbb sportolóként szolgálta a klubot, most vezetőként igyekszik kamatoztatni felhalmozódott tapasztalatait. — Az ön keze alatt nőtt fel a szakosztály három büszkesége. A Szalontai-testvé- rek és Szabó Lajos sikert sikerre halmozlak. Változott-e az egymáshoz való viszonyuk az eltelt időszakban? Most töpreng el először beszélgetésünk alatt. — Hadd kezdjem a választ egy pici kitérővel. A közelmúltban az egyik továbbképzésen arról hallgattunk meg előadást, milyen is az optimális edző. Az előadó elmondta: borzasztó nehéz a végtelenségig együtt lenni és dolgozni élsportolókkal. Eltűnődtem rajta, s beláttam, mennyire igaz a megállapítás. Ugyanakkor elégedetten tapasztaltam. hogy a konfliktushelyzetben jól cselekedtem. — Szereti a nehéz pillanatokat? — Nagyon! Valósággal élvezem ezeket a perceket. — Hogyan rendeződött végül is a kapcsolatuk? — Kegyetlenül nehéz beszélgetéseink során jutottunk el a kiegyezésig. Bejöttek hozzám mindhárman, leültünk, s szemtől szembe mindenki elmondta, mi bántja, miben vár több segítséget. Megértettük egymást, de ez nem ment viták nélkül. Valamennyi érdekelt rájött, hogy érdekeink azonosak. Nem titok: Szabó Lajos le akart köszönni a válogatottságról. Sikerült meggyőzni, hogy a lépése elhamarkodott lenne. A közelmúltban évzáró értekezletre gyűltek össze a fővárosban a birkózósport vezetői, szakemberei. Guttman felszólalt ezen a tanácskozáson. Szokásához hűen lényegre törően, röviden, frappánsan fogalmazott. — Az előttem szólók aggodalmukat fejezték ki a sportág utánpótlása miatt. Elmondtam, hogy Miskolcon óriási népszerűségre tett szert a grundbirkózás. Számomra az volt csodálatos, amikor a városi tanács egyik vezetője megjegyezte: ezt a „kakasviadalt” a lányoknak is be kellene vezetni, hogy otthon takarítás közben odébb tudják lökni a fotelt! Azt mondja, optimista a DVTK felemelkedését illetően. Nincsenek nagy igényeik az új vezetéssel kapcsolatban, mindössze tisztes költségvetést remélnek, hogy apró- cseprő gondjaik megszűnjenek. Megyünk kifelé a csarnokból. Az ajtóban megáll, s mutat a terem közepe felé. — Tudja, mi számunkra a legértékesebb ezen a fán? — Nem. — Migléczi cselekedete az egyéni bajnokság döntőjében. Amikor feladta a küzdelmet, hogy sérült ellenfele nyerje az aranyérmet. Ez a tett jelenti a fehér aranyat a fa csúcsán. Doros László Gáspár Tamás birkózó nyer te a férfiak versenyét. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének sport- újságíró szakosztálya összesítette az Év sportolója választásra beérkezett szavazatokat. A hazai sport- újságírók 1958-tól az idén már 27. alkalommal választották meg az év legjobbjait. Két új sportág iratkozott fel a győztesek listájára: a teke és a lovassport képviselője először lett az év legjobbja. Az idei szavazás alapján a következő sorrend alakult ki, nők: 1. Vidács Györgyné Ábrahám Mária, tekéző 519 pont, 2. Stefa- nek Gertrúd, vívó 369, 3. Fórián Éva, sportlövő 271. Férfiak: 1. Gáspár Tamás, birkózó 496, 2. Fábián László, öttusázó 466, 3. Juhász László, fogathajtó 365. Csapatban: 1. Fogathajtó válogatott (Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor) 442, 2. Vasas vízilabdacsapata 315, 3. Labdarúgó-válogatott 220. Érdekes, hogy korábban csak egyszer került tekéző a legjobbak közé, Csányi Béla 1982-ben törte meg a jeget. A fogathatjó válogatottnak már volt 1979-ből és 1981-ből két harmadik helye, most az elsőt is kiérdemelte. Mindenképpen figyelmet érdemel a sportlövő Fórián Éva, mert 1981-től csak egyszer (tavaly) hiányzott az első háromból. 1981-ben harmadik, 1982-ben második, s 1984-ben ismét a harmadik helyen végzett. Az őszi világbajnoki selejtező sikeres eredményei alapján újra dobogóra került a labdarúgó-válogatott, legutóbb 1981-ben került előkelő helyre, akkor második volt.
